Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-15 / 11. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, March 15. 1984. ÖREGKORI HALLÁSI PROBLÉMÁK Hiúságból, vagy félelemből sokan nem ismerik be, még önmaguknak sem, hogy bajuk van a hallásukkal. Az adatok azon­ban azt mutatják, hogy a 65-74 év közöttiek 30 százalékának, a 75-79 év közöttiek 50 százalékának valamennyire leromlott a hallása. Egyedül az Egyesült Államok­ban több, mint 10 millió személy rosszul hall. Ha nem veszik tudomásul, vagy nem kezelik, a hallás tovább romolhat, ami megnehezíti a másokkal való érintkezést, korlátozza a társas tevékenységeket és a szabad idő helyes felhasználását. A rosz- szul hallók gyakran visszavonulnak a társa­ságtól, mert zavarba jönnek, ha nem értik meg a mások beszédét, sőt gyanakvóvá válnak. A beszéd megértésével járó sok kellemetlenség következtében lehangol­tak, magukba zárkózottak lesznek. Az élet a rosszul hallók számára sokszor na­gyon megnehezül, pedig sokféle lehetőség áll fenn: kezelés, sebészet, hallókészülék, vagy beszéd-figyelési tanfolyam, ami nagy segítséget nyújthat. MIK A NAGYOTHALLÁS JELEI- A szavakat nehéz megérteni.- Vizcsöpögéstj. a hegedű magas hangjait, csiripelést nem hallanak.- Állandó fülzűgást, vagy csengést ta­pasztalnak.- A mások beszéde elmosodottan hang­zik. A televizióprogramok, koncertek, vagy társasösszejövetelek kevésbé élveze­tesek, mert sok hangot nem hallanak meg. Aki eszleli, hogy romlik a hallása, menjen fülorvoshoz, aki kezelést javasol, vagy hallasi specialistát ajánl. A nagyothallás- nak különböző okai lehetnek: tűi zajos környezet hosszú időn át, virúsos fertőzés, szívbetegség vagy agyszélhűdés, fejsérülés, gyógyszerek, daganatok, tűi sok fülzsir, Öröklődés, vagy a korral jaró változások a fülben. Az orvosi vizsgálat határozza meg, hogy bizonyos esetekben melyik a leghatásosabb kezelés, vagy hallókészülékre van szükség. Ez nem mindenfajta hallásveszteségnél segít, ezért mielőtt valaki hallókészülé­két vásárol, kerjen ki orvosi, vagy audiolőgusi szakvéleményt. A HALLÓKÉSZÜLÉKEKRŐL Több helyen kell ezeket kipróbálni, mert nagyon sokfele modell létezik, melyek különböző hallási nehézségeknél segítenek. Az audiológusnál végzett vizsgálat állapít­hatja meg, hogy milyen fajta hallásvesz- tésr'ól van szó, de csak a nagyothalló maga bírálhatja el, hogy mennyire hatásos és kényelmes a készülék. A készülékkel együtt szolgálat is jár, bizonyos igazítások, javítá­sok a garantalási idő alatt. Mielőtt valaki eldönti, hogy hol vásároljon, vegye tekin­tetbe a vele adott szolgálatokat is. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem feltét­lenül a legdrágább a legjobb, mert eset­leg olcsóbb készülék jobban megfelel. Fon­tos, hogy könnyen lehessen kezelni a szabá­lyozókat, mert némelyiken nagyon aprók. A legtöbb helyen 30 napi próbaidőt adnak, ami alatt használatban lehet kipróbálni a készüléket. Bizonyos fajta hallási problémákon csak tanfolyamokkal lehet segíteni. Ennek egyik formája az ajakolvasás; megtanítják, hogyan lehet felismerni a beszédet az ajak mozgá­sából, arckifejezésböl, stb. (folytatjuk) tltéá Sándor XXII. mÁLTTÉNZ Újabb csókok, aztán ahogy fellobbant a láng, olyan gyorsan el is hamvadt. Kelemen nyújtózott, magára húzta a selyempaplant, majd amikor eszébe jutott, mi hozta ide, ebbe az ágyba, felugrott és gyorsan öltözköd­ni kezdett.- Elmegy? - könyökölt fel Emmike, majd unott mozdulattal magára öltötte ismét a pongyolát. De nem azt, amelyiket az előbb ledobott, egy szebbet, nagy selyemró­zsák voltak ráfestve.- El kell mennem, nem hagy nyugton 6Z b pénz.... ^- És ha most nekem adnád? Mint gavallér. Elém dobnád és azt mondanád: a Pásztor­óráért.... Ennyi pénzt még sohasem kaptam férfitől. És én visszaadnám. Igazán tedd meg, Nem kell a pénz. Csak a játék kedvéért. Olyan jó ilyesmivel játszani. A lehetetlen dolgokkal való játék ad igazi értelmet az életnek. Ezt egy irö mondta, de már nem emlékszem a nevére.- Én nem szeretek ilyesmivel játszani!- Olyan utálatos vagy.- Lehet - mosolygott János. - Az vagyok talán. Józan vagyok.- Az előbb nem vettem eszre.- Az előbb nem voltam az - vallotta be.- Megbántad? Máskor nem jössz?- Máskor lehet, hogy nem jövök. De nem bántam meg. Éppen az este beszélgettem egy volt atlétával, azt kérdezte tőlem, hogy megcsalom-e a feleségem? Hogy megcsaltam-e valaha is?- És mit mondtál? , - Az igazat, hogy nem. Most először. Érdekes... Nem érzek semmit. Azt hittem, hogy rág majd belül valami, hogy lelkiismeret- furdalásom lesz, hogy fájdalmat érzek, de semmi. Az égvilágon semmi. JÓ volt veled. Ennyi az egész. De azért nem jövök többé. Mert szeretem Vicust a feleségemet.- Főzzek egy teat? - állt mellé szorosan Emmike.- Nem - simogatta meg a karját. - Nem kerek semmit. Ha nem kocsiznék, akkor innék, rumot, vagy pálinkát, vagy akármit, reszegre innám magam. Az tálán jólesne. De igy nem iszom, köszönöm. Sajnálom, hogy nem hagyhatom itt a pénzt. És hogy nem játszottam...- Akkor menj - nyitotta ki a nagy szárnyas ajtót Emmike,, csókra nyújtva a homlokát. - Ne ne köszönj semmit. Ajándék volt. Nekem is... A férfi lefutott a lépcsőn, nem nézett hatra, bar tudta jöl, hogy Emmike a nyitott ajtóban áll és figyeli, hogyan távozik. A lépcsöházban halvány körte hintette szét sárga fényét, ha most visszanézne, mielőtt kilép az utcára, látná, ahogy Emmike ott áll rózsás pongyolájában a korlátnak dőlve. Lehet, hogy soha többé nem látja. Mégsem nézett vissza. Fáradtság zsibbadt izmaiban, legszíveseb­ben hazamenne mostf lezuhanyozna, lefeküd­ne. Odabujna Vicus mellé. Vicus teste nem olyan illatos, nem ismeri a rafinált női fogásokat sem. Vica nem jön tűzbe, józan marad. Vicus gondolkodik szeretkezés közben is, s talán éppen azon tűnődik olyankor, hogy mit vesz másnap a piacon. Ennek ellenére szereti Vicust. Mi lenne, ha elébe állna mikor hazamegy és megmonda­ná: "kérlek, én megcsaltalak az éjszaka. Egy színésznőnél jártam..." Lehet, hogy csak vállat vonna és nem törődne vele. Vagy azt kérdezné: "Szereted?" Nem, 6 nem szereti Madari Emmikét, aki az este Desdemona volt a színházban és Otelló megfojtotta. Neki még elszavalta Julia szerepét, teljes átéléssel, még a kést is úgy döfte a mellébe, mintha lenne is valami a kezében. És forgatta a szemét. Hosszú ideig ült a volán mellett, és nem tudta eldönteni, hogy merre menjen. Össze kell szednie a gondolatait, mert széthullott benne minden, képtelen össz­pontosítani, teljesen határozatlan. Ekkor eszébe jutott a néni a kalickával. A papa- gájos asszony. Csikós huzat volt a kalic- kán, a Liliom utcába vitte. Segített neki bevinni a bőröndjét a hátsó udvari lakásba. Könnyen odatalált. A kapu még nyitva volt, lehet, hogy itt nincs is házfelügyelő, senki nem zárja a kaput, senki nem törődik a házzal. Ennek nyomai észrevehetően kiütköztek: hullott faláról a vakolat, az i fi# udvarán kupacban állt a szemet, savanyu szag terjengett, gázszag, valahol rossz a vezeték, de ezzel se törődik senki. A lakásban még égett a lámpa. Halkan megkocogtatta az ablakot.- Te vagy az, Teréz? - kérdezte egy rekedt női hang. - Nyitva az ajtó, gyere be. Kelemen egy kis tétovázás után benyi- tott.- Nem Teréz vagyok, bocsánat, en ko­pogtam.- Jöjjön csak beljebb - mondta barátsá­gosan az asszony, aki nyomban felismerte, s kissé mintha csodálkozott volna, hogy most viszontlátja. - Valami baj van? Hát... bajnak is nevezhetném. Elmondta a talált pénz történetét.- Maga csacsi gyerek - nevetett az idős néni, és jobban szemügyre vette. - Hadd lám, ilyen becsületes emberrel még úgy­sem találkoztam. Szereti az állatokat? Ne is mondjon semmit, tudom a választ. Maga állatbarát. Csak azok lehetnek eny- nyire becsületesek. Van kutyája?- Nincs... Azaz volt, otthon, a szüleim­nél. Mindig volt kutya a háznál. Mar gye- mekkoromban is.- És nem lövöldözött csúzlival a mada­rakra, ugye?- De. Volt csúzlim.- Akkor maga nem is annyira állatbarát. Magaban van egy kis gonoszság is. De ne essen kétségbe, minden fiatalemberben van. Aztán egyesek kinövik, mások meg­maradnak gonosznak. Óvakodjon az olya­noktól, akik nem szeretik az állatokat.- Magának van kutyája? - nézett körül Kelemen a szűk lakásban. Az asszony egyszeriben megváltozott. Banat felhozott az arcán. Bizonytalan mozdulatot tett, majd nagyot sóhajtva leült.- Elmeséljem az én kiskutyáim szomorú történetét? Nem, nem tudom elmesélni, ne is kívánja ezt tőlem. Ha rájuk gondolok, akkor úgy érzem, hogy valami összeszorit- ja öreg szivem. Két leghűségesebb társam vesztettem el. Előbb a fiam hagyott itt, aztán a férjem halt meg, a két kis állat volt egy ideig a vigaszom, de velük is ke­gyetlen volt a sors. Most már csak Lóri maradt meg nekem, az Öreg papagáj. Lóri, alszol? Lorikám? - lépett a letakart ketrec­hez és fellebbentette a vásznat. A madár pittyentett, majd mondott is valamit, em­beri hangon. Kelemen nem értette, de az öregasszony bólintott rá. - Jól van akkor. Aludj csak. Vigyázok rád. (tolytatjuk) ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

Next

/
Thumbnails
Contents