Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-28 / 9. szám
8. Thursday, Feb. 28. 1985. EGY ÉRDEKES TELEFONBESZÉLGETÉS ; Mike Royko egyike a legnépszerűbb chicagói rovatiróknak. Az alábbiak egy nemrég megjelent rovatából valók, amelyben egy telefonbeszélgetést irt le. "Lapunk egyik olvasója betelefonált a szerkesztőségbe. Velem akart beszélni. "Mondja, Royko úr, mit szól ahhoz, hogy a kormány le akarja vágni az egyetemi diákokat segítő tandijkóltséget? "Persze, tudok róla - válaszoltam, - . Sok középosztálybeli családot érzékenyen fog érinteni. "Mit tehetünk, hogy megváltoztassuk? - kérdezte. "írjon a kongresszusi képviselőjének, vagy a Fehér Házba - ajánlottam. "Maga nagyon jól tudja, hogy a2 nem segít - válaszolt a hölgy ingerülten. - Inkább magát kérem, írjon valamit a lapjában. Mi nehezen dolgozó középosztálybeli csalad vagyunk. Itt közbevágtam: "Ön ugyebár Reaganra szavazott? "Igen, kétszer is, dehát honnan tudtam volna, hogy ilyesmit fog csinálni? "Kedves hölgyem - mondtam neki - maga rossz helyre jött panaszkodni. Az én gyermekeim már túl vannak a college-on. Hat miért fizessek én adót azért, hogy a maga gyermekei collegeba járhassanak?' Amit a hölgy erre válaszolt, az nem igen tűr nyomdafestéket; azzal lecsapta a kagylót. Nos, én azzal a szívtelennek hangzó válasz- szal valójában csak gondolkozásra akartam késztetni a hölgyet. Én szívesen fizetek adót, ha tudom, hogy azt diákok tanítására fordítja a kormány ahelyett, hogy 7000 dolláros kávéfőzőt, 6000 dolláros kalapácsokat, vagy 600 dolláros toiletüléseket vásároljon a Pentagon számára. Meg akartam értetni vele a reagani politika alappillérét: ne jöjjetek hozzánk panaszaitokkal. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Nekünk nincs ilyesmire pénzünk. iudom, hogy az uj reagani költségvetés most már a középosztály millióit juttatja olyan helyzetbe, amiben az a hölgy találja magát, vagy a farmerek, akik ezerszámra veszítik el farmjuxat, vagy a veteránok, az idős polgárok. Ezek harsányan éljeneztél^ Reagant, amikor a szövetségi kiadások csökkentéséről beszélt elnöki kampánya idején. És kinevették a demokrata jelölteket, amikor azok a kormány felelősségéről beszéltek a szegények, az elesettek iránt. Ezek most azt mondják; Hé, én nem tudtam, hogy te én alólam készülsz kihúzni a gyékényt? Nem tudták? Hát kiről beszélt Reagan a tavalyi kampányban? A szegényekről, a "lusták"-ról". Azok alól már nem lehet mit kihúzni. Azok alól már az első négy évben leszedte az inget. Most olyan varosokról beszélt, mint Detroit, vagy Chicago. Azokat már elintézte az első négy év alatt. Ezeknek a városoknak sokkal több esélyük volna kormánysegélyre, ha valahol KÖzép- Amerikában lennének." SANTA CLARA, CAL. Az Intel Corporation 900 alkalmazottjai bocsátja el, mert a felvezetők iránti kereslet lényegesen csökkent. Ez a döntés az Oregonban, Cali- forniában (Santa^ Clara és Santa Cruz), valamint Arizonában dolgozó munkásokat érinti. Munkáselbocsátásokról jelent a Texas Instrument, a Honeywell és a National Semiconductor vállalat is. Dominique Eudesnek az IPM 1984-decemberi számában megjelent cikke alapján átdolgozta: Dr. Bükkhegyi László. ^ A MEGFÉKEZHETETLEN SZÁMÍTÓGÉP Bár a valószínűség az, hogy a szembenálló országokban egy esetleges nukleáris háborúval kapcsolatos, rettentő felelősséggel járó döntéseket a jövőben számítógép hozhatja meg a döntésre hivatott legfelsőbb személy helyett, ugyanekkor ez a sötét helyzetben némi , fényló reménysugarat is jelent. A számitógép ugyanis nem vehet és nem vesz figyelembe "emberi szempontokat, emberi gyengeséget", hanem dönte- sének "teljesen racionálisnak" kell lennie az adott helyzethez mérten. így tehát bármelyik ellenfél tisztában van azzal, hogy támadása esetén a "könyörtelen, racionális, nukleáris logikára alapított gépi döntéssel áll szemben", s ennek felismerése "elrettenti" a támadástól, hacsak nem óhajt nemzeti öngyilkosságot is elkövetni egyidejűleg. Dzagoyan francia filozófus az "Arisz- toteles-rendszer" c. könyvvel kapcsolatban annak a felfogasnak ad helyet, hogy ha "2 ellenséges nagyhatalom (nyilván Amerika és a Szovjetunió) rábízza magát a komputer- rendszeri döntőbíráskodásra, hogy elkerülje az őrültség (nukleáris háború) következményeit, ami egymagában is szörnyű felelősség, kölcsönösen egymás tudomására hozza komputereinek programjait, igy válna a komputer az elrettentés leghatásosabb fegyverévé". A rideg, könyörtelen logika azt diktálná, hogy 2 teljesen racionális tárgyalófél: azaz 2 számitógép állna szembe egymással s ez esetben a döntési hatalommal rendelkező felek elszántsága (amely azonban idővel elsorvadna) lenne csupán a különbség, mig végül is mindkét antagonista partner elvesztené döntési hatalmát. Egyelőre azonban meg az "emberé" a döntő szó ezekben a végzetes, az egész emberiség sorsát érintő kérdésekben; sajnos, fel kell azonban azt is tételezni, hogy az ilyen számítógép-programok megfelelő tudományos felkészültséggel rendelkező, azonban máskülönben szellemileg őrült számára is hozzáférhetővé válnak s egy ilyen elmebeteg: u.n.: "komputer-kalóz" apokalipszist, világvéget robbanthat ki. A megtb'rtént tények azt igazolják, hogy 14-15 éves diákok képesek voltak "eltalálni" a titokzatos kulcsot, jelszót, bekapcsolódhattak a NASA programjaiba, hozzáfér- köztek titkos adatokhoz; elsőnek egy izraeli diáknak sikerült a titkos ködöt megtörnie. Ezek a diákok türelmes kísérletezések eredményeként be tudtak kapcsolódni a terminál telefonvonalába, megadták a várt kódot a komputereknek, megvárták, mig a terminál megadta a "vége" utasítást s ezeknek a komputer-kalózoknak azutan sikerült kapcsolatban maradniuk a számítógéppel s most már jóformán azt tehették a komputerrel, amit akartak, hiszen a gép nem volt képes felismerni a "kalózkodást". Amikor nagy kormányszervezetek pénzügyi okokból hatalmas komputereiket, egy terminált, elismert egyetemeknek adtak kölcsönbe, bár a terminál használója nem férkőzhet hozzá a fő komputer memóriájában tárolt adatokhoz, azonban hozzáférhet a "rendszer logikájához" s számos kellemetlen helyzetet idézhet elő, amennyiben csupán "tréfás kedvű" diákokról van szó. Ami azonban a "mindenre elszánt, örült komputer-kalózt" illeti, az képes atomháborút is kirobbantani. És ez mar nem utópia! Az elnökön kivül a kódot szerkesztő, a katonai rendszermérnöknek is módjában állhat megnyomni a végzetes gombot, azonkívül az utasításokat "útközben is el lehet fogni" s megváltoztatni anélkül, hogy a komputer a "kalózkodást önmagától felfedezné". Az emberiség szerencséjére egyelőre csak a fikció birodalmába tartozik, hogy azok, akik hivatalosan használják a kompú- tereket, bizonyos perctől kezdve már képtelenek azok működését leállítani, a beprogramozott utasításokat megváltoztatni, mivel a döntés pillanatától (kezdve kizárólagosan a komputerek uralják a helyzetet; a program megváltoztatására már nincs idő, a komputer "autonóm" cégére alatt. Azonban már nemcsak a "filmekben " létezik, mint azt a Dr. Stangelove c. filmben láthattuk, hanem valóság az, hogy a számítógépek programozása, adataiknak memóriájukba való betáplálása olyan, hogy rendszerük a továbbiakban hozzáférhetetlen s az egyszer betáplált programot a gépek végrehajtják, nehogy a szembenálló ellenfelek egymás programjába beavatkozhassanak, azt meg ne változtathassák, mint pl. a "robot-pilőtanélküli repülőgép" esetében láthatjuk, melynek pályája memóriájába van beprogramozva. Dzagoyan filozófusnak az a jóslata a számítógépek jövőjével kapcsolatban, hogy azok egy u.n. "kritikus tömeget": olyan kapacitást érhetnek el, hogy egyszerűen "meg akarnak majd szabadulni a gépi logikájuknak meg nem felelő embertől"— azaz teljesen független gépi életüket akarják majd élni, képesek lesznek "sajátmagu- kat megjavítani", hasonló komputert létrehozni, azaz "megduplázódni" s nemcsak ónálló memóriával rendelkezni, hanem önálló, logikus, racionális következtetéseket levonni s annak megfelelően, az embertől teljesen függetlenül cselekedni. (Ezeket a szörnyeket én "Komputer Sapiensének hívnám.) Amikor pl. az ember, a "Homo Sapiens" által egy sakkjátszmára beprogramozott komputer elveszíti az "első" játszmát, az állítólagos mester ellen, a komputer képes lesz hibás lépéseit utólag újból kiértékelni s gépi, racionális logikája révén ezután már "veretlen" marad mesterével szemben. Elkövetkezhet rövidesen az az idő, amikor l az u.n. "hiperintelligens" komputer arra a következtetésre jut, mondja Dzagoyan filozófus, a számítógép-technika rohamos fejlődése alapján és mi is egyetérthetünk vele, hogy a Földünkön oly sok problémát, ellenségeskedést, "egyenlőtlenséget" okozó emberre egyszerűen "nincs szükség "; a komputer elhatározza az atomháborút, hogy "megszabaduljon a bosszantó emberiségtől". A korlátolt képességekkel rendelkező* emberiségnek szörnyű problémát okoz a pusztító kapacitások mérlegének, katonai erőegyensúlynak egyensúlyban tartasa, állítja a francia filozófus; a hiperintelligens komputer számára azonban a probléma logikus megoldása egyszerű: "vagy a fegyvereket kell megsemmisíteni. - - vagy az embert". Mi történik akkor, ha a "megfekez- hetetlen számitogép az utóbbi megoldást választja"? TEAJKSSZE íapónkat; AMERIKAI MAGYAR SZÓ
