Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-11-15 / 43. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 15. 1984. ADO ES PÉNZ «mm/napló Eddig abban a tévhitben ringattam maga­mat, hogy megszűnt New Yorkban azoknak a kilakoltatása, akik egy, vagy más okból, nem fizetik a házbérüket. (Legtöbben ter­mészetesen azért, mert nincs miből.) Nagy meglepetéssel olvastam tehát, hogy a rendőrséget mozgósítottak egy 67 éves asszony kilakoltatasára, amit nagy hozzáértéssel el is végeztek: az öt rendőr egyike agyonlőtte az asszonyt. Ez az eset emlékeztet engem a '20-as évekre, amikor városszerte szerveztük a lakókat és követeltük a házbér leszállí­tását. A Lakó Bizottságok úgy nőttek ki a földből, mint a gombák. Százak, ezrek csatlakoztak a lakók sztrájkjának támoga­tására. A bútorokat a kirendelt marsallok az utcára hordták. Távozásuk után a szom­szédok segitségével visszavittük azokat a lakásba. Nem egyszer összetűzésre került sor a sztrájkoló lakók, az őket támogató szomszédok és a rendőrség között. Mind a sztrájkolok, mind az őket támogatók túlnyomó többsége no volt, akik harcos magatartásukkal nem engedték magukat megfélemlíteni a rendőrség által. A háziurak, a háztulajdonosok hamaro­san rájöttek arra, hogy be kell adni a dere­kukat és beleegyezni a házbércsökkentésbe. "Hajlandók vagyunk leszállítani a házbert, de nem tudjuk Tom Mooney börtönkapuját kinyitni" - mondták. A sztrájkolok ugyanis nemcsak házbércsókkentést követeltek, hanem felemelték szavukat az emberi jogokért harcolók érdekében is. Amikor egy-egy egyezmény létrejött a házbércsök- kentés kérdésében, a lakók az első hónap­ban megtakarított pénzüket egy jó ügy előmozdítására fordítottak. A Tom Mooney kiszabadításáért dolgozó bizottság is kapott a házbércsökkentési adományokból és igy a háztulajdonosok is "hozzájárultak" Tom Mooney kiszabadításához. *** No, de térjünk vissza a 67 éves Eleanor Bumpers esetére. Nem fizette a havi $89.45 házbért az utolsó öt hónapban. A marsall kilakoltatási okmánnyal a kezében lakásara ment, ahol zárt ajtót talált. Az asszony - a marsall jelentése szerint -, fenyegetőzött a zárt ajtó mögött. Erre segítséget kért a rendőrségtől. Egy külön osztagba tartozó, állig felfegyverzett ötös rendÖrcsoport betörte az ajtót, behatolt a lakásba és az egyik rendőr szerint a 300 fontot nyomó asszony késsel a kezében az egyik rendőrre rohant. Ez késztette az öt rendőr egyikét, hogy revolverével az asszonyt agyonlŐjje. Kérdezem: öt hatalmas rendőr képtelen lenne egy 67 éves asszonnyal elbánni anél­kül, hogy fegyvert használjanak? Különö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a rendörök egy külön osztaghoz tartoztak, kiképzést kaptak arra, hogyan kell az elme­zavarban szenvedőket kezelni. L. I. NEW YORK, N.Y. A Consolidated Edison kérvényt nyújtott be a gázszolgálati dij 7.8 százalékos emelésére, annak ellenére, hogy ez év harmadik negyedében 238.3 millió dollár profitot könyvelt el. Kedves Amerikai Magyar Szó! Lapunk október 18—i számában sok örömöm tellett. Értékes tartalma tájékoztató és érdekes. Nekem legjobban az tetszett ben­ne, hogy egy "cikke" a hirdetés formáját vette fel. A Pannónia szálloda-üzletháló­zat hirdetéséről beszélek. Nem tudom milyen hirdetési, üzleti eredményeket ér el vele a vállalat, de bennem azt az érzést váltotta ki: ÍME EGY SZÉP ISMER­TETŐ CIKK LAPUNKBAN AZ ÓHAZÁRÓL! Ha a cikk kerete nincsen jelen s ezzel nem jelzi, én a magam részéről egy nívós honismertet^ cikknek fogtam volna fel azt. Kérem gratuláljanak az én nevemben is a hirdetés - vagy ha inkább úgy akarják - a cikk alkotójának. Am van egy javaslatom is e cikk hatásá­ra. Már többször hallottam és olvastam is egy igen nagyarányú közmunkáról, mely a hozzám jutott hírek szerint a Dunamenti országok gazdasági és műszaki összefogásá­val egy hatalmas duzzasztómüvet alkot­na a Dunakanyarban. Próbáltam már rész­letesebb tájékoztatást kapni a mű miben­létéről, várható gazdasági és esetleges egyéb előnyeiről. Meg is Ígérte ennek meg­küldését egy néhány év előtt itt-járt egy honfitársunk. Am az ígéret Ígéret maradt, és én mindig vágyom ifjúkorom kedvenc evezöstűrainak helyéről többet tudni. (Értsd annak fejlődéséről, mai állapotáról.) Az az érzésem, e tekintetben nem vagyok egyedüli a lap olvasói közül. Lázár Gyula HEMET, Cal. Olvastam a lap szept. 27-i számában egy Írást "A Reménység Európá­ja" címen. Ehhez kívánok hozzászólni. Amikor 1959-ben Olaszországban jártam, Udineben megálltam egy benzinkútnál olajat cserélni. Kérdeztem az ott lévő olaszt, aki elég jól beszélt angolul, mi az az epület vagy 100 lépésre? Azt mond­ta, hogy az egy első világháborús emlék­mű, torony nélkül, de temetővel; nyitva van, menjünk, nézzük meg. Amikor odaértünk, vagy 8 lépcső veze­tett fel a bejárathoz. Az ajtó két oldalán két méter magas szoborral az egyik egy tengerész, a másik egy acélsisakos katona. Bementünk a felső terembe. A fal a padló­tól a mennyezetig vörös márványból volt, az elesett katonák nevével. Az alsó terem ugyanolyan. Minden héten egyszer imád­koznak az emlékműben az elesett hósokért és szidják az osztrákokat és magyarokat. Az én bátyám, nagybátyám, nagynéném férje, mind ott harcolt az olasz fronton. Amikor szerencsésen hazajött, azt mond­ta: Öcsém, kaptunk két deci bort, a tábori pap megszentelte a fegyverünket és be a lőveszárokba, hogy löjjűk az olaszokat. Az olaszoknál ugyancsak megszentelték, a pápa jóváhagyásával, a fegyvereket, hogy lőjjenek a magyarokra. Vajon meddig fog állni az az emlekmü, ami hirdeti vagy 100.000 ember halálát a Piave völgyében? Szilágyi Sándor CANADA, üdvözlöm a salvadori nép hősies harcát a rabszolgaság rendszere ellen, kívánok nekik erbt, egészséget és bátorsá­got ahhoz a véres küzdelemhez. Alex Köpi Az ezévi elnökválasztási kampány során, de különösen annak utolsó néhány hetében, sok szó esett az adózásról: emelni, vagy nem emelni? Arról, hogy kitől szedjék be és mennyit, senki nem szólt. Lássuk csak, mi is az az adó? Régi időkben, amikor az emberi társa­dalom kezdett kialakulni, a törzsökbe tömö­rült emberiség ügyes-bajos dolgai elintézé­sére törzsfönököt, vezért választott. A törzsek gyarapodtak és gyarapodtak az ügyes-bajos dolgok is; a törzs főnökök nem voltak képesek az ügyes-bajos dolgok kisi­mítása mellett saját termelő munkájukat is ellátni. Kényszerűen, a törzsöknek kel­lett a vezér elmaradt termelő munkáját pótolni. Egyik újabb ügyes-bajos dolog lett a vezér ellátása, ami eleinte a törzs termékeiből került ki. Évszázadok után, amikor az emberi társadalom megközelítet­te mai formáit, rendszeresítésre került ez az "ellátás" is, tized, harmincad, stb. formájában. Ezzel egyidejűleg kifejlődött a társadalom gazdasági élete is, megjelent a kéziipar, és a természetbeni szolgáltatás egyre bonyolultabb, nehézkesebb lett. Meg­jelent a pénz, a pénzzel együtt a bankár is. A vezérből király lett, a királynak sok teendője mellett segítségre volt szüksége, megjelentek a miniszterek és a tanácsadók, majd a bírók is. Megjelentek a kincstárno­kok és az adószedők. így lett a tized és harmincadból az "adó". Ebből a kissé leegy­szerűsített képből világos, hogy a királyok­nak és minisztereiknek feladataik elvégzé­séhez és az azzal járó költségek fedezésé­hez pénzre van szükségük, és ez az ADÓ. Tehát, ha úgy érezzük, hogy az adó valami rossz, akkor legalább is tudomásul kell venni, hogy egy szükséges rossz. De ez is helytelen, mert az adó nem más, mint nyert és kívánt szolgáltatásoknak az ára. Ha nem adóból, miből kerülne ki az ivóvíz, az útburkolás, a rendőrség, a tűzoltó, a tömegközlekedés, az iskola, a közkórház, stb.? Tehát, az adó egy feltétlenül szüksé­ges JÓ! Más szóval, az igazi kérdés nem az,' hogy fizessünk-e adót, hanem, hogy kitől szedjük be az adót és kitől mennyit és mire költsük a beszedett adókat, milyen eljárással? A szakemberek és törvényhozók mindezt nagyon jól tudják. Tehát ha ezek az adózás rossz voltáról beszélnek, szándéko­san hamis felfogást terjesztenek a nép félrevezetésére. Ha ez világos, akkor te­hát kitói szedjük be az adót? Nem kell tudósnak lenni a válaszhoz: attól, akinek van miből fizetnie és amennyit károsodás nélkül elbír. Világos, hogy ésszerűen a jömódűaktól a többet, a gazdagoktól so­kat, és a kiskeresetüektöl semmit. És mire koltsük a beszedett adókat? Iskolákra, kórházakra, alacsonyáéról lakásokra, álta­lános és ingyenes egészségi ellátásra, tömeg- közlekedési eszközökre, az idősök ellátá­sára, stb. A fegyverekre költött adópénzek nagy részéből csak a hadiszállítóknak van hasznuk és az elkerülhetetlenül korrupció­ra vezet. Ezek megvonják az élelmet gyer­mekek szájától, a tisztességes munkától a dolgozókat, a betegeket a gyógyitástöl, az időseket emberséges megélhetéstől. Vágó Oszkár OTTAWA, Ont. Több, mint 1.000 rendőr es fegyÓr tüntetett a törvényhozó testület épülete előtt, követelve a halálitélet visz- szahelyezését. Az elmúlt esztendőben hat rendőrt öltek meg. (ŐJvaJóiná hiá/c

Next

/
Thumbnails
Contents