Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-23 / 8. szám
Thursday, Feb. 23. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Illyés Gyula: Cserháti József, rom.kat. pécsi megyés püspök: /1 Puá/zÍgJz Aíáfie, 31. f Nincs más út A krónikák följegyezték, hogy Nándorfehérvárnál Hunyadi parasztjai bottal és kövekkel rontottak a tőrök sorkatonaságra. Igaz, volt mit védeniök és félteniök; Hunyadi békében is "tudott bánni" az embereivel birtokain, akkor még jobb dolguk volt a parasztoknak, mint a többi oligarcha alatt, vagy a török oldalon. Jobb a kisne meséknek is. Még Mátyás elé is 40.000 tódult a Duna jegére, csak azért, mert Hunyadi volt. Most nem támadt Kapisztrán, meg vak Bottyán sem, aki szintén tudta, mitől forr föl a nép. Bem is tudta. Igazuk van, akik a szabadságharcról ingerülten törlik a forradalom elnevezést? Nem volt forradalom, nem ért meg addig, bár, ha nem verik le, bizonyára odáig érik, annyi kitűnő szellem és temperamentum hevitette. Hogy a parasztok megválthatták földjeiket a földesurtól? Nekik, a földmiveló lakosság többségének, a cselédeknek és zselléreknek, nem volt mit megváltaniok. Igaz, ahhoz a földhöz, melyen ók éltek, mint tudjuk, Magyarországon a forradalmak sem mertek nyúlni. A kitűnő Királyi Pál 1845-ben áradozva festi, mit hozna a boldog jövő, "ha a' 175.000 izraelitát, 's kivált a' 43.000 cigányt földretelepite- nénk, ha mutatnánk neki házhelyet, adnánk kezébe ekét?" Lelkesen küzd az előítéletek ellen, mert óriás "státusnyereség lenne... ezen embertömegnek két izmos karjaiban rejlő erőt hazai földmivelésünknek megnyerni." Földmagántulajdont követel számukra. A cselédeknek nem követel. A kor jámbor vaksága egyenesen megdöbbentő. A divatlapok már a négerek sorsát köny- nyezik, de a pusztaiakat és a zselléreket még mindig nem látják. Ne is csodálkozzunk, hogy azok sorsa a nagy forduló alatt sem fordul. Szabadon költözködhettek? Csöbörből vödörbe. Nem botozták többé őket? Botozták. Amennyiben sorsuk változott, a parlament s az utca nagy igéitől függetlenül változott. Olyan erek lökéseitől, melyeknek az előbbiek is csak tünetei voltak. Nagyapa a változást a vonatoknak tulajdonította, teljes joggal. Aztán az emberek kapzsiságának, annak a "veszekedett krajcáréhségnek", mely egyik napról a másikra a grófokat elfogta. Nem volt barátja a változásoknak; mióta az eszét bírta, mindegyik csak bajt hozott. Mert mi volt azelőtt? Azelőtt a pusztaiak csak pásztorkod- tak, hevertek a napon vagy istállókban, nem tört el lábuk a sietségben. Az uradalmak csak annyi búzát termeltek, amennyi a nepnek kellett. "Mikor én gyerek voltam, még alig volt itt szántás. Ösmertem, de hányat, aki egész életében nem vett kapát a kezebe." Kasza? Kaszát még ö sem vett a kezébe, legfeljebb próbakép. "Juhászat volt, meg gulya. Trágya meg annyi volt, hogy ki sem hordták mind a földre, fütöttek vele. Az egész határ legelő volt." A cselédek annyi állatot tarthattak, amennyit csak venni tudtak. "Nem kérdezte senki, hogy, János, mitül hízik a tehened, vagy mit esznek a feleséged récéi, meg tikjai?" Ennivaló volt, de mennyi volt! "Megsántult egy ökör? Vágjátok le, osszátok szét a cselédeknek. Az én egészségemre, ingyen!" Mert akkor még az urak is igazi urak voltak. Vagyis kicsire nem néztek. (folytatjuk) (Részletek Cserháti püspök beszámolójából , a Püspöki Kar bonni konferenciájáról.) A Nyugatnémet Püspöki Kar meghívására december 8-10-én Bonnban értekezletre ültek össze ama püspöki karok küldöttei, akik az elmúlt évben főpásztori felhívásokat jelentettek meg a háború és a béke kérdéséről. A találkozón 44-en jelentek meg: püspökök, lelkipásztorok, teológusok és szaktudósok. A megnyitóban elhangzott az évek óta hallható felhívás: a béke megőrzése és a háború elkerülése napjaink legsürgetőbb feladata. Az élet és a halál dilemmájában élünk, ami már önmagában is sorscsapás; az atomháború pedig az emberiség legnagyobb botránya lenne. Egyáltalában nem közömbös, mi legyen az egyház állásfoglalása a végső katasztrófa fenyegetésének súlya alatt. A püspökök békekörleveleinek összesítésében - a pápai dokumentumokat is beleértve - valójában az egyház mai béketani- tásának foglalatát kell látnunk, és ha fel- épitettségükben, érvelési módszerükben különböznek is egymástól, abban mégis alapvetően közösek: felelősséggel kell vállalnunk a hívők lelkiismeretének ébresztését, az embertestvériség evangéliumi igazságának fenntartása és mélyítése érdekében. Casaroli bíboros államtitkár, aki a Szentatya megbízásából ( békeközvetitÖ utón járt az Egyesült Államokban, november 18-án ezeket mondta San Franciscóban: "A béke a legfőbb emberi javak egyike; a béke szükséges, a béke lehetséges, a béke emberi kötelesség." Mindannyian kötelezve vagyunk arra, hogy követeljük az atomfegyverek folyamatos leszerelését, hogy végre hozzáfoghassunk az egész emberi család gondjainak megoldáséhoz. A technika fölé: az etikát Már 1978-ban az ENSZ asztalára került a Szentszék határozott állásfoglalása a fegyverkezesi versenyben rejlő veszélyről: "A fegyverkezés folytatása igazságtalan tévedés, súlyos vétek, állandó bizalmatlanság szülője, egyszerűen őrültségben fogant gépezet." A vilagkatasztrófa fenyegetése szinte mindennapi életünk küszöbére lépett; mintha mar nem használna az érvelés, az eszo- kok felsorolása, ezért fordul az egyház az evangéliumi béketanitás felé: megbocsátás és engesztelés, kölcsönös megértés és segélynyújtás a szegények és a kicsinyek megvédése a gazdagokkal és a hatalmasokkal szemben. A magyar püspöki körlevél ezzel végződik: "Ünnepélyesen kiáltjuk: szűnjön meg a halálthozó fegyverkezési verseny"! Körlevelünk határozottan kimondja, és ebben más püspöki írások is hasonlóan vélekednek: az egyház mint ilyen, mint intézmény ne politizáljon, de bírja rá követőit a társadalmi és politikai cselekvés vállalására, ami ' elsősorban akkor valósulhat meg, ha béke munkájában is azonos marad Önmagával, ha többet imádkoztát, őszintébb és konkrétabb engesztelésre és áldozat- vállalásra indít. Megnyugtató lenne, ha az aláíró nemzetek Helsinki záródokumentumának lépésről lépésre történő megvalósítására törekednének. Sajnos, nem jutottunk tovább, habár a "biztonság és együttműködés" jelszavával már kétszer is találkoztak a nemzetek küldöttei Belgrádban és Madridban. A nukleáris elrettentés vagy megfélemlítés politikáját erkölcsileg kellett megítélni vagy felülbírálni. Máris tapasztalni lehet, hogy az elrettentés rabláncra fűzi az egyes emberek, a közösségek, a békés épitömunkával elfoglalt népek alkotóerejét, mivel félelemben és rettegésben élni nem lehet. Ezt a nézetet egyformán vallják az amerikai es a német dokumentumokkal együtt a többiek is. Éppen ezért nem kis feltűnést keltett, hogy a francia püspökök november végén megjelent körlevele erkölcsileg megengedhetőnek tartja az un. "atomstratégiát", az elrettentés minél hatásosabb biztosítása miatt. Azt mondjak a franciák: "Más az atomfegyverrel való fenyegetés es más annak a használata; az elrettentés meg akarja akadályozni és nem kirobbantani a háborút." Talán lehet igy logikai ellentmondás nélkül érvelni, de egy önmagában már elégtelenül megokolt kiindulás nem lehet alapja egy még kevésbé igazolható állapotnak, az atombombák felhalmozásában rejlő veszély miatt. Casaroli államtitkár szavaival zárjuk beszámolónkat: "Belső ellentmondása miatt nem fogadható el az atomfegyverrel való elrettentés békepolitikája; ha egyáltalában elkerülhető lenne vele a háború, akkor annál inkább a kölcsönös megértés keresése es gyors megegyezés sürget bennünket!" (Uj Ember, 84.1.15.) Cape Canaveral,] Visszatért a Columé bia űrhajó öt napos útjáról. Az űrhajód sok képtelenek voltak helyes pályá- ra_ helyezni a két műholdat és a léggömb felrobbant, mielőtt azt kutatási célokra fel tudták volna használni. Az álruhájukban szabadon repültek az űrhajón kívül anélkül, hogy az űrhajójukhoz lettek volna kapcsolva. Ez hatalmas eredmény az űrkutatásban, mert lehetővé teszi - többek között - az űrhajók karbantartását, javítását. TERJESSZE LAPUNKAT SAJTÓBANKETT A VANDERBILT YMCA-ben 244 E 47 Street New York, N.Y. (a 3. és 2. Ave., között) 1984. március 18-án 1 órakor Ünnepi szónok. Zenei program. Fellépnek: Laura Sharp zongoraművésznő es Gregory Gilman hegedűművész Házilag készült ebéd Részvételi dij $ 10.Amerikai Magyar Társaskör rendezésében
