Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. Arany és korbács A legfiatalabb állam A világ legfiatalabb és egyik leggazda­gabb állama: Brunei. A Délkelet-Azsiában, Borneo szigetének észak-nyugati csücské­ben, alig 5265 négyzetkilométernyi terüle­ten virágzó ország az idén nyerte el függet­lenségét, eddig ugyanis angol protekturá- tus volt. , Brunei valóságos olajtengeren "úszik". A jelenlegi kitermelés- mellett még lega­lább 50 évig az olajból és a földgázból származik a kincstár bevételeinek 98 szá­zaléka. Hassanál Bolkiah, a 37 éves szul­tán legfóbb. gondja: mire költse el az évi ötmilliárd dollárt, melyből a mini állam 220 ezer lakosára fejenként átlag több mint évi 20 ezer dollár jut. Igaz: a nemrég elkészült szultán-palota, az Istana a legna­gyobb épületkomplexum a világon: 1788 szobája van, 400-zal tó’bb, mint a most második helyre szorult Vatikánnak, s eb­ből 900 szobát, illetve termet a család népes tagjai foglalnak el. A trónterem falait 22 karátos aranytéglák borítják, s szinaranyból van a baldachinos trónus is. Az államnak saját marhafarmja van Észak-Ausztráliában - Brunei területé­nek nagy részét ugyanis őserdő borítja -, amely ellátja az ország lakosságát hússal. Lakosainak látszólag aranyéletük van. Ismeretlen az adófizetés, ingyenes az is­kolai oktatás - az elemit&l az egyetemig -, valamint a gyógykezelés, s akik állami szolgálatban vannak - szinte minden csa­ládból valaki - nemcsak tetemes nyugdi­jat kapnak, de korlátlan összegű kamat­mentes kölcsönt is igényelhetnek. A leg­tehetségesebb fiatalok külföldi egyeteme­ken tanulhatnak, ugyancsak államköltségen. Ezzel szemben: európai mértekkel szin­te elviselhetetlen vallási és erkölcsi tör­vények uralkodnak az országban, még egy pohár sör is - csak álom. A hatóságok na­gyon szigorúan veszik az alkoholtilalmat. Színpadon, filmen és a televízióban csak apa és fia csókolhatja meg egymást. A férfiak nem vágathatják fodrásznál a haju­kat, s ha a parkokban üldögélő fiatal pá­rok nem törvényes házastársak, "tetten­érés" esetén több éves börtönre, jobb eset­ben 100 korbácsütésre számíthatnak. A január óta tartó függetlenné válási ünnepségek szeptemberig is elhúzódnak. Naphosszat szólnak a harangok, a fővá­ros: Bandar Seri utcáin harsog a nemzeti himnusz, _ s masíroznak a skótszoknyás du­dások. Am a fó'város közelében jelenleg is angol helyőrség állomásozik - ott-tartóz- kodásuk évi 2,5 millió dollárba kerül -, az őserdőben pedig szingapúri csapatok "kiképzóbazisa" rejtőzik. Hogy a szultán esténként nyugodtan hajthassa álomra a fejét... Magyar bánat Alighogy sima csusszanással a vonat elindult, az utas kilépett a fülkéből a pe­ronra s az ablaknak dűlt. Lehúzta az ép­pen csak beakasztott féltáblát, orcáját meleg szél tömör hullám-gurigái pacsma- golták. Az utazásnak számára mindig is ez volt a legszertartásosabb pillanata:elhagy- ni a várost. Van valami egyforma ezekben az euró­pai nagyvárosokban. Kifelé haladva a bér-- házak egyre kopottabba vannak ázva, az­tán egyre kisebbé is, hogy végül elkövet­kezzék a földszintes világ. Igaz, közben még betolakszik a képbe a gyárnegyed. A régi csarnokok a már soha be nem üve­gezendő porlepte nyílásaikkal, az újak kék és sárga műanyag falaikkal, dűlt vas­tag üvegtábláikkal. Hát, igen, ilyen ez a város, itt van ben­ne, rajta az utolsó száz-százhusz esztendő egymásra rakódva, letagadhatatlanul, ko­moran, erőteljesen és állongóan. Mit is tehetne mást az utazó a vonatablakban: szeret és szomorkodik. Szereti a tépett, csúnya, komor várost, amit elhagy, meg­bocsátja neki még az irdatlan ócskavashal­mokat is, az Összenyomott autóvázakat, a csupa rozsda kazántesteket, amelyeket, mint a tenger a szennyét, úgy vet partjá­ra a nagyváros, jelezve, hogy mily telhe- tetlenül és iszonyatosan fogyaszt, zabái gépet, vasat, embert; és szomorkodik nem­csak az idő múlása fölött, hanem az idő­ben zajló változások egyhangúsága és bol­dogtalansága fölött is. Mert hiszen az élet van itt, élet a kövek, a beton és a vasak között, és van munka is, meg lüktetés is, és a kocsmák előtt falnak támaszkodva, sörösüveggel férfiak irigyelik a vonaton járókat. A vonat pedig elsuhan. Vagy a város hullik vissza a semmibe? Aztán ez már a kertes világ. Fabódék a házak végében. Üvegezett zöld veran­dák. Vakolatlan házak. Építkezések. Vete­ményes kertek. Asszonyság kapál. Menyecs­ke fürdőruhában. Szőlőtőkék. A föld, a megművelt föld, a porhanyós fold. Valahol gazt égetnek. Egyre tobzódóbb, egyre erő­szakosabb a klorofil. Mindent elborít a zöld áradás, és amikor széles kaszafordu­lattal befordul az első búzatáblába, a har­sányzöld tenger, benne az egy-két véko­nyabb, sárgásabb, halványabb folttal és a mütrágyaszóró munkagépek hosszú, el­nyúló, elfekvő kampóival, amelyek úgy vannak belenyomva a táblákba, mint a kézfejbe az erek, akkor az utas már rend­szerint vissza szokott ülni a helyére - ha van neki -, mert vege van már a városnak és az Alföldet - rendszerint arra visz az útja - nézheti még eleget. Csak a szomorúság nem oldódik, persze. Mert bús ez az utazás. Bús az otthagyott indóház, bús a városszél, búsak az üzem­udvarok, bús a kertmagyarország és bús a mező is. Akár a Keletiből, akár a Nyuga­tiból indult is el az utas, mindig visszafe­le indult. Kimenni a nagyvárosból, végig­csattogni az ipartelepek mellett, s aztán belehasitani a rozzant tanyák, a varjulep- te szántások csendjébe, mindig is múltba nézés volt, belehátrálás a gyermekkorba és a még mélyebb ősiségbe: a nagy keleti­es szótlanságunkba, a hallgatag búsongás- ba, mely még a tavaszok lüktetését is be­teríti, "Másnak térkép e táj" - nekünk a bú világa. Meg sem lehet ezt érteni - Isten bizony! -, hogy ami ilyen szép, ilyen kies, ilyen egyedüli, az hogyan lehet egyszers­mind ennyire szomorú is. S éppen azoknak, akik benne, rajta, általa élnek. A város, a föld, az élet itt ennyire bús vagy csak a mi lelkünk leheli rá mindezekre ezt a felhót? Az utas sose talált választ ezekre a kérdésekre. De hát van és kell erre válasz egyáltalán? Hiszen ez nem valami baj, megvertség, átok, hanem egyszerűen ter­mészet és megkülönböztető sajátosság. Egy bús nép ül fel itt a Keleti és a Nyuga­ti személy-, gyors- és expresszvonataira, kezeügyében bóditó sörökkel és félliteres pálinkákkal, komor, merev arcok mered­nek maguk elé, apró, mongol vágású sze­mek fésülik a töltésoldalt, megyen a fél ország haza keletre, magától értetődik az élet mozdíthatatlansága es a sóhajnál is nehezebb légvétel, az igy van, az "ez van" és a még ugyanabban is lehet. Bura szólnak itt a retúrjegyek és a bér­letek. És különös méltóságok vegyülnek el az egyszerű nép között. Félrehúzódva a sarokban a "Tamburás öregúr", Krúdy Gyula az étkezőben sörözik. Nagy Lajos az ablaknál feszeng és hibát keres az épít­kezésekben, báró Kemény Zsigmond ma­ga elé mered és azon töri a fejét, mond­jon-e még egy-két szót az elhullott forra­dalomról és a magyar természet konok békevágyáról, és itt cikázik egy nyirettyű­vel Tersánszky Józsi Jenő és a produkció után nem átall kalapozni. No, már csak azért, hogy valami mulatságos is legyen ezen a bús vonaton. A legbúsabb pedig, Ady Endre külonszakaszban, lefüggönyö­zött ablak mögött halotti maszkként borít­ja arcára a tájat, az "ugar"-t és a "tivor- nyás" várost, s nyilván azt is megbeszéli a Fátummal, hogy nemsokára támad majd utána másképpen bús, végzetesen, bomlot- tan bús, aki már utazni sem bir ezen a vonaton és eléveti magát... így élni? - kérdezi csodálkozással és hitetlenkedéssel az idegen. - Hogyan másképp? - feleli rá a magyar utas, de azt már nem magyarázza meg, és azon már nem mélázik el, hogy ebben a "ho­gyan másként"-ben alig van valami aktuá­lis. A bü itt talán mindig előbb volt, mint a lehetséges kiváltó ok, előbb a hullásnál, előbb a temetésnél, előbb tán még a meg­születésnél is. Szörnyű az ellentmondás, de való: ha ez a bús kedvünk nem volna, talán már mi sem volnánk. Vagy tán nem ez a mély bánat, ez a komoly bú a mi meg­tartó erőnk, a tartósító anyagunk és a fe­szes abroncs a lelkűnkön? Ha egy percre felengednénk? Ám azért mosolygott az utas, amikor befutott vele a vonat Karcagra. Felenged­ni? Felengedni? De szép is volna? Talán bele is halnánk. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁflT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.- Kanadába és Európába 1 évre $ 20.­Megujitásra: $................................................. Naptárra: $...................... Név:.................................................................. Cim: ................................................................. Város:...................................Állam:............ Zip code:........................ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 1---------------------------------------------------------------------^ Newyorki magyar hentes | i TIBOR’SMEAT SP J (FORMERLY MERTL PORK STORE) ( 1508 Second Ave., j NEW YORK, N.Y. 10021 | a 78. és 79. utcák között Tel: RH-4-3292 I FRISS HUS,HURKA ES FELVÁGOTTAK-----------------------------------------------------------—-------'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents