Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-09-27 / 36. szám
Thursday, Sep. 27. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. CSOMÓS RÓBERT RIPORTJA IZRAELBŐL: HADIJELENTÉS A KÖZGAZDASÁGRÓL Nem, nincsen tevedes a cimben, valóban hadijelentést irok, gazdaságpolitikáról. Az izraeli állami költségvetést ugyanis a honvédelmi kiadások determinálják, Izrael vezet a világon az egy-egy főre eső hadikiadások terén. Mig az Egyesült Államok, Nyugat-Németország, Francia- ország, a skandináv vagy a Benelux államok a nemzeti Össztermelésnek csak egy töredékét fordítják védelmi célokra, Japánban pedig a költségvetés egy (azaz egy) százalékát, addig Izraelben bevallottan is a költségvetés több, mint egyharmadát emésztik fel a háborús kiadások. így azután nem lehet csodálkozni rajta, hogy Izrael államadóssága az évek folyamán elérte a huszonkét és fél (22i) milliárd dollárt. Izrael minden lakosa, a csecsemőket és az aggokat is beleértve, mintegy ötezer dollár tartozást mondhat a magáénak. A lakosság lélekszámút tekintve ehhez az összeghez képest Brazília nyomasztó nyolcvan (80) milliárdja semmiségnek tűnik. Ennek a hatalmas tartozásnak újabb és újabb nemzetközi hitelekkel való toldozgatása és a már esedékes kamatok törlesztése is nyomasztó teher, a nemzeti össztermelés jó egy negyedét erre kőll fordítani. Bent az országban ez a hatalmas deficit azonban alig érezhető. Igaz, száguld az infláció szekere, Izrael ebben is vezet az évi négyszáz százalékkal, és az is igaz, hogy a drágulás méretei már-már a háború utáni magyarországi inflációra emlékeztetnek... áruhiány azonban nincs, sót a kínálat szinte rrynden téren meghaladja a keresletet. Vagyis, az infláció inkább pszihológiai tényezőkre vezethető visz- sza, mint sem reális okokra. A kereskedő reggel felkel, felemeli az árakat, hiszen megint eltelt egy nap... a vevő pedig kérdezés nélkül többet fizet, hiszen az ö jövedelme is emelkedik az árakkal együtt. Arról van szó tehát, hogy tulajdonképpen minden marad a régiben, csak egyre nagyobb es nagyobb számjegyekkel kell számolni. A reálkereset az utóbbi években nem csökkent, sót egyes statisztikusok szerint állandóan emelkedik, a munkanélküliség jelentéktelen, valójában nincs is. A valóság inkább az, hogy "külföldről", vagyis a területeknek nevezett elfoglalt országrészekből kell arab munkások tömegeit behozni az olyan munkákra, ahol dolgozni is kell, mert ilyen* elfoglaltságot a bennszülött munkanélküliek semmi pénzért nem vállalnának. Kimászni ebből a kátyúból már csak azért is nehéz, mert a termelékenység az iparban alacsony, a technológia sok téren elmaradott, a munkamorál a hírhedt olasz munkamorálnál is rosszabb (igaz a nyári hőség is nagyobb, mint Olaszországban). Minden szakterület munkásai; a postások, a tanítok, a kikótömunkások, de sokszor akár az allami mérnökök vagy orvosok is sztrájkokkal és egyéb szankciókkal kényszeritik ki a maguk nagyobb darab süteményét a közös tortából, amely egyre fogy, zsugorodik. A termelékeny és rendkívül fejlett mezőgazdaság primőr termékei pedig Európában időnként nem találnak piacra, a tejtermékek, to^jásfelesleg, fagyasztott baromfi a hutöhazakban tornyosodig zöldség, gyümölcs és más termékek hullámokban Öntik el a kül- és belföldi piacot... eladhatatlan mennyiségben. Igaz, az utóbbi években biztató jelek is vannak, az elektronika, finommechanika egyes ágaiban Izrael az élre tört és versenyképessé vált, akár a japán, vagy az amerikai áruval szemben is. A lakosság életszínvonala, bármily meglepően hangzik is, egyike a legmagasabbaknak a világon. Csak az állam szegény... a polgárok megtollasodtak. A jövedelem eltitkolása, az adócsalás, a pénznek külföldi bankokba való menekítése, valóságos nemzeti sport lett. Az utakon és nem csak a nagyvárosokban, hanem a városközi utakon is, naponta omlik össze a közlekedés a rengeteg uj és újnál is újabb kiváló márkájú, drága magánjármüvek tömegétől, ugyanakkor, amikor a benzin literje hatvan- hetven cent. A lakosság mintegy nyolcvan százaléka a saját megvett házában, lakásában lakik, épülnek a (luxus villanegyedek, kastélyok, sót paloták falait felhúzzák ezekben a "nehéz" években... másrészt a fiatalság menekül apáinak pionirmunká- val, idealizmussal és nélkülözéssel felépített országából. A fejlett iparú nyugati államok konzulátusai előtt az izraeli fiatalság áll sorban, a hónapok végén pedig a bankok előtt az öregek sorai kígyóznak... az állami biztositó öregségi segélyére várva. Az izraeliek százezrei, nyaralás cimen, külföldön szórják a kemény valutát, miközben az állami bank dollártartalékai az u.n. "vörös vonal", tehát a megengedett minimum alá csökkentek. A szállodások a turizmus pangásáról panaszkodva fejik a kormány hivatalos szerveit, miközben uj, ötcsillagos szállodák sorát építik a tengerparton, a régebbiekre emeleteket húznak ...ennyi ellentmondást megmagyarázni szinte lehetetlen. Pedig igy van, ezt láthatja, érezheti mindenki, aki akár csak egy-két hetet is tölt, nyitott szemmel, az országban. A baj inkább ott van, hogy mindent, vagy legalább is majdnem mindent az ideiglenesség érzése hat át. A politikusok és a vezető gazdasági szakemberek a régi bibliai próféták szavaival jósolják (immár évek óta) a napokon, heteken belül bekövetkező elkerülhetetlen gazdasági összeomlást, ugyanakkor egyre pezsgőbb, élénkebb a kereskedelem és a gazdasági élet szinte minden ága, növekedik a luxus, egyre több és már-már elviselhetetlenül sok a magánautó, igazán nélkülöző vagy pláne éhező ember, ma már Izraelben nincs. Vannak persze szerencsétlen sorsú családok, elmaradott, nem kellően felszerelt öregotthonok, de a szegénységnek évtizedekkel ezelőtt ismert fokával ma már sehol sem lehet találkozni. A szemétlerakodó helyeken egyre több a még használható tévé készülék (nem színes), a kidobott villamos- hütöszekrény, mosógép; régi bútort, konyhafelszerelést elajándékozni becsületsértésnek számit, a használt jármüvek egy része az uj autók árának töredékéért is eladhatatlan és az út szélére kerülj Vannak azonban más vésztjoslö jelek is. Az utak elhanyagoltak, nem felelnek meg a mai közlekedés követelményeinek, nincs pénz többszintes, szélesebb utak, alul- és felüljárók megépítésére. Sok, nagyon sok a közúti baleset, az "országúti háborúban" elpusztultak, megrokkantak száma sokszorosa a harci és terrorcselekményekben áldozatul esettek számának. A Tel-Aviv-i földalatti vasút terve, például, a szorongató közlekedési nehézségek ellenére, papíron maradt a mai napig is, még csak hozzá sem kezdtek a munkálatokhoz. Repedések mutatkoznak az eddig sziklaszilárdnak hitt közbiztonság falán is, növekszik a betörések és az erőszakos bűn- cselekmények szama, • terjed a fiatalság körében a narkománia a rosszulfizetett és éppen ezért gyenge rendőrség alig-alig bírja felvenni a harcot a szervezkedő, terjeszkedő alvilággal. Vasráccsal fedett ablakok, acélajtók, rejtjeles zárak... eddig ismeretlen fogalmak kezdenek elterjedni és a kellemes kiima ellenére egyre több az otthonülő, a lakásból kimozdulni nem szerető család. Kevés vigasz az, hegy ez ma már világjelenség...! Az egymást váltó pénzügyminiszterek mindegyike elődjeit kárhoztatja a jelenlegi helyzetért, világmegváltó ötletekkel lép a porondra vagy drasztikus megszorításokkal fenyegetödzik... nekigyürkőzik... és marad minden a régiben. A gazdasági élet meleg posványába feküdt izraeli bivalyt lehetetlen megmozdítani, felserkenteni. A nemrégiben lezajlott választások is hü képét adják ennek a se ide, se oda politikának. Az izraeli szavazó nem adott szabad kezet a jobboldali terroristáknak kikiáltott, ám erélytelen, gyengekezü LIKUD kormánynak, de a munkáspártnak titulált csupa kapitalistából álló MARACH-nak sem. A kormányalakítás nehézségei közben a vallásos pártok kis csoportjai zsarolják ki maguknak a pozíciókat és folyik tovább a dáridó. A bankóprés egyre nyomja a nagyobbnál nagyobb címletű bankjegyeket, amelyekből a legújabb, az ötezer sékeles (ötvenezer liras), amikor e sorokat a papírra vetem, immár alig tizenkét dollárt ér, és mire az olvasó elé kerül ez a cikk, valószínűleg már meg sem közelíti a tiz dollárt. Hol van már az állam kikiáltásakor a jo angol fontnál is biztosabb és erősebb izraeli font? Húsz évvel ezelőtt az izraeli lira valamivel többet ért az akkori jó dollárnál... ma... egy a báromezerhét- százhoz az árfolyam... de hát, hol van mar a tavalyi hő, amely csodák-csodájá- ra, Jeruzsálemben tavaly télen esett és két napig nem is olvadt el. A szakértők azt mondjak, hogy az izraeli nemzetgazdaságon már csak a csoda segíthet. Igen, az izraeliek várják... sőt elvárják a csodát, hiszen ezen a földön évezredekkel ezelőtt, de az utóbbi évtizedekben is annyi csoda esett már. Miért ne eshetne még egy...!? MOST KAPHATÓ ORSZAGH LÁSZLÓ legújabb kiadású ANGOL-MAGYAR ÉS Magyar-Angol kéziszótára Kötetenként csak $ 15.- és két dollár postaköltség Küldje be rendelését az alábbi szelvényen: AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Küldjék meg részemre............................... Mellékelek érte $............... Név:................................................................ Cím:................................................................
