Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-14 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 14. 1985. Az amerikai eszme eltorzítása Archibald L. Gillies, a World Policy Institute elnökének a N.Y. Times feb. 27i számában megjelent cikke alapján. Költségvetési adatok, legyenek azok családi, üzleti, vagy kormányadatok, mindig sokkal többet mondanak, mint a szavak. A csupasz számok, melyeket a Reagan kormány 1986-os költségvetése tartalmaz, ellentmondanak az elnök tv-be- szédeben foglaltaknak. "Magasztos jövő felé haladunk"- mondta az elnök. A tények azonban egy társadalmilag eltorzult Amerikát mutatnak, amely karakterével ellentétes üldözési mániában szenved, katonai fölényre törekszik, nem törődve a hallatlan deficittel, mellőzve az emberi szükségleteket itthon és külföldön. Olyan Amerikává változtunk, amit sohasem kívántunk. Egyrészt olyan költség- vetési csökkentést akarunk végrehajtani, amely károsan hat ' majdnem mindenkire, különösen nőkre, gyermekekre, egyetemi hallgatókra, farmerekre és a varosok lakosaira. Másrészt hatalmas összeget irányozunk elő újabb fegyverzetre, ami felbillentené a jelenlegi egyensúlyt, hatályon kívül helyezné a fennálló lefegyverzési egyezményeket, ami viszont kiélezné viszonyunkat szövetségeseinkkel és állítólagos ellenfeleinkkel. S mindezért fizetnénk a társadalmi juttatások csökkentésével, vagy a deficit újabb emelésével, ami a hatalmas tartozást növelné, mely máris nagyobb, mint bármikor ezelőtt és amit örökségül hagynánk utódainknak. Vannak a jelenlegi kormánynak olyan tagjai, akik a hadikóltségeket szent és sérthetetlennek tartják. Ezek gondoljanak Eisenhower elnök szavára: "A hadiköltségvetés problémája az, hogy meddig mehetünk el anélkül, hogy rombadó’ntenénk azt, amit a kültámadástól meg akarunk védeni." Szükséges-e, hogy kockára tegyük Amerika alapvető jó karakterét? Kell katonai társadalommá fejlődnünk? A katonai erőbe vetett rögeszménk káros a nemzetgazdaságra. Sokkal ésszerűbb volna, ha felszámolnánk a Pentagon pazarlását, ami milliók, billiók megtakarítását jelentené. Sokkal előnyösebb lenne, ha józan ésszel közelítenénk meg a nemzet biztonságának kérdését. Ha el akarjuk kerülni az atomháborút, miért költünk 20 billió dollárt e költségvetési évben fegyverekre, mint a Trident D-5, . a Pershing 2, melyek alkalmasak az első csapásra, ami viszont csak növeli a háború kitörésének veszélyét. Ha valóban a szovjet magatartást akarjuk befolyásolni, akkor javasolni kellene a fegyverkezés korlátozását, a kereskedelem kiszélesítését és a tudományos együttműködés előmozdítását. Ha Nyugat-Európa a világ leghatalmasabb gazdasági egysége, melynek termelése nagyobb, mint a miénk, miért kell évente 130 billió dollárt költenünk védelmére, amely az Atlanti Szövetség védelmi költségének aránytalanul nagy hányada? Mi a magyarázata annak, hogy bár negyven év telt el a béke létrejötte és két évtized a Kelet és Nyugat közti detente óta, mégis szükségesnek tartunk 300.000 katonát és 6.000 taktikai nukleáris fegyvert tartani Európában? Ha célunk elkerúlrti a háborút, akkor javasoljuk a csapatok kölcsönös csökkentését és a nukleáris fegyverek eltávolítását Közép-Euröpából. Ha célunk valóban a szövetség fenntartása, foglalkozzunk azzal a problémával, amely zavarja az USA és Európa közti viszonyt; a magas kamatláb és a mindkét oldalon emelkedő vámsorompó. Ha a harmadik világhoz tartozó országok - konzervatívok, vagy radikálisok - normális. kereskedelmi viszonyt akarnak velünk fenntartani, miért szükséges évente 59 billió dollárt költeni arra, hogy támogassuk azokat, akik ezen országok belügyeibe akarnak beavatkozni? Ha célunk a szovjet befolyásának korlátozása, miért kergetünk országokat, mint Nicaraguát, a szovjet táborba? Ha valóban demokráciát és stabilitást akarunk, akkor be kell szüntetnünk diktátorok támogatását és életbe kell léptetnünk gazdasági segítséget, támogatást, beleértve a kölcsönök visszafizetésének rendezését, ami magával hozná a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, megerősítené ezen országok politikai életét és növelné képességüket gyártmányaink megvásárlására. Ez a megkö'zelités, a nukleáris fegyverek csökkentése, külföldi katonai elkötelezettségünk korlátozása, más országok belügyeibe való be nem-avatkozás, megköveteli külpolitikánk megváltoztatását. Ez a megközelítés az elkövetkező ót évben 470 billió dollár megtakarítást jelentene és e^y trillió dollárt az azt követő ót esztendőben. Egy és fél trillió dollár ésszerű elköltése az elkövetkező tiz esztendőben megoldaná számos problémát, ami jelenleg megoldhatatlannak látszik. Csókkenthetnénk a deficitet, modernizálhatnánk az alapiparokat, támogathatnánk az uj technika fejlődését, átképezhetnénk a munkanélkülieket. Ujra-épithetnénk a hidakat, országutakat, házakat építhetnénk és főleg visz- szahelyezhetnénk polgáraink méltóságérzetét. Elkerülhetnénk egy csúf Amerikát és lehetővé tehetnénk újból, hogy fejlődő, versenyképes és embertársainkat védő társadalmunk legyen. Dr. Bükkhegyi László: Éhínség Amerikában? Az ember szinte szégyenkezve mer erről a témáról Írni, hiszen jóformán elképzelhetetlennek tűnik manapság, amikor az uralmon lévő kormányzat napról-nap- ra csak újabb gazdasági-pénzügyi jóhirek- rŐl számol be a jóhiszemű állampolgároknak, hogy itt, ebben a tejjel-mézzel folyó, a világ leggazdagabb államában, legtökéletesebb demokratikus országában, ÉHÍNSÉG van. Pedig sajnos a rideg tények ezt igazolják! Nemcsak arról a csekély számú lengyel menekültről van szó, akik alig pár éve érkeztek, vándoroltak be országunkba s akik Chicagóban, -amint azt a TV-n megdöbbenve, hitetlenkedve láthattuk, - elhagyott romos épületek odújában húzódnak meg, egymáshoz bújva a hideg miatt s a szemétben talált csontról rágják le az ottmaradt kevés húst, hogy életben maradjanak, hanem milliókról. Egy, orvosok által két even át folytatott országos tanulmány szerint, melyet ez év február 26-án hoztak nyilvánosságra, az "ÉHÍNSÉG NEMZETI JÁRVÁNY, AMELY 20 MILLIÓ AMERIKAIT ÉRINT", ami a kormányzat hibája-mulasztása s amit tcsak úgy lehet megszüntetni, ha a "KORMÁNYZAT TÖBB PÉNZT PUMPÁLNA AZ ÁLLAMI ÉLEMEZÉSI PROGRAMOKBA." Az éhínség elsősorban a kormányzat mulasztása, politikája következtében tért vissza újból országunkba, a "Physician Task Force on Hunger in America" jelentése szerint, melyet a Harvard University's School of Public Health állított össze. A fenti bizottság a Kongresszust hívta fel, hogy erősítse az éle miszer je^y-prog- ramot, állítsa helyre teljes egészeben az iskolás gyermekek számára létesített iskolai étkeztetési és egyéb, ezzel kapcsolatos programokat és az Öregek számára az u.n. meals-on-wheels-programot. A Harvard Egyetem-i tanulmányi bizottság jelentésének elsÖ mondata: "ÉHÍNSÉG AMERIKÁBAN NEMZETI JÁRVÁNY." A jelentés a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a múltban a kormányzat igyekezete az éhínség megszüntetésére jóval eredményesebb volt, mint a jelenben ( a jelen kormányzat alatt, tehetjük hozzá} és ^r- ra a megállapításra jut, hogy az "ÉHÍNSÉG SOKKAL SZELESKÖRÜBB ÉS VESZÉLYESEBB, ( MINT BÁRMIKOR AZ ELMÚLT 10-15 EV ALATT." Az ország egyik legkiválóbb egyetemének szakemberei: az orvosok (akik a le^- hivatottabbak az alultápláltság, éhínség kérdésében véleményt nyilvánítani) által folytatott es nyilvánosságra hozott, elhi- hetŐen tárgyilagos, megrázó jelentése hallatára az itt élő, gondolkozó állampolgár hitetlenül, értelmetlenül, kétkedve es mély szomorúsággal telt szégyenérzettel rázhatja a fejét. Hat ilyesmi is előfordulhat világszerte megcsodált-irigyelt, óriási gazdagsággal megáldott országunkban, ahol korlátozás nélküli száz és száz- billiók állnak rendelkezésre fegyverkezésre evente, 70 billió dollár a "csillaháború" előzetes kutatási költségeinek fedezésére, 640 dollár egy repülőgép W.C. ü- lőkéjére, (folytatás all. oldalon)
