Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-11-29 / 45. szám

Thursday, Nov. 29. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Lázadás a Söld alatt Mindennek van határa. Különösen az emberi türelemnek. Ezt bizonyítja a minap az IRT földalattin történt eset. A 2-es vonat, a brooklyni Church Ave. állomásnál felmondta a szolgálatot reggel 845-kor, a csúcsforgalom idején. "Mindenki hagyja el a vonatot!" - jött a parancs. A vonaton vagy 2000 utas volt. A munkába sietök dühükben nem tudtak mitévők legyenek. De nem volt mit tenni, mint a "parancsának engedelmeskedni. Mindenki elhagyta a vonatot es a szolgálat­ból kivont vonat elindult, de a következő állomásnál, a President St.-nel már nem tudott tovább menni’, közben befutott a Church Ave.-i állomásra egy másik vonat. Mar odaérkezésekor zsúfolva volt. Az elő­ző vonatból kiszállt 2000 utas próbált bejutni, de vagy csak 500-nak sikerült. Amikor ez a vonat a President St.-hez ért,a földalatti vasút irányitői fel akarták használni a túlzsúfolt vonatot arra, hogy az előtte lévő vonatot a javitómúhelybe tolja. Emiatt ismét kiadták a parancsot: "Mindenki hagyja el a vonatot!" Ebben a vonatban kb. 2500-an voltak. 2000 mielőtt a Church Ave.-i állomáshoz érkezett és 500, akik ezen az állomáson betolakodtak. A President St.-nél 2000 utas káromkodva, mérgelődve eleget tett a parancsnak és elhagyta a vonatot. Azok viszont, akik már az előző vonatból kiszálltak, kb. 500-an, megtagadtak a parancsot. Jött a kalauz és kérte az utasokat: Kérem kénytelenek vagyunk tolni az előttünk álló vonatot a javítóműhelyig. Amig ezt nem tesszük megj fennakad a közlekedés. Az utasok nem mozdultak. Jött a mozdonyvezető: Kérem szánjanak ki..... és megismételte, amit a kalauz mondott. Senki sem moccant. "Minket már kiebrudaltak egy vonatból. Mi nem vagyunk hajlandók ebből a vonatból kimenni,," - mondták sokan. Magatartásuk természetesen nem volt logikus, de hogy lehet logikusan gondolkodni, ha a közlekedési rendszer nem logikus. A közlekedési közegek a rendőrséghez folyamodtak. 15 rendőr jelent meg a színhelyen. Minden meggyőző- képességüket felhasználták, de eredmény nélkül. Jackson rendőrkapitány mondja: "Az utasok derék emberek voltak, akik igyekeztek munkahelyükre jutni, már torkig voltak és egyszerűen nem voltak hajlandók elhagyni a vonatot." A közlekedési közegekkénytelenekvoltak egy déli irányba haladó vonatot visszarendelni, amely eltávolította az erejét vesztett kocsikat. 10«15-kor, egy és fél órai késéssel indult el a vonat az ülösztrájkos utasokkal. Az USA-USSR Kereskedelem WASHINGTON, D.C. Lionel Olmer, az USA helyettes kereskedelmi minisztere Moszkvába utazik, ahol tárgyalásokat foly­tat azzal a céllal, hogy előkészítse Malcolm Baldrige, kereskedelmi miniszter találkozá­sát Nikolai Patolichev, szovjet kereskedel­mi miniszterrel. E tárgyalások célkitűzésé a két ország- közti kereskedelem kimélyitése. Ez evben az USA 2.7 billió dollár értékű árut es terméket adott el a Szovjetuniónak es a Szovjetunió 374 millió dollár értékű ter­méket adott el az USA-nak. Noha a Szovjetunió külkereskedelme 100 százalékkal nőtt az utolsó nyom r--v- tendöben, az ( USA-Szovjetunió közti kedelem 14 százalékkal csökkent. Kritizálják Koch polgármestert Katolikus, református e‘s zsidó egyházi vezetők nyílt levelet intéztek Koch, newyorki pogármesterhez, melyben elitélik azért, mert nem tesz eleget az egyre nagyobb számú hajléktalan elhelyezésére és élelme­zésére. Konzervatív számítások szerint 34.000 hajléktalan van a városban. A városi menedékhelyeken és 400 renovált házban 18.500 hajléktalan kap ejjeli szállást és eleimet. A különböző templomokban 1400 otthontalan talál menedéket. A városi közegek és az egyházak közösen 19.900 hajléktalan reszere nyújtanak segítséget, ami 14.100 férfit, not és gyermeket hagy lakás nélkül. Ezek kapualjakban, buszállomásokon, parkokban, nagy bérházak mentén, ahol a kazanházból árad a hő, a rácsokon alszanak. Ez késztette az egyházfőket a levél megírására. Stanley Brezenoff, alpolgármester ezt mondja: "Igaz, hogy a hajléktalanok száma rendkívül emelkedett. De a szövetségi kormány támogatása nélkül képtelenek vagyunk minden hajléktalant elhelyezni." Rev. Hugh Hildesley, az egyházfők szószó­lója ezt mondja: "Kötelességünknek tartottuk, hogy levelet intézzünk a polgármesterhez. Úgy látjuk, hogy Koch polgármester nem tesz meg minden lehetőt a hajléktalanok segítésére." "Ha mást nem, megvonhatná a luxuslakások építőitől az adóengedményt és ezt az összeget lakások építésére fordíthatná, melyekben az otthontalanokat el lehetne helyezni.* Nyilatkozott e kérdésben a Cathedral of A Rev. Hugh Hildesley a templomának elő­csarnokában felállított alvóhelyekkel. St. John the Divine szószólója, Joseph Avellani is: "Vajon megengedhetjük-e magunknak, hogy kilakoltassuk azokat templomainkból, akiknek eddig hajlékot adtunk, csak azért, hogy az újonnan jöttékét elhelyezzük. Ha ezt tennénk; az utcára kerülök meghalnának." Mi újság DéiKaiifonniában ? Régebben én is, mint mások, ha a munka­nélküliségről volt szó, a TV, a rádió vagy az újságok jelentéseire utaltam érveléseimben De már nem. A viták, beszélgetések során barátaim rávezettek, hogy azok a számok nem sokat mondanak, vagy legalább is nem mindent. A statisztikák manipulálha­tók! Mindenki a maga igényei szerint eme­li vagy csökkenti a szamokat. Hat még azok interpretálása? Ahány beszelő, annyi­felé megítélés! Hosszú latolgatás után már évekkel eze­lőtt kidolgoztam magamnak egy sokkal számottevőbb módszert. Hétfő reggeli sétámat a Pico és La Brea Boulevardok találkozásának irányába teszem meg. Még mielőtt a sarokhoz érnék, kezdem számol­ni az ott ténfergőket. (Elnézést a kifeje­zésért! Nem elítélő szándékkal használ­tam. De mit tegyek, ha jobbat nem talál­tam.) Ha 50 vagy hatvannál nincsenek többen, akkor a helyzet javulóban van. Ha a munká­ra magukat ajánlgatok száma hetven körül jár, akkor romlik a helyzet. Néha elmegyek a közeli Pico és Rimpau sarkáig, ahol egy nagy festeküzletet ülnek körül a munkára váró szakmabeliek. Ot.t harminc és ötven között mozog a létszám. Egyszóval nekem ez a mércém. De ha egy kicsit később jövök, mint például teg­nap, akkor a jelenlévő munkanélküliek száma más. Nem kevesebb, mint 92, ird és mondd KILENCVENK ETTÖ-ig tudtam számolni a Pico-La Breán. Kérdezik, mifélék a jelenlévők? Hat láttám egyetlen egyet, aki hatvaron felü­li lehetett. Feher embert is csak egyetlen egyet. De mit tesz Lton? I'.z a kel személy, egy ugyanazon ruhát viselte. Szóval egy ugyanazon személy volt.) Láttam vagy négy, legfeljebb öt feketét. A többi mind munkaképes, aránylag fiatal, erőteljesnek látszó latino férfi. Nőt egyet sem tud­tam felfedezni. Csodálatosképpen egy sem lerongyolódott vagy másként vissza­taszító külsejű. Koós Zoltán Eső utón - köpönyeg A Környezetvédelmi Hivatal lezárta az Ohio-i Williamsburg vidékén levő vegyi szennytelepét, amikor Allen D. Franks, Ohio állami ellenőr jelentette, hogy a Cecos International Vállalat, a szennytelep tulaj­donosa, mérgezett vizet pumpált a Pleasant Run Creek-be. A varos ivóvizet ez a patak szolgáltat­ja. Mary P. Bauer, a Cecos Vallalat szó­szólója mondja: "Mi nem követünk el sem­milyen törver.vtelerséget, a mi rekordunk tiszta. A Környezetvédelmi Hivatal soha nem gátolt bennünket ténykedésünkben." Ebben igaza van, de itt van a baj. A Cecos Vállalat eddig korlátlanul és ellen­őrzés nélkül ténykedett, ami bizonyítja a Környezetvédelmi Hivatal csődjét és azt, hogy nem a lakosság, hanem a vegyi vallalat tulajdonosainak érdekét szolgálja. A vegyi hulladék lerakodó helyének le­zárását kővetően 15, vegyi hulladékot '-zál- lito nehéz teherautó érkezett Massachusetts- ból. a "lezárási" rendelet ellenére. A teher­autók tartalmát leraktak a telepre. így érvényesíti saját rendeletét a Környe­zetvédelmi Hivatal. Nem meglepő, he g\ a rákbetegség olyan nagy mert ékbor -- jed országszerte.

Next

/
Thumbnails
Contents