Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-07-26 / 30. szám
Thursday, July 26. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. Avar Janos - Zöldi László : J1U1 LidAZrlU « 0 £ MAGYAR ENDLOSUNG Beszélgetés Randolph L. Braham történésszel "A sors keze eléri a magyar zsidóságot is. S minél később fog ez megtörténni, és minél erősebb lesz a zsidó törzs, annál keményebb lesz a csapás, amellyel kegyetlenül fogják illetni. Nincs menekvés." A profetikus jóslatot Herzl Tivadar, a cionizmus budapesti születésű atyja irta, 1903. március 10-én, egyik barátjának, Mezei Ernő parlamenti képviselőnek. Negyven esztendővel később a magyarországi zsidóság többsége, körülbelül hatszázezer ember elpusztult. A miértre idestova három évtizede keresi a választ Randolph L. Braham professzor, a New York-i City University tanára.- Ön, professzor ur, vajon miért foglalkozik a miértekkel?- Nem titok, erdélyi vagyok. 1922-ben születtem Bukarestben, egyéves voltam, amikor a szüleim visszaköltöztek Désre. 1943. október 4-én vittek el munkaszolgálatra, sok mindent csináltam végig. A családtagjaimat deportálták. A szüleim, nagyapám, nagyanyám, aztán a nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek - mind meghaltak. A testvérem meg én maradtunk életben. Aztán, 1953-ban itt, New Yorkban létrejött a jeruzsálemi Héber-egyetem fiókkutatóhelye; a negyvenes évekkel, hatmillió zsidó tragikus sorsával, az európai vészkorszakkal kezdtem foglalkozni. Késóbb specializálódtam a magyarországi eseményekre. Angol nyelvű monográfiámról, amely 1981-ben jelent meg, A népirtás politikája címmel, otthon Ránki György professzor irt terjedelmes cikket. Egyik tanulmányában olvastuk: "A történelmi Magyarország legnagyobb kisebbségeinek, a románoknak, a szlovákoknak és a horvátoknak az utódállamokba való beolvadása folytán hirtelen a zsidók váltak a legsebezhetőbb kisebbséggé. Azt akarja mondani, hogy a zsidók helyzete más volt az első világháború előtt, mint után?- Olyannyira más, hogy amikor Magyarország történelmi területének kétharmadát, a magyar (népesség egyharmadát és teljes népességének háromötödét elvesztette, a szélsőséges szervezetekbe tömörült ellenforradalmárok két rögeszmének szentelték magukat: a revizionizmusnak és a zsidókérdésnek. Az országcsonkulá- sért a zsidókat tették meg bűnbakká. Ilyen légkörben korántsem meglepetés, hogy az első világháború utáni Európában Magyarország a legelső állam, amely zsidó- ellenes törvényeket hozott. A numerus clausus hat százalékra korlátozta a zsidók felvételét a magasabbrendü oktatási intézményekbe.- Horthy Miklós és társai részben megvalósíthatták revizionista törekvéseiket - Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia rovására. Ma már tudjuk, hogy mindez katasztrófával járt. Még katasztrófáli- sabb volt azonban a zsidóság szempontjából, 1938 és 1944 között ugyanis a kormányzat három zsidóellenes törvényt léptetett életbe, a harmadik a náci Németország, a nürnbergi faji törvény legfontosabb rendelkezéseit tette magáévá. Horthy- ék meghonosították a katonakorban lévő zsidók munkaszolgálatát; ez egyedülálló diszkrimináció volt a korabeli Európában. A zsidóellenes intézkedések szerintem azon az illúzión alapultak, hogy ha sikerül a zsidók gazdasági hatalmát és "káros" kulturális befolyását korlátozni, akkor a magyar kormányzat megnyugtatja a szélsőjobboldali erőket, a magyar nácikat, mi több: a német nácik követeléseit is kielégíti. Sót, a magyar uralkodó osztály civilizáltabb része abban a hitben élt, hogy a zsidóellenes intézkedésekkel a zsidók életbevágó érdekeit is védelmezi.- Es védelmezte?- Tény, hogy amíg az arisztokrata elit maradt hatalmon, tehát a német megszállásig, a magyar zsidóság viszonylagos biztonságban volt. Igaz, a diszkriminációs törvények különösen sújtották a zsidó tömegeket, mindenekelőtt a fizetésből élő és szakképzetlen dolgozókat, a magyar zsidóság gazdasági helyzete mégis tűrhető volt. Az is igaz viszont, hogy korántsem csupán a kormány jóvoltából, inkább a fejlett közösségi-önsegélyezési rendszer folytán. Fogalmazhatnám úgy is, hogy amikor a német nácik Európa-szerte pusztították a zsidókat, amikor 1942 őszétől kezdve a Kállay Miklós vezette kormányra is nyomást gyakoroltak, akkor a magyar kormányzat ilyen-olyan érveléssel, de lényegében visszautasította az Endlösungot, a végleges megoldást. Magyarország mindaddig védelme alatt tartott körülbelül nyolcszázezer zsidót, amig függetlenséget de facto el nem vesztette. Monográfiájának egyik fejezetéből azonban fény derül a magyar uralkodó osztály felemás viselkedésére. Arra, hogy már 1942-ben kevésbé civilizált, de annál befolyásosabb magyar személyiségek sürgették a végleges megoldást - Berlinben.- Nem igazán befolyásos személyiségek, s amennyire a hozzáférhető forrásokból kiviláglik, a miniszterelnök háta mögött cselekedtek. Mindenesetre Kállay Miklós személyi titkára is benne volt a furcsa delegációban, meg Homlok Sándor ezredes, a berlini magyar nagykövetség katonai attaséja, aki később itt, Amerikában, emigrációban halt meg. Ezek a szélsőjobboldali politikusok Eichmannhoz, a zsidót- lanitási főosztály hírhedt vezetőjéhez folyamodtak, hogy legyen segítségükre az "idegen" zsidók "kitelepítésében". Egyes okmányokban százezer "keleti" zsidóról is olvashatni, s arról, hogy eltávolításuk volna az első fázis a magyarországi zsidókérdés megoldásában. Az indítványt maga Eichmann utasította vissza, mondván, hogy ennyi zsidóért nem érdemes az egész de- portaciós gépezetet mozgósítani. Várni kell, amig a magyar kormányzat hozzá nem járul a zsidókérdés "teljes és végleges" megoldásához. Kissé előreszaladva az időben, a német megszállás után ennek a két csoportnak, a Berlinben instanciázók- nak és a Berlinből érkezett szakértőknek "köszönhető", hogy Magyarországon megvalósulhatott az Endlösung. Egyik garnitúra sem lehetett volna meg a másik nélkül. A nemet nácik a magyar bábkormány és a hatalmi szervek együttműködése nélkül képtelenek lettek volna "megoldani" a zsidókérdést. A magyar nácik viszont bár mohón igyekeztek utánozni német partnereiket, a megszállás nélkül nem érhették volna el ideológiailag meghatározott céljaikat. A szóhasználatban feltűnt néhány kifejezés: magyar zsidó és "idegen", "keleti" zsidó, civilizált antiszemita és nem civilizált antiszemita.- Abban azért megegyeztek az általam civilizáltnak nevezett politikusok: Horthy, Teleki Pál, Kállay Miklós, továbbá a nem civilizált antiszemiták, tehát a szélsőjobboldali erők, hogy nem nézték jó szemmel, de mondhatnám azt is, hogy utálták, gyűlölték, megvetették az úgynevezett galíciai zsidókat.- Vagyis a keletről menekülteket. Nemcsak a frissiben menekülteket. Azokat is, akik esetleg már évtizedek óta éltek Magyarországon, de nem tudtak vagy nem akartak asszimilálódni. Ortodoxok voltak, pajesszal és kaftánban jártak, netán jiddisül beszéltek. A szélsőséges antiszemiták ezen felül még az asszimilált, ha úgy tetszik: elmagyarosodott zsidók ellen is uszítottak. Olyannyira, hogy még a német megszállás előtt körülbelül hatvanháromezer zsidó lelte halálát, erőszakos körülmények között. Negyvenkétezer munkaszolgálatos lett gyilkosság vagy a fagy áldozata Ukrajnában és Szerbiában, hozzávetőlegesen húszezret öltek meg az "idegen" zsidók ellen folytatott "tisztogató" akciókban és ezernél több zsidót mészároltak le a Délvidéken. Akik tehát tisztogató akciókat szerveztek az "idegenek" ellen, azok tudták, hogy valójában mit jelent a kitelepítés. Bizonyára azt is tudták, ha máshonnan nem, hát az angol rádió adásaiból, hogy mit jelent Auschwitz. De vajon a magyar- országi vagy Magyarországon élő zsidók tudták-e, hogy mi az az Endlösung?- A magyar hadsereg zsidó tagjai látták, láthatták, hogy mi történik a keleti front körzeteiben.- A munkaszolgálatosok?- Nemcsak a munkaszolgálatosok. Azok az orvosok, sofőrök, mechanikusok is, akik kisegítő személyzetként, honvéduniformisban szolgáltak. Aztán jöttek a menekültek Lengyelországból, Szlovákiából. Akadtak olyanok is, akik Auschwitzból szöktek meg, s referáltak arról, mi megy végbe a megsemmisítő üzemben. 1944. április 7-én például két, magyarul is beszélő szlovák zsidónak sikerült megszöknie Auschwitzból, azzal a feladattal, hogy figyelmeztessék a magyar zsidóságot. Lapozzunk vissza március 18-ára. Horthy Miklós kormányzó Hitlernél vendégeskedik, a klessheimi kastélyban. A németeknek volt egy fantasztikus tervük, a csehországi hegyekben szerettek volna hat föld alatti repülőgépgyárat építeni. Horthy beleegyezett, hogy "néhány százezer zsidó munkást Németországba szállítsanak, háborúval kapcsolatos munkáknál való alkalmazásuk végett". Három legyet akart ütni egy csapásra. Hozzájárul a német fegyverkezési ipar fejlesztéséhez, hozzájárul a bolsevizmus elleni harchoz is, ráadásul megszabadul a galíciai zsidóktól. Ez a megállapodás végzetesnek bizonyult a magyarországi zsidóság szempontjából. Már csak azért is, mert közben a megszálló csapatokkal együtt Budapesten termett az Eichmann-Sonderkommando. Kipróbált szakemberei és magyar cinkosaik kidolgozták a sajátos szalámi-taktikát. Kihasználták a megállapodás előnye- it, hozzáfogtak a tömegdeportáláshoz. Azt hangoztatták, hogy "a zsidók sokkal nagyobb hasznot hajtanának Németországban, ha valamennyi családtagjuk velük lenne." A többit már tudjuk.- Szóval, a megszállás után néhány nappal két fogoly megszokott Auschwitzból, hogy figyelmeztesse a magyar zsidóságot.- Április 23-24-én úgynevezett protokoll- jegyzőkönyvet mondták tollba, nemet nyelven, ezt Pozsonyban valaki magyarra fordította, s a hiteles fordítás hamarosan eljutott Budapestre is, a magyar zsidók vezetőihez. Bizonyítékaim vannak arra, hogy a deportálások megkezdése, tehát 1944. (folytatás a 15. oldalon)
