Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-11-01 / 41. szám
Thursday, Nov. 1. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. A magányosságról Egy országos tanulmány szerint az amerikai lakósok 22 százaléka, saját bevallása szerint, magányosnak, másoktól elkülönült- nek érzi magát. A Psychology Today szaklap tanulmánya azt mutatja, hogy a magányosságot említik a leggyakrabban előforduló problémának. Különbség van a normális és a nem normális magányosság érzete között. A különbséget ennek az érzésnek a súlyossága teszi, hogy képes-e valaki élvezni az életet. Másik tényező, hogy mennyi ideig tart? Krónikus problémának számit, ha két évig vagy tovább. Vannak, akiket egész életükben a magányosság érzete vesz körül. Általában -az egyedül lakók gyakrabban mondjak, hogy magányosnak érzik magukat, mint azok, akik másokkal laknak. Mivel egyre többen élnek egyedül, ebből arra lehet következtetni, hogy a magányosság érzésének problémája is növekszik. A magányosság érzetét azonban nem csak az epredüllét idézi elő. Lehet valakinek nagy társasága, de mégis az egyedüllét érzése üldözi. Lehet valakinek élettársa, de ha boldogtalan a házasság, az illető távolinak és elk'űlönültnek érezheti magát. A népesség különböző rétegeiben végzett tanulmányok kimutatják, hogy a tizenévesek és a fiatal felnőttek érzik leggyakrabban magányosnak magukat. Egyik oka ennek az, hogy életük nagy változáson megy keresztül, elszakadnak a szülői háztól. Nem érzik magukat olyan közel a szülőkhöz mint azelőtt, de még nem tudtak szoros, kielégítő kapcsolatot teremteni saját korosztályukkal. Sok serdülő korúnál nehezen megy a barátkozás. Habár az időskorúak jelentős száma él egyedül, az egyedüllét érzése nem olyan nagy náluk, mint azelőtt gondolták. A 65 éven felülieknek csak 12 százaléka panaszolja, hogy az egyedüllét számára súlyos problémát okoz. A magányosság érzete férfiak és nők között körülbelül egyenlő; kivételt képeznek azonban a házastársak. Az egyik tanulmány szerint kétszer annyi férjezett nő érzi magát magányosnak, mint házas férfi. A magányosság érzete sokféle problémát okozhat. Például az elvált férfiak ( (folytatás a 12. oldalon) Beregi Tivadar: f * ANATOLI FRANCE UTÓPIÁJA- Halálának 60. évfordulójára Anatole France müveiben megtaláljuk a művészetnek és az életnek állandó belső kapcsolatát. S minél közelebb jut a művészet az élet mélységeihez, annál szuggesztivebb lesz a hatasa. Anatole France esztétikai életszemlélete megmutatta a polgári-társadalmi rend erkölcsi formáit, s végül elégedetlenné vált a fennálló világgal szemben. Érthető, hogy a reakció nem jó szemmel nézte, hogy Anatole France nem állt be az emberi igazságtalanságokat respektáló és elnéző irodalmi kufárok sorába. Az irodalmi alkotás az iró egész individualitásának és a társadalmi szellemnek a tükre. A művészi produktumban találja meg az iró szociális hivatottságát és az irodalom etikai értelmét. Anatole France müvészlel- kének érzékeny szeizmográfja felveszi a kavargó, lüktető élet minden legkisebb rezdülését, hangulatsorait és megszámlálhatatlan történését. Anatole France-ot a világ groteszk formái, az élet visszásságai és fogyatékosságai, embertelensége és rútsága nem tévesztette meg. Hiszen azért volt író,, hogy az emberiség lelkiismerete legyen, hogy igazságösztönével, a valóságot ábrázoló erejével mutassa meg a világ ezer arculatát a maga szépségében és mocskos dőreségében. Az életnek ez az egyetemes emberi átélése érződik meg irodalmi műveiben. Milyen más az illata, tónusa, hangulatvilága, formaszerkezete és tematikus eszmeköre France müveinek, mint Paul Bourget, Maurice Barrés vagy Theuriet munkáinak? Mennyire közelebb van hozzánk még ma is, a huszadik század alkonyán France humanizmusa és müveszetfelfogása. Életfilozófiájának a szkepticizmus adja meg első forradalmi karakterisztikumát. Szellemi beállítottságában a görög szkeptikus életlátás és világmagyarázat csodálatosan egyesül a francia rabelais-i és montaigne-i bölcseleti örökséggel. Jóllehet, ez a filozófiai kétely nem változtatta meg Anatole Francénak az életről alkotott eddigi felfogásmödját. S ez a szkeptikus értékítélet, amikor a társadalom gazdasági, politikai és erkölcsi alapszerkezetét birálgatta, ugyanakkor az igazság és az ész útját kereste, mert hitt, mint Voltaire és Diderot, az ész felsőrendü diadalában. S minél tovább jut a polgári erkölcsi rend formáinak, lényegének a meglátásához annál közelebb érkezik a szocializmus igazságszemléletéhez. Latjuk a Les Opinions de Jérome Coignard- ban, hogy Anatole France világképe hogyan ütközött össze a konzervatív ideológiai rendszerekkel. Ennek a sajátos france-i szkepticizmusnak köszönhetjük a Histoire contemporaine cimü nagyvonalú regényciklusát, amely a XIX. századvégi Franciaország történetének éles és finom szatirikus rajza. Mar egymagában a korviszonyok lélektanának elemzési módja mutatja a Histoire contemporaire rendkívüli irodalmi értékét. A francia polgári társadalom regénye ez, mert benne megelevenednek a kort mozgató gazdasági és társadalmi ellentétek súrlódásai és politikai következménye. A Pinguinek szigete cimü utópiájában pedig egy uj társadalmi vízió képét tárja elénk, valamint a Fehér kövön cimü regényében, ahol egy jobb és szebb világról álmodozik. Az angyalok lázadása c. történeti szatírájában kibontakozik France racionalizmusa és szabadságszeretete. Az emberi észnek ez a forradalmi tisztelete egyet jelentett nála a fanatizmus és az emberi butaságok elleni határozott küzdelemmel. A Crainquebille mélységes emberszere- tetét mutatja. Ez a regénye a szegények igazsága mellett tesz hitet. France megindító körképben jeleníti meg a szegény utcai árus nyomorúságos sorsát, akinek szenvednie kell a bürokrácia okvetetlenkedé- seittíl éppen szegénysége és kiszolgáltatottsága miatt. A nagy iró rajongója volt az emberi szabadságnak és ezért az önkény és erőszak- uralmak elleni tiltakozásának tekinthetjük Az istenek szomjaznak c. történeti regényét, amely a francia forradalom utórezgése volt, s melynek a thermidori tragédia adott tematikus alapot. Végelemzésben, Anatole France-ban meg kell először is látnunk a történelmi és társadalmi korokat rekonstruáló regényírót és ugyanakkor a francia irodalmi stilus mesterét. Csillogó szellemében, finom, pehelykönnyű, elegáns nyelvezetében van valami Racine, La Bruyere,Voltaire klasszi- kusságáböl. Mégis regénylátásában, kifejező eszközeinek megválogatásában önálló marad mindig. Az életnek és a szépnek, az emberiségnek és a szeretetnek, a bajnak és a humornak ez a csodálatos szintézise követelte meg Anatole France-tól, hogy Jean Jaurés mellett küzdjön a háború hiénái ellen. Ember- és békeszeretete igy forrott össze az igazságosság és a szabadság eszményével. Mint iró és ember, mint filozófus és művész, France az élet uj értelmét kutatta. Élete alkonyán és minden racionalista szkepticizmusa és csupán átmeneti nihilizmusa ellenére, meg is találta a szocializmus es a humanizmus embervilágotformáló gondolatában. Halála után a szürrealisták és a dadaisták ócsárolták, emlékét botrányos módon sárba tiporták, amit bizonyosan nem érdemelt meg. Azokat, akik fiatalos hévvel, de bolondos meggondolatlanságukban pellengérre állítottak, éppen temetése napján, már az idő elfelejtette. Nem a hálátlanság és a meg nem értés, hanem tehetségtelen- ségük temette el őket örökre. Ellenben Anatole France, hatvan évvel halála után, tovább él uj olvasóinak táborában. Mi a tényleges helyzete ma a francia irodalomban Anatole "elvtársnak", ahogyan meghitt baratja, Jean Jaurés. nevezte? A hosszú évek "purgatóriuma" után legkedveltebb regényeit: A vörös liliom, Az istenek szomjaznak, tó’bbször újra kiadták, a Histoire contemporaine-jéböl pedig a francia televízió adoptált. Legutóbb megjelentek összes müvei a hires La Pleiade sorozatban. Most került a könyvkereskedésekbe egy uj biográfia Marie Claire Banequart tollából: Anatole France, un sceptique passionné (Egy szenvedélyes szkeptikus), (Calman-Levi kiadó, 434 oldal), amelyben a szerző uj megvilágításban hozza Anatole France egyéniségét és műveinek mai jelentőségét, megjelölve igazi helyét a francia irodalom történetében. Akik szeretik olvasni France müveit a jobboldali reakció minősíthetetlen és korántsem ildomos támadásai ellenére, a világhírű íróban nemcsak a Nobel-dij egykori nyertesét, hanem a nemzetközi beke egyik harcosat, a szabadság, a demokrácia és az igazságosság védelmezőjét is csodálni fogjak. PÁRIZSI lEVEI
