Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-05 / 14. szám
Vol. XXXVIII. No. 14. Thursday, April 5. 1984. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York, N.Y. Tel:.(212) 254-0397 Kennedy szenátor mondja: “CSŐDBEN A SZENÁTUS” Mult hét csütörtökjén a szenátorok a Reagan kormány közép-amerikai politikáját tárgyalták. Azon vitáztak, hogy jóváhagyják-e az elnök javaslatét: 61 millió dollár megszavazását El Salvadornak és 21 milliót a nicaraguai ellenforradalmároknak, akik a CIA segítségével és közreműködésével a demokratikus kormány megdöntésére törekednek. Howard H. Baker, Jr., a szenátus republikánus többségi vezetője gözhengeres taktikával percek alatt szavazásra akarta bocsátani a javaslatot, holott Edward M. Kennedy (Mass. Demokrata) szenátor módosító javaslatot nyújtott be, amely részletes vitát érdemelt volna, ami időt igényel. Amikor szavazásra került a sor és a szenátorok nagy többsége a Reagan-javaslatra szavazott, Kennedy _ szenátor ezt mondta: "Ha az Egyesült Államok szenátusa két és fél héten át vitatkozhat egy módosításon, hogy megengedhető-e az imádkozás az iskolákban, három napot szentel az olajvállalatok egyesülésére, de csak hét percet arra, hogy mit csinálnak az amerikai csapatok El Salvadorban, akkor a mi intézményünk (a szenátus) csődbe jutott." A szenátorok döntését követően egy újabb tény került felszínre: amerikai hadirepülökröl hirt adnak az el salvadori hadsereg vezetőinek a gerrillák hollétéről es igy segítik őket, hogy hová irányítsák támadásaikat. Az amerikai legierö ilyen nyílt segítsége a tómeggyilkosságot eltűrő salvadori kormánynak, teljesen uj helyzetet teremt, ami szükségessé teszi a kongresszus magatartásénak tisztázását. Lusztig Imre: f f / UJ CSAPAS A MUNKÁSSÁGRA Attól tartok, hogy egyre kevesebben vannak, akik tudják, milyen szelepet töltött be az ország történetében a szakszervezeti mozgalom. Hányán tudják például, hogy a szakszervezetek álltak az élén annak a mozgalomnak, mely létrehozta az általános, díjmentes elemi oktatást. Hányán tudják azt, hogyan változott át az öt centes órabér, a 12-14 órás munkahét azzá, amit ma a munkások kapnak. Hányán tudják azt, milyen áldozatokba került a helyzetet lépésről lépésre megváltoztatni? Hányán sztrájkoltak hetekig, hónapokig, néha évekig, amig sikerült a munkáltatót rávenni a bér emelésére, a fizetett ünnepnapok, a fizetett szabadság megadására. Hányán tudják azt, hogy munkások a sztrájkőrsegen a vállalatok által felbérelt fegyverekkel, a kirendelt rendőrséggel és gyakran a sztrájktörőket védő nemzeti gárdával néztek szembe. Hányán tudják, hegy ezrek mentek börtönbe, sokszor hamis vádak alapján, csupán azért, mert hajlandók voltak harcolni magasabb bérért, jobb munkaviszonyokért, szebb, jobb, biztonságosabb megélhetésért. Folytathatnám ezt a felsorolást, hogy bizonyítsam: a szakszervezetek tagjai áldozatkészségükkel hozták létre a mai helyzetet, ami nagy előrelépést jelent és újabb es újabb előrelépést igényel. Igen ám, de a munkáltatók nemcsak ellenzik az újabb előrelépést, hanem arra törekednek, hogy elvegyék a munkásoktól azokat az előnyöket, amelyeket oly nagy áldozatok árán harcoltak ki maguknak. E törekvésüket támogatja a Reagan kormány, minden kormányközeg, beleértve a MUNKAÜGYI HIVATALT is. Ezek a munkásellenes lépések csücspontra jutottak, amikor mind a Labor Board, mind a bíróság úgy döntött, hogy a munkáltató megtagadhatja a sztrájk végeztével azon sztrájkolok visszahelyezeset, akik a sztrájk idejen a sztrájktörőket - sztrájktörőknek nevezték. Itt szükséges megmagyarázni, milyen bűnt követ el valaki, aki hajlandó átlépni a sztrájk&rségen és sztrájktörő munkát vállalni. Vannak, akik gyilkolnak hevült, vagy ittas állapotban. Vannak, akik lopnak, akár anyagi javak felhalmozására, akár szükségből. Mások betörést, utonál- lást és egyéb bűncselekményt követnek eL Mindezeket a törvényszegőket el kell ítélni, hogy a társadalomnak "ellenszolgáltatást" adjanak. Egy sztrájktörő bűne azonban nagyobb, mélyen szántóbb, mert cselekedete nem egy egyén, hanem az egész társadalom érdekét sérti. Tegyük fel, hogy a munkáltatóknak sikerült volna a kezdettől fogva minden sztrájkot leverni. Hol lenne társadalmunk ma, ha ez valóra vált volna? Sztrájkok, harcok árán értük el a munkabér emelései, a munkaidő csökkentését, a nyolc órás munkanapot, a negyven órás munkahetet, a fizetett szabadságot és ünnepnapokat; a biztonsági és egészségügyi intézkedéseket a munkások védelmére; a nyugdijat. Igen, a szak- szervezetek voltak az élén annak a mozgalomnak is, mely törvénybe iktatta a munka- nélküli biztosítást, a rokkantsági segélyt és a társadalmibiztositási törvényt. Ezt a szakszervezeti mozgalmat akarja a Reagan kormány tönkretenni. Már sikerült megbénitani az OSHA-t, amely hivatva volna ellenőrizni az üzemek biztonsági és egészségvédelmi előirásait. Már sikerült a National Labor Relations Boardból, mely hivatva volna megvédeni a munkások szervezkedési és kollektiv szerződési jogát, olyan közeget létrehozni, amely nem a munkások, hanem a munkáltatók érdekeit védi. Elérte ezt az által, hogy a vállalatok érdekeit védő egyéneket nevezett ki a NLRB-ba. (folytatás a 2. oldalon) Nyugtalanság Hondurasban TEGUCIGALPA. A hondurasi hadsereg egy tiszti csoportja lemondásra kényszeritette a hadsereg főparancsnokát, Gustavo Alvarez Martine zt. Ezt követben száműzték öt az országból Alvarez tábornok San Pedro Sula- ban annak az ultrareakciós üzleti csoportnak a vezetőivel ( tárgyalt, amelyet ő hozott létre és amely szoros kapcsolatban volt az Egyesült Államok monopolistáival. E gyűlést követően Walter( Lopez, az ország légiflottájának tábornoka lemondó levelet nyújtott át Alverez- nek, amit az kénytelen volt aláírni. Hondurasban Alvarez volt az USA- val való katonai együttműködés fö irányitója. A lakosság körében Honduras- nak amerikai katonai bázissá való átalakítása, valamint a Nicaragua- ellenes terroristák CIA által támogatott működése egyre nagyobb nyugtalanságot váltott ki. Alvarez menesz- te'se kétségkívül kapcsolatban van e ténnyel, bár Washingtonban tagadjak azt. “Haljatok meg!” Richard Lamm, Colorado állam kormányzója a denveri állami székházban összegyűlt idős polgárok előtt azt a kijelentést tette, hogy a súlyos beteg, idős polgárok tekintsék kötelességüknek meghalni és eltakarodni az élők utjából, mivel - úgymond -, gyógykezelésük egyik oka az inflációnak és túl nagy terhet ró a társadalomra. Az idős polgárok szószólója válaszában kijelentette, hogy az idős polgárok ÁLDOZATAI, nem pedig okozói az inflációnak. A mi véleményünk az, hogy Lamm kormányzó az, akinek el kellene takarodni a közéletből, mint az amerikai demokrácia és az erkölcsiség elvei megszentségte lenitőjének.
