Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-12-06 / 46. szám

Thursday, Dec. 6. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. CsomósBóbert riportja KÜLÖNÖS HÁZASSÁG Nem Mikszáth Kálmán annak idején nagy port felvert könyvére utal a cim, hanem a két izraeli nagypárt, a LIKUD és a MUNKAPART szövetségére, közős kormányalakítására. Nos, mindketten ugyancsak hamar meg­bánták engedékenységüket és az úgyneve­zett Nemzeti Egységkormányon belül, eleinte csak az asztal alatt, később nyíl­tan, vígan folyik a perlekedés az egész ország szeme láttára. A miniszterelnöki székhez jutott Simon Peresz épp úgy elégedetlen, mint az erről lemondott Samir, és bárki, v bármi­lyen pozíció­ba is jutott, most uj osz­tást követel, mert még kövérebb pecsenyé­ben reménykedik. A hoppon maradt kispár- tok szítják a széthúzás tüzét, amelynél ki-ki a maga pecsenyéjét megsütni igyek­szik. Ugyanakkor a választók is elégedet­lenek, a nagy Ígéretekből senki sem váltott be semmit. Azaz, hogy... a bejósolt veszé­lyek, amelyekkel mindkét fél fenyegetőzött (ha a másik jutna hatalomra), most meg­növekedve itt vannak a nyakunkon. Októberben 24.3%-al emelkedett az árindex, ami példátlan az izraeli infláció történetében is. A szakszervezeti fenyege­tés árnyékában kötött "csomag-ügylet", vagyis három hónapra rögzítik az árakat és ez idő alatt nem emelkednek a fizeté­sek sem, már kezdeti stádiumában meg- valósithatatlannak tűnik. A derék keres­kedők ugyanis nem akarnak lemondani eddigi sápjaikról és csendben, de azért rendszeresen tovább emelik az árakat, mint tették ezt eddig is. Sem a fizetésből élők megdöbbent tiltakozása, sem a meg­hozott, nem túl drákói büntető rendelke­zések semmit sem használnak. Személyes élményem: rendszeresen ve­szem az egyik ipari édesség-üzem csoma­golt nápolyi készítményét. A rögzítés nap­ján pénteken, tehát a hét vegén az utolsó órákban ára: 950 sékel. Vasárnap délelőtt már 1100-at kér a kereskedő, kedden 1200-at. Mi ez? kérdem, hiszen rögzítve vannak az árak! Igen uram, de ez már nem ugyanaz az árú...! Be kell látnom, igaza van, hiszen az előbbi dobozokat már meg is ettem...! Rögtönitéló bíróságok Ítélkeznek a tetten- ért árdrágítók felett, röpködnek a mázsás pénzbüntetések... és nincs foganatja. Még igy is kifizetődőbb drágítani, mint elmarad­va az áraktól eladni az árut, amelyet talán később az eladási árnál drágábban kell visszavásárolni - mondják a kereskedők. A dollár, amely eddig szabadforgalomba volt és a bankok is szabadon árusították boldog boldogtalannak, dugdosott, tilos fizetőeszközzé vált. Az elmúlt nyáron egy-egy külföldre utazó izraeli még két­ezer dollárt vihetett külföldre, amelyet a bankban a fekete árfolyamnál jóval ol­csóbban kapott kézhez. Ma a kiutalás Öt­száz dollár, ami ugyan a keleti blokk álla­mainak polgárai számára szép álom, de külföldi tartózkodás költségeihez nagyon is kevés. Ám még ez az Ötszáz dollár is a fekete árfolyamnál drágábban kapható... a bankban, igy hát nem is tolakodnak érte... Sötét kapualjak mélyén folyik a valuta árusítás, a rendőrség le-lecsap az üzérek­re, ami persze a nagy rizikó miatt csak drágítja az amúgy is drá^a dollárt... a kép a háború utáni Magyarország képét idézi. "BÉKÉT AZONNAL" a neve szabad fordi­KOKAIN-JÁRVÁNY” A kokain kábítószer használata járvány- szerüen terjed az országban. Minden tize­dik amerikai "élvezi" e kábítószert, amely először kellemes hangulatot kelt, de idő­vel búskomorságot okoz. A kokain valamikor, nem is olyan régen, csupán színészek, bankárok, orvosok, a gazdagok kábítószere volt. Ma már a közép­osztály soraiból kerülnek ki a kokainvásar- lök. Dr. Arnold Wattson, a Regent Hospital igazgatója mondja: "A kokain használata országszerte elterjedt, a társadalom min­den rétegében." Dr. Wattson azon szervezet (800 Cocain Helpline) élén áll, amely segítséget nyújt azoknak, akik fel akarják adni e kábítószer használatát. Naponta 1.200 telefonhívást kap és az utolsó 18 hónapban 750.000-en kértek segítséget úgyszólván az ország minden részéből. "Példátlan siker" Reagan elnök két évvel ezelőtt Floridá­ban, a Légi Flotta repülőterén tartott be­szédében mondotta: "Az általam felállí­tott Külön Osztag (Task Force) nagy siker­rel harcol a kábitószercsempészek ellen." A repülőtéren nagy halom, csempészek­től elkobzott kábítószer volt, amivel alá 1 akarta támasztani kijelentését. Ugyanak­kor Tilton Lamar Chester, Jr. a kábitószer- csempészek egyik kimagasló lovagja, repü­lőgépén a repülőtér fölött repült és "tudtam volna egy csomag kábítószert az elnök lába elé helyezni" - szavakkal hencegett a Wall Street Journal tudósitöjának. A szövetségi kormány 1.200-al emelte az ügynökök számát, akiknek feladata megakadályozni a kábítószerek behozata­lát. Oliver "Buck" Revei, az FBI kábitó- szerterjesztők felszámolására szervezett csoportjának vezetője azt állítja, hogy sikerrel működnek a maffia megsemmisí­tésen. Smith igazságügyminiszter azzal dicsek­szik, hogy a bírók sokkal súlyosabb bünte­tést mérnek ki a letartóztatott csempé­szekre, mint azelőtt. "Ha a csempészek - mondja az igazság- úgyminiszter - 15-20 esztendős börtönbün­tetés elé néznek, meggondolják, mielőtt elhatároznák, hogy folytassák a kábítószer- csempészést." De a tények megcáfolják ezt a feltevést. A szövetségi kormány és a bíróság eddigi igyekezete ellenére több kokaint, marijuanát, heroint csempésznek be, mint valaha. A kokain behozatala az utolsó két esztendő­ben egyedül 50 százalékkal emelkedett. Ennek egyik oka az, hogy egy kilogram kokain Colombiában, vagy Peruban $3.000.-, de Floridában $34.000.-. A kábítószer állandó és rohamos haszná­lata egyik magyarázata annak, hogy az USA-ban évente 50.000-en halnak meg gyilkosság következtében. Arról nincs pon­tos adat, hogy mennyi ember öngyilkossá­gát okozza és mennyi életet tesz tönkre a kábítószerek terjedése. Vitathatatlan azonban, hogy a kokain, a heroin és a többi kábítószer használata országos problémá­vá vált, amit eddig nem sikerült megol­dani. tásban egy eléggé széleskörű népi mozga­lomnak, amely a mindenáron való azonnali békekötés hive. Aktivistái nagyrészt naiv jóemberek. Ellenfeleik, a szélsőséges "nagy Izrael" hívei már kézigránátot is dobtak soraikba. Érvek, valós érvek mindkét ol­dalon vannak. A libanoni kivonulásról folyó tárgyalások stagnálnak, a kérdés: hogyan lehetne jóllakatni a kivonulást követelő nemzetközi kecskét és megőrizni az északi határvidék biztonságának káposztáját is..? Kivonni a hadsereget az elfoglalt transz- jordániai területekről, megszüntetni a zsidó településeket, amelyek állandó súrló­dási felületet nyújtanak az ellenséges ér­zelmű arab lakossággal..., amikor az ország szélessége ezen a ponton... mond és ird 14 (tizennégy) kilométer. Egy modern tank ezt kevesebb, mint egynegyed óra alatt futja be. Közben e^y, az állam alkalmazásában lévő jeruzsalemi iskolaszolga hidegvérrel közvetlen közelből fejbelő két gyanútlanul sétáló diákot, egy fiút és egy lányt... vála­szul egy feldühödt izraeli katona lopott páncélÖkóllel belelő az arab faluba tartó autóbuszba... vér, halottak... bosszú és ellenbosszű végtelen karikába. Újsághír: ...uj villanegyed épül Tel-Aviv- ban egy Bet Hechajal nevű terület mögötti tágas telkeken. Az egyemeletes épületek ára potom félmillió dollár... amikor az átlagkereset havi kétszázötven...! Persze nem kell mindenkinek villában laknia és plane nem Tel-Avivban, ahol drága a telek! Am a szegénynegyedek vagy a pionirvárosok hatvan-hetven négyzetméteres lakásai is negyven-ötvenezer dollárnál kezdődnek, es ez meg csak a puszta falakat jelenti. Bérlakás pedig nincs... ez majdnem ismeret­len fogalom Izraelben, az ára megfizet­hetetlen, a feltételek pedig drákóiak. Az, hogy egy évet vagy legalább fél évet előre kell fizetni, még a legkevesebb. Ügyvédi szerződés (a bérló költségére) és más ezer­nyi feltétel és teher. Márpedig enni csak kell, de lakni muszáj... tartja a mondás. A hadseregtől leszerelő fiatalok összehá­zasodnának, de nincs pénzük lakásra. A szülök, különösen a keleti törzsek sokgyer­mekes családjainál, nem tudnak segíteni. Sok utánjárással van lehetőség egy elég komoly összeg befizetése után fedél alá kerülni valamelyik településen vagy perem­városban és utána életfogytiglan nyögni a részleteket, amelyek, minthogy a dollár­hoz vagy az árindexhez vannak rögzítve, nóttön nőnek a befizetések ellenére, mert a bérek csak "lebegnek" a vágtató infláció nyomában. A fiatalság azonban él és élni akar. A zenés szórakozóhelyek, legalább is a hét végén tömve vannak, a videó-mánia és a televízió ellenére feltámadóban van a mozi és a színdarabok is telt házak mellett futnak. Emlékezzünk csak rá, Budapesten is a legnehezebb időkben a nők öltözködtek, a fiatalság megtöltötte a szórakozóhelye­ket, akkor is, ha reggelire melaszos kávét ivott és darabka margarinos kenyeret evett. Kétségtelen, hogy már itt is szorosabbra húzták és még szorosabbra fogják huzni a nadrágszijjat. Az ellenzéki lapok maris munkanélküliségről kárognak... de sem ez, sem a vásárlási kedv lanyhulása az utca emberénél még nem érezhető. Min­denki kiúgyeskedi magának legalább azt, amit eddig megszokott... aztán lesz, ami lesz...! Ez a polgár egyéni jelszava, vála­sza az egyre szigorúbb kormányprogramok­kal szemben... adja Isten, hogy nekik legyen igazuk...! SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents