Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-26 / 17. szám
Thursday, April 26. 1984. 11. AMERIKAI MAGYAR SZO liléé Sándor XXVI. IftLÁLTfÉNZ- Mar megyek is - tápászkodott fel a földről a sofőr. Nem zavarok...- Ki ez? kérdezte az őrvezeto Edittől.- Segített a költözésnél, sofőr. Kelemen kifelé indult, de a katona elkapta a karját.- Várjon - Meg van néhány tisztázatlan kérdés. Mióta ismeri a feleségem? Hol ismerte meg? Mikor jött ide? Nos?- szorította a falnak. Edit ujjongva nevetett és tapsolt.- Óriási vagy Feri. Remekül csinálod! Latja, hogy szeret ez a katona engem? - kérdezte Kelementől.- Jó, jó - szabadította ki magát a sófőr a katona erős szorításából. - Elhiszem enélkül is. És örülök neki. Ami pedig a kérdéseket illeti, hát tegnap este ismertem meg a feleségét, a kollégium előtt állított le, taxis vagyok, ide hoztam és most fél órával ezelőtt azért jöttem ismét ide, mert találtam valamit a kocsiban.- Ne mondja tovább! Egy szivet, egy szivet talált, Editke elvesztette a szivét. Mert mindig elveszít, mindig elhagy valamit.- Nem a szivét, hanem ezt! - mutatta fel a pénzt. A katona mohon utánakapott.- Adja ide! Ezt csak Editke veszthette el. Csak ő, mert neki van pénzei drágának!- Ne erőlködj Feri, s ne cigánykodj, már megmondtam, hogy egy vasunk se volt, s nem én vesztettem el.- Mindig ilyen könnyelmű voltai. De elveszthetted volna! Sőt, biztosan elveszthetted volna, ha van pénzünk. Ezért jó, ha nincs pénzünk, látja! De eljön az idő, amikor a tanár úr zsebe tele lesz gubával.- És saját házunk lesz,-kiáltott közbe Edit. f- Es saját kertünk - replikázott Feri ábrándosán.- Most pedig szabad? - nyúlt a pénz után. Kelemen átadta neki. Csak megszámolom. Megszagolom. Régen volt már ennyi pénzem. Azt hiszem, soha.-Visszadobta. Undorral. Kelemen zsebre tette. Szó nélkül lépett az ajtóhoz. Itt tényleg nincs mit keresnie. A fiatalok alig várják, hogy egyedül maradjanak. El se búcsúzott, becsukta maga mögött az ajtót. Már az utcai kapunál volt, amikor eszébe jutott a nagy ötlet. Egy pillanatra maga is meglepődött, aztán elnevette magát és visszaszaladt. Térdével belökte az ajtót, a fiatalok mar egymás karjában voltak.- Maga? Mit akar?- Meggondoltam magam - mondta fojtottan. Itthagyom a pénzt.- De hát nem érti, hogy nem Editke vesztette el? Nekünk sose volt pénzünk.- Értem én, de éppen ezért, mert maguknak még sosem volt pénzük. Mi lenne, ha itthagynám, maguknak adnám?- Megtenné?- Azért jöttem vissza. Itt a pénz. Használják egészséggel. Aztán, ha mégis úgy hozná a véletlen, hogy jelentkezik a pénz igazi gazdája, akkor visszajövök érte. Három napon belül. Addig nem költhetik el. Utána a maguké. Kelemen lefutott a lépcsőn. Kint már derengett, nyáron korán virrad. Megnyomta a gázpedált, hogy gyorsabban hazaérjen. A kapu előtt parkolt le. Felnézett a házra, egyetlen ablak se világított. Minden csendes volt. Lábujjhegyen ment végig a körfolyosón. A konyhából nyílt a szoba ajtaja. A konyha sötét volt, de a szobában égett a lámpa. Határozott mozdulattal kinyitotta a szoba ajtaját. Felöltözve, összekuporodva feküdt a vetetlen rekamién Vicus, az arcát nem látta, kispárnát rakott a fejére. Amikor az ajtonyilásra felébredt és meglátta Jánost, felsikoltott.- János, János ! - kiáltotta eszelősen. Arca torz volt, szeme püffedt a sírástól, haja zilált és rendetlen. - Hogy mennyire várlak már, János - kapaszkodott a férje nyakába.- Mi történt? - riadt meg a férfi. - Beszélj! Üzentem érted, miért nem jelentkeztél? szipogott az asszonyka.-Végem van! Jobb ha megölöm magam! Rettenetes!- Beszélj már az istenért. Mi bajod? Mi történt?- Meg se tudom mondani. Rettenetes dolog történt.- Nyugodj meg - ült mellé az ágyra és ölébe húzta Vicus felsőtestét. Az arcát simogatta.- Mondd csak el. Képzeld, délben, amikor lementem, magamhoz vettem a pénzt, mert hallottam a szomszédtól, hogy az áruházba uj bútor érkezett. Gondoltam, megnézem, s ha tetszik, lefoglalom vagy megveszem. De nem tetszett. Siettem haza, akkor találkoztunk. Beültem a kocsiba és te hazahoztál. Kiszálltam, felszaladtam, hogy főzzek, aztán kerestem a pénzt, a negyvenezer forintot, amit egy nylontasakba tettem és nincs sehol. Kepzeld.elvesztettem! Valahol kiesett a táskámból, azért kerestelek, hatha a kocsiban maradt. János, nem maradt a kocsiban? Szeme könyörgő volt, szinte esdeklett, s úgy várta a választ A férfi döbbenten hallgatott, mereven nézett maga elé, mint aki nem érti jól, amit ( az előbb hallott. Motyogó hangon megkérdezte: Negyvenezer forint nylonzacskóban? Az a mi pénzünk volt? Az összes vagyonunk? A menyasszonytánc, meg minden?- Igen, amit eddig Összespóroltunk, amit bútorra raktunk félre.- Te jóságos ég! - állt fel János és a plafonra nézett mereven, mint aki onnan vár hirtelen segítséget. - A mi pénzünk?- Hol a pénz? Tudsz róla?- Tudok - mondta és nevetni kezdett. Hangosan, sértőn, úgy nevetett, mint aki sir, csorogtak a könnyei, a hasát fogta és nem tudta abbahagyni.- Hová tetted? - kapaszkodott Vicus a karjaba. Hol a negyvenezer forint?- Elajándékoztam - vallotta be az igazat Kelemen. - Egy fiatalasszonynak adtam, akinek még nagyobb szüksége van rá, mint nekünk. ( - Tréfálsz? Van kedved tréfálni? Egész éjszaka bőgtem, azt hittem beleőrülök, s te most gúnyt űzöl belőlem?- Nem tudtam, hogy a miénk. Neked kellene más pénze? Ugye nem? Odaadtam, mert nekik nagy szükségük van segítségre. Fiatalok most kezdik az életet és semmijük sincs.- Nekünk sincs annyi, hogy másnak adjunk ajándékot.- Nyugodj meg Vicus. Vissza fogják adni. Elmegyünk és visszakérjük. Kelemen a Százados utcai ház elé kanyarodott. Egy fél percig némán álltak az ajtó előtt, aztán János bekopogott, es belépett. Az őrvezeto kidörzsölte az álmot a szeméből, rábámult, aztán csak ennyit mondott:- Tudtam, vártam már. Editkém ébredj, jöttek a pénzért.- Ne haragudjanak - mondta Kelemen erőtlen hangon és kissé szégyenkezve. Kiderült, hogy az enyém a pénz. A miénk- mutatott hátra, majd helyet adott Vicusnak, hogy lépjen elő. A feleségem. O hagyta a kocsiban.... Összes megtakarított pénzünk... Edit felkelt, a katona táskából kiszedte a pénzt és átnyújtotta.- Tessék. Kelemen zsebre gyűrte. Vicus megköny- nyebbült, mosolyogni próbált. Szivárványos volt az arca. Odasietett Edithez és megsimogatta a haját. Edit rámosolygott Vicusra és mondta: Köszönöm maguknak ezt a szép éjszakát. Hajr.alig tervezgettünk Ferivel, és nagyon boldogok voltunk. Sose felejtjük el... Ki tudja, leszünk-e még ilyen gazdagok.... Szép volt... Amikor már hazafelé robogtak Vicus behunyta a szemét és megnyugodott. Friss hajnali szél borzolta a haját. ( Vége) a KOMPLEX MAGYAR KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT A MEZŐGAZDASÁG ES ÉLELMISZERIPAR SZOLGÁLATÁBAN AZ ÖN RENDELKEZÉSÉRE ALL. EXPORT— IMPORT BUDAPEST KOMPLEX NAGYBERENDEZÉSEK EXPORT IMPORT VÁLLALATA H - 1807 BUDAPEST Népköztársaság útja 10. Tel: 117-010 Telex: 22-5957
