Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-11-01 / 41. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 1. 1984. Takács Lajos: SZEGÉNYSÉGBEN Mind a ketten ugyanabban az évben születtek és ugyanazon a napon lesznek hatvanöt évesek nemsokára. Ötvenhat őszén a szüleik szerencsés jövőt jósoltak nekik és ók maguk is szerencsésnek hitték a pillanatot, amikor átlépték az osztrák-magyar határt. íme, a szerencsésnek hitt pillanat, ami az idó folyamában évtizedekre duzzadt és elérkezett a mához, kettőjük életében ahhoz a ponthoz, amely nagyon sok embernél aktiv munkásévek végét jelenti. A hatvanöt év küszöbén egyikük lakásokat takarít, másikuk egy rosszul fizető vállalatnál dolgozik. Cleveland egyik peremvárosában, a gazdagok és jómódúak lakta Shaker Heights- on találkozom velük. A tavasszal jártam itt utoljára, akkor üdezöldben pompáztak a juharfákkal szegélyezett csendes, tiszta utcák, most az Ősz aranysárgával vonta be mindegyiket a fák sudarától a földig. A főúton autók suhannak el mellettünk minduntalan, de két-három évesnél Öregebb kocsit elvétve látni, és árban sincs egyik sem a tízezer alatt. A bent ülők jól öltözöttek és a fűtött kocsikban nem érzik a hideg szelet, amely hirtelen ránk tőr Kanada felől.- Még diáklány koromban a háború alatt egy névtelen cikkírótól, valamelyik ellenzéki lapban olvastam, hogy miután az ember a primitiv ősközösséget elhagyva városokat kezdett építeni és városállamaiban kialakította a többrétű társadalmat, megteremtette a maga számára az üdvösséget és a kárhozatot a földön. Amióta takarítónő vagyok, ez sokszor eszembe jut. Főleg olyankor, amikor a hátgörnyesztö munka után kijövök a buszmegállóhoz - tekint rám Sorösné könnyes szemmel. A szeméből könnyet csal eló a szél és úgy néz ki, mintha sírna. Mintha siratná múltjának azt a részét, melyet huszonkilenc évvel ezelőtt a szülőhaza határai mögött hagyott, amely sokban különbözött ugyan a jelentől, de ha a lemondás árán megtakarított forintjaiból vásárolt olcsó minőségű ruháiban ült is az íróasztalnál és ha kesergett is sok minden miatt, nem volt a gazdagok cselédje és nem érezte magát megalázva.- Nem tudjuk, hogy idén milyen télnek nézünk elébe, de tavaly derékig érő hó borított itt mindent és a gyalogjárdák járhatatlanok voltak, mert senkinek sem jutott eszébe, hogy eldobjon róluk egy lapát havat is - emlékszik vissza SóYösné. - Hogy is jutott volna eszükbe, amikor ebben a városrészben csak azok járnak az utcákon gyalog, akik dolgozni jönnek ide, mint jómagam és a hozzám hasonlók - tesz egy fej mozdulatot a tálsó oldal felé, ahol idősebb fekete nÖk várnak a buszra. - Azok az asszonyok, akiknek takarítok, talán kétszer sem mentek végig az utcán gyalog, mióta férjnél vannak, pedig már valameny- nyien tizenöt-húsz éves házasok. Es a kocsijukat minden két évben vadonatújra cseréltetik; sok szegény ember még tizenkét év után sem képes uj kocsit venni és akkor is a legolcsóbbat, ahol minőségről szó sem lehet. Nekünk, szegényeknek néznünk kell minden centre, ők meg azt sem tudják, hogyan szórják a pénzt.- Soros, aki eddig szótlanul állt mellettünk, keserűen bólint. Megpróbálom visszaterelni a szót az autóra, de rossz témát érintek, amikor az autót kérdezem tőlük, tekintve, hogy mindketten a buszra várnak.- Javítás alatt áll - mondja rosszkedvűen Sorős. - Egy tizenhatéves romlotr kölyök az utcán belerohant és félig összetörte. De miután a javítási költség az autó értékét jóval fölülmúlja, a számla kétharmadát a saját zsebünkből kell kifizetnünk, tís jóllehet sohasem lesz többé olyan jó, mint volt, mert nagyon jó kocsi volt.- Kíméltük is, ahogy tudtuk - szól közbe Sőrösné. - A férjem busszal jár -munkába, csakhogy a kocsi minél kevesebbet kopjon. Hajnali ötkor már a néptelen utcát járja, ami könnyen az életebe kerülhet, ha utonállókkal találkozik. Azt mindannyian jól tudjuk, hogy a nagyvárosokban nincs közbiztonság, de csinálja ennek ellenére is, hogy öregségünkre ne maradjunk autó nélkül. Hiszen a városbaji nem juthatunk el mindenhová busszal.Es ha autóra van szükségünk, nem telefonálhatunk a fiunknak, hogy vigyen el bennünket ide, vagy oda.- Ö most hol van? - kérdem.- Több, mint két éve nem adott magáról életjelt - feleli némi gondolkodás után Sörösné. - De jobb is igy, legalább nem keserít bennünket. Nem kérdezem tovább, mert látom, hogy nem szívesen beszél egyetlen gyermekükről, aki a középiskola elvégzése után a nyakába vette a nagyvilágot és a nevüknek nem szerzett jó hirt. A szülői háztól való távozása után Kanada Yukon Territory nevű tartományában tűnt fel, ahol a hajdani nagy aranylelőhelyen, a Klondike vidékén aranyásással és aranymosással próbálkozott. De a kiaknázott aranyvidéken csak kavicsot és követ talált, a Klondike folyóba Ömlő patakok vizének homokjában pedig csak gyéren csillant meg egy-egy aranyszemcse. így a sikertelen aranykereséssel fölhagyott, de a Yukon Territoryt nem hagyta el, hanem fölcsapott prémvadásznak és házasságra lépett egy athabascan indián nővel. Azonban valamilyen okból - amit a szüleivel sohasem közölt - elváltak útjaik. Aztán fölhagyott a csapdázás- sal is és hozzá hasonló kalandorokkal üzleti vállalkozásba fogott, de csalásért Ontario- ban bíróság elé állították és börtönbüntetést szabtak ki rá. Majd büntetése letöltése után kiutasították. Útja New Yorkba vezetett, onnan pedig Dél-Amerikába, ahol ismét megnősült, aztán repülőgép- rablókhoz csatlakozott és Kubában börtönbe került. Szabadlábra helyezése után New Zélandba utazott, onnan pedig Ausztráliába, ahol nyoma veszett. Soröséket ez egyre jobban keserítette, de keserítette őket az is, hogy amíg a velük egyidöben Amerikába érkezett magyarok közül sokan vagyonra tettek szert és jobb helyeken, szebb környezetben vásároltak házat, addig ők egy öreg házban kénytelenek meghúzódni, olyan környezetben, ahol a munkásság legszegényebbje lakik. A házukkal szemben krómozó üzem van, ahonnan gyakran rossz levegő áramlik át hozzájuk, tőlük alig kétszáz járdnyira vegyi gyárak hosszú épülettömbjei helyezkednek el es onnan is mérgezett levegőt sodor be hozzájuk a légáramlat. Az utca keskeny és mind a két végén- kocsma van, de azon a környéken kocsmák vannak minden utcasarkon. Álmatlan éjszakáikon néha azon ábrándoznak, ha nyernének a szerencse- játékon nagyobb összeget, jobb környezetben vásárolhatnának otthont, de aztán újra csak elkeserednek. Akit a szegénység egyszer magához ragad, azt nehezen engedi el. Érdekességek Indonézia fővárosában, Dzsakartában minden vasárnap küzdelmet tekinthet meg a közönség egy férfi és egy krokodil között. Természetesen mindig az ember győz. Tirta Loka,* a krokodilok kertje a helyszín, ahol igy szereznek egy kis pénzt az állatkertnek es az indonéz élettani intézetnek. # Uj étterem nyílt meg Nizzában, csak kutyák számara. A reggeli, az ebéd vagy a vacsora készen is kapható, vagy a négylábúak gazdái ízlés szerint maguk a helyszínen elkészíthetik. • Marvin Steffins amerikai utazó kijelentette, megtalálta az Ararát hegyen azt a helyet, ahol Noé bárkája megfeneklett. Még köveket, törmelékeket is szedett Ösz- sze, azzal, hogy azokat az Egyesült Államokba vigye elemzés céljából. A török hatóságok azonban letartóztatták Isztambulban, mert, ha igaz, amit állít, akkor nagy értékeket akar kivinni az országból. James Irwin, volt amerikai űrhajós, aki szintén végzett kutatásokat az Ararát hegyen, kijelentette, biztos abban, hogy Steffins- nek nincs igaza. Halászati versenyt rendeztek a dél-francia- országi Gruissanban. A győztes egy izraeli halász volt, egy 366 kilós tonhalat fogott. • Megkezdték az első minimoped széria- gyártását a jugoszláviai Mozirje-ben (Szlovénia). A kis közlekedési eszköz súlya 43 kilogramm és a 49 köbcentiméteres motor 100 kilométerenként két liter üzemanyaggal működik. A japán egészségügyi minisztérium közlése szerint a százévesnél idősebbek száma az országban 1963 óta a tízszeresére emelkedett. A legöregebb férfi jelenleg 119 éves. A főút, ahol a buszra várunk, zajos, de mögötte mérföldeken át csendes utcák sorakoznak. A levegő is tiszta, gyárak a messze környéken nincsenek. Sörös néhány másodpercre végighordozza tekintetét a lombaranyba borult környéken.- Itt volna jó élni - mondja vágyakozással.- Bizony jó volna - néz rá az asszony -, de mi itt úgy nem élhetünk, mint ahogy kinyújtott kézzel nem érhetjük el a csillagokat. Látom, hogy mindkettőjüknek elborul az arca.- Tálán inkább Magyarországon. Ott a kettőjük nyugdijából gondtalanul élhetnének és szebb környezetben, szebb házat vásárolhatnának a mostaninál - hozom fel a mentő ötletet.- Erre már mi is gondoltunk - mosolyog Sorösné -, de mások azt tanácsolják, hogy ne költözzünk haza, mert otthon majd irigykednek ránk és abból sok kellemetlenségünk származhat.- Ugyan, ki irigykedne magukra és miért?- A szomszédaink, meg mindenki, aki tudomást szerez róla, hogy Amerikából hazajöttünk, mert feltételezik, hogy dúsgazdagok vagyunk.- Tegyenek úgy, ahogy jobbnak látják - mondom és arra gondolok, hogy ennek a két megfáradt embernek a korlátlan lehetőségek hazájában a jólét megteremtéséhez még a korlátolt lehetőség sem adatott meg.
