Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-19 / 3. szám
Thursday, Jan. 19. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 6. Gergely László, Budapest. NEUMANN JÁNOS-ÉS köVETŐÍ Illyés Gyula: A PuAfytáh Aíéixe OO # , M i A középkorban a foldesur nem annyira a földjei, mint a jobbágyai rendbentartására tart cselédséget. De az uj kor hajnalhasadásával terményeit aranyra s mindarra válthatja, amit aranyért kaphat, maga is nagyobbmérték'ú gazdálkodásba fog. Föld kell, és iga. Csodálatos, hogy a történelem milyen gyorsan tud fejlődni, valahányszor embertelen irányban fejlődhet. Rövidesen nagyiízemszeru nagybirtokkal találkozunk, melyek majdnem olyan tökéletesen meg vannak szervezve, akár manapság. Főleg állattenyésztéssel foglalkoznak. Az 1572-iki őszi országgyűlésen már szó esik, hogy igen sok foldesur elszedi jobbágyai telkét s helyette saját földjéből 3-4 holdat ad, tetszés szerinti bér, néha a termés negyede fejében. Később szó esik a zsellérekről is, akik közt egy vármegyei statútum három rendet különböztet meg, úgymint: "házhelyen lakók, páston ülök és más ember házánál nyomorgok, akik a faluban semmit sem bírnak." A határ mindjobban egy-egy ember kezére jut. S a nagybirtokok csillapíthatatlan étvágy- gyal olvasztják magukba nemcsak a jobbágyok s a parasztok, de a köznemesek földjeit is. A levert Rákóczi birtokait hajdani fegyvertársai és csak a harc után vitéz ellenfelei úgy szedik szét, akár egykor a parasztok Dózsa pőrkölÖdó testét. Beszéljünk a neoaquistica commissio heted- hetországra szóló lakomájának fogásairól, melynek illata étvágyat keltve boldog-boldogtalan Spanyolországig elhatott? Évtizedekig tartó harc után a püspöki uradalom egyszerre csak mindenestül elnyeli Veszprém városát. Gróf Schönborn bambergi püspök Munkácsot és Szentmiklóst. Meddig folytassuk a szomorú láncolatot, melynek csak azt • kellett bizonyítania, hogy cselédekés zsellér-sorsuak mindig voltak? Maris a jelenben járunk. Csak egy-két lépést még- ***.................................... A nemesi ország II. József népszámlálása óta nem engedte, hogy fölmérjék. Az 1787-i adatok szerint akkor például Nyu- gatmagyarország 58 százaléka volt a föne- messég kezén. Hogyan? "Az oligarchia főcélja, - ahogy Feisőbüki Nagy Pál még 1834-ben is írja - magát arrandirozni, mi magyarul körülbelül a köznemesség kiirtását jelenti, s e célra oly buzgón törekszik, hogy egyedül a szomszédos Moson vármegyében, hol a múlt század elején 300 nemes családnál még több lakott, jelenleg három alig létezik." Széchenyi pedig a Hitelben azt írja, hogy "vannak köztünk, akik Magyarországnak 500-ik, de olyanok is, kik hazánk 100-ad részét bírják, sőt még oly dúsak is, kik... szegény jó anyaföldünk 30-ik része'nek urai!" A pusztákon, nagybirtokon minden időben ritkább volt a lakosság, mint a jobbágyfalvak területén. Az 1828. évi összeírás szerint az akkori Magyarországon a 16-60 év közti jobbágyok száma 564.643. A zselléreké és pusztai cselédeké pedig 587.288. Nem esünk túlzásba, ha ebből arra következtetünk, hogy a cselédek és zsellérek által miveit s egy pár arisztokrata által birtokolt terület legalább mégegyszer akkora volt, mint amennyit a jobbágyok miveitek s az akkori megkötésekkel magukénak mondhattak. (folytatjuk) Nevéhez sokan hozzáteszik: a matematika utolsó polihisztora volt. írják róla: iskolateremtő hatású eredményei voltak az axiomatikus halmaz- elmélet, a kvantum- mechanika, a matematikai analízis (funkció- nalanalizisj, az algebra, a számelmélet, a geometria, a topológia, az operáció- kutatás (játékelmélet, lineáris programozás), a matematikai közgazdaságtan, az automaták elmélete (sejtautomaták, önmagukat reprodukáló automaták), a numerikus módszerek területén. Az alkalmazott matematika számos területét művelte ugyancsak zseniális módon. Oldalakon keresztül sorolhatnék érdemeit, tudományos munkásságának fejezeteit. Emlékének mégsem valószínű, hogy sikerülne kellő módon adózni. Éppen ezért tűnik célszerűnek annál a kérdéskörnél időzni egy keveset, am ’vet mi, magyarok oly fontosnak tartunk a magunk szempontjából. A számítógépek atyját tiszteljük ugyanis benne. A kiváló tudós 1944 közepén gondolta ki, fogalmazta meg és alkalmazta is az úgynevezett tárolt program koncepcióját, mellyel végül is, számítógéppé formálta, alakította az az idő tájt megkonstruált eszközt. Mindez az Egyesült Államokban történt, akkor és ott, amikor még a tudomány számos kiválósága a második világháború megnyerésének rendelte alá kutatásait, munkáját. Sok idő telt el azóta, s a kiváló magyar származású szakember továbbgondolta, továbbfejlesztette a számítógépet, azt az ismeretet, melyet aztán a nyomdokaiban járók is hasznosítottak, tovább érleltek. Most 'lenne nyolcvanesztendös a matematika polihisztora. De hagyatéka az ipari társadalom újabb forradalmának volt a megalapozója. Emlékét tisztelettel őrizzük. Persze akkor es úgy tesszük ezt a legjobban, ha mai teljesítményeinkkel is méltóak vagyunk nevehez. Voltaképpen ez ad alapot a születésének évfordulóján rendezendő tudományos tanácskozáshoz is, ahol róla, s természetesen napjaink eredményeiről értekeznek tudósaink. Am ez csak az egyik oldal. Mert a másik az, hogy a hagyaték, a megannyi tudományos eredmény miként is szolgálja a gyakorlatot, mindennapjainkat. Neumann János munkásságának közvetlen eredményei - a számítástechnika területén a negyvenes években például - gyorsan termelőerővé váltak. A mind nagyobb tempó egyébként is sajátjává vált a számítástechnikának. És az igazság az, hogy ma Magyarországon nem lehet e gyors lépésváltást követni. De itt már más, földhözragadottabb tényezők játszanak közre: nem annyira tudományosak, sokkal inkább gazdaságiak. Hiszen egy alapvető mérce is erre enged következtetni. Azt mondjuk ma már, hogy a számítástechnika mind több ember életébe szól bele. De ahhoz, hogy ezt valóban tehesse, az kell, hogy sokak számára elérhetővé váljanak az eszközök. Ahol a fizetések egy-két százalékáért vásárolni lehet már mikroszámítógépeket, lényegesen előbbre tartanak vele. A MŰVÉSZETRŐL ( Részletek Dr. Ancsái Éva budapesti egyetemi tanár előadásából. A művészét sorsa mindig attól függ, hogy milyen viszonyok között létezik, avagy milyen viszonyok közeg-ellenállásában. De sohasem hal el - Madách szavaival - "emberkezek pazarlóit müveként." A szocializmusnak szüksége van mindazokra a tartós értékekre, amelyek jegyében minden korok nagy művészete ítélkezve tükrözte a valóságot - olyan íratlan paragrafusok alapján, amelyek megőrzik érvényüket, mert ez is hozzátartozik a művészet maradandó- ságának megfejtett-megfejtendö titkához. A művészet feladata, hogy egyedi, az esetleges jelenségek mögött fölfedje egy-egy kor belső, rejtett lényegi összefüggéseit, amit mi emberek nem látunk járván-kelvén hétköznapjainkban. A művészet, mely az értékek fényében tükrözött és megítélt világgal szembesít, ily módon lesz - lehet - Lukács György szavaival - az élet kritikája. íratlan paragrafusai nem esnek egybe sem a jog, sem az erkölcsi közvélemény átlagos ítéleteivel. Szigorúbb és ugyanakkor megértőbb mindkettőnél, megértés nélkül nincs igazi szigor - és a puszta megértés mit sem ér igazságos Ítélet nélkül. A művészet nem pusztán azért szigorú, mert tükröt tart, ahogy mondani szoktuk, hanem azért, mert egymásra tükrözi azt, amilyenek vagyunk, s amilyenek lehetnénk, sőt lennünk kellene. Nem leplez tehát, hanem fölfedez - lehetséges, arcunkkal is szembesít. Aki viszont pusztán a leleplező gőgjével emeli mutatóujját a "romlottságra", az bíróvá és rossz bíróvá, de nem művésszé válik. a művészet az emberi nem közös anyanyelvén szól. Ezen nyelven beszél, mert az a feladata, hogy fölemeljen a korproblémák magaslatára, hogy kiszabadítson az individualitás korlátái közül. S itt találkozik a szocialista értékrenddel, amelynek középpontjában szabad egyének tudatos társulása áll. Szocialista közösségeket csak egymást kiegészítő, kiegészíteni tudó egyének társulása hozhat ugyanis létre. A kiegészítés azt jelenti, hogy á másik ember látja, amit én nem látok, de mert Összetartozunk az is az enyém, amit csak az ö szeme vesz észre, amit az ö elméje fog fel. Csak igy léphetünk túl azon az ostobaságon, amit a magántulajdon ültetett belénk, hogy ti. csak azt érezzük sajátunknak, amit magunk birtokolunk... Isten úgy teremtette a világot, hogy minden alkotó munkában eltöltött nap után megnézte, amit létrehozott, majd látá, hogy jól van. Mi emberek ennél különbek lehetünk, ha merjük meglátni, hogy nem egészen jó minden, amit létrehoztunk. És vagyunk is különbek, mert ha nem korrigálná az ember - a baltán, a keréken, a parlamentjein, irányelvein, Önmagán - akkor nem lenne haladás, mivel az nincs automatizmusként beprogramozva a történelembe. Egyhónapos észak-amerikai turnéra indult a Bartók-vonósnégyes. A zenekar tizenhárom koncertet ad az Egyesült Államokban és hármat Kanadában; műsorukban Haydn, Mozart, Beethoven és Bartók müvei szerepelnek.
