Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-09-20 / 35. szám

Thursday, Sep. 20. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 12. Illyés Gyula: • i A 56. A gazda és a gazdasági cseled közötti jogviszonyt legutoljára az 1907. XLV. tör­vénycikk szabályozta, melyből már idéz­tünk. Még idézünk. Hogy magunk is tisztán körvonalazva lássuk e mü szereplőinek alakját, melyek körül annyi tévfogalom lebeg, kezdjük a törvény elején, a cselédek meghatározá­sán. t "Gazdasági (külső) cseled az, aki szerző­déssel kötelezi magát, hogy valamely gaz­daságban személyes és folytonos szolgála­tokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át." "Azok, akik gazdasági teendőkre napon­kénti díjazás mellett vagy bizonyos részért szerződnek (pl. napszámosok, szakmányo- sok, részes munkákat teljesítők stb.): gazda­sági cselédeknek nem tekinthetők." A törvény tiltó határozatai azáltal, hogy végre 1907-ben mit tiltanak meg, következ­tetni engednek a törvény megjelenése előt­ti vagy a törvény kijátszása esetén tovább­ra is fennállható szokásokra. Ezek szerint például tizenkét éven aluli kiskorút gazdasági cselédnek szerződtet­ni tilos. Tilos "az olyan megállapodás is, melynél fogva a cseléd családtagjának előzetesen egyezséggel megállapított, arányos, külön díjazás nélkül kellene vala­mely munkát vagy szolgáltatást teljesíte­nie (u.n. robotot, urdolgát, uzsorát, dézs- mát, ingyen munkát, stb.)." Vagyis a jobbágy­kor jellegzetes teljesítményeit. Van intéz­kedés a szabadköltözkódésre is. Ugyanis "annak, aki cselédnek besze^ő- dött, a szolgálati idő alatt, az elbocsátó bizonyítvány kiadása előtt a gazda bele­egyezése nélkül útlevelet kiállítani nem szabad." Ez nyilván a kivándorlásra céloz. A helybeállásra viszont: "Ha a cseléd a meghatározott időpontban törvényes ok nélkül, igazolatlanul vagy rosszhiszeműen hatósági intézkedés dacára a szolgálatba be nem áll, a gazda nyolc nap alatt előter­jeszthető panaszára az elsőfokú hatóság köteles a cselédet a szolgálat helyére kar­hatalommal előállítani." Ha a hivatalnok vagy munkás nem áll munkába, hát nem áll; a béresért karhatalom megy. Ha pe­dig még igy sem kezdene munkába, vagy a munkát hanyagul kénytelen-kelletlen végezné? "Arra kell kötelezni, hogy a gaz­dának okozott költséget és a kárt téritse meg." A cseléd a szerződés megkötésekor netalán kapott foglaló "egyoldalú vissza­adása" által sem léphet vissza. Viszont, ha kötelességét megszegi, a hatóság az alkalmazandó büntetésen felül, a köteles­ség teljesítésére s a gazdának okozott teljes kár és eljárási költségek megfizeté­sére kötelezi. Általában mindenért felel. "A gazda a cselédet, ha kötelessége ellen vét, mint háznépének tagját megdorgál­hatja, nincs jogosítva azonban a cseledet pénzbírsággal vagy fizetéslevonással fenyi- teni." Nyolc sorral lejjebb azonban mér fenyitheti levonással, mert: "a gazda a cseléd által okozott kár erejéig, ha a tarto­zást a cseléd ki nem elégítette, vagy nem biztosította, a cseléd bérét és egyéb járan­dóságait, a lakás, tüzelő és az élelmezés kivételével visszatarthatja." Viszont fel­mondás nélkül, azonnal elbocsáthatja, ha a cseléd kötelességének teljesítését meg­tagadja, vagy cseledtársait arra ösztönzi, hogy szolgálati szerződésük lejárta előtt kötelességeiket egyszerre, vagy egyenként tagadják meg. Folytatjuk “rdJanosA lelki egeszseg oroblémái A pszichiátria és a pszichológia kérdései mindig nagy érdeklődést váltanak ki a laiku­sok körében is. Mi az oka ennek az érdeklő­désnek? És mi az oka annak, hogy sokak számára még ma is tabu az elmegyógyá­szat, a "lelek" megbetegedései, a pszichiátria tárgykörébe tartozó problémák és jelensé­gek? ° 1 » n | | A Pszichológiai Értelmező Szótár sze­rint a mentálhigénia: "A lelki egészség megőrzésének és elősegítésének tudománya Tartalmazza mindazokat az ismereteket és szükséges intézkedéseket, amelyék arra irányulnak, hogy megelőzzék a lelki rendel­lenességeket, és javítsák az egyén pszichológiai beilleszkedését a társadalomba, illetve képességeit a harmonikus szociális kapcsolatok kialakítására"... Az ember társadalmi jellege vitathatat­lan tény; az emberi lélek alakulásá­ban döntő hatása van annak a környezet­nek, amelyben él. Társadalomtól izoláltan nem képzelhető el emberinek tekinthető szellemi és kulturális fejlődés. Az emberi pszichikum, az emberi felfogás, normarend­szer, cselekvés alakulása nem választható el attól a közegtől, amelyben az ember él. Létezik-e egészséges ember? Az egészség fogalmának meghatározá­sa nem könnyű. Bár az Egészségügyi Világ- szervezetnek van erre definíciója: "Egész­ségnek nevezzük a teljes testi, lelki, szociá­lis jólét állapotát" - ennek használhatósá­ga ugyancsak kétséges. És létezik-e olyan ember, aki ezt elmondhatná magáról? Me­lyik az a tényező a három közül, amely valójában döntő, és milyen "fokú" is a tel­jes jólét! Egy külföldi kutató szellemes megállapítása szerint nyilvánvalóan nem tekinthető egyforma mértékben betegnek a súlyos rákbeteg és az az utcaseprő, aki minthogy kilátástalanul akar vezérigazgató lenni, nem kerülhet a "teljes szociális jó­lét állapotába." A lelki egészség fogalma sem köny- nyen meghatározható. Nyilván beletarto­zik ebbe a kielégitŐ értelmi képesség, a dús, de fegyelmezhető érzelmi élet, az áttekinthető, logikus, céltudatos életveze­tés, a társadalmi beilleszkedési és alkal­mazkodó képesség, a kreativitás, a segíte­ni és segítséget elfogadni tudás és más hasonló tulajdonságok. De például abban már nagyon is megoszlanak a nézetek, hogy mikor kiegyensúlyozott az egyén érzelmi élete. Az emberi pszichikumról, a "lélekröl" vallott felfogás filozófiai iskolától, világ­nézeti hovátartozástól függ. Az un. dualista filozófiai iskolák (ide tartoznak a vallás- filozófiák is) a test és a lélek egymástól való függetlenségét tételezik. Ez a dualista felfogás akkor is kisért, ha élettani, orvosi, pszichológiai kutatások sora bizonyítja, hegy a test és a lélek nem lehet egymástól független. A materialista iskolák (legmagasabb szinten a dialektikus materializmus) un. monista elméletet képviselnek, tehát a test és lélek egységét vallják: azt, hogy agyműködéstől és társadalmi léttől függő­en tudatról nem beszélhetünk. A pszichiátriai betegségek legátfogóbban olyan koncepció alapján világithatók meg, ha az emberi pszichés működést az agynak a szervezeten belüli, valamint a külső valóságot felfogó és visszatükröző funkciójából kíséreljük meg értelmezni és levezetni. így illeszt­hető a pszichiátriai betegségekről vallott elméletbe az a tény, hogy a pszichiátriai TEGUCIGALPA. - Honduras fővárosában több ezer főnyi tüntető az Egyesült Álla­mok nagykövetségi épülete elé vonult, ahol követelték az amerikai csapatok ki­vonását az országból. A Reagan-kormány Hondurasban állította fel a közép-amerikai országok, főleg Nicaragua elleni haditá­maszpontjait. betegségek csak elenyészően kis részénél sikerül - legalábbis a tudomány mai állá­sa szerint - bármiféle "kézzelfogható" (például meghatározott agyrészlet szerke­zeti elváltozáson alapuló, vagy valamilyen kémiai paraméterben megragadható) specifikus eltérést kimutatni. Az esetek nagy részében csak a tudati működés - a gondolkodás, az érzelmi élet, de tágabb értelemben véve a tudatot érintő hatások, . az emberközi kapcsolatok, a szociális beilleszkedés stb. - zavara észlelhető. Mi tartozik a pszichiátria tárgykörébe? #Ide tartoznak az un. "nagy pszichiátriai korképek", tehát mindazok a betegségek, amelyeket a köznyelv elmebetegségnek nevez. Ez még egy olyan kis ország, mint Magyarország vonatkozásában sem kevés embert jelent, hiszen a "tudathasadásos elmezavar" (skizofrénia) gyakorisága a lakosságnak csaknem 1 százalékát teszi ki, és a "mániás-depressziós" elmezavar sem ritka, de több mai betegséget is em­líthetnénk. Ide tartoznak a személyiségzavarok. Keletkezésükben nagy szerepet tulajdoní­tunk a személyiségfejlődés, az érés folya­matának, az ezt sújtó kedvezőtlen hatások­nak. Az esetek kisebb részében "szervi" károsodás, például születéskori, baleseti ártalom szerepel, nagyobb részükben vi­szont ezek a torzító, károsító hatások kör­nyezetből - szülő, család, barátok, iskola, társadalom - származnak. A mindennapi társalgásban gyakran be­szélnek "ideges", "idegkimerült", "ideggyen­ge" emberről, akinek "idegi alapon" beteg­sége van; máskor "idegősszeomlást" emle­getnek. Ezekkel - a pszichiátriában ilyen formában nem használatos - kategóriákkal többnyire az olyan állapotokat jelölik, amikor a külvilági alkalmazkodás külső megterhelések, konfliktusok, megoldatlan helyzetek hatására átmenetileg vagy tartó­san zavarttá válik. Az ettől szenvedő em­berek száma százezrekre tehető. Akik azonban ezeknek az állapotoknak csak a külső társadalmi forrásait látják, e's mint orvosi problémát tagadják, azok figyelmen kívül hagyják, hegy a neurotikus ember a legkülönbözőbb testi működésében káro­sodhat, igy emésztésében, alvásában, mun­kavégző képességében, szexuális funkciói­ban. Elhatárolásuk nehéz azoktól, akiket az orvostudományban "pszichoszomatikus betegnek" nevezünk. Panaszaik közé sorol­ják a fejfájások, a szivbántalmak egy részét, az asztmát, bizonyos bőrelváltozásokat, a gyomorfekélyt stb. Ezek lényege, hegy bár a panasz, a fájdalom és az egyéb el­változás kifejezett szervi tünetekben nyil­vánul meg, a kialakulásban döntő szerepet játszik az ember alapszemélyisége, környe­zetével (vagy saját magával) szembeni konfliktusai, kudarcai, e tényezők kölcsön­hatása. S ha a panaszokat tünetileg meg­szüntetjük is (például belgyógyászati keze­lés révén), végérvényes javulás csak akkor várható, ha valódi hátterükkel, tehát az illető személyiségével, élethelyzetével is törődünk. ________

Next

/
Thumbnails
Contents