Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-08-23 / 31. szám

Thursday, Aug. 23. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Konya Sándor: Shvoy Kálmán titkos napiéin 1918-1945 Újabb kötettel gyarapodott a két világ­háború közötti időszakról szóló emlékira­tok sora. Dr. vitéz Shvoy Kálmán ny. al- tábornagynak a Csongrád megyei Levél­tárban őrzött irathagyatékából állította össze és látta el előszóval a kötetet Per- neki Mihály. Shvoy Kálmán irathagyatéka naplóból (1941. január 1.-1955. április 3.), eredeti dokumentum-mellékletekkel gazdagított, 1942- első felében irt "naplószer'ú emlék­iratból" (1914. julius 25.-1940. december 31.), továbbá egy 1952-ből származó "Em­lékiratom" cimü visszaemlékezésből áll. Ezek felhasználásával készült a kötet, korlátozva az időhatárokat az 1918. és 1945.közötti periódusra. A szegedi ellenforradalmárok közül Prónay Pál és Zadravetz István után Shvoy Kálmán a harmadik, akinek immár megjelent a naplója, visszaemlékezése. E fontos forrá­sok egyik közös vonása az, hogy mindhá­rom szerző politikai karrierje Szegeden kezdődött, és ez a tárgyalt korszakot illető­en csaknem végig, ha nem is egyformán, meghatározóba mindhármójuk politikai hovátartozásanak. Ki volt valójában Shvoy Kálmán? Hon­nan figyelte az eseményeket? Milyen sze­repe volt bennük? Shvoy Budapesten született 1881-ben, egy vasúti tiszt gyermekeként. 1899-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Az első világháborúban tisztként harcolt. 1918. novemberében érkezett Szegedre, s ott a katonatanács elnöke lett. A Tanácsköz­társaság kikiáltása után a franciák által megszállt Szegeden Horthy Miklóssal és Gombos Gyulával együtt munkálkodott az ellenforradalmi hadsereg megszervezé­sén, mint az első hadseregparancsnokság vezérkari főnöke. Katonai karrierje gyor­san iveit felfelé. 1920 novemberében vezér­kari ezredes, majd a hadsereg vezérkari főnökének szárnysegéde (1922), később a honvédföparancsnok vezérkari főnöke (1923) , aztán Szegeden ezredparancsnok (1924) ; 1927-ben tábornokká léptették elő, 1931-ben pedig Horthy altábornagy- nak nevezte ki. Erről jegyezte fel: "Elér­tem tehát azt a rendfokozatot, amelyet elérni célúi tűztem ki, amellyel a ’kegyel­mes1 cim járt." (llO.old.) Ez a "félelmetes hatalmú és hirú" ka­tona - ahogyan Zadravetz nevezte - 1933. októberében egy horthysta főtiszttől szo­katlan, a rendszer szellemétől idegen (ezért megbocsáthatatlan) lépésre vállalkozott: részt vett és beszédet mondott a zsidó temetőben a hősi emlékműi felavatásán. A kóvetkezmeny: sajtótámadás, főparancs­noki figyelmeztetés. 1934. október 1-vel nyugdíjba kényszerült. Katonai pályájának ezzel vége. 1935-től kezdte élni "civil" politikusi pá­lyáját. Januárban megválasztották a kor­mánypárt, a Nemzeti Egység Pártja (NÉP) szegedi szervezete elnökének, majd az 1935-ös parlamenti választásokon a kor­mánypárti listán Gombos után másodikként országgyűlési képviselőnek Szegeden. Uj politikai fórumok nyíltak meg előtte. Mint Szeged nagyhatalmú politikai ura, mint képviselő közelebb került a kormánypárt szükebb vezetőihez. 1936-ban tagja lett a NÉP országos (30 tagú) vezetőségének. Ezekben az években szervezett, agitált, intrikált, a képviselőházban rendszeresen felszólalt, és várta, hogy valami magasabb pozícióba kerül. 1937-ben azt jegyezte fel, hogy a honvédelmi miniszter maga mellé akarta venni államtitkárnak. 1938i elején azt rögzítette, hogy szóba került a kormánypárt elnökének utódaként. Amikor Imrédy Béla megkapta a meg­bízást a kormányalakításra 1938. tavaszán, Shvoy naplójában ez olvasható: "ream külö­nösen számit. Felajánlotta a Ház alelnók- ségét, amit szívesen vállaltam." (167. old.) De ebből sem lett semmi, és Shvoy 1938. novemberében elkövette azt a később oly sokszor megbánt lépést, hogy aláírta azt az ivet, amelyen az Imrédy diktatórikus törekvéseivel szembeforduló csoport be­jelentette a kormánypártból való kilépését. 1939-ben a képviselőválasztáson a Kis­gazdapárt színeiben indult Szegeden, Eckhardt Tibor után második jelöltként. Négy év leforgása alatt két választáson vett részt mint képviselőjelölt. Az elsőről, ahol kormánypárti jelölt volt, győztesként távozott; a másodikról viszont már vesztesen, osztozva számára szokatlan, de az ellenzé­ki sorsot választók által már jól ismert élményekben és kudarcban. Shvoy Kálmán a választási vereség után egyre inkább kiszorult a közéletből. Egy darabig még a városi politikában vívta csatáit, de amikor névtelen levelek szerző­ségével vádolva (nem jogerősen) elitélték, a városi közéletből is kiszorult. *** l f f Eletenek ebben a szakaszában szerzett élményei, ennek tükröződése naplójában ugyancsak sok érdekes részlettel gazda­gítja a korról, a kormánypárt belső viszo­nyairól, a szereplőkről eddig alkotott képet és árnyaltabbá teszi azt. így érdekes a korabeli szegedi politikai élet belső harcai­nak, személyi viszonyainak megjelenítése. Igen sok uj részletismerethez jutunk Shvoy munkája alapján az ellenforradal­mi rendszer legjelentősebb, titkos fasisz­ta szervezetéről, az Etelközi Szövetség­ről (EKSZ), melyben Shvoy ugyancsak szere­pet játszott. Ott volt az EKSZ alapitói között. Büszkén rögzítette, hogy ö volt a szövetség 7. tagja. Egy darabig a szegedi szervezet (nemzetség) "nemzetségfője". Prónay Pál, majd Zadravetz naplója nagyon sok fontos adatot szolgáltatott az EKSZ megalakulására* a huszas évek első felé­ben betöltött szerepére vonatkozóan. Eddig is voltak fontos, de csak szórvány publikált adataink az EKSZ-nek a harmincas évek­ben folytatott munkájáról, de hogy folya­matosan hogyan működött, milyen szere­pet játszott a személyi kérdések eldöntésé­nek befolyásolásában - mindez Shvoy fel­jegyzéseiből válik világosabbá. Értékesek azok az adatok is, amelyek az EKSZ tagjai­ra vonatkoznak. Shvoynak a kormánypártból való kilépé­se, a helyi EKSZ-vezetökkel történt csatái után logikus következmény volt, hogy ki­zárták a Magyar Fajvédő Szövetségből. (Ez volt az EKSZ fedőneve.) De ö meg­fellebbezte a döntést. Naplója szerint csak elvi okokból, ám a naplóból az is kiderül, hogy nagyon is izgatta: mi lesz a döntés. És amikor Feilitzsch Bertholdtól, a "fő EKSZ-embértől" megkapta a választ, hogy fellebbezését elutasították, naplójában dühösen legazemberezte őket. A naplósze­rű visszaemlékezésben elitéli Prónayék- nak, Héjjaséknak a fehérterror idején el­követett gyilkosságait, sőt az 1952-ben fogalmazott emlékiratában még Horthy felelősségét is felemlegeti. Héjjas Iván bírósági tárgyalásával kapcsolatban fel­háborodottan irta: "Erről tudtak a kormány tagjai és tűrték. Miért? Csak egy lehet a felelet, hogy Horthy engedélyezte. És hol maradt Horthy esküje a törvények be­tartásáról és betartatásáról?" (79. old.) E felháborodás hitelét azonban jelentő­sen csökkenti az az eset, amit a napló egy bizonyos pontig nyomon követ: "Hrabak István főhadnagy a kommün után Szatymaz- on felakasztotta Kukovecz Nana festönöt, s ezért megindult ellene a hadbírói eljárás. További vád is felmerült ellene, t.i. hogy eltulajdonított kincstári lovat és felszere­lési tárgyakat. A hadbirák ’utaztak’ reá. Meg kellett menteni Őt, nehogy kivégez­zék, lefokozzák a paragrafusokat néző hadbirák. Ezért külön összeállított hadi törvényszék lett kirendelve..." A tárgya­lást akkor elhalasztották. (71. old.) Később - írja a szerző - "Hrabak ügyének a tárgyalá­sát újra megkezdi a haditörvényszék, amely megfelelően van összeáHitva." Shvoy az eredményt megelégedéssel jegyezte fel: "Hrabakot - dacára a tárgyalást vezető biró okoskodásának - fel is mentik." (78. old.) A képhez hozzátartozik az is, hogy Hrabakot a második világháború befejezé­se után Shvoy Kálmán elrejtette a püspöki uradalomban. Ezt persze nem a naplóból tudjuk, hanem a jegyzet alapján, annak a pernek az anyagából, amelynek során Hrabakot a Szegedi Katonai Bíróság 1960- ban halálra ítélte. A háború évei alatt Shvoy nagy buzgalom­mal kisérte figyelemmel a hadieseménye­ket. A háború okairól, kimeneteléről Írott nézetei olykor meglepőek, de a maga korá­ban nem egyedülállóak. Szerinte 1939-ben a háború a zsidók és Hitlerék kozott folyik. (209. old.) Egy soproni zárdában, a nyila­sok által elrendelt internálása alatt, 1945. március 19-én ezt jegyezte fel: az termé­szetes, hogy minden becsületes magyar kívánja a németek győzelmét, mert "... a mi győzelmünk is, úgy én is kívánom azt!" De ne várják, hogy vakon higgyen a győzelemben: "...sok minden olyat latok, amelyek a győzelem reményét napról nap­ra csökkentik." (319. old.) *** A Shvoy ellentmondásos cselekedetei, gondolatai alapján kialakuló összbenyo­más arra a következtetésre juttatja az olvasót, hogy mint másoknál is előfordult már, Shvoynál sem állt arányban a túlfű­tött ambíció a világ dolgaiban való eliga­zodás képességével. EGY PÁLYA MOZAIKKÉPE (folytatás a 6. oldalról) nappai a sugarak hatása után még mindig megmarad egy négyzetcentiméternyi felü­letű seb, szürkés színű, amiből arra lehet következtetni, hogy az üszők mélyebb természetű." (P. Curie levele a Francia Tudományos Akadémiának az önmagán elvégzett rádiumbesugárzások hatásáról) *** "Pierre és Maria 1895. julius 25-én kö­tött házassága a világ számára jelentős partnerviszony kezdete volt." (Encyclopedia Britannica) *** "Kézzel fogható, szemmel látható, materiális erő árad P. Curie hagyatékából. Társadalmi alkatunkat, erkölcsi felfogásunkat egy világ választja el az ö korától. Mégis közvetlen utódai átléptek a szakadékon és vezető szerepet vállaltak a béke megvédé­sében. Nem az ő szellemének sugallatára történt-e ez?" (Novobatzky Károly) (Összeállította: Szántó György Tibor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents