Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 1. szám
2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 3. 1985. C/i&eJzeA, cihkeJz a VilaifAajtábál t } Tasnady T. Almos Mar az idejóslás is "hadititok"? Az éhség politikája The Economist (London) BRÜSSZEL. Az Európai Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Georges Debunne a belga fővárosban megtartott sajtókonferencián kijelentette, hogy huszonöt evvel a római egyezmény aláírása után Európa igen mély gazdasági és politikai válságban van. Közös akciókon nem dolgoznak a tagállamok, mert a nemzeti önzés elsodlegesebb. Erre a legfájdalmasabb példa a munkanélküliséggel szemben megmutatkozó tehetetlenség. Debunne szerint nemzeti alapon aligha található orvoslás az elképzelhetetlenül nagyméretű munkanélküliség problémájára e's európai viszonylatban semmi komoly törekvés nem történik a súlyos helyzet enyhítése érdekében. Pedig az ESZSZ több olyan javaslatot dolgozott ki, amelyet a nyugat-európai kormányok hasznosítani tudnának. Különösen aggasztó méretű a fiatalok munkanélkülisége. Az ESZSZ magáévá teszi az európai fiatalok azon követelését, hogy a kormányok radikálisan változtassanak munkalehetőséget nyüjtó politikájukon. A Közös Piac problémáit vizsgáivá óhatatlanul fölmerül a gondolat, hogy a tagállamok ellentéteit az USA - Nyugat-Euró- pa viszony is fokozza. így a nemzeti érdekek gyakran szöges ellentétben állnak a közös európai érdekekkel. Az egyes országok nem egyformán reagálnak az amerikai gyámságra. Brüsszelben még mindig nem ért veget az időközben hírhedté vált Pegard-űgy. Miközben a Szovjetuniónak szánt, de amerikai nyomásra visszatartott fúró- és marógép-egység még mindig az ( antwerpeni kikötőben hever, a Szovjetunió 10 millió belga frank kártérítést igényel s egy nemregiben Belgiumban járt szovjet kereskedelmi küldöttség vezetője kijelentette, hogy a Szovjetunió nem hajlandó újra tárgyalni az 1985-ben szállítandó' öt újabb gépegység áráról. Ennek az exportját a belga kormány hajlandó lenne engedélyezni. Közben kiderült, hogy Kina érdeklődne a marógépek iránt; a Le Soir jelentése szerint még 14 azonos gépegységről lenne szó és az Egyesült Államok ezúttal nem ellenezné az exportot. Az újabb barátko- zas jegyeben bizonyára csak a szovjet kommunizmus veszélyes Amerika számára, a kinai( kommunizmus nem. Habar az USA ugyanakkor ellenzi a Bell cég milliárdos szerződését a Kínai Népköztársasággal a telekommunikációban használandó üvegrost szállítására, annak ellenére, hogy Japán már korábban ugyanazt szállította Kínának, állítólag csupán kutatási célra. A belgák, pontosabban a jelenlegi kormánykoalíció, általában engedelmes vazallusoknak bizonyulnak. Ha pedig időnként háborognak, azzal vigasztalhatják magukat, hogy az amerikai gyámság másoknak is kellemetlenségeket szerez. Az éhségtől szenvedő, a menekülő emberekről készült televíziós felvételeket gyakorta sugározzák Etiópiából - ám e jelenetek számos más afrikai országból is érkezhettek volna. A nyugat-afrikai tengerpart országai (például Ghana) jó termést takarítottak be az idén, igy itt nem igénylik az élelmiszersegélyeket. A siralmas állapotban lévő dél-szaharai országok rosz- szabb helyzetben vannak, mint valaha. Niger például már tavaly sem jutott élelmiszer-adományokhoz, s az idén is csupán az átlagosnak mondható termés 40-45 százalékát tudta betakarítani. Mali és Mauritánia hasonlóan rossz helyzetben van. Az aszályos esztendőben az amúgy is elszegényedett farmerek már kísérletet sem tesznek arra, hogy valamilyen módon megvédjék földjüket a terjeszkedő Szaharától, felélik a terményeket, úgy tesznek, mintha nem lenne jövő, nem kellene a holnapra gondolniuk. így aztán, ha nem nyerik vissza a sivatag által elfoglalt területeket, elkerülhetetlen lesz a nyugati elelmiszer-adományoktól való függőség. Keleten Kenya és Szudán átlagos körülmények között élemiszerexportra is képes, most azonban mindkét ország segítségre szorul. Del-Afrika nagy területein is élemiszer- segélyre szorulnak az emberek az 1985-Ös termények betakarításáig. Az 1983-as rossz termés párosult azzal, hogy az emberek nem törődtek a jövővel, felélték a korábbi évek tartalékait. Ebben az esztendőben kimerültek a raktarak, s amikor ujből csak kevés gabonát takaríthattak be, nem volt mivel ellátni az embereket. Az éhezők megsegítésére létrehozott legi- hadat Angola központi fennsíkjáról időlegesen Etiópiába irányították. Etiópia a legutóbbi tiz esztendőben évente ismétlődően kérelmezi az élemiszersegélyeket. A Világbank a közelmúltban tette közzé azt a jelentését, mely arról tudósit, hogy abban a 24 afrikai országban, ahol nem termett elegendő gabona, nincs elegendő élelmiszer 1984-ben, ott az egy főre eső elelmiszer-terme^lés visszaesésével kell számolni a jövőben, akar lesz szárazság, akár nem. Hova vezetne Nicaragua inváziója? Nem értek egyet azokkal a vádakkal, melyeket lapjuk a szandinisták ellen emel az okt. 29—i vezércikkben. Azt kérdezem, még ha az Ö választásuk nem is ütötte meg az U.S. mértéket (a mi választásaink remekek), ad-e jogot arra, hogy beavatkozzunk? Mindabból, amit az ember hall a Reagan kormánytól a nicaraguai választásokról, azt lehet hinni, hogy Nicaragua az 51. amerikai állam. Emlékszem, kb. harminc évvel ezelőtt azok, akiknek bőrük fekete volt, a saját déli államaikban nem szavazhattak. Hol volt az az erőszakos hetvenkedő, aki 1950- ben behatolással fenyegette volna az Egyesült Államokat, ha nem tart igazságos, vagy az ö szája ize szerinti választásokat? Persze nem volt ilyen és nincs is senki, aki megfenyegethetné az Egyesült Államokat, ha valami helytelent tesz. Ez azonban félelmetes felelősséget ró ránk, amerikaiakra. Erősek vagyunk, de csínján kell bánni az erőnkkel. Ha tartózkodunk a szavazástól az apartheid-kérde'sben az ENSZ- ben, valóban ugyanúgy kell tartózkodnunk attól, hogy belekeveredjünk a nicaraguai választásokba. Van elég anyagi képességünk, hogy behatoljunk Nicaraguába, vagy El Salvadorba, de mire lenne ez jó? Legjobb esetben azt remélhetnénk, hogy ezzel egész Kőzep- Amerika Eszak-Irorszagga válna. t Mert elfoglalhatnánk ugyan Nicaraguát es El Salvadort, de óéke ott soha sem lenne. Azonkívül, mibe kerülne ez pénzben, emberi életben, belföldi békében, a világ tiszteletében, latin-amerikai es nyugat-európai szövetségeseinkkel való viszonyunkban? Behatolás El Salvadorba és Nicaraguába nem hasonlítható össze Grenadával. Jobb nem is gondolni rá! Olyan polarizálódást okozna ez itt nálunk, a saját hazánkban, hogy a polgárháború vagy fasizmus szélére juttatna bennünket. Ami a legrosszabb, egy behatolás Kozép- Amerikába a nukleáris holokauszt szikráját pattanthatná ki. Mi lenne, ha válaszul a mi behatolásunkra, a szovjetek elfoglalnák Nyugat Berlint? Mit tennénk akkor? Megéri mindezt? ( Azt mondom, hagyjuk KÖzép-Amerikat a közép - amerikaiaknak és próbáljunk megbékélni bármilyen kormányzattal, amit ők választanak, akármilyen módon választják is, legyen az szavazással, forradalommal vagy tárgyalásokkal. (G. Sirotof levele a szerkesztőhöz.) (Los Angeles Times) így a hamburgi Max Planck Meteorologiai Intézet hónapok óta var hiába egy komputerre az amerikai Control Data cégtől. Ugyanis az amerikaiak csak azzal a feltétellel hajlandók a kompúter szállítására, ha a Max Planck Intézet az összes munkatársát^ beleértve azok családtagjait is, szigorú biztonsági vizsgálatnak veti alá. Ezt a németek eddig megtagadtak, arra hivatkozva, hogy az idójárás-vizsgalata az NSZK- ban újabb rendelkezésekig meg nem sza'mit hadititoknak. WASHINGTON, D.C. Az ország tiz legnagyobb hadifelszerelést gyártó vállalata rendelést kapott a Pentagontól további kutató munkára az űrfegyverkezés elóre- vitelére. A rendelések meghaladják az egy-egy millió dollárt.^ A lengyelországi Torunban i folytatják • négy államvédelmi katona bűnügyének tárgyalását. Egy katolikus pap meggyilkolásával vádolják őket. A gyilkosság nagy izgalmat váltott ki a nép széles re'tegei- ben.
