Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-11-01 / 41. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 1. 1984. , Az aj népvándorlás Az Appalachia hegyvidékről szóló jelenté- i sek mutatják,, hogy a régi lakók kiszorításának problémái messze túlterjedtek a városokon, ahol azok eredetileg elkezdődtek. A "Mountain Life and Work" 1983. szeptemberi szamában Mike Henderson írja: "Ha úgy vesszük, a kiszorítás azonos Appalachia történelmével. Először az ős- lakó amerikaikat szorították ki az újonnan jöttek, akiket szintén kiszorítottak Európából, Afrikából és a gyarmatok sűrűbben lakott területeiről. Generációkkal később, utódaik ezreit is újból kiszorították, mikor az ipari termelés lelassult. Egyik megrázó példája ennek az, amikor több mint 7000 családot szorított ki helyéről a felszíni bányászat, az árvíz, az útépítkezés, a megfutamodó üzemek (runaway shops) és a szórakozási-üdülési komplexumok sokasága." Az ebben a cikkben lévő információk annyira időszerűek és vonatkozhatnak az ország sok egyéb területere, hogy a cikkből a következő részleteket közöljük: Dzsentrifikálás: lakás a gazdagoknak. A városmegujitási programok már hosz- szű évek óta kiszorítanak kis jövedelműeket, de a legutolsó évtizedben ez sokkal gyorsabb ütemben történt, mégpedig különböző okokból. Egyike ezeknek az u.n. "dzsentrifikálás" folyamata, amelyben a nagyobb jövedelműek beköltöznek kis jövedelmű környékekre, felvásárolják a házakat, renoválják az épületeket és az egész környéket elegáns lakóvidékké változtatják. Mindennek következteben a munkásosztály és más kis jövedelműek, a felemelt házbérek és ingatlanárak, a megváltozott életnívók miatt kiszorulnak onnan. A dzsentrifikálóknak ezzel több előnyük van. A renoválás sokkal olcsóbb ezen a környéken, mint a zöld övezető peremvárosokban, közelebb vannak a belvároshoz és amellett nagyon jó befektetést jelentenek. Mivel az egész környék lakásállománya nagymértékben megjavul, nyilvánvaló, hogy a vidék újjáéled és megdrágul.' Ez az egész folyamat az ott lakó munkás- osztálynak és más kis jövedelműeknek mérhetetlen szenvedést jelent. Többnyire magasabb házbért kell fizetniük a távol- eső környékeken, ahol elszigeteltségben, a munkahelytől, a buszvonalaktól és szükséges szolgálatoktól messzire elkerülnek. A dzsentrifikálás négy fokozata. 1. ) Leromlás és stagnálás. A~ házak elértéktelenednek, mert a háztulajdonosok nem törődnek többé bérházaikkal és elhanyagolják azokat. 2. ) Városi uttör'ók. Az első rohamcsapat többnyire művészekből áll, akiket a környék "jellege"^ vagyis az olcsó házbérek vonzanak oda. Ók a pionérok az utánuk jövő nagy jövedelmű hivatásbeliek számára, akik egy idő múlva elárasztják a környéket. 3. ) Masszív spekuláció. Az ingatlanügynökségek és építési vállalkozók komolyan munkához látnak. Az ingatlan értékek hirtelen felszöknek és gyakran mennek kézről kézre. Megkezdődik a munkásosztálybeliek és kis jövedelműek nagy mértékű kiszorítása. 4. ) Hatalomba vevés. A környék megváltozik, alig maradnak ott az eredeti lakókból és az uj, nagy jövedelmű lakosok konszolidálják a környékre gyakorolt politikai hatalmukat. Saját céljaiknak megfelelő ("boutique") divatáru és más boltok, elegáns bárok nyílnak. Mindezekhez aktiv támogatást nyújtanak a városi kormány, a bankok sőt még a kulturális intézmények is a spekulátorok- nak és építkezőknek. Ez most már országos (folytatás az 5. oldalon) hiáJc EGY "SZÓKIMONDÓ" OLVASÓNK LEVELE Megkaptam a naptárüdvözle’tekre vonatkozó felszólításukat, hogy küldjük be üdvözletünket idejében. Mint minden jóakaratu olvasója a lapnak, én is megteszem ezt. Törzsökös állapot már ez a mi kis lapunknál, hogy csak ilyen módon tudjuk fenntartani. Az amerikai magyar dolgozók egyetlen lapja ez édes magyar anyanyelvűnkön, tájékoztat, éberen őrködik, mint a jó apa a család fölött, együtt akarja tartani békességben, szeretetben, tiszteletben. Mindenkor kiállt az igazság mellett. Az igazi, jószándéku, jóakaratu ember nem retten meg a hamisaktól, a csupán önérdeküket szolgálóktól. Hiszen Jézust is az igazságtalanok végezték ki, mert féltették az akkori zsarnok uralmukat. Több, mint 300 évig nem volt se hire, se hamva Jézusnak, csak valami 1600 évvel ezelőtt fogadták magukhoz Jézust, aki semmilyen egyházat nem alapított, sem katolikust, sem ortodoxot, sem protestánst; ezek mind Jézus fizikai megsemmisítése után jöttek létre. Jézust én mindig hozzánk tartozónak tartom és becsülöm, mert ö szegény zsidó anyának a gyermeke volt. Nem ő volt az első, sem az utolsó, akit a hatalmasok eltettek útjukból, ez történt Lincolnnal és John F. Kennedyvel is. Remélem, nem dobják el levelemet, mert én szókimondó ember vagyok. Visszatérve a körlevélre, én sohasem maradtam hátralékban a lapommal és az évkönyvre is mindig idejében beküldtem az árét, valamint a megszokott üdvözletre, hogy az én nevem is az évkönyvben legyen. Tehát itt küldőm egy évre a lap árát, 18 dollárt, öt dollárt az évkönyvért, ötöt az üdvözletért és két bőgont a postázásért. Külön megköszönöm Deák munkástars- nak, hogy szépen kiemelte nevemet a vakáció utáni jelentésében. Arra nem is tudtam volna gondolni, hogy Önök engem ennyire megbecsülnek, hiszen én csak egyszerű szakszervezeti munkás voltam és vagyok. Az alatt az idő alatt, amig aktiv voltam, sokat kuncsorogtam szakszervezetünk érdekében, gyűlésekre jártam, segítettem az acélipari szakszervezetet létrehozni. Emiatt persze sok ellenségem támadt a Pittsburgh környéki elmaradott gondolko- zásu, maradi magyarok között. Feljelentettek, mint felforgatót, be is idéztek az acélkompániánál, de nem merte senki nyíltan a szemembe mondani, hogy én valaha is a törvény, vagy munkastársaim ellen cselekedtem volna. A régi emberek közül ismertem Gárdos Emilt, Práger Jenőt, Dr. Gyetvai Jánost, Rákosi Sándort is. Sajnálom, hogy Rákosi beteg. Gyógyulást kívánok neki. Szarka János, Duquesne, Pa. Szerkesztőségünk nevében köszönöm Szarka munkástársnak szívből jövő szép levelét. Volna egy megjegyzésem levele azon részéhez, amelyben meglepetésének ad kifejezést, hogy "annyira megbecsüljük, hiszen csak egyszerű szakszervezeti ember volt és az ma is." Pontosan ezért becsüljük, hiszen mi nem becsülünk senkit többre, mint az "egyszerű" dolgozókat, legyenek azok kétkezi munkások, vagy értelmiségiek. Megbecsüljük és tiszteljük lapunk minden olvasóját, hiszen maga az a tény, hogy előfizetett lapunkra, az emberiség legfontosabb ügye, a beke és a haladás melletti elkötelezettségük egyik bizonyítékának tekinthető. NULLÁRÓL MÍNUSZ 10-Ri ESETT Ferdinand Marcos MANILA. "Megdöbbenéssel fogadom aj Vizsgáló Bizottság jelentését" - mondta! Ferdinand E. Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke, amikor kézhez vette a Benigno Aquino, J Jr. ellenzéki vezető meggyilkolását kivizsgáló bizottság többségi jelentését. Nem meglepő az elnök kijelentése, mert a bizottság bűnösnek találta Fabian Ver vezérkari főnököt, akiről Charito Planas, az ellenzék vezetője igy nyilatkozott: "Ver és Marcos elnök mintha ikertestvérek lettek volna. Bármit tett az egyik, a másik tudott róla." Az ország egyik kimagasló üzletembere ezt mondta: "Marcos elnökbe helyezett bizalmunk egyenlő volt a nullával. Ez a bizalom most mínusz tízre csökkent." Aquino özvegye elégtelennek találta a bizottság jelentését, mert meggyőződése az, hogy^ Marcos elnök is bele volt avatva a merényletbe. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetkező napokban és hetekben a Marcos elleni tüntetések folytatódnak és egyre szélesebb rétegek csatlakoznak a mozgalomhoz, márcsak azért is, mert Marcos a Nemzetközi Valuta Alap követelésére felemelte a benzin árát, ami kiváltotta a lakosság általános elégedetlenségét. Gen. Fabian Ver BONN. A Német Szövetségi Köztársaság parlamenti elnöke, Rainer Barzel, lemondott tisztségéről, miután azzal vádolták, hogy a Flick Vállalat 560.000 dollárt adott neki, hogy félreálljon és lehetővé tegye Helmut Kohl megválasztását kancellári tisztségre. ^ WASHINGTON, D.C. Az október 13-al végződő heten 392.000-en kérvényezték a munkanélküli biztosítást. 6000-el többen, mint az előző héten. Elmondok egy "titkot" olvasóinknak: annyira tisztelem lapunk olvasótáborát, hogy minden héten vagy két hétben legalább egyszer "találkát" adok nekik: átnézem olvasóink címlistáját, hogy legalább egy futó pillanatra találkozhassak velük, hogy legalább egy futó pillanatra lelki kapcsolatba léphessünk. Akikkel már volt alkalmam találkozni, vagy beszélni, azoknak az emlékét felidézem, elgondolkozom egy pillanatra, mi az, ami különlegesen érdekelné őket, és igyekszem azt szerkesztői tervembe beiktatni. Ezért kérek minden évben egy-két cimszalagot a kiadótól, így azután minden olvasónk elmondhatja, hogy külön-külön gondolok Őrá is. A new yorkiakkal természetesen alkalmam van személyesen is találkozni. Bizony jó volna, ha Szarka testvérünk közelebb lakhatna New Yorkhoz. Fogadja ismételten hálás köszónetemet lapunk iránti ragaszkodásáért, szeretetéért. Deák Zoltán
