Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-09 / 6. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 9. 1984. Beregi Tivadar (Párizs): Egy feledhetetlen tanár TIZEN A VERSENYBEN Amikor Reagan januar 29-én bejelentette, hogy ismét pályázni fog. az elnökségre, tízre emelkedett azok száma, akik az ország legmagasabb tisztséget óhajtják elnyerni', hét közülük demokrata: Mondale, Glenn, Jackson, McGovern, Cranston, Hart, Hollings és Askew, a kommunista párt jelöltje: Gus Hall és maga az elnök. Lapunk már többször rámutatott arra, hogy miért tartjuk Reagan elnököt a béke veszélyeztetőjének és az amerikai nép jóléte aláásöjának. Ezúttal néhány szemelvényt közlünk abból a folyóiratból, amely mindenkor a nagyüzlet gondolatvilágát népszerűsítette a nép széles köreiben és mindenkor támogatója volt, ma is az, a republikánus pártnak: a TIME hetilapból (feb.4.): "Két dologtól, a fegyverkezés állandó emelkedésétől és az adóemelés ellenzésétől eltekintve, az elnök gyakran gondolkozás nélkül fogadja el tanácsadói javaslatait... A legtöbb fontos kérdésben alig van elemi tájékozottsága és ami ennél is nyugtalanítóbb, nem is törődik azzal, hogy tájékozatlan sok kérdésben... Az elnök három év után még azt sem tudja, hogy hol vannak fő tanácsadóinak irodái a Fehér Házban, fogalma sincs arról, hogy kinek mi'a feladata, vagy beosztása. Sok fontos tanácsadójának még a keresztnevét sem tudja. A minap William Ruckelshaust 'Don'-nak szólította több ízben... Az elnöki hivatalban tartott konferenciákon gyakran álmos, néha el is alszik. Egy alkalommal egy olyan előre megirt cédulát olvasott fel egy idelátogató külföldi államfő előtt, ami nem is arra az alkalomra vonatkozott. Nem tudta a különbséget. Egy téren hatékony az elnök: amikor egy bonyolult kérdés magyarázatát a lehető leggyengébb felfogású egyénekhez kell irányítani. Például, amikor a szovjet államot 'gonosz birodalom'-nak minősítette. Ilyenkor hatásos, ezért szeret ilyen eszközökkel működni." Hogy ez hová vezetheti Amerika es a világ sorsát, azt az olvasó ítélőképességére bízzuk. Azon a héten, amelyen Reagan bejelentette, hogy újból pályázik az elnökségre, az amerikai Kommunista Párt is megválasztotta jelöltjeit Gus Hall párttitkár és Angela Davis személyében. A jelölést elfogadó beszédében Hall az amerikai történelem legfontosabb választásának minősítette az ideit. A KP - mondotta - nem fogadja el Reagan további négy évi elnökségének lehetőségét, mert a világ esetleg nem fogja túlélni azt. A világ az atomháború meredekén tántorog, mivel Reagan, végrehajtva a republikánus párt 1980-as programját, az erőegyensúly helyett az USA katonai fölényére törekszik és felkészült az első csapás (first strike) képességének elérésére. Amit a Szovjetunióval való tárgyalására vonatkozó hajlandóságáról mond, az nem egyéb, mint szemfényvesztés, amely mögött fokozza a háborúra való készülődéseket. Nincs semmi ok arra, hogy az amerikai nép negyedrésze Ínséges legyen, milliók legyenek hajléktalanok, tízmilliók munka- nélküliek. A nagyvállalatok megadóztatása a háborús készülődésre szánt billióknak népjóléti célokra fordítása biztosíthatná a jólétet minden amerikainak és békét nemzetünknek és az egész világnak. TERJESSZE LAPUNKAT Most lenne százkét éves, de még mindig előttem van közel hatvan év távlatából, magas, kissé meghajlott testtartásával, barna, csillogó szemével, megritkult, hátrafésült hajával, állandó mosolygós arcával, kezeben az elmaradhatatlan aktatáska, szájaszögletében az örökös kis pipa... Ilyennek láttam Dr. Harmos Sándor professzor urat, amikor 1924. szeptember elején először találkoztam vele a Rókk Szilárd utcai Tanítóképzői Főiskola, az Alma-Mater első emeleti folyosóján, éppen akkor, amidőn a felvételi vizsgára jelentkeztem. Negyvenhárom éves lehetett akkor. Már öt éve, hogy mint sebesült főhadnagy visz- szatért az Intézetbe, tanítani a fiatal prepákat, a harctéren szerzett idegbajával. Emlékszem, mintha ma történt volna. Bátortalan, roppant félénk természetem miatt nem mertem megszólítani, ám de ö, kedvesen rámmosolyogva, megkérdezte:- Önt még nem láttam itt a Képzőben. Most érkezett a felvételi vizsgára? Honnan jött? Édesapja küldte el hozzánk? Miért akar tanító lenni? A fejér megyei Mórról jövök. Apám is, mint igazgatótanitó működött abban a sváb nagyközségben több, mint húsz éven át. Bánóczi József tanítványa volt 1894 és 1898 között. Édesapám alkalmasint kereskedóinasnak akart adni Székesfehérvárra. De engem a tudás és az oktatás vágya vezetett ide a Tanítóképzőbe. De nem tudom igazán, hogy a felvételi vizsgám sikerülni fog-e vagy pedig a pedagógiai álmom kudarccal fog járni.- Elkészült a felvételi vizsgára az előirt tantárgyakból? - kérdezte, bájos mosolyával.- Igen, - mondotta határozottan. Kezet nyújtva, szerencsét kívánt és tovább biztatott: Ne legyenek félelmei és kétségei. Meglátja, minden menni fog rendben és holnap, az uj tanév megnyitásakor önt is tanítványaink között üdvözölhetjük. így kezdődött Harmos Sándor profesz- szorral való meleg barátságom, amelyet fönntartottam még Párizsban is, egészen tragikus haláláig. Ide Párizsba irta nekem még máig is megő'rzött ideges, szétkúszált két levelét, tele szeretettel, apai érdeklődéssel es szivetlelkesitÓ bátorításaival. Harmos professzor ur huszonhat éves korában, 1907-ben jött az Országos Tanítóképzőbe a soproni református líceumból és nálunk fejezte be egész tanári pályafutását, harminc évi odaadó pedagógiai szolgálat utón. A magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, alkotmánytant, közgazdaság- tant es 1919-ben, a Kom műn alatt a szociológiát is tanította. Különös előszeretettel foglalkozott Ady és Babits költészetével. Tőle tanultuk meg Ady forradalmi verseiért lelkesedni és az ő hatása alatt tartottunk ismeretterjesztő előadásokat Adyről, Kosztolányiról és Babits Mihályröl a "Kiss József" Önképzőkörben, amelynek egyébkent tanárelnőke is volt. ( Harmos professzor ur, aki mint igazgató-helyettes is működött, szerette tanítványait és szeretett tanítani. Egész sorsa összefonódott a pedagógiával, amely életének etikai tartalmat és filozófiai értelmet adott. így a Bánóczi József-Emlékkönyvben irt 1919-ben a Tanácsköztársaság idején egy nagy műveltségről és pedagógiai szaktudásról tanúskodó tanulmányt: "Bánóczi József, mint tankönyviró", amelyben elragadó érzéssel olvastuk ezeket a ma is aktuális sorokat: "Minden tanitásmúvészet egyedüli titka minimális tananyaggal maximális hatást elérni. Elmélyedés és nagy összefüggések vezetnek a célhoz." Ez volt alapjában véve ennek a nagy tanítónak az oktatási elve és törekvése. Ebben a szellemben érvényesítette pedagógiai kultúráját és metodikai eszméit. Már a Tanítóképzőben, mint növendék és kezdő újságíró érdekelt legjobban tanáraim irodalmi munkássága is. így ismerkedtem meg Bánóczi József, Szemere Samu, Harmos Sándor és Richtmann Mózes professzoroknak a filozófiába, az esztétikába, a nyelvtudományba és az irodalomtörténetbe vágó müveivel, amelyek mind, kivétel nélkül rájuk irányítottá a magyar tudományos szakkörök figyelmét. Az Országos Széchenyi Könyvtár MÚze- um-köruti olvasótermében ismerkedtem meg Harmosnak 1904-ben irt doktori disz- szertációjával, amely a "Magyar irodalom nőalakjairól" szólt. Ragyogó világirodalmi műveltség, vonzo, világos, hajlékony es költői stilus, remek intelligenciájú értelmezés jellemezte ezt a vékony, több mint száz oldalas értekezést, amelynek irodalomfilozófiáját és lélektani látásmódját ma sem felejtettem el. Az Intézet Tanügyi Értesítőit Szemere Samu igazgató tette közzé, de Harmos Sándor irta a cikkeket magvas, lendületes, poétikus, de korántsem dagályos, szabályszerű tanáros és bombasztikus nyelvezettel, a dolgok, tények és kérdések szakszerű pedagógiai beállításával. Ugyancsak ő tartotta mindig az irodalmi és történelmi vonatkozású szónoklatokat emlékünnepélyeink alkalmából. így értekezett az aktualitásokkal kapcsolatban frappáns és találó Berzsenyi és Vörösmarty idézetekkel tűzdelve Kiss József, Madách, Petőfi költészetének, Jókai regénymüvé- szetének, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth politikai zsenijének, valamint Március 15. forradalmi és történelmi jelentőségéről. Minden alkalommal élvezet volt meghallgatni forró, romantikus érzelmekkel, telitett lírai emelkedettségül, finom és mély emberi humanizmussal átszőtt előadásait, szónoklatait, amelyek nemes és ritka emberszeretetét, lelki jóságát, éles magasszinvonalu logikáját és egyetemes műveltségét sugározták félénk valami meghatározatlan mágikus erővel. Még ma is emlékszem, amikor egyik magyar irodalomtörténeti órán elszavalta Ady egyik halhatatlan versét: Emlékezés egy nyár-éjszakára, amelyben az 1914. julius 31-én Párizsban meggyilkolt Jean Jaurés, a világhírű szocialista és pacifista vezérnek hódolt valami kivételes megilletó- déssel. Drága tanárunk, amikor odaért a lelket, szivet, idegeket felvillanyozó sorokhoz: ..."S Isten-várón emlékezem - Egy világot elsüllyesztő - Rettenetes éjszakára: - különös, - Különös nyár-éjszaka volt" - valósággal lázba jött, elannyira, hogy minket is, fiatal tanítóképzősöket ellenállhatatlanul magával ragadott. Vagy amikor Babits hires, háború- ellenes versének a világ lelkiismeretéhez szóló, lelket feldörömbölő sorait szavalta és milyen pompásan moduláló dikcioval: ...ki először mondja ki azt a szót, - ki először el meri monda- (foly tatás a 8. oldalon)
