Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-08 / 10. szám

Thursday, March 8. 1984. AMERIKAI MAGYAR RZO 5. Be rend T, Iván: Felzárkózás vagy lemaradás? Részletek az iró, A MAGYAR GAZDASÁGI HELYZETRŐL szóló értekezéséből Az 1983-as évvel olyan tizéves szakasz zárult le, melyben negyedszázados folyama­tok törtek meg. E tizéves szakasz a véres chilei puccsal, egy újabb közel-keleti hábo­rúval, az olajárak irracionális elszabadulá­sával kezdődött. Bar nem előzmények nél­kül, de ez időtől a világgazdaság és a vi­lágpolitika ölelkező folyamatéi gyorsuló ütemben vezettek kedvezőtlenül egymás­ra torlódó kovetkezmenvekre. A világmére­tű infláció a második olajrobbanás révén fokozódott. Világhatalmak éltek át két­számjegyű pénzromlást, s nem egy ország­ban háromszámjegyü infláció tombolt. Amire a világ gazdaságtörténetében még nem volt példa: az infláció a legfejlettebb országokban gazdasági stagnálással (stag- fláció) kapcsolódott Össze. A világtörténe­lem legnagyobb konjunktúrája ért véget. A leggazdagabb országokban minden tize­dik ember elveszítette állását. Japánban és az Egyesült Államokban 15-18 százalé­kos reálbércsökkenés következett be, s olajtermelő "nagyhatalmak" jutottak csőd­be Nigériától Mexikóig. A szocialista gazda­sagok addig gyors növekedése is erősen lefékeződött. Néhányan fizetéskeptelenné váltak, s fontos cikkekre vezettek be adago­lást. Veres és vértelen hatalomátvételek, inváziók, "természetessé" vált kivételes állapotok követték egymást. Olvastuk és féltük a híreket Chiléről, Iránról és Grena- dáról, Afganisztánról és Lengyelországról, rakétatelepitésekról és tárgyalások meg­szakadásáról. A rosszra fordult 'jó* A félelmetes körkép hátterén saját múlt évtizedünk békében telt el. Többet vásárol­tunk, szállodák sorával gazdagodtunk, hida­kat korszerűsítettünk. Közben azonban nálunk is hatalmas és kedvezőtlen változá­sok játszódtak le, mindenekelőtt azok, amelyek kívülről szakadtak ránk. A fütó- és nyersanyagok, a fejlett technika világ­piaci áremelkedése ráfizetésessé tette külke­reskedelmünket. Eleinte mintha nem érzé­keltük volna e változásokat. Abban az évben - 1974-ben -, amikor külkereske­delmi ráfizetésünk először volt igazán nagy mérvű, 15 százalékos általános mun- kasbéremelesre került sor. Változatlanul tartottuk a gyors, évi öt-hat százalékos növekedést, s ennek megfelelően emelke­dett a beruházás és a behozatal, ami év­ről évre meghaladta az exportot. A válla­latok és a lakosság a mind drágábban vásá­rolt olajat és árukat azonban jóval olcsób­ban kapta meg: az állam ismét mind több dotációt épített az árakba, védőfalat huzva a hazai gazdaság és a külvilág gazdasága közé. A sok látszólagos jó azonban a béreme­léstől a gyors növekedés fenntartásáig és a világpiaci infláció határainkon törté­nő feltartásáig, valóságos rosszra fordult. Az uj helyzetben a megszokott régi utón' jártunk tovább. (Nem nagy vigasz, de tény, hogy a világ legtöbb országa hasonlóan reagált.) A gyors növekedéshez szüksé­ges importemelkedést, azonban finanszí­rozni lehetett, mivel bőséggel hiteleztek nekünk. A hetvenes évek elején még több­letet mutató fizetési mérlegünk viszont mind passzívabbá vált, és tartozásaink fölgyülemlettek. A veszteségek a zord világgazdasági közegben, a váltóállítás késedelmei mel­lett hatalmasra duzzadtak. Tiz év alatt nagy­jából egy év során megtermelhető nemze­ti jövedelem értéke veszett el. Berend T. Iván Az elhalasztott lehetőség A világgazdaságból reánk züdűlt, hatal­mas és részben elkerülhetetlen vesztesé­geket áthidaló hitelek pajzsként is szolgál­hattak volna, ha védelmük alatt átrendez­zük sorainkat, visszaszorítjuk ami az ( uj árviszonyok között ráfizetésessé vált, és kiépítjük, ami előnyös. Ez az igazodás azonban csak ólomlábakon cammogott előre. Az alkalmazkodási szolgáló mecha­nizmusokat ugyanis, melyeknek kiépítése 1966-1968-ban megindult, éppen 1972-1973- tól gyengítette, hatástalanította a szocia­lizmus elveinek féltése jegyében fellépő kritika. A szocializmus ilyen "védelme" azonban újból megmerevítette gazdaságunk működé­sét, elerötlenitette a vállalatok alkalmaz­kodási reflexeit. Nem a reformból, hanem annak megtorpanásából, az átalakulás-al­kalmazkodás elmaradásából halmozódtak fel a gazdaság súlyosbodó gondjai. A jóra fordító 'rossz' 1979-re megérlelődtek a felismerések. Nem gyorsan múló, ciklikus tőkés válság mellettünk elhömpölygő hullámairól van csupán szó, hanem tartós, a szocialista gazdaságokat is erőteljesen befolyásoló uj világgazdasági közegről. Ha ehhez nem alkalmazkodunk, harmadszázados, áldoza­tos munkával elért előretörésünk eredmé­nyeit rombolnánk le, s esnénk vissza ko­rábbi elmaradottságunkba. Egyensúlyteremtő megszorítások nél­kül mégis lehetetlen lenne az uj nekilen­dülés. Hogy mit sikerül elérni, hogy a kor­látozás "rossz" valóban jóra fordithatö-e, az a politikától és a társadalmi cselekvé­sektől függ. Első számú nemzeti ügy A tét nagy. A helyosztó időkben orszá­gok lendülnek mozgásba a nemzetek ország- utjan - előretörhetnek és leszakadhatnak. Ez jó néhányszor megtörtént már. Portugá­lia például az ipari forradalom vízválasz­tójánál maradt végzetesen le: a XIX. szá­zad folyamán Európa három leggazdagabb országa közül a három legszegényebb közé csúszott. Az igazodni ugyancsak képtelen Törökország nagy birodalomból elmaradott országgá vált. Nem egyszerűen a nagyobb darab kenyérről van szó, hanem napjaink legfőbb nemzeti ügyéről, lépéstartásról vagy elmaradásról, nemzeti történelmünk következő szakaszának meghatározásáról. Reform és szocialista tudatzavar Milyen határig fogadható el a jövedelem- szóródás növekedése? A kistulajdon vagy egyeni kiegészítő tevékenység nem rombol­(folvtatás a 8. oldalon) ÁREMELÉSEK- Gocze Tibor riportja BUDAPEST. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala közölte, hogy a kormány felhatalmazása alapján az Országos Anyag- és Árhivatal az 1984. évi terv előirányzásával összhangban január 23-tol több termék fogyasztói árat felemelte A hús és húskészítményeket atla^ 21 százalékkal, a növényi alapú tartosipari termékeket átlagosan 20 százalékkal, a sört átlagosan 15 száza­lékkal, a háztartási tüzelőolajat 20 százalékkal, az éjszakai aramot 50 fillérrel, az épitöanyagféleségeknél a cement és cserep árát 30 százalékkal, a téglaféléket 20 százalékkal, a személy- gépkocsik fogyasztói árát 6-7 százalékkal emelték. A fogyasztói árintezkedesekkel összhangban központi szociális juttatást növelő intézkedésekre is sor került. Január 1-tól havi 70 forinttal emeltek a 2800 forintot meg nem haladó nyugdijakat, úgyszintén 70 forinttal magasabb lett a nyugdijak legkisebb Összege, a pótlékra jogosító összeghatár, a meghatározó összegű szociális ellátás. Január l-től gyerme­kenként havi 70 forinttal emelkedett a családi és a gyermekek után járó j jövedelem - pótlék. A gyermekgondozási j segélyt szinten 70 forinttal kiegészítet­ték. Természetesen - mint a világon mindenütt - az árak kényszerű emele- senek senki sem örül, de ez az élet szükségszerű velejárója. így az állam tudta továbbra is biztosítani a bőséges áruellátást, a választékossagot és nem kell sorban állni fogyasztási cikkekért, vagy élelmiszerért. Esetleg mozi vagy színházjegyért! Az áremelkedés óta sem vettem észre, hogy kevesebb vásárló lenne az üzletekben. Az intézkedés főképpen a nyugdíjasokat és a kisjövedelműeket érinti a legjobban. A Népszabadság 1984. február 2-i számában az olvasói levelek között Szedlák Szilárd irta Szilvásváradról: "Én a problémát elsősorban abban látom, hogy a lakosság egyötöd része nyugdíjas, gyakran munkaképtelen ember, aki már nem tudja a nyugdiját valami kis mellékessel pótolni. Sok olyan van közöttük, akit a betegség ledöntött a lábáról. S bár igaz, hogy az idős ember kevéssel beéri, az a baj, hogy olykor már erre a kevésre is alig-alig futja. Hogy mennyi az a 70 forint, amit most a 2800 forint alatti nyugdíjasok kapnak, azt nem is firtatom. Csak hát a magam 2200 forintjával elgondolkodom, mit is tudok én majd ebből a 70 forintból pótolni?" Az olvasói levelet azzal egészíthetem ki, hogy a Tanácsoka szociális segélyek évi keretét országos viszonylatban felemelték, s igy az arra rászorulók több juttatásban részesülhetnek. És napirenden van mindenütt az Öregek napközi otthon- rendszerének kialakítá­sa, ahol minimális téritéssel étkezhetnek és szórakozhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents