Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-07-12 / 28. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 12. 1984. fi PuAqt&k 49. ft&ne. Vasárnap valamivel vidámabb voltrf az elet. A puszta ekkor is a rendes időben ébredt. De úgy délután két óra felé a cselédházak kornyékére is leereszkedett valami ünnepi hangulat. A kocsisok, ökrészek elvégezték a tennivalókat, melyeket egy napra sem, még akkor sem lehet elmulasztani, ha mennybéli csoda esik. Megalmoztak, kisöpörték az istállókat, a fészereket, a csirások megfejték a teheneket, a kocsisok megkefélték a lovakat, vizet mertek; kifutottak a konvenciós földekre, ejtettek egy-két kapavágást, kitépték a gazt; az asszonyok ugy-ahogy, rendbetették a gyerekeket s mintegy a szoba porával és szemetével együtt kiszórták Őket a házak elé. Legkevesebb időt az ebéd igényelt. Utána csattogni kezdtek a kilincsre, ablakra, vagy ülőhelyzetben a láb nagyujjára akasztott borotvaszijak, a föl-alá cikkázó pengék veszélyesen kacsingatva villogtak a fényben. Előkerültek a kerek kis zsebtükrök, vagy a sublótok tetejéről a kis pipere-ládikára szerelt forgatható tükrök s a férfiak hajlongva, sziszegve, lekapartak csontos arcukról a heti borostát, melyet a nyálkás haziszappannal puhítottak. Akinek volt, az előszedte a ládából az uj csizmát, akinek nem volt, az a viselőt subickolta, hatalmasakat köpve a kis fategelybe. A lányok is kiöltöztek. Tarkán, de már nem a régi népviseletbe, hanem abba az újba, melynek minden darabját készen kapni a boltban. Rikító kék, zöld és bordópiros szoknyát öltöttek a megszámlálhatatlan mennyiségé csipkés alsó fölé. Mikor az ajtón kiléptek, összekulcsolt kezűkben színes bársony-zsebkendőt tartottak romboidalakba hajtogatva, pontosan úgy, ahogy azt Medici Katalin Párizsba való bevonulásakor udvarhölgyeinek elrendelte. Az asszonyok csak akkor vették fel a darabonként nagynehezen összeszerzett vagy örökölt ünnepi feketét, ha valami családi esemény, temetés, vagy esküvő elszólitotta ókét a pusztáról. A legények kalapja mellett virág virított, soknál egyedül ez jelentette, hogy díszben van. A déli itatás befejeztével, mintha hosszú borulat után egyszerre kisüt a nap; a puszta fölengedett, nevetés hangzott, citeraszó; a szembejövők már messziről valami távoli, titokzatos égitest visszfényeként mosolyt küldtek egymás arcára. Az öregebb béresek az istállók küszöbére ültek, hiába, ők már nem tudtak elszakadni onnan. A hosszú küszöbön egymás mellé szorulva úgy gubbasztottak, hunt a tyúkok a léceken és beszélgettek. Előző este jól megmosdottak, tiszta ing volt rajtuk, tiszta fehérnemű, meg voltak fésülve; gondolataik is frissebbek voltak, szavaik is tisztábbak. A dombról, hol az istálló állt, az öregek messze elláthattak, előttük feklldt a puszta: elég tárgyat találtak a beszélgetésre. Néha majdnem mindnyájan egy küszöb köré gyűltek, kihozták a zabosládákat és fejőszékeket; valamelyikük előadott a katonakorából, vagy távoli ismerőseiről, akiket itt senki sem ismert. De legjobban a meséket szerették. Ezek az Öszbajuszú, görnyedt- hátú férfiak gyermekeknek való tündérmesékkel szórakoztak. Csillogó szemmel hallgatták a Lbfia Jankó kalandjait a griffel s nevetve, helyeselve s térdüket verve bele-belekiabáltak a cselekménybe, mint a párizsi külteleki mozik közönsége. Anyagiakról nem igen esett szó. folytatjuk Szabó Ágnes: KÉT KÖNYV "HITLER HATALOMRA JUTÁSA* ÉS A VARSÓI GETTO FELKELT" Hitler hatalomrajutásáról sokat tudunk. Ki ne ismerne legalább két-három olyan történeti munkát, amely arról értekezik: miként vált az eleinte inkább komikusnak, mint sem félelmetesnek tűnő pártvezető, Hitler Adolf a német nemzet vezérévé és kancellárjává. Számos történeti, irodalmi munka es jó néhány film mutatja be a weimari Németország utolsó éveit és világítja meg a nemzetiszocializmus hatalomra jutásának okait és körülményeit. Mégis vagy talán éppen ezért olvassuk oly nagy érdeklődéssel Székely Gábor "Hitler hatalomra jutasa"' c. könyvét. A kötet olvasása közben szinte magunk is ott vagyunk 1933. január 30-án Von Papén szolgálati villájában, ahol lényegében eldőlt Hitler hatalomrajutásának kérdése. A (továbbiakban a szerző eseményről eseményre haladva tárja fel: miként csúszik át a politikai kezdeményezes a szociáldemokraták kezéből a koalíció kezébe. A huszas évek végének, illetve a gazdasági világválság idejének fejlődési tendenciája Németországban, egyfelől a polgári demokratikus erők bázisainak gyengülése, másfelől a náci párt előretörése volt. Hogy miért? Mert a baloldalnak a gazdasági világválság körülményéi között nem sikerül egységre lépnie, s a válság elsöpörte a baloldal gazdasági és politikai pozícióit, a jobboldalon viszont - a finánctöke legtőkeerősebb csoportjának támogatását élvezve - előretört a nemzetiszocialista párt. A kötet második része részletesen foglalkozik azzal a küzdelemmel is, amely a jobboldali csoportok körében játszódott le. A tét: a nácik háttérbeszoritása vagy kordában tartásuk a kormányba való beépítéssel. Ezt a koncepciót képviselte Papén. Ez utóbbi kérdés megvilágításában ad számunkra Székely könyve különösen sok értékes és uj információt. Azt már szinte döbbenten vesszük tudomásul, hogy Hitler a weimari alkotmányra tette le kancellári esküjét a birodalom elnöke, Hindenburg előtt, hogy néhány nappal később világossá váljon: felszámol mindent és likvidál mindenkit, aki politikai terveinek útjában áll. Csupán néhány hét és világossá válik, hogy 1933. január 30-án nemcsak Németország, hanem Európa történetének is uj fejezete kezdődött. Székely Gábor könyve a polgári demokrácia szétbomlasztó erőinek krónikája. A varsói gettó történetével kevés könyv foglalkozott. Szokolay Katalin biztos történeti tudással nyúl a kérdéshez "És a varsói gettó felkelt" c. könyvében. Megállapítja és bebizonyítja, hogy Lengyelország a német fasizmus kísérleti laboratóriuma volt, ahol kipróbálta mindazokat a "megoldási lehetőségeket", amelyek révén a "Herrenvolk" uralmát Európában hosszú időn át biztosítani akarta. Hitlerek felosztották Lengyelországot, lakosait ide-oda telepítették, az iskolai tanítást csak elemi oktatási szinten engedélyezték, a rendeletek megszegóit (a megszegés fogalmát teljesen önkényesen értelmezték) súlyosan büntették. Gyakran éltek a halálos Ítéletek, a megtizedelés eszközével és az ehhez hasonló barbár módszerekkel. A lengyelországi "feladatot" Martin Bormann feljegyzései szerint Hitler a következőképpen fogalmazta meg: "legyen rezervátum, nagy lengyel munkatábor... olyan képzetlen munkások, különösen mezőgazdasági munkások központi kölcsönző helye, akikre a nemeteknek nagy számban szükségük lesz a háború után is." Szokolay könyvéből azután megtudjuk, hogy a legszörnyübb kiszolgáltatottságnak is lehetnek fokozatai. Még a lengyeleknél is megvetettebb lények voltak a lengyel zsidók. Az ó kiirtásukkal kezdődött meg az európai zsidókérdésnek a fasizmus által tervezett "végső megoldása." A szerző kimutatja, hogy mind a lengyel zsidók elzárkózó életformája, mind a lengyelországi antiszemitizmus megkönnyítette a Harmadik Birodalom urai számára az egész lengyel nép leigázását. A kölcsönös bizalmatlanság, sőt nemegyszer a gyűlölet - amelynek történeti gyökerei messze nyúlnak vissza - hosszú időn át megakadályozta mind a lengyeleket, mind a lengyel zsidóságot abban, hogy együtt lépjen fel a közös ellenséggel szemben. Szokolay nem kisebbíti egyik fél felelősségét sem. 1940 őszén zárultak be a gettó kapui a lengyelországi zsidóság mögött. A szerző viszonylag hosszan időzik a gettón belül folyó hétköznapok bemutatásánál. Megtudjuk, hogy a megsemmisülés küszöbén, az éhhaláltól es a szörnyű munkakörülményektől veszélyeztetve is történtek erőfeszítések valamiféle mindennapi élet kialakítására, a gyermekek oktatására, sőt még szórakozásra is. Akadtak emberek, akiknek volt erejük és bátorságuk, hogy a gettó eseményeiről hirt adjanak a külvilágnak, volt kitartásuk és leleményességük, hogy dokumentumokat rejtsenek el, amelyek majd hírül adják az utókornak: mi történt emberek millióival a második világháború Lengyelországában. Szokolay Katalin megérti és érzékeltetni is tudja, hogy az emberek általában szívesebben választják a túlélő szerepet, mint a mártírét. Az ellenállásra a varsói gettóban is csak akkor került sor, amikor az els'ó nagy likvidálási hullám után, 1942 őszen a túlélés esélyei a minimálisra zsugorodtak. "És a varsói gettó felkelt", harcba bocsátkozott a német megszállókkal, utcáról utcára, házról házra, csatornától csatornáig védte állásait, támadta az ellenséget. A felkelés nemcsak presztizsveszte- seget és anyagi károkat okozott a német megszállóknak, hanem végre rádöbbentette a világot arra is: mi történik a front mögött. Megrázó olvasmány Szokolay Katalin könyve. Emléket állít keresztény és zsidó lengyeleknek, hívőknek és ateistáknak. De nemcsak megemlékezésről van itt szó, hanem figyelmeztetésről is. A könyvet nyíltan annak is szánja szerzője. Erre utal mind előszava, mind pedig végkövetkeztetése. Kimondja: a nacionalizmus, a faji elfogultság, az elzárkózás, napjainkban is forrása lehet egész népek tragédiájának. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $18.- Fél évre: $ 10.Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $................................................... Naptárra: $........................ Név:....................................................................... Cim:................................................................ Városi.......................................Állam:............. Zip code:......................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y, 10003_____________________
