Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-21 / 25. szám
Thursday, June 21. 1984. 7. Dr. Thaly Tibor (Budapest): A PÁNTLIKA Úgy határoztunk, hogy a március 15-ére rendezett ünnepségünkre mindnyájan egy kis nemzeti szinü szalagot tűzünk zakónk gomblyukába. Én elvállaltam, hogy beszer- zem a szalagot, felmetélem 4-5 centiméteres darabkákra, sőt gombostűt is szerzek azok számára, akiknek erre szükségük van. Nem tudtam még akkor, hogy mit vállaltam. Jóakarat, klubtársaim iránti szeretet és segitökészség vezetett. Mi, nyugdíjasok hagyománytisztelők vagyunk, kellemesen emlékszünk az iskolai ünnepélyekre, amikor először lehetett zoknit venni es elmaradt a tanítás. Három-négy méter keskeny, - nem hivalkodó, - anyagot akartam vásárolni és elmentem a Skálába. Sajnálattal közölték, hogy éppen most fogyott el, de akármelyik RÖLTEX üzletben kaphatok. Megdöbbentem, mert már régen figyelem, hogy minden akkor fogy el, amikor én keresem és a pénztárgépből akkor fogy el a papír tekercs, mikor én végre oda érek, a jármüvekről rendszeresen lemaradok. Figyelmeztettek, hogy mindezt ne vegyem a lelkemre, mert igy kezdődik az üldözési mánia, ami sajnálatos mélységekbe vezethet. Több RÖLTEX üzletben végigálltam a sort. Mindenütt egyedüli férfi vevó voltam, nem tolakodhattam. A hölgyek rendkívül sokáig válogatják a megfelelő szinü pamutot, zipzárakat méregetnek, gombok felett meditálnak és énrám mindenütt reménytelenül soká került sor. A harmadik üzlet után már mindenkit megelőzve fordultam az eladónőhöz: "Kérem, van nemzeti szinü szalag?" "Nincs" - volt a válasz. Egy rendkívül kedves eladónő megtoldotta azzal, hogy próbáljam meg a maszeknál a Bartók Béla utón. A maszek csak kész kokárdát tartott, darabonként 10 Ft-ért és ezért természetesen kimérve nem volt hajlandó kiszolgálni. Ennek a szalagnak métere csak 1.30 Ft., ezért az ilyen vevőkkel általában nem olyan udvariasak az elárusítók. Elfogott a pánik, kezdtem kétségbe esni, hogyan teljesítem vállalt kötelezettségemet. Hová menjek, kihez forduljak szörnyű helyzetemben. Magamban már 13 Ft-ot is adtam volna egy méterért. A maszek elmagyarázta, hogy a nemzetiszinü szalagot Csehországból importálja. A csehek már igen régen felfedezték a hazafiasságunkban rejlő üzleti lehetőségeket és Prágában gyártják a matyók számára a népviseleti ruha anyagot, csipkéket, szalagokat, ott nyomtattak 100 évvel ezelőtt Kossuth arcképét és Petőfi halálát ábrázoló képet, amint vérével Írja egy kőre, hogy "Hazám." ök gyártják kilométer számra a nemzetiszinü szalagot és ha többet gyártanak, mint amennyit mi rendelünk, akkor a felesleget kifordítják és eladják az olaszoknak zöld-fehér-piros formában. Azt a tanácsot kaptam, hogy külterületen keressem, igy kerültem Csepelre és délután Újpestre, de eredménytelenül jártam. Teljesen letörve, fáradtan értem haza es lakásomtól par lépésre a Böszörményi ut sarkán lévő üzletben, éppen öt perccel zárás előtt kérdésemre azt a választ kaptam: "Hány métert óhajt?" És én sajnos Örömömben akkor nem gondoltam áruhalmozásra, kokárdagyártó üzem alapításra, sem arra,. hogy ez évről-évre igy megy es mindössze 4 métert kértem. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT AMERIKAI MAGYAR SZÓ Straub F. Bruno professzor: BIOLÓGIA ÉS TÁRSADALOM A Magyar Tudományos Akadémia május közepén tartott gyűlésének e^yik kiemelkedő pontja Straub F. Bruno professzor előadása volt a biológia és társadalom kölcsönhatásairól. E nagyjelentőségű beszédből idézünk az olvasóink érdeklődésére is igényt tartható néhány részletet. Amióta a biológia tudománya kialakult, egyre gyorsuló tempóban képes a társadalom számára hasznot hajtani. A biológia gyors haladása miatt azonban ma eljutottunk oda, hogy a tudományos kutató és a társadalom nem mindig értenek egyet a teendőkben. Mindkettő látja a feladatokat, de másképpen rangsorol... Igény és lehetőség. Korunkban bizonyítható ténnyé vált az élet alapvető egysége. Például abban, hogy a vírusoktól az emberig a nukleinsa- vak nukleotidsorrendje ugyanúgy hordozza a tulajdonságokért felelős információt, továbbá abban, hogy azok a folyamatok, amelyek ezt az információt feldolgozzák, ha nem is teljesen, de lényegében hasonlóak az egész élővilágban, hogy az anyagcserének, elsősorban az energiatermelő folyamatoknak a baktériumtól az emberi idegsejtekig igen sok közös eleme van, hogy például az adenozintrifoszfát - egy egyszerű vegyület - mindenféle élő energiaforgalmának közös váltópénze. Ma a társadalom, vagy az azt képviselő gyakorlati tudománypolitikus, éppen ezeknek az eredményeknek az ismeretében lép fel fokozott igénnyel. Hogy a biológus azzal foglalkozzék, hogyan lehet például a rákbetegséget gyógyítani, hogyan lehet az öregedés folyamatát lelassítani, hogyan lehet az energiaszükségletet olcsó, növényi olajjal fedezni kőolaj helyett, hogyan lehet nitrogénműtrágya nélkül hektáronként kétszer annyi fehérjetartalmú növényt termelni. A biológus, aki persze ebben a világban él, aki ennek a társadalomnak akar szolgálni kutatásával, egy-egy gyakorlati probléma esetén azon gondolkodik, milyen lényeges megoldatlan biológiai kérdés okozza a gyakorlati probléma megoldatlanságát. Vegyük példának a rák esetét. Eddigi ismereteink alapjan nagyon valószínű, hogy a különböző rosszindulatú daganatok keletkezésében a differenciálódás zavarával állunk szemben. Ezért a biológus, ha a rák kérdését akarja előrevinni, körülnéz, hogy a differenciálódás folyamatainak törvényszerűségét egy bizonyos szempontból milyen objektumon tudja a legjobban tanulmányozni. Ehhez vehet ráksejteket, de ezek nagyon bonyolultak es sokfélék és nagyon valószínű, hogy a mellékes jelenségek elfedik a lényeget. De választhat például egy nyálkagombát is, amely a differenciálódás alapjelenségeit mutatja. A laikusok és velük együtt a pénzügyminiszterek azt fogják mondani, hogy ez hobby-kutatás, ami legjobb esetben kirakat- dísznek való, ilyen alapkutatásra a társadalomnak különösebb szüksége nincsen. A biológus viszont joggal hivatkozik arra, hogy a biológia újabb törvényszerűségeinek felfedezése azon múlott, hogy megtalálták a megfelelő biológiai objektumot, amelyen egy-egy jelenség lényege felismerhető volt... Az utolsó 10 évben még jobban felgyorsult a biológiai megismerés folyamata. Három nagy felfedezést emelnék ki a sok közül. Az egyik a restrikció jelenségének molekuláris biológiai megfejtése, a másik a rekombinációs DNS-technológia kidolgozása, a harmadik a sejtmaggal rendelkező sejtekben, illetve magasabb rendű szervezetekben a genetikai információ feldolgozásának sajátos módja. A restrikciónak nevezett jelenség lényege az - s ez már harminc éve ismert volt -, hogy bizonyos vírusok, amelyek baktériumokat támadnak meg, ugyanazon baktériumfajta egyes tenyészeteiben jól szaporodnak, másokban pedig alig. Kevesen gondolták, hogy eme ártatlan biológiai jelenség megismerése milyen uj fordulatot hoz... Ezzel lehetővé válik az egyik szervezetnek valamely tulajdonságáról szóló információt egy másik szervezet öröklési anyagába bevinni s az utóbbinak egy uj tulajdonságot kölcsönözni. A génsebészet Az ember a számára szükséges biológiai objektumot eleddig csak a természetben adott, ma élő növények, állatok, baktériumok és gombák mesterséges szelekciójával, rokon változatok keresztezésével tudta a maga számára használhatóvá vagy használhatóbbá tenni. A génsebészet azért más, mert távol- eső fajokból is lehet egy-egy gént átültetni és ha szerencsénk van, ez a gén az uj szervezetben ki is fejti hatását. Már ismert példa, hogy baktériummal lehet emberi inzulint, élesztővel emberi interferont lehet termeltetni... Hogyan reagál a ma társadalma a biológia legújabb eredményei láttán? Az egyik reakció a társadalom részéről az, hogy az eredményeknek a gyakorlati életbe való bevezetése átalakíthatja életünket. Uj, jobb gyógyítási módszereketj uj, gazdaságosabb termelési technológiát, a biotechnológiát, jobb és olcsóbb gyógyszereket eredményezhet és biztosan fog is eredményezni. Etikai kérdések Megemlíteném még azt, hogy a legfrissebb eredmények alkalmazása az emberre egy sor etikai kérdést, sőt, jogi kérdést is felvet. Én például nem tudom megmondani, hogyan kell eldönteni azt a kérdést, hogy egy laboratóriumban megtermékenyített emberi petesejt, melyet egy, a magzat kihordására vállalkozó nö méhébe ültetnek, kinek a gyereke lesz, azé-e, aki a petesejtet adta, azé-e, aki kihordta a magzatot es mi köze mindehhez annak a férfinak, aki a már meglevő spermabank céljára spermáját adta? Mi lehet a biológia következő frontáttörése? Elképzelhető, hogy ez az lesz^ amit a mai biotechnológiai programok jósolnak és ígérnek, de elképzelhető az is, hogy valami egészen más. Amikor a gyakorlat a fizikától azt várta, hogy a meglevő gépeket fejlessze-javitsa, ezt megkapta, de emellett a fizika meglepte az emberiséget az atomenergia felszabadításának és fel- használásának lehetőségeivel. Amikor a kémiától jobb festékeket és gyógyszereket és hasonlókat várt a gyakorlat, a kémia meglepte a társadalmat a sokoldalúan felhasználható műanyagokkal. A biológia most az utolsó évtizedben szintén elérkezett ebbe a fázisba: amikor a mezőgazdaság és az egészségügy számos gyakorlati problémájában nyilvánvaló követelményeket lehet megfogalmazni (és ezekre a biológia válasza már ismert, csak alkalmazni kell tudni), a biológia meglepett a rekombi- náns DNS technika felfedezésével. Ez azonban csak a kezdet, és senki nem tudja, mi lesz a felfedezés, amely még ennél is hatásosabban befolyásolja majd a jövő társadalmának életét.
