Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-04 / 14. szám
Thursday, April 4. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. MOLDOVA GYÖRGY: mmwÁmwmmmmwmmm 3.rész REGÉNY Illyés Gyula: /J PuA/itah yVe/ae 78. ' f Szabóék állítólag nemcsak a csecsemőket tévesztették össze. Bizonyos, hogy néha mikor egymás közt is összekaptak, az asszonyok nem a legépületesebb dolgokat üvöltöttek el családi életükről, az egész puszta füle-hallatara. Mihelyt a veszekedés elkezdődött, a férfiak libasorban szépen elhagyták a szobát. A sodrófával és konyhaedényekkel hadakozó három asszony között rendesen Malvi néni teremtett rendet; ő kedvelte és védte őket s azok is szerették Öt. Gyerekcserében voltunk velük, ami azt jelentette, hogy ha Szabóéktol minden felnőtt elhagyta a házat, gyermekeiket a mi szobánkba terelték át s minket az ő szobájukba küldtek, ha a tüzelővel takarékoskodnunk kellett. ( A negyedik szobában két csikós csalad lakott, a nevük is Csikós volt. Senkivel sem érintkeztek, velünk sem, noha az egyik asszonyt lánynéven Szerentsésnek hivták, s szegról-végröl rokon volt. De ok jól éltek, a gyermekek már serdülőkorban voltak s a két család a férfiak egész részén kívül két félrészt is kapott. Emelt fejjel jártak át a konyhán s a köszönést sem fogadták; ha közülünk gyermekek kö'zül valaki utjukba került, egyszerűen félrelökték. Néha ittak. Valamelyikük a csikók abrakjából egy félzsáknyit a vállára kapott, egy éjszaka megtette vele az utat a faluba. Bort hozott, melyet a család már hajnalban vedelni kezdett. Hangtalanul, titokban fogyasztották, arcuk még a szokásosnál is keményebb volt, csak szemük csillogásán látszott, hogy mulattak. Három ilyen közös lakosztály volt sorjában a házban, vagyis összesen tizenkét szoba. Külön lakásban, a ház végén csak az uradalmi kőműves lakott. Felesége mindig szépen öltözködött, hétköznap is cipőben járt. Egyetlen kislányuk volt, öt is igen finoman öltöztették. Csak nagy ritkán láttuk. Egyszer a cselédkertek alatt összeakadtam vele, vidáman elébeálltam s emlékszem, rögtön valami történetbe akartam beavatni.- A mamám megtiltotta, hogy én veletek beszéljek, - fojtotta belém a szót és kényeskedően tovább állt. Látszott, hogy szívesen tesz eleget a szülői parancsnak. Értelmetlenül bámultam utána. /folytatjuk/ M ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.- Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $.................................................... Naptárra: $........................ Név:...................................................................... Cím:.................................................................... Varos:.......................................Állam:............. Zip code:.......................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 ________ A férfi mély, rekedt hangon megszólalt:- Hol van az orvos? Felemelte a pisztolyt, és megismételte a kérdést:- Hol van az orvos? Englisch feltámaszkodott a heverón, oldalt megmaradt haja előrehullott az arcaba:-Üdvözlőm, Pimpernel, már vártam.- Honnan tudta, hogy jövök?- Megéreztem.- Nem érdekelnek az érzései. Keljen fel.- Reménytelen. Be vagyok rúgva. Maga nem fogja elhinni, de én most duplán látom magát. A férfi Zsófiára nézett, tőle várta, hogy megerősítse Englisch szavait. Zsófia bólintott.- Akkor maga fogja bekötözni.- Ávöst nem szabad.- Itt van két tanú, hogy kényszeritettem rá.- Akkor sem. Az ismeretlen pisztolya csövét bal kezének görcsös mozdulatával a nö felé fordította:- Akkor meghal. Semmivel sem nagyobb kár magáért, mint érte. Hármat számolok. Egy, kettő.... Zsófia a férfira nézett: szemének rebbe- néséból megérezte, hogy három után sem húzná el a pisztoly billentyűjét, csak tehetetlenül tartaná a fegyvert. Megsajnálta, odalépett a mílszerszekrényhez, gézt, vattát és koffein-injekciót vett ki. A férfi összehúzott szemmel figyelte minden mozdulatát, mielőtt beadta volna az injekciót, kivette a kezéb&l és megnézte. A katona fokozatosan magához tért, kihagyó lélegzetvétele szabályossá vált, kinyitotta a szemét. Az ismeretlen egészen közel hajolt az arcához, és lassan, tagoltan megkérdezte:- Tudsz járni?- Tudok. A férfi jobb kezével kihúzta a telefon dugóját, a készüléket a sarokba vágta, úgy, hogy a kagyló összetört. Ez a mozdulat fájdalommal járhatott, mert a kíntól elöregornyedt, és fegyveres kezét a jobb vállához szorította, de rögtön kiegyenesedett, végigmérte a portást, Englischt, végül Zsófiának intett:- Maga velünk jön. Ha nem történik semmi, a kaputól visszajöhet. Menjen előre. Amerre elhaladtak, a cipősarkok ütemes koppanására kinéztek az éjszakás ápolónők, mikor meglátták a fegyveres férfit, visszahúzódtak a kórtermekbe, és kulcsra zárták belülről az ajtót. Zsófia hallotta, hogy a katona káromkodik a fogai kozott, j Lent a kapu előtt egy ósdi tipusu, kétajtós Opel Ölympia állt (ennek zaját hallotta Zsófia félálomban), hűtőjére egy nemzetiszinti zászlót drótoztak, oldalain keresztül-kasul rajtahagyták nyomaikat a lövedékek, mint ahogy a próbára felvett ruhán ottmarad a szabó szaggatott kréta- jelzése. Az ismeretlen óvatosan a katona vállára tette a kezét:- Tudsz vezetni?- Tudok.- Ülj be. Vigyázz: a motor szét van 1Ö- ve, könnyen bedöglik.- Te nem jössz?- Nem. Vigyázok, hogy ne mehessenek rögtön utánad. ’. .Kinyitotta a kocsi .ajtaját*. és„feenyQmta az öninditót, hogy ettől a fáradtságtól is megkímélje a sebesültet, majd mikor az autó elindult, csendesen utánaszőlt:- Hagyd ott valahol a kocsit. Túl sokan ismerik. Az autó eltűnt a fordulóban, a férfi leült a kapu melletti félkör alakú benyíló kőpadjára, ahova látogatási napokon az alkalmi virágárusok szokták kirakni cserép és bádog köcsögjeiket. Bár mióta a harcok kitörtek, többé nem jöttek el áruikkal, a benyíló sötét sarkában még ott maradt néhány derékba tört, elszáradt szegfű. Az ismeretlen nekitámasztotta tarkóját a falnak, hogy feladatát elvégezte, merev arcából eltűnt a feszültség, pisztolyát letette maga mellé és intett:- Rendes volt magától, hogy mégis adott injekciót. Visszamehet. Zsófia felvett a kőpadról egy száraz szegfűt, és zavartan forgatta:- És maga?- Pihenek egy kicsit, aztán megyek tovább. Lehunyta a szemét, teli szájjal vette a levegőt, és elaludt. Zsófia tehetetlenül nézte, hátrafordult, mintha a klinika felöl várna segítséget. A kórtermek sötét ablakain lebegtek a függönyök az ajtónyitásoktól, tudta, hogy az ápolónők összegyűlnek a folyosón, és valamelyikük bejelenti az orvosoknak, hogy mi történt. Megrázta az alvó férfi vállát, az csak sokára nyitotta ki a szemét, majd újból behunyta:- Mi van?- Menjen el. Idehivják a felkelőket.- JÓ.elmegyek. A férfi felkelt és imbolyogva elindult, de néhány lépés után nekidőntötte a fejét a vörös téglakerítésnek. Zsófia utánament, megállt mögötte:- Hová megy?- Nem érdekes. Van hová.- Hová?- Nem tudom. Még mindig behunyt szemmel, bizonytalanul előremutatott, keze a mozdulattól merev eséssel lehullott a törzs mellé.- Hány óra van?- Negyed kettő.- Negyed kettő? Akkor elkéstem.- Honnan?- Egy helyet meg lehetett volna próbálni. Mindegy. Negyed kettó.- Menjen fel az utcán, ha ott elfordul balra a bokrok között, el tud bújni. A férfi nem mozdult, vacogni kezdett, Zsófia hozzáértette a homlokához a kezét:- Istenem, maga lázas. A férfi összeszedte magát és elindult, a nővér ment mögötte.- Hová megy? Ráfogta a pisztolyát:- Menjen vissza a kórházba. Nem fogja rám hozni Őket. Közeledő teherautó zaja hallatszott. A férfi kutatóan körülnézett, aztán megértve, hogy a menekülés most már reménytelen, leeresztette a fegyverét, kiugratta a tölténytárát, és megszámolta a töltényeket. Zsófia csöndesen mondta:- Menjen előre, forduljon be a sarkon, a falban lesz egy kis vaskapu. Kinyitom magának. Ha kívánja.az előző 2 részt megküldjük Önnek. ___________________________(folytatjuk)..
