Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-07-05 / 27. szám

Ent.as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O.of N.Y.N.Y. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Vol. XXXVIII. No. 27. Thursday, July 5. 1984. ARA: 30 cent I NE LEGYEN HARCTÉR A VILÁGŰRBŐL Reagan egy asztalnál Dobryninnal. A második világháború befejezése óta nem ült olyan ember az Egyesült Államok elnöki székében, aki ne tárgyalt volna leg­alább egy ízben a Szovjetunió elnökével. Az egyetlen kivétel Ronald Reagan, a jelen­legi elnök. Miután a Szovjetuniót a nyilvá­nosság előtt "gonosz birodaloménak, a világ "minden baja okozójáénak minősítet­te, nem volt hajlandó találkozni és tárgyal­ni velük. E magatartás, az amerikai ipari­katonai komplexum világuralmi törekvésé­nek politikai megnyilvánulása a két vezető világhatalom viszonyát a legveszélyesebb feszültség helyzetébe juttatta és megdöbben­tő módón növelte a termonukleáris világ­katasztrófa veszélyét. Nem tudjuk, mennyire aggasztja elnö­künket ez a veszély, de az, hogy a neki tulaj­donított háborús veszély az amerikai népet az ellene való szavazásra fogja késztetni az ószi választásokon, némi taktikai vál­tozásra késztette Reagant. Kezd békehu- rokat pengetni, annál is inkább, mert most már európai szövetségeseink is kezdenek komolyan aggódni a reagani magatartás várható következményei fölött. Elkezdte tehát invitálni a Szovjetunió vezetőségét a félbeszakadt leszerelési tárgyalások újrakezdésére, jól tudva, hogy a Szovjetunió nem fog abba beleegyezni mindaddig, amig vissza nem vonja a legutób­bi tárgyalások idején önkényesen és egyol­dalúan elhelyezett rakétákat, melyeknek lovegei hat perc alatt elérhetik Moszkvát, Leningrádot és Kievet. Ugyancsak hajlandó­nak mutatkozott az lir felfegyverzésének megakadályozását célzó szovjet javaslatról tárgyalni, ha a szovjet ugyanakkor leül tárgyalni az általános fegyvercsökkentesről, amiről tudják, hogy a szovjet nem megy bele a Pershing rakéták visszavonása nélkül. Az ilyen manőverezések nem mozdítják eló a béke ügyét. Legújabban már addig ment Reagan a béke keresésében, hogy leült egy asztalhoz Dobrynin szovjet nagy­követtel egy Fehér Ház-i fogadáson. Igaz, hogy miként a képen látható...ökölbeszori~ tott kézzel. “BÉKÉT A NYUGATI FÉLTEKEN!” "A nemzetek közti béke szükséges és lehetséges." Ezzel a mondattal összegezte a Rev. Jesse Jackson közép-amerikai és kubai látogatásának lényegét. El Salvadorban tárgyalt Napoleon Duarte elnökkel és a Hazafias Front képviselői­vel. Hangsúlyozta, hogy mindkét fél az ország lakosainak elemi érdekét szolgálná, ha a fennálló problémákat tárgyalások utján igyekeznének megoldani. Nicaraguában szintén tárgyalt a kormány tagjaival. Rámutatott arra, hogy az amerikai nép többségének magatartását tükrözte vissza a kongresszus azon döntésé, amely megtagadta a Reagan elnök által követelt 21 millió dollárt az ellenforradalmárok támogatására. Kubában hosszasan tárgyalt Fidel Castro (folytatás a 2. oldalon) San Isidro, California közelében átlepve a mexikói határt, Rev. Jesse Jackson tob\>, mint 500 főnyi békemenetet vezetett "Beket a nyugati földtekén" jelszóval­I tfu/iuá 4. 1776-ban azt jelentette Amerikában, hogy a társadalmi és gazdasági erők hatására egy nép függetlenítette ma­gát a haladását visszatartó külhatalom- tól és annak belső szövetségeseitől, haszonélvezőitől. A történelmileg szükséges és elkerülhetetlen függet­lenségért azonban még sok ve'rt kellett ontani, amig győzelem koronázta küz­delmüket 1783-ban. 1984-ben történelmileg más körül­mények között, de ugyanazon hajtóerők­től indíttatva számos nép fogalmazta meg^ a maga függetlenségi nyilatkoza­tát és ontja vérét a szebb, jobb jövőjé­ért. Vérző szívvel figyeljük, hogy az első Függetlenségi Nyilatkozat honá­nak kormánya az, amely el akarja fojtani szabadság-törekvéseiket. Fel­emelő tudat, hogy népünk többsége, minden közvélemény vizsgálat szerint, ellenzi ezt a politikát. Lillian Heilman, hires színműíró 77 éves korában meghalt. Az amerikai irodalom egyik legki­magaslóbb egyéniségét veszítette el. “DEBRECENBE KÉNE MENNI” AVAGY BRADY MEGMENEKÜLÉSE Az amerikai-magyar kulturális együtt­működés egyik ragyogó diadalát: egy izgalmas filmet, "Brady's Escape" mutatnak be New Yorkban. Ajánlom I lapunk minden olvasójának, hogy e sorok olvasása után azonnal érdeklőd­jek meg, hol mutatják be városukban a filmet. Menjenek el, nézzék meg, miután felhívták rá családjuk minden tagjának, beleértve az ittszületettek- nek is, valamint minden más rokonuk­nak, komájuknak, szomszédjuknak a figyelmét. A film a második világháború egyik epizódját dramatizálja, amikor is egy amerikai bombázögépet lelőnek a nácik, pilótájának súlyosan sérült piló­tatársával sikerül ejtőernyőn leszállnia ! a Hortobágy környékén. Orvosra van szükség. A pilótával rokonszenvezo csíkosok tudatjak Bradyt, \ hogy orvosért "Debrecenbe kéne menni." Be is mennek, hoznak egy orvost, annak j szépséges leányával együtt. Száz szó­nak is egy a vége: a derék csikósok lehetöve teszik Brady megmeneküle- sét, átjuttatják öt a jugoszláv partizá­nokhoz. De amig ez megtörténik, annyi izgalmas esemény zajlik le, hogy a né zó alig jut lélegzethez. De van e ragyogó filmnek egy másik, roppant vonzóereje. A gyönyörűen fényképezett tájak a magyar irodalom számtalan feledhetetlen gyöngyszemét idézik fel a nézőben. Amikor például a lezuhant pilótát látjuk a száraz, töredezett hortobágyi síkon, azonnal eszünkbe jut Arany János tollából, "ég a napmelegtöl a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta." Amikor a bűbájos hortobágyi tájak­ban gyönyörködhetünk, Petőfi szavai (folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents