Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-07 / 23. szám
4. Thursday, June 7. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO Túlzott a rákbetegség esélye Dr. Lewis Thomas neves tudós, a new yorki Memorial Sloan Kettering rákgyógyintézet kancellárjának fenti cimü cikke jelent meg a "Discover" cimü lap 1983. novemberi számában, amelyből az alábbi kivonatot közöljük. A ráktól mindenki fél és ez a félelem járványszerüen terjedt el. Maga a betegség nem járványszerü, mert rákjárvány nem létezik. Kivéve a tüdőrákot, amelyet többnyire a cigaretta szívása okoz, a betegség okozta halálesetek nem szarapodnak és bizonyos fajta rákbetegségeknél fogyatkoznak. A ráktól való félelem azonban ragályos és az ország ennek a félelemnek járványszerü elterjdésével néz szembe. Az a tobbé-kevésbé tudományos meg- állapitás, hogy a rákeseteknek nyolcvan vagy kilencven százalékát környezetbeli tényezők okozzák, azt a látszatot kelti, hogy egyikünk sem élhet biztonságban mindaddig, amig a környezetünket fel nem "tisztítják." Pedig ez egyáltalán nem azt jelenti. A nyolcvan százalékos kalkulációt arra a megmagyarázhatatlan különbségre alapozzák, amely a rák előfordulásában a világ különböző társadalmai között fennáll. így például a májrák gyakorisága Afrikában és a Távol-Keleten, a mellrák Nyugat- Európában és Észak-Amerikában, ezzel szemben az aránylag kevés mellrák eset Japánban és Afrika egyes részein és májrák itt nálunk. Ezek az adatok arra utalnak, hogy különleges környezetbeli hatások, az egyéni életmódokra alapozva, határozzák meg a különböző fajta rákbetegségek előfordulását a különböző területeken -, és az adatok kizárólag csak ezt mutatják. A rákbetegség általános előfordulása, mindegyik esetet beleszámítva, nagyjából mindenütt egyforma. A valóságos esély arra, hogy valaki rákban megbetegszik, sokkal kevesebb, mint a vélt kockázat, ezért kevésbé kellene aggódni miatta, mint azt általában tetszik. Habár az esetek teljes száma emelkedik, ez részben annak tudható be, hogy egyre többen élnek hosszabb ideig és így megérik azt az életkort, amikor a legtöbb rákeset előfordul. Még igy is, körülbelül 70 százalékunk soha sem fog rákban megbetegedni. A többi harminc százaléknak pedig majdnem a fele életben marad. Mi több, nagy a valószínűség, hogy az életben maradás és a megelőzési stratégiák előbb-utóbb óriási módon megjavulnak a jelenlegi és a jövőbeli kutatások eredményeképpen. PÜSKI- CORVIN HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 251 East 82 St. New York,NY 10028 Tel: (212) 879-8893 ■ Sokezer magyar könyv, újság, hanglefnez hangszalag IKKA, COMTURIST, TUZEX befizet&hely Látogassa meg boltunkat, New Yorkban a magyar negyed közepén. Postán is szállítunk a világ minden tájára. W/t?abóinái\iá4c , VÁLASZ A "SZEGÉNYEK MEGÉRDEMLIK SORSUKAT" JUNIUS 7 - 13. 7. Boncza Berta (Csinszka) költönŐ, Ady Endre feleségének születése 1894. 9. G.Stephenson, angol feltaláló születése 1781. 11. Richard Strauss, osztrák zeneszerző születése 1864. 12. Kemény Zsigmond, kiváló magyar iró, szabadságharcos születése 1814. 13. Sklanár János, magyar gépész- mérnök, feltaláló születése 1884. c. levélre (április 5.) AKRON, O. Ha szeret olvasni, biztosan elolvasta Vágó Oszkár írását is, amely a 4. és 6. oldalon olvasható (ápr.5.) Reagan költségvetésére vonatkozóan, ami csupán a fegyverkezésre szánt Összeg. Ha összehasonlítjuk azzal, amit a szegényeknek juttatnak, hamar rájövünk, honnan fuj a szél? Ha/ erre a hátborzongató hadikiadásra van pénz, akkor nem kell sajnálni a szegényektől sem azt a minimális Összeget. Ha van is egy pici igaza, akkor sem lehet mindenkit egy kalap alá venni. Nem vagyunk egyformák. Az ujjlenyomat is bizonyítja, hogy e széles világon nincs két egyforma ember, sem két egyforma levél Erről senki nem tehet, tehát ne Ítélj és ne ítéltessél (azt bízzuk arra, akinek az a dolga). Én például szakácsnő voltam otthon, 30 évig és minden kolléganőm azt mondta, hogy ha a nyakát levágnák, akkor sem tudna olyan gyorsan és precízen dolgozni, mint én. De nem voltam rá büszke, inkább sajnáltam őket (tudomásul kell venni, hogy nem mi rendeltük meg magunkat, akár tetszik, akár nem). Ezekután kivánok minden jót a kedves honfitársnönek és ne hozza ki ilyesmi a sodrából, mert az árt a szépségnek. Ha például az én sorsomat viselné, aki 3 éve élek itt és 60 évesen jöttem, 9 hónapja már özvegyen, nem irigyelne. Olvassa türelemmel kedvenc kis újságunkat. , Helen S. CALIFORNIA. Figyelemmel olvasva b. lapjukat, különösen az "Olvasóink Írják" c. rovatukat, arra a megállapításra jutok, hogy Önók csak azokat a leveleket közlik, melyeknek írói dicsérik a lapot. Mi történik a lapot kritizáló levelekkel? Egy uj olvaso (A szerkesztő válasza: Mi készséggel közlünk minden jóakaratu, épitÖ szándékú kritikái levelet. Mi több, úgy tekintjük azokat, mint amelyek segítenek nekünk lapunk szerkesztésében.) Gazdag szegények Nehogy olvasóim közül valakinek megessen a szive, és élelmiszer szeretetcsoma- got küldjön valamely ínséges vállalati igazgatónak, részleteket közlök a New York Times 1984. május 2-i száma üzleti részének első oldalán megjelent cikkből. A cikk, kommentárok kíséretében, kimutatást közöl egy millió dollárnál magasabb évi fizetést élvező 47 vállalati igazgatóról. A kommentárok alcíme: "Hatalmas fizetések bírálatra adnak okot." A listában 47. helyen áll, $1,001.000 (napi $2747.40) fizetéssel, William A. Schreyer, a Merril Lynch bank cég igazgatója, és első helyen John H. Gutfreund, a Phibro Salomon cég vezér- igazgatója, csekély $2,080.000 (napi $5698.60) fizetéssel. Persze, ebben nincsenek jelen azok, akiknek meg kell elégedniök $900.000 és egy millió közötti (napi $2465.75 $2739.70) szerény fizetéssel. Azért ezeknek az uraknak még nem kell a templom lépcsőjén kéregetni, mert ezek a számok csak a fizetést és bonuszt mutatják, amihez még hozzá kell adni sok egyéb, különböző cím alatt nyert jövedelmet. Például, W.S. Anderson, az NCR Inc. lelépő igazgatója, a listán a 37, összjövedelme $13,229.000 volt 1983-ban, vagy a 17. helyen Philip Caldwell, a Ford Motor Co. igazgatója 1983-ban csak $7,292.000-t vitt haza. Hogy az olvasó jobban érzékelhesse ezeket a nagy számokat, átváltottam azokat egynapi értékre. így Mr. Anderson jövedelme napi $36,243.80, mig Mr. Caldwellé csak. napi $19,978.00. Nem meglepő, hogy ezek a milliós fizetésű urak, és velük együtt az ötszázezren felüliek is, méltatlankodva tiltakoznak a lista közlése és az azzal okozott benyomás ellen. Hogy javadalmazásuk méltányos az ország gazdaságának szolgálatában. Erős kételyeim vannak, hogy az a működés, amit ők "munkának" neveznek, valóban megérdemli ezt az osztályozást. Nem tudom, mit csinálnak ezek az urak, amit össze lehet hasonlítani egy dolgozó autó- munkáséval. Vajon mennyi szabadságot kapnak, és mennyi fizetett betegségi időt? Maga a N.Y.T. is birálóan szóvá teszi a dolgot május 7-i számának vezércikkében, rosszalló hangnemben. Ugyanezek az urak ülnek a nagyvállalatok igazgatói székeiben, munkakörükbe tartoznak a szakszervezetekkel való szerződési tárgyalások, melyek során az igazgatók feladata küzdeni a szakszervezetek által követelt jogos és méltányos béremelések és más szolgáltatások feljavítása ellen. Sőt, az elmúlt néhány év szerződési tárgyalásait az "add vissza" (give-back) jellemezte, hivatkozással a vállalatok állítólagos veszteséges helyzetére. Ami ezt a "veszteséget" illeti, a New York Times 1983. aug. 1-i száma terjedelmes táblázatot közöl a vállalatok gazdasági helyzetéről; ebből kiderül, hogy az igazán nagy vállalatok soha nem hallott profitot arattak. Milyen erkölcsi lelkület- tel ellenzik ezek a bőségesen javadalmazott igazgatók és fullajtárjaik, megfizetett újságíróik segítségével, a munkások követeléseit a megérdemelt emberi megélhetéshez? A munka, amit a dolgozó végez, az igazán "munka." Hogyan illik ez a kép a Reagan elnök úr és más köz-szónok által fennen hirdetett erkölcsösség hátterébe? Hol van itt embertársainknak és munkájuknak megbecsülése ? vágó Oszkár
