Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-21 / 12. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 21. 19857 KÉNYES KÉRDÉS HOGYAN ÜNNEPELJÉK A NYUGATI HATALMAK MÁJUS 8-at ? Zavarban vannak a nyugati szövetségi rendszer vezető hatalmainak a kormányai. Az évfordulós naptár idei eseményeivel kell "kenyelmetlenül" szembenézniük. Köztudottan május 8-án (a Szovjetunióban és a többi szocialista országban egy nappal később ünnepük) lesz éppen negyven esztendeje annak, hogy a második világháborús antifasiszta koalíció teljes győzelmet aratott a hitleri Németország fölött. Évtizedeken át ezzel úgyszólván nem is volt semmi probléma, a "V Day"-ról, az együttes diadalról akárcsak Moszkvában, Washingtonban, Londonban és Párizsban, minden évben rendszeresen megemlékeztek. Hogyne, hiszen egyaránt a fölszaba- dulast hozta meg a megtámadott népeknek, úgy vélték mindörökre történelmi eseményként vonult be ez a nap az emberiség históriájába. BONNI FOSTKOD Illyés Gyulai /I PuAqták . yVépe Nagyanya, ha Malvi nénit már nem tudta, legalább a gyerekeit akarta megmenteni. Meg-meghivta Őket magához, illetve hozzánk, mert nála nem igen volt hely. Csakhogy azokat a legnagyobb nehézséggel lehetett a családból kiszakítani. A Szerent- sésék egyszerre úgy ragaszkodtak hozzájuk, mint a boldogsághoz. Nem és nem! Éppen azok nélkül nem tudtak volna élni. Végre mikor engedtek is, csak a legszigorúbb rokoni szokások mellett engedtek. Csak úgy, ha mi is elmegyünk hosszabb időre hozzájuk. Először bátyám volt el Ürgepusztára es csodákat mesélt. Hónapokat töltöttem náluk én is. De már nem Ürgepusztán, mert közben az öreg Szerentsést kölcsönben, vagy valaki helyettesítésére áthelyezték onnan s Malvi nénit is magával vitte. Hegyempusztára követtem ókét, egy hires bankárcsalád birtokára. Ez is a Szerentsésék világa volt. Folyton répalevel-levest ettünk. Azért emlékszem rá, mert az első naptól az utolsóig, noha nem voltam válogatós, a kanalat mindig enyhe hányingerrel mártottam meg s behunyt szemmel emeltem ajkamhoz. Más nem igen volt. Ünnepszámba ment, ha Malvi néni főzeléket is főzött, egy kis krumplit vagy babot. A Szerentsésék mindezzel látszólag nem sokat törődtek. Általában az evésre nem igen adtak, mellékes dolognak tartották, afféle szükséges rossznak, így az ebédhez meg sem terítettek; mikor az étel elkészült, Malvi néni a küszöbön kezünkbe nyomott egy bögrét és egy kanalat, kiki ott étkezett, ahol akart, az eresz alatt, a favágó tüskön, az árokparton. A kocsisok rendszerint a kocsin ettek, valami hagyomány lehetett ez náluk, mert akkor is odakérték az ételt, mikor a lovak nem voltak a pusztán, az istállóküszöbre kuporodtak. A leves után kaptunk még egy karéj kenyeret. "Szerezzetek hozzá valamit" - mondta Malvi néni. Természetesen nem a kamrában, hanem a földkerekségről. Megettük a kenyeret s a délután valóban nagyrészt a szerzés jegyében folyt. Faepret ettünk, földiszedret, a gledicsfa hosszú termése széléről azt a kocsonyás, édes valamit; csicsókát és sóskát. Amit éppen nyújtott az évszak. Az akácvirág apró, mézzel telt könyökét. Galagonyáért a harmadik határba is elvándoroltunk. Voltak^ akik a fiatal csalamádé törzsét hámoztak meg s szeletekre vágva azt szopogatták; édes, bár kicsit émelyitÓ. Télen Szerentsésék főleg sült-tökön éltek, délben frissmelegen, este megmelegitve, reggel hidegen. Kaptak ugyan tejet egy litert, de ezt, mivel akkor el lehetett adni, eladták. A burgonyát csak karácsony után kezdték kivermelni, addig nem nyúltak hozzá, azzal húzták ki a tavaszt. Igaz, Szerentsésékkel kapcsolatban volt alapja a pusztai értelmiség által oly gyakran hangoztatott vadnak, hogy a cselédek nem tudnak gazdálkodni. Szerentséséknek kevés fogalmuk volt a beosztásról. Az uradalom negyedévenként adja ki a pusztaiak illetményét, levonva belőle az időközben kikönyör- gott előlegeket. Ilyentájban - fertálykor - éjjel-nappal folyt a sütés-főzés. Csak úgy pattogott a zsir! Szerentsésék a palacsinta bolondjai voltak. Majd egy hétig folyton palacsintát ettünk, hidegen, melegen, lekvárral es lekvár nélkül. folytatjuk Előzmények Párizsból Az idén, méghozzá éppen a kerek negyvenedik évfordulón kezdenek módosulni az értékelések. Nem a jelentőségét vonják kétségbe, csupán azt föltételezik, hogy a visszatekintés "kellemetlen" a NATO egyik legfontosabb és legtekintélyesebb európai hatalmának, a Német Szövetségi Köztársaságnak. A jelenlegi bonni kereszténydemokrata-szabaddemokrata kabinet legalábbis igy fogja föl. Helmut Kohl kancellár arra kérte partnereit, vegyék ezt fontolóra, igy döntsenek a megemlékezes- röl, legyenek tekintettel honfitársainak "érzékenységére". Nem ez az első eset, hogy az ügy napirendre kerül, de még soha nem volt ekkora politikai időszerűsége. Valery Giscard d'Estaing nem sokkal 1974-es elnökválasztási győzelme után elrendelte, hogy a két hires harckocsit, amelyekkel 1944 augusztusában Charles de Gaulle megbízásából és képviseletében Leclerc tábornok bevonult Párizsba a Wehrmacht visszaszorítása után, és amelyek évtizedekig az Invalidusok dómjának a bejáratát őrizték memen- tóként, vonják vissza, tegyék eldugottabb helyre a francia főváros közepéről. A második világháborús ellenálló veteránok fölzúdulására azt válaszolta: azért tették, hogy ne "sokkolják" a tömegesen Párizsba látogató nyugatnémet turistákat. Nem sokkal később Giscard olyan újabb intézkedést hozott, hogy hivatalos állami ünnepként - ugyanebből a megfontolásból - töröljék május 8-at; ki-ki megünnepelheti lélekben, zárt baráti körben, de a kormány nem tekinti kiemelésre érdemes évfordulónak. Az idő tájt a "resistance" zömét adó kommunisták, szocialisták és gaulleisták egyaránt hevesen tiltakoztak, az ügy nagy visszhangot keltett a sajtóban. Annak ellenére, hogy megértették: de Gaulle egyik nagy műve volt a francia-nyugatnémet kibékülés, nem lehet évtizedekig ápolni a gyűlölködést, hiszen ez a mély nemzeti szembenállás ebben a' században két világháború kirobbanásának volt az egyik tényezője. - De vélték - más a jelen, és megint mas a megváltozhatatlan múlt, a történelmi győzelem. Az 1981-es párizsi hatalomváltás, Mitterrand elnöksége, a baloldal akkori választási diadala, újabb fordulatot hozott. Az államfő visszahelyezte jogaiba a győzelem napját, ismét állami ünnep lett, és ezzel elcsitította a szenvedélyeket, a veteránok elégtételt kaptak. Bonnban az idén esedékes a legfejlettebb tőkés államok immár hagyományos, évenként ismétlődő csúcsértekezlete, az úgynevezett hetes találkozó, amelyre hivatalos Washington, London, Párizs, Róma, Ottawa, Tokio és természetesen a rendező Bonn. Következésképpen közöttük lesz az egykori antifasiszta koalíció három nyugati képviselője. A konferencia időpontját néhány nappal május 8-a előtt rögzítették, igy átkelve az óceánon, Ronald Reagan két nappal meghosszabbítja a látogatását, államfői vizitnek tekinti. Eredetileg úgy vélte, alkalom kínálkozik nagyobb szabasu ceremóniára is, hasonlatosra ahhoz, ahogyan tavaly a La Manche csatorna partján a normandiai partraszállásra tekintettek vissza. Kohlnak azonban ez sem volt ínyére, mert óhatatlanul föl kellett volna idézni Németország náci múltját, egykori szerepét. Errol tehát igen könnyen lebeszélte az amerikai elnököt, akinek mindössze ejyy program ( kívánsága maradt. Kegyeletből fölkeresne Dachauban a volt koncentrációs tábort, áldozni az itt es más lágerekben elpusztult vértanuk emlékének. Ettől a Rajna partján a rémület csak fokozódott, és néhány nap alatt diplomáciai csatornákon sikerült is meggyőzni a Fehér Házat, hogy Reagan álljon el ettől a szándékától is. Nem lesz sem május 8-a, sem Dachau, csupán az atlanti egység méltatása, és ebben az NSZK katonai-politikai szerepének a hangoztatása. Várkonyi Tibor MANAMA. Bahrein. Véres harcok zajlottak le iráni és iraki csapatok között, Irák fontos déli térségében. A harcot megelőzően iraki hadirepű- lök támadást intéztek Teherán es az iráni repülök Bagdad ellen. Ha az iráni csapatok képesek elfoglalni a Basrába vezető utat, akkor az iraki haderők válságos helyzetbe kerülnek. • PITTSBURGH. PA. Miután korlátoztak a külföldről behozott acél meny- nyisegét, az U.S. Acél Vállalat felemelte az építkezéshez szükséges acél arat 5.8 százalékkal. WASHINGTON,D.C. Az ország szövőipari vállalatai újabb kampányt kezdtek, hogy a kongresszus törvényjavaslatot fogadjon el a külföldről behozott gyártmányok korlátozására.
