Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-07 / 23. szám
7. Klein Ilona partizán hősnő Thursday, June 7. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO Beregi Tivadar, (Párizs): APAM EMLEKERE Baranyi Ákosnak szeretettel, akivel együtt szenvedtünk és küzdöttünk. Most lesz negyven éve, hogy édesapámat, a volt móri néptanítót feleségevei együtt 1944. júliusában a Gestapo deportálta és az auschwitzi haláltáborban meggyilkolták a háborús bűnös náci orvosok segítségével. A náci fenevadak néhánya már elnyerte a megérdemelt büntetést, mások dél-amerikai városokban bujkálnak álneveken és meglehetősen jól élnek. Lelkiismeretüket már nem zavarják vadállati kegyetlenséggel elvégzett tetteik, egy hatalmi tébolyban szenvedő megalomániás államférfi utasítására, aki a második világháború befejezése előtt önkezével vetett végett szkizofréniás, paranójás életének. Öt a nemzetközi nürnbergi törvényszék már nem tudta tizenkétéves önhatalmi diktatu- rás rendszerének fortéiméiért, a nemzetközi jogelvek arculcsapásáért és a 20. században páratlanul álló üldöző hadjáratáért, az emberi szabadságot letipró katonai és rendőri rendszerének túlkapásaiért es bestialitásaiért felelősségre vonni. De a történelem már Ítélkezett fölötte és akik igazolni próbálják még ma is cselekedeteinek esztelen motivációit, már elkéstek rehabilitációs tendenciáikkal. Mert ez a véres kor, 1933-tól 1945-ig, örökké kimosódhatatlan szégyenfoltja marad a német történelemnek. Apám több, mint húsz évét a gyermek- nevelés, az iskolaoktatás és a nép erkölcsi, társadalmi és szellemi színvonalának fel- emelkedése szolgalatéba állította pedagógiai képességével, műveltségével és humanizmusával. Ezzel a tragikus aktualitással kapcsolatban szeretnék néhány emlékezést, személyes élményt, benyomást felidézni édesapámról, akire ma is, oly sok-sok év lepergésé után, soha el nem múló hálával, csodálattal és tisztelettel tudok csak visszagondolni. Édesapám nagy családos Bereg megyei szülők tizenharmadik gyermeke volt. De atyja oly szegény volt, hogy édesapám 7 éves korában kényszerült elhagyni a szülői házat és egyedül, egy kis hátizsákkal nekivágott a világnak. Útközben és évekig, midőn a városokat és a falvakat járta valami munka után, sokat szenvedett az éhségtől és a téli zimankótól, ámde a rossz emberek érzéketlenségétől és könyörtelenségétől is. Okos, példás magatartásu kisfiucska volt. Szánalomból egy vándorló színtársulat magához vette, amelynek kisebb szolgálatokat tehetett, mint énekes, mert szép szoprán hangja volt. Amikor a színtársulat feloszlott, akkor mint kórista kereste meg kenyerét a vidéki templomokban. Az élet viszontagságai igen korán a komolyságra nevelték és felébresztették benne a felelősség érzetét és a kótelességtudatot önmagával és másokkal szemben. Ifjúkorától fogva kiapadhatatlan tudásszomja, a természettudományok, a költészet, a muzsika, a festő- és képzőművészetek szeretete, de ugyanakkor a társadalmi jogtalanságok elleni lázongás jellemezte egyéniségét. Sok küzdés és kenyérhajsza után, egyedül elvégezte elemi, majd magánúton polgári iskolai tanulmányait. De akkor már, mint házitanitó kereste meg a kenyerét. S amikor pályaválasztás előtt állt, elhatározta, hogy diplomás tanító lesz. De a sok hányattatás és megpróbáltatás következtében csak 22 éves korában, a kötelező felvételi vizsga letétele után, tudott belépni a budapesti tanítóképzőbe. Volt idő, amikor gázlámpák alatt tanult az egyik budapesti utcán, mert nem volt lakószobája s sokszor éhesen, vacsora nélkül feküdt le, mint szegény ágyrajáró. Végül is, négyévi kitartó munka, roppant lelki és szellemi erőfeszítés után elvégezte a tanítóképzőt és megkapta oklevelét. Mórra került tanítónak 25 éves korában. Amikor elérkezettnek látta az időt, megnősült 32 éves korában. Elvett egy szép fiumei születésű magyar leányt, akivel gondjait, törekvéseit megosztotta. Beregi Nándor jóságos, megértő, gyerekkori csintalanságainkat elnéző családapa volt. Otthon, amikor együtt voltunk, megkövetelte három gyermekétől a szorgalmat, a kellő magaviseletét, az apa és anya iránti tiszteletet. Az elemi iskolában és a. polgári iskolában volt tanítványainak tanúbizonysága és vallomásai szerint élvezet volt hallgatni tanításait és előadásait. Hangja nem volt túl erős, inkább lágy, de nagyon kellemes és muzikális. Szeretett tanítani, mert a tanítás volt az elhivatottsága és küldetése, mondhatjuk szenvedélye: oktatni a kicsiket és felnőtteket a műveltségre, alapvető ismeretekre, szépre, a jóra, az emberek közti szeretetre, békére, megértésre. Ilyen emelkedett lelkületű ember volt édesapám. Egész életútja etikai szempontból tiszta, megtámadhatatlan és megvesztegethetetlen maradt haláláig. Ilyennek láttam és mások is ilyennek látták, amikor Mórott, a Járásbíróság egyik pereket tárgyaló termében, 1921. szeptember elején a fehérvári reakciós törvényszék bírái előtt állt, akik a Kom műn alatt kifejtett humanisztikus, szociális és kulturális tevékenysége miatt, több évi börtön- büntetésre, 10 évi hivatalvesztésre és polgári jogainak felfüggesztésére ítélték. Ez érteti meg velünk, hogy miért és hogyan lett szocialista és hogyan lett belőle egy emberiesen érző és gondolkodó pedagógus, előadó és iró. Mély szocialista érzésének és nemes- lelküségének sokszor adott bizonyságot élete folyamán. Az első világháború alatt a román és az orosz cári zsidó üldözések következtében, Mórra menekült és mindenükből kifosztott családok ingyenes ellátásáról és elszállásolásáról gondoskodott. Ugyancsak az első világháborúban elesett községi és járási tanítók Özvegyeinek és árváinak a nyomortól való megmentése érdekében pénz gyűjtéseket rendezett iskolájában, tanítványai között. A móri kommun alatt a legsürgősebb feladatának tekintette az élelemhiány miatt, hogy a szegény gyermekek tejellátását biztosítsa, a németajkú parasztok szabotázsa ellenére is. Ezt elérte sok-sok akadály legyőzésével. Harcolni tudott és akart a dolgozó nép sorsának megjavításáért az elmaradott, tespedő mezővárosban és fulladt szellemi légkörben, ahol bátorság kellett köztársaságról, igazságról, társadalmi jogokról, demokráciáról és szabadságról beszélni. Édesapám tanításából, pedagógiai cikkeiből, amelyek a progresszív ideológiáju "Tanitó"-ban jelentek meg 1913. és 1916. között, nemcsak az emberi szeretet hangja szólalt meg, hanem az etikai magasabbrendü- ség, a szabadság és a bekeszeretet, valaBUDAPEST Klein (Nagy) Ilona a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a második világháború jugoszláviai harcainak magyar származású hősi halottja születésének 60. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten és Klein Ilona szülőfalujában, Olaszliszkan. Klein Hona Magyarországon csatlakozott a partizánokhoz és a jugoszláv partizánokkal egyesülve harcolt a nácik és magyar csatlósaik, Szálasiék ellen. A nácik fogságába esve, információt kerve tőle faggatták, de miután nem vallott, megkinozták és megölték. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képviseletében Sárközi Sándor alelnök, a szakszervezetek képviseletében Túli István, az Ifjúsági Szervezet képviseletében Varga Babján László helyezte el a kegyelet és tisztelet virágait az emlékművön. mint a szellemi és lelki tökéletesség felé törekvés örök eszménye. Nem tudom befejezni megemlékezésemet anélkül, hogy meg ne említsek két nagyon megható eseményt, amelyek élete végén és halála után, 29 évvel később történtek vele kapcsolatban. Az első nagyszerű, iránta megnyilatkozó manifesztáció 1943-ban történt, amikor a pesterzsébeti vasmunkások születésének 70. évfordulója alkalmából 70 vörös szektából kötött óriási csokorral üdvözölték a dolgozók érdekében végzett szocialista társadalmi és kultúrpolitikai munkásságá- ért. A másik esemény Mórott, Fejér vármegyében játszódott le, amikor születésének 100. évfordulóját, (1873-1973) ünnepelte a Nagyközségi Tanács, a lakosság részvételével. Emlékét a Községi Tanács márványtáblával örökítette meg annak a régi földszintes háznak a homlokzatán, ahol élt, küzdött és dolgozott 9 éven át. Utcát is neveztek el Beregi Nándorról, a mártir-tanitó- ról, ahol felépült a közkórház, amelynek ö volt az értelmi szerzője és amelynek megvalósításáért verekedett a Kommün idején mint a községi Direktórium egyik vezetőségi tagja és a községházán a művelődési osztály vezetője a Tanácsköztársaság 13 3-napjáig. Apámról is elmondhatom Shakespeare- rel, mert rá is illoek teljesen a nagy angol drámairó halhatatlan szavai: "elviselte < i i | a kor gunycsapásait, zsarnok bosszúját, gőgösöknek dölyfét, s mind a rúgást, mely- lyel méltatlanok bántalmazták a tűrő érdemet."
