Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-16 / 7. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, Feb. 16. 1984 Beregi Tivadar, (Párizs): EMLÉ SOMOGYI BÉLÁRÓL HATVÁNY LILINEK. SOMOGYI BÉLA LEÁNYÁNAK SZERETETTEL Egyik legendás alakja volt a munkásmozgalomnak. Hosszú hányattatás és küzdelmek után került az észak-magyarországi Fels'ó- visora állami tanítónak a múlt század 90-es éveinek elején. Már akkor átérezte a munkás- osztály tűrhetetlen helyzetét, megismerkedett a szocialista irodalommal. Mint fiatal tanító lefordította Wilhelm Liebknecht munkáját: "Mit akar a szocializmus?" MezÖfi Vilmos előszavával. A szenvedő, elnyomott falvakban és városokban szerzett közvetlen tapasztalatai alapján felismerte a fennálló társadalmi rendszer ellentéteit és gazdasági egyenlőtlenségeit, s alapvető átalakulásának szükséget hirdette a szocialista világnézet szellemeben. Kapcsolatba lépett a munkásmozgalommal és már a 90-es években cikkeket küldött Visoról a cipőipari munkások lapjának, amelyet akkor Farkas István, a későbbi nemzetgyűlési képviselő szerkesztett és a hetenként megjelenő Népszavának "Suhogó" álnéven. Ebben az időben dűlt javában a Bánffy- Perczel reakció, amely kivételes eszközökkel nyomta el az ipari és földmunkások szakszervezeti mozgalmait. A szervezkedő munkásság kíméletlen üldözése idején vállalta Somogyi Béla, Bokányi Dezső kérésére a Népszava hetilap szerkesztését, sok bajjal, kockázattal, , de a szocialista eszmékbe vetett hittel* Közben a cipészek szakszervezeteben ismeretterjesztő előadásokat tartott a francia forradalomról, amellyel akkor sokat foglalkozott és belevetette magát Marx és Engels müveinek alapos tanulmányozásába, .hogy azután oktassa a munkásságot a szocializmus elveinek, módszereinek a megismerésére és megvitatására. > A magyar szociáldemokrata mozgalmat akkor sem kíméltek meg a meddő, belső viszályok és személyi torzsalkodások, amelyeknek Somogyi Béla volt az áldozata. Egy ideig meg kellett válnia a Népszava szerkesztőségétől. Ekkor magánúton folytatta főiskolai tanulmányait és igy lett Riedl Frigyes, a közismert irodalomtudós helyettese, mint középiskolai tanár. A századforduló elején a szocialista mozgalomban végre megszűnték a belső személyi viszályok. A Népszava napilappá alakult 1905-ben és Somogyi Bélára, aki nem szakította meg kapcsolatait a munkásosztállyal, újra szükség volt. Állandó belső munkatársa lett a Népszavának, ahol még 15 évig, haláláig Ő vezette a tanügyi és a várospolitikai rovatokat, azonkívül hetenként többször vezércikkeket is irt a napi politika változatos témaköréből. De mennyire érthető, hogy mint pedagógusnak egészen a szivéhez és lelkületűhez nőtt a tanítóság sorsa, problémái és jövője. Ezért Zigány Zoltánnal, akkori fővárosi polgári iskolai igazgatóval megindítja a progresszív gondolkozásu tanítók és tanárok lapját, az Uj Korszakot, amelyben éveken keresztül harcolt, agitált a népiskolák államosításáért, a tanítók fizetésének rendezéséért, valamint a tanügyi reformok megvalósításáért. Czabán Samu, aki vele együtt munkálkodott a tanítók jogainak és szociális követeléseinek kiharcolásáért, igy jellemezte Somogyi Béla pedagógiai működését, "Legnagyobb volt, mint tanító. Nemcsak tanítványai bálványozták, de tanitótársai is. Művész, nagymester volt, akar az apró, akár a nagy emberek tanításában. Kedves, mosolygós arca, tiszta, fénylő, delejes áramot sugárzó szemei híven tükröznék vissza a tiszta szív megmérhetetlen szere- tetét. Színes, meg! apó képekkel egyszerű, de találó példákkal fűszerezett, nyugodt, biztos előadása felkeltette és lebilincselte hallgatói figyelmét." Dr. Révész Mihály, Somogyi Béla első biografusa, a munkásmozgalom leglelkiismeretesebb történetírója, az ismert újságíró, aki 1906 óta Somogyi Béla közvetlen szomszédságában dolgozott a Népszava szerkesztőségében, jegyezte fel, hogy ennek a nagyszerű tanár-ujságirónak a munkabírása csodálatos volt. Nemcsak tanított mindennap a budapesti felsőkereskedelmi iskolában, hanem este rendszeresen irt a Népszavának, a Szocializmusnak, szerkesztette az Uj Korszakot, és az Ifjúmunkást; ismeretterjesztő előadásokat tartott a fővárosi és a vidéki szakszervezetekben, a tanítók gyűlésein agitált, de még iskolai könyvek és tudományos, népszerűsítő fűzetek írására is jutott ideje. Ennek a szorgalmas, folytonos iroi munkásságának köszönhető Bebel: a "NŐ és a szocializmus", Ottó Bauer: a "Szocializmus útja" című művek lefordítása. De önálló munkái, mint a "Többtermelés tudománya" és az akkori elemi iskola ötödikhatodik osztálya számára irt könyvei, a "Faragó család" a szakkritikusok szerint "páratlanul áll nemcsak a mi irodalmunkban, hanem az egész müvélt világ tankönyvirodalmában." Amikor az őszirózsás októberi forradalom következményeként Károlyi Mihály megalakította a köztársasági kormányt, Somogyi Bélát, a pedagógiai és iskolapolitikai kérdések egyik legjobb szakértőjét hívta meg közoktatásügyi államtitkárnak. A Károlyi-kormány öthónapos működése alatt Somogyi Béla fáradhatatlanul küzdött a tanítók és tanárok roppant nehéz helyzetének a megváltoztatásáért, valamint az iskolai oktatás reformterveinek megoldásáért. A proletárdiktatúra kitörésének másnapján szerkesztett Népszavával már "nem vállalt közösséget, sem annak szellemével, sem tónusával." A munkásmozgalomban a Tanácsköztársaság eleje alatt ellenzéki álláspontot foglalt el. A négy hónapig tartó proletárdiktatúra bukása után következett a véres fehér terror. Ezekben a sötét hónapokban, amikor tobzódott a katonai ónkény, a szadista vérengzés, a habzó gyűlölet, Somogyi Béla meg nem torpanó, példamutató bátorsággal átvette a Népszava szerkesztését, hogy szolgálja az emberi igazság ügyét. Nap-nap után leleplezte Horthy Miklós akkori fővezér környezetében élosdi katonatisztek orgoványi és kecskeméti orgyilkosságait. Egy alkalommal Hejjas Iván, a hírhedt különítményes tiszt, az egyik orgoványi gyilkos, a vidéki borzalmakról irt Népszava-beszá mólónak helyreigazítását követelte Somogyi Bélától, nyilván a sajtószabadság nevében! Ettől az időtől kezdve. Somogyi Béla, a lap főszerkesztője naponta kapta százával az utszeli hangú, fenyegető leveleket, amelyekben Horthy katonatisztjei már ígértek neki, hogy a "Duna fenekén lesz a helye"! ö azonban megingathatatlanul, megfé- lemlithetetlenül ott maradt a Népszava szerkesztőségi posztján. Ekkor adta ki Horthy a titkos parancsot katonai környezetének, hogy "végre cselekedni kell"! 1920. február 17-én éjjel Somogyi Béla, szokása szerint, hagyta el a Népszava Conti utcai redakcióját a fiatal Bacsó Béla, a lap belső munkatársának kíséretében. Alig tettek néhány lépést, amikor ismeretlen különítményes katonatisztek orvul rájuk ütöttek és autóba lökték őket. A gépkocsi a halál útján a Dunapart felé száguldott. Az autóban szadista kegyetlenséggel meg- kinozták őket, szemüket kiszúrták és azután megcsonkított holttestüket a Dunába vetették. Ez a förtelmes gaztett nemcsak a magyar, hanem az európai munkásmozgalmat is mélységesen felháborította épp úgy, mint négy évvel később Matteotti olasz szocialista képviselő gálád meggyilkolása Mussolini utasítására. Az ellenforradalmi fehér reakció ünnepi tört ült, hogy a szervezett ipari dolgozók védelmezőjét és harcosát, a haladó tanitómozgalmak egyik vezérét a féktelen fasiszta terror végleg elnémította. Victor Basch, a francia "Emberi Jogok Ligájá"- nak főtitkára Horthyt tette felelőssé a Somogyi-Bacso gyilkosságért. A gyilkosság értelmi szerzőjét, Horthyt későbbi kormányzói pozíciója miatt soha sem lehetett felelősségre vonni, Benitzky Ödön, volt belügyminiszter vallomásai és Fényes László, a kiváló újságíró, a Népszava volt belső munkatársa szenzációs cikkei ellenére sem. De a történelmi igazságszolgáltatás már kimondotta fölötte és bűntársai fölött a megmásíthatatlan Ítéletet. Horthy szörnyű bűne ellenére Somogyi Bela, a halhatatlan munkástanitb és forradalmi szellemű újságíró tanításainak, rengeteg írásának szociológiai, humanisztikus és etikai tartalma tovább él a magyar munkásság Öntudatában, emlékezetében és későbbi küzdelmeiben. Befejezésül talán meg kell említeni, hogy milyen kifejezhetetlen emóciós meg- indultsag fogott el, amikor mint másodéves tanítóképzős, éjféltájban leültem, hogy megírjam beszámolómat egy irodalmi estről a Népszava azon kis szerkesztőségi szobájában, ahol Somogyi Béla dolgozott 1919-20 telén, a fehér terror vésznapjaiban. Egyébként, a Népszava főszerkesztőjét, mint pedagógust meleg barátság fűzte édesapámhoz, aki Mórott működött, mint igazgato-tanitó, s akinek szocialista világnézete közel hozta öt az Uj Korszak forradalmi tanitómozgalmaihoz. AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES FELLEPESEI: Február 20. hétfő 8 PM UNIVERSITY OF ARIZONA TUCSON, AZ. Február 21. 8 PM SUNDOME CIR. for the PERF. ARTS 19403 R.N. Johnson Blvd. SUN CITY, AZ Február 24.péntek 8 PM CITRUS COLLEGE 18824 E Foothill Blvd. AZUSA, Ca. Február 25.szombat 8 :15 PM MIRA COSTA COLLEGE OCEANSIDE, Ca. i , Április 7-en szombaton 8:30 PM Queens College 65-30 Kissena Blvd. FLUSHING, New York (212) 454-9739
