Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-10-04 / 37. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 4. 1,984. ÚJ IDŐK - ÚJ MÓDSZEREK Három esztendő telt el az 1981-ben kezdődött nemzetgazdasági válság óta. Ez volt a legmélyebb gazdasági pangás a 30-as évek nagy válsága óta. Elmúlt 3 esztendő, de a válság jelei még ma sem tűntek el. Az ország acéltermelő vidékén százezrek még ma sem dolgoznak. A munkanélküli biztosítási járulék már évek óta lejárt, a megtakarított pénz elfogyott és a munkások csak közsegélyböl tudják fenntartani családjukat. Ez a helyzet a tehetetlen, reménytelen semmittevésbe, elkeseredésbe sodorta az embereket. De nem mindenkit. Egyre többen rájöttek arra, hogy ezen a helyzeten kell és lehet változtatni. Ezek közé tartozik Ronald Weisen, az acélmunkások szakszervezete Homestead, Pa.-i helyi csoportjának elnöke és Rév. James Von Dreele, evangélikus lelkész is. A munkanélküliek és az evangélikus lelkészek közös bizottságot alakítottak azzal a célkitűzéssel, hogy nyomást gyakoroljanak az acélgyárosokra, a- Mellon Bankra és követeljék, hogy a múlt évek acélgyártásából létrehozott dollármilló- kat az acélipar modernizálására fordítsák, ami lehetővé tenné az ipar versenyképességét. A munkások és az egyházi vezetők közös mozgalmának élén állók szerint a tűrhetetlen helyzetet az acélgyárosok elé kell tárni. A mozgalom egyik szószólója, Charles Honeywell egyetemi tanár - aki minden idejét a mozgalom kiszélesítésére fordítja - tüntető meneteket szervez az acel- gyárosok otthonai elé. "Tetemre hívják Őket", rámutatnak arra, hogy mig ők luxusban élnek, a munkások és családjaik az éhség küszöbén állnak. Honeywell professzor javasolta, hogy a munkások vegyenek ki a Mellon Bankban biztosítási szekrényeket (safe deposit boxes), melyekbe egy pénteki napon halakat helyeztek el. (Elképzelhető,, milyen "illat" fogadta hétfőn a bankigazgatót.) Honeywell, akinek fizetését a papok fedezik, javasolta, hogy háborgatni kell az acélüzemek vezetőit mindaddig, amig felismerik, hogy nem lesz nyugtuk addig, amig nem cselekszenek a munkanélküliek munkába helyezésére. Az acélgyárosok azt állítják, hogy nem tudnak versenyezni a külföldi acéllal, hogy a külföldi munkások bére sokkal alacsonyabb, mint az amerikaiaké. A közös mozgalom vezetői viszont meggyőződtek arról, hogy az amerikai acélüzemek modernizálása mégoldaná a problémát. Az acélgyarosok nagy nyomást gyakorolnak Rev. Kenneth R. May püspökre, követelve, hogy tegyen lépéseket az acélmunkások érdekében működő papok megfékezésére. E papok között találjuk, többek között, Rev. John J. Gropp-ot, aki ezt mondja: "Én nem teszek mást, mint amit Krisztus tett, amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból." "Krisztus egyedül ment a keresztre -, mondja Rév. Gropp -, mert a pénzváltóknak sikerült a nép egységét megbontani." A közös mozgalom vezetői egyre erélyesebb eszközökhöz folyamodnak. Ronald Weisen, szakszervezeti elnök, volt birkozó- bajnok, ezt mondja: "Eddig, amikor tárgyaltunk az acélgyárosokkal, kézfogással köszöntöttük egymást. Elérkezett az idő, hogy a kézfogást öklünk emelésével váltsuk fel." (Dfaabciná ibiáét PENNSYLVANIA. A szerkesztőség nagyon szép nótával kezdte a hozzám küldött levelet. Olvasgatni szeretek és van is időm rá. Több folyóiratot olvasok és egy pár hetilapot is, de mindezeket a jó barátok gyűjtik össze nekem, akik a nyugdijukból biztonságban élnek. En 46 éve vagyok itt nővérem jóvoltából. Az akkori törvények nagyon megnehezítettek a munkában való elhelyezkedést nem. polgárok részére. Amikor pedig már polgárosodtam, a korom volt magasabb a jobb munkalehetőséghez. Nem kell mondanom, hogy a nyugdijat a keresethez szabják, azért hetven éves koromig kellett dolgoznom, hogy a megélhetésem némileg biztosítva legyen. Az infláció minket, alacsony nyugdíjasokat sújt a legjobban, mert 3 és fél százalék nem tart lépést a 10-12%-os emelkedéssel. Amikor kifizetem a lakbért és a kórház, orvosibiztositást, minden pennyt a fogunkhoz kell vernünk. Köszönöm a lap eddigi folyósítását. J.G.T. WOOD RIGEjN.J. Van egy kis kifogásom az Évkönyvre. Ne tessenek egy-egy cikkhez kisebb betűket használni, mert azt már mi öregek nem látjuk olvasni. Pedig én még a tavalyi könyvet tegnap is olvastam. Chik Etel BUDAPEST. Nagy örömmel vettem a Magyar Szó jun. 21-i számát, melyben egy kis tárcám is megjelent. Köszönöm úgy az újságot, melyet most volt csak alkalmam megismerni, mint a közlést. Boldog vagyok, hogy ilyen nívós újságjuk van az amerikai magyaroknak és abba én is irhatok. Thaly Tibor BUDAPEST. A három millió koldusból az elhízott emberek országa lettünk. Mondják is, hogy három millió milliomos (nem dollár) él ma nálunk, kevés kivétellel megdolgoztak érte, s ha igen, ha tettek a nagy kalapba, legyen. Persze nálunk is vannak ügyeskedők, a törvényt kijátszók, akik mások, a közösség rovására szereznek jogtalan érdemtelen előnyt. . A termelő eszközök köztulajdona, az Alkotmány és törvényeink ennek azért gátat állítanak. Szerkesztőnk, Deák Zoltán régi pátriájáról akartam Írni néhány sort. Ha lehet szívesen járok hivatalosan és magánemberként Hajdu- Bihar megyében. Az elmúlt, felszbadulás utáni évtizedekben gyakran jártam arrafelé. Megszerettem a vidéket és még inkább az ottani embereket, izes magyar beszédjükért, szorgalmukért. Zenkó Béla TORONTO, Ont. Mint mindig nagyon várom az újságot. Meg is kaptam a julius 26-i számot. Örömmel olvastam tartalmát, de ez a szám részemre nagyon meglepő volt, márcsak azért is, mert van benne egy cikk a Kanadai Magyar újságból átvéve. Mondhatom, hogy majdnem mindenre megtudnék válaszolni, mert éppen a középen voltam, amikor a szervezetünk kétfelé szakadt^ Ilyen és ehhez hasonló levelek nem nyújtanak megoldást, enyhülést Kossuth szervezetünk iránt, hanem a régi sebek megújulását idézik elő. Éppen ezért szigorúan tiltakozom az ilyen levelek leközlése miatt a jövőben. Mrs. Helen Kovács ÚJÍTSA MEG ELOFIZETESET REAGAN AZ IGAZMONDÓ A világ leghatalmasabb országa, az Egyesült Államok vezetőjétől az ember elvárná, hogy kifogástalan polgár legyen. De Rónáid Reagannek aggasztó, sőt veszedelmessé válható szokása, hogy összetéveszti a valóságot a fantáziával Ez nagyon kedves lehet egy bőbeszédű nagybácsi szájából, de nyugtalanító az Egyesült Államok elnökétől. Megkívánjuk i elnökünktől, hogy a valóságos világban éljen és működjön. David Stockman, Reagan költségvetési igazgatója, egyszer ezt mondta a Fehér Ház ügyviteléről szólva: "Valahányszor egy fantázia nem felel meg, megpróbálunk egy másikat." Egy izraeli kormány-személlyel folytatott beszélgetés során, elmondta neki, hogy miként lépett be a háború végén egy koncentrációs táborba, ott felvételeket csinált náci atrocitásokról, melyeket később bemutatott bizonyítékképpen barátainak Califomiában. Mindebből egy szó sem igaz. Reagan soha nem volt náci halalta- borban, soha nem hagyta el az országot a háború alatt, mindvégig Hollywoodban volt. A szegények elleni előítéletéből erednek más mesék: Chicagóban van egy asz- szony, aki 80 nevet használ, 30 lakcíme van, 12 Social Security kártyája. Medicaid- ben részesül, élelmiszerbélyegeket ( kap és kózsegélyt mindegyik nevére. Adómentes készpénz jövedelme önmagában meghaladja az évi 150,000 dollárt. Abban az évben valóban volt egy csalási eset Chicagóban: egy asszony négy néven vett fel segélyt kb. 8,000 dollár értékben. A többi költött mese a segélyen élők befeketitésére. A Fehér Ház nem tud semmiféle bizonyítékkal szolgálni. Honnan szedte a meset? Eredményeivel való kérkedés tálán a legkirívóbb fantáziája. Amikor januárban bejelentette, hogy újraválasztására pályázik: "Amerika ismét büszkén talpraállt. Megkezdtük helyreállítani a dicső amerikai erkölcsöket: a munka méltóságát, a család melegét, a környezet egészségét, és az emberi szabadság táplálását." Ha Reagan elnök azt hiszi, hogy a sok milliónyi munkanélküli élvezi a "munka méltóságát", élemiszerbélyegek megvonása nőktől és gyermekektől "melegíti a családot", nukleáris háború fenyegetése istápolja a szabadságot, akkor igazán fantáziavilag- ban el A fegyverkezésről szólva: "Most, a szovjetek közepes hatósugarú rakétáikban 945 harci-fejet irányítanak európai célpontokra. És nekünk nincsen semmiféle elriasztónk." Amikor az USA haderők főparancsnoka ezeket mondta, az országnak 400 tengeralattjárón elhelyezett harci-feje van a szovjetekre irányítva, további 4,500 tartalékban, és az USA és a NATO-nak 1000 repülőgépen elhelyezett ledobásra kész fegyvere van. "Ezek a nukleáris fegyverek, amelyeket egy vagy másféle hajón vagy tengeralattjárón hordoznak, itt konvencionális fegyverekről van szó, és ezeket útközben meg lehet állitáni, és vissza lehet hívni." Ezeket a rakétákat nem lehet megállítani, vagy visszahívni. Ha Reagan nem ismeri nukleáris fegyvereink képességeit, akkor a "Day After" már túl közel van. Remélnünk kell, hogy amit mondott a rakétáról, nem igaz, és igy komolyan veszi a nukleáris fegyverek veszélyét. ti t* Vágó Oszkár
