Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-12-13 / 47. szám
Thursday, Dec. 13. 1984. 7. Túlságosan baloldali jezsuiták? Kimerültén fekszik betegágyán egy idős pap, agy trombózisa ( miatt nem tud beszélni. Csendesen sir. Agyán II. János Pál levele, amelyben a pápa szigorúan elitéli azokat az intézkedéseket, amelyekkel biztosítani akarta utódjának, a jezsuita rend, a katolikus egyház legnagyobb szerzetes- rendje vezetőjének kijelölését. Az egyház vezetője ily ( módon nyilvánosan elitélte Pedro Arrupét, a jezsuiták generálisát, aki a pápának mindig engedelmes hive volt. Wojtila pápa nem szereti az eltérő gon- dolkodásúakat, legalábbis azokat, akik az ö kormányzása alatt állnak. És a jezsuiták kozott számtalan ilyen eltérő gondolkodású szerzetes van. Mint a latin-amerikai egyázkózségek lelkészei, magukévá teszik nyomorban élő híveik haragját. Mint értelmiségek, akiknek a marxizmus tételei miatt válaszolniuk kell az ideológiákra és vallásokra vonatkozó kérdésekre, párbeszédet folytatnak. Fernando Cardenal, aki sandinista pap a forradalmi Nicaraguában, jezsuita. Mexikóban a "jó atyák" bezárják a mexikói felső társadalmi rétegek számára fenntartott Pro Patria kollégiumot és elhatározzák, hogy az elnyomott tömegeknek szentelik magukat. Egyébként Fidel Castro maga is a jezsuiták tanítványa volt. A lengyel pápának elég oka van a haragra. A jezsuiták "balrafordulása" főleg az 1974-ben megtartott 32. kongregációval kezdődött- Szent Ignác fiai, akik azelőtt gyakran a reakció élvonalában álltak, felfedezik az igazságért való elkötelezettség értékét. Pedro Arrupé a latin-amerikai tartomany- főnököknek irt levelében foglalkozik a marxistákkal és a marxizmussal való viszony kérdésével. Állásfoglalása alapjában véve centrista: a marxizmus filozófiailag továbbra isosszeegyeztethetetlen a keresztény hittel. A levél azonban igen jelentős lépéseket tesz a keresztények és a marxisták együttműködése felé. Kifejezetten elfogadja a társadalom marxista elemzésének egyes pontjait, például azt, hogy a marxizmus "figyelmet fordít a gazdasági tényezőkre, a tulajdonstruktúrakra, a gazdasági érdekekre, amelyek az egyes csoportok indítékaiul szolgálhatnak; felfigyel a kizsákmányolásra, amelynek egész osztályok az áldozatai: figyelmet fordít arra, hogy milyen helyet foglal el az osztályharc a történelemben.., figyelmet fordít az ideológiákra, amelyek az érdekek, sőt az igazságtalanságok álcázására szolgálnak." Ilyen ideológiákként említi a levél a del-amerikai diktatúrák kommunistaellenes- ségét: "Szilárdan szembe kell szállnunk- jelenti ki a jezsuiták vezetője - azokkal a kísérletekkel, amelyekkel bárki is arra használná fel a marxista elemzést helytelenítő felfogásunkat, hogy marxistaként vagy kommunistaként ítélje el vagy kevésbe becsülje elkötelezettségünket az igazság és a szegények ügye, a kizsákmányoltak jogainak védelme, az igazságos követelések mellett. Nem figyeltünk-e meg gyakran kommunistaellenes formákat, amelyek csak az igazságtalanság leleplezésére szolgálnak?" Egyházi vezetők (nemigen tettek meg ilyen kijelentéseket. Es e levél írójának olyan nagy a befolyása, hogy "fekete pápának" nevezik. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT AMERIKAI MAGYAR SZÓ Beregi Tivadar: (Párizs) EMLÉKEZÉS SZEMERE SAMURA Rendkívül boldog érzés fog el, amikor visszanézek Dr. Szemere Samu filozófus, esztétikus, pedagógus és műfordító élményekben gazdag szellemi életére, születésének 103. évfordulóján. Felidézem e nagy és ma már világhírű gondolkodó csodálatosan szép pályafutásának alkotó korszakait, amelyek azt is érzékeiteken demonstrálják, hogy milyen nagyvonalú, müvelődésterjesztö munkát végzett, nemcsak a közép- és felsőbb oktatás terén, az egyetemi katedrán, hanem a tudományos kritikai gondolkodás uj világszemléletet formáló terén is. Szemere Samu 1881. december 13-án született Zsirovniczan. Középiskolai tanulmányai sikeres elvégzése után az akkori budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti fakultásán tanult és Alexander Bernát és Bánoczi József legkiválóbb tanítványai közé tartozott. 1904-ben jelentette meg az Esztétikai játékelmelet cimü doktori értekezését, amely eredeti szempontjaival és uj problémalátásával vonta magára a figyelmet. Amikor doktorátusát letette esztétikából, filozófiából, magyar irodalomból és megkapta tanári oklevelét magyarból, latinból, németből és filozófiából, az 1906-1927 közötti években különböző fővárosi középiskolákban tanított. 1937-ben kinevezték tanügyi főtanácsosnak, nagy jelentőségű munkásságáért, amelynek külföldre is eljutott a hire. De ez a tisztán szimbolikus kompenzáció nem változtatott semmit a temérdek igazságtalanságon és mellőzésen, amelyben része volt. A II. Világháború alatt a zsidóság tragédiája sújtotta őt is. Fiát, unokáját, menyét deportálták és a német gázkamrákban pusztultak el. Szemerét 1944 márciusában a Gestapo letartóztatta és bebörtönözte. A nyilas rémuralom Összeomlása után, 1945-ben végre tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 70 éves korában, az egyetemi oktatás számára . hozzáfogott Hegel, Descartes, Spinoza, Feuerbach és Vico filozófiai müveinek gondos, szakszerű lefordításához, ugyanakkor ezek művészi fordításnak is tekinthetők. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent fordításai t eseményei voltak a magyar szellemi eletnek. Átültető munkája, amely 10.000 oldalt foglalt magában, ujjáalkotta es gazdagította a modern magyar filozófiai műnyelvét. A görög-latin nyelveken kívül még öt nyelven beszélő tudós közel 40 éven át tanította a diákokat a hazaszeretetre, lelkűket megtelitette humanizmussal, szellemüket műveltséggel és megmagyarázta nekik, hogyan kell jól gondolkozni és etikusan cselekedni az élet forgatagában. Szemerét magas korát meghazudtoló fiatalsággal és intellektuális erővel kifejtett munkássága közben, 1957-ben 53 év után újra a filozófiai tudományok doktorává avatták. 1961-ben kitüntették a Munka Érdemrenddel és 1963-ban kinevezték az Eötvös Loránd Tudományegyetem c. egyetemi tanárának. 1965-ben és 1969-ben uj kitüntetésékben volt része, megkapta a gyémánt- és vasdiplomát. 1978. május 5-én hunyt el Budapesten, ahol úgyszólván egész életét leélte. 1910-ben jelent meg értékes szakdolgozata a filozófiai történetirásról. Már akkor a legreprezentatívabb fiatal magyar filozófusok közé tartozott. Alié harminc éves. Szemere Samu amikor a Magyar Tudományos Akadémiától megbízatást kap Bain angol filozófus Education as a Science (A nevelés tudománya) cimú müvének lefordítására. Ez az alapvető pedagógiai olvasmány meg is jelenik 1912-ben az Akadémia kiadásában és lendületes nyelvezetével megnyeri a szakkörök tetszését. Ettől a periódustól kezdve tudományos munkásságának legtermékenyebb korszaka következik. Olaszból átülteti Bruno: Az okról, az elvről és az egyről irt filozófiai dialógusait, amelyet 1914-ben Alexander és Bánóczi megjelentettek a hires Filozófiai irók tára cimü könyvsorozatban. Erről a brunoi munkáról irt Szemere egy hosszabb tanulmányt a Firenzében megjelenő La Cultura Filozofica c. bölcseleti szakfolyóiratban. Közben az esztétika is érdekli, hiszen ebből doktorált 23 éves korában. Tanulmányt irt Shakespearerol, majd hozzáfogott alapvető fömüvének, Giordano Bruno terjedelmes biográfiájának es korának megírásához. Ez a két kötetes nagyobb lélegzetű munka, amely kitűnik sajátos feldolgozásmódjaval, stílusának eleganciájával és az elvont kérdéseket is tárgyaló világosságával, Brúnót az izgalmas, nyugtalanító előítéleteket felperzselö korába való beállítottságával, 1917-ben jelenik meg, ugyancsak az Akadémia kiadásában. Ez a ragyogó kritikai monográfia ma is egyedül áll a nemzetközi filozófiai irodalomban. Müveinek változatos tömegéből kiemelkedik A jelenkori filozófia irányai c. kötete, amelynek elmélyített Bergson tanulmánya alaposságával a magyar Bergson-irodalom egyik legszebb alkotása, nem felejtve el Dienes Valéria Bergsonra vonatkozó értekezéseit. Azután jött Spengler filozófiájáról irt Összefoglaló munkája. Szemere Samu a független szellemi szabadságnak és a hamisítatlan demokráciának volt az igazi védelmezője, amint azt "Filozófia és Demokrácia" c. 1947-ben tartott előadása tanúsítja. A pedagógia és a filozófia megszállottja volt. A jövő Magyarország pedagógusainak lelkiségét és gondolkodását formálta hittel, szívvel, kivételesen emelkedett intelligenciájával és lelkesedésével, amelyhez hozzájárult szilárd jelleme, tudományos lelkiismerete és határtalan emberi jósága. Üldözve, meghurcolva, a megpróbáltatások éveit szótlanul tűrte és soha sem panaszkodott. Soha le nem mondott, a meddő rezignációt nem ismerte. Erkölcsi tisztaságával, csodálatos egyetemes kultúrájával, alkotó tehetségével a jelenkori gondolkodás egyik legnagyobb képviselőjének tekinthető ma is.
