Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-01 / 9. szám

Thursday, March 1. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. TudjaÖn..? Külügyminisztériumunk vezetői kényelmetlenül érzik magukat a salvadori halálosztagok működése miatt. Rendeletet adtak ki, hogy ezentúl a halálosztag működését nem fogjak "gyilkosság”-nak minősíteni, hanem mint ”az élettől törvénytelen megfosztás” eseteit. • Az Egyesült Államokban jelenleg több, mint 600.000 ügyvéd van - min­den 388 lakosra jut egy. Ha ilyen ütem­ben fog szaporodni az ügyvédek száma, a következő évezred elején, tehát 16 év múlva, nem kevesebb, mint egy millió fog nyüzsögni fogadott hazánk­ban. A legtöbb ügyvéd magán - praxist folytat. De vannak cégek, amelyeknél száz és száz ügyvédbojtár serénykedik. Van egy nagy cég, ahol nem kevesebb, mint 658 ügyvéd dolgozik. A Detroit Free Presshez érkezett kabuli jelentés szerint a Szovjetunió évente közel 400 millió dollárnyi gaz­dasági segélyben részesíti Afganisztán szocialista kormányát. Az afgán fővá­ros, Kabul, üzletei csaknem annyira telve vannak árucikkekkel, mint Buda­pesten. A főváros lakossága megkét­szereződött az utóbbi öt év folyamon és jelenleg másfél milliót tesz kL Mint sok más országban, itt is az in­fláció képezi a fő gazdasági problémát. , • Az Egyesült Államok egyik legfonto­sabb tudományos intézetének, a Smithsonian Institute-nak a tervezője és építője a múlt század közepén egy marxista mérnök, Marx és Engel barátja, az első amerikai szocialista szervezet alapítója, a német származású Adolf Cluss volt. 0 Milyen származású volt Kleopatra, az ókori Egyiptom uralkodónŐje? Bár Egyiptomban született, nem volt egyip­tomi. Családja Görögországból vándo­rolt oda. # Hol érik a felkelő nap első sugarai az Egyesült Államokat? A Maine ál­lambeli 5268 láb magasságú Katahdin hegység csúcsán. több Ágyút És vajat (folytatás a 6. oldalról)- Ilyen sókat azért mégsem kérhetünk a katonáktól.- Oh, ez csak úgy felvetódött bennem. Senki nem fogja forszírozni, ha ön úgy véli, hogy ártana a hadsereg szellemének. Egyébként az első évben 300 millió dollár katonai segélyt nyújtanánk önöknek. Gon­dolja, hogy ezzel pacifikálhatják az orszá- got?- Miért ne? Minél nagyobb tüzeró össz­pontosul a városokban, annál kevésbé lesz rá szükség, hogy a salvadori katona a dzsun­gelban harcoljon.- De szavatolnia kell azt is, hogy gazda­sági segélyünk segíteni fogja az önók népét egy jobb életnívó elérésében. Semmi probléma. Eduardo unokafivé­rem ismer Salvadorban mindenkit, aki szű­kében van valaminek.- Úgy látszik, ezt a problémát megol­dottnak tekinthetjük. De nézzük csak, nem feledkeztem meg valamiről?- Nem kaphatnék egymillió dollár előle­get a választásokig? Ha mégsem úgy ütne ki a dolog, szeretnék öröklakást venni Flo­ridában. ERDÉLY MÚLTJÁRÓL - JELEN IDŐBEN A magyar és a román nép, a Magyar Népköztársaság és a Románia Szocia­lista Köztársaság, békés egymás mel­lett és együttélése mindkét nép, az egész szocialista tábor alapvető érdeke. Ezzel szemben a magyarországi és a romániai nacionalizmus Erdély jelenének és törté­nelmének szélsőséges interpretációjával éppen a józan, közös érdekeken alapuló együttélést akarja megakadályozni. Nem engedhetünk semmiféle ilyen szándék­nak: mindkét nacionalizmussal a tudo­mányos történelemszemlélet érveit állít­juk szembe. Hogy e munka műhelyébe olvasóink bepillantást nyerjenek, tájé­koztatásul részleteket közlünk Száraz György készülő hosszabb tanulmányá­ból. Dácia volt az utolsó tartomány, amely- lyel Roma gyarapodott, s az elsÖ, amelyet feladni kényszerült. Aurelianus császár 270-ben elrendeli a kiürítést: a légiók s velük a lakosság áttelepül a Duna jobb partjára, Moesiába. Vajon az egész lakosság? Aligha. Meg háborús evakuáció, kataszt- rofaveszely indokolta kiürítés után is akad, aki helyben marad, elbújik, ostoba makacs­ságból, kétségbeesett ragaszkodásból, fél­ve és reménykedve. Elmentek a kolonisták, a "romartizáltak" csaknem mind, bizonyosan.. Nekik a Pax Romana nemcsak az életet jelenthette, hanem többet is ennél: az egyedül lehetsé­ges életformát. De aligha mentek - hacsak nem erőszaktól kényszerítve - a rabszol­gák, a falusi "bennszülöttek", azok, akik­nek akkor még nem is nagyon távoli ősei Traianus oszlopán előjönnek az erdők mé­lyéről. Azok, akik talán felszabadítót, testvért remélhettek a közeledő északi barbárokban. Csakhogy ezek nem lehettek "romanizál­tak." Százhatvannégy esztendő akkor sem lehetett elég a városoktól távolélő tömegek nyelvváltásához. És ne feledjük: régmúlt korokban lassabban változott a világ és hosszabb volt a generációs emlékezet... Ötszáz esztendő következik ezután: a népvándorlás. Hatalmas hullám söpör át az erdélyi medencén, a Balti-tenger felől a Fekete­tenger irányába, délkeletnek tartó: a góloké. Aztán rá keresztbe egy kisebb, erejéből csak az északkeleti táj elbontására futja:- a szláv előőrs, az antok. Aztán újabb hul­lamai a felkavarodott néptengernek, ezút­tal nyugatnak tartók: a gepidáké, a vandálo­ké. S rájuk fut, átbukik rajtuk a villámgyor­san közeledő, majd hirtelen elporló roppant szökőár: a hunoké. Aztán mintha csitulna a vihar: egymást gyorsan követő kisebb hullámok: a délnek igyekvő szláv törzsek. S megint egy hirtelen föltarajló óriás: a nyugatnak tartó avar hullám, amely végig­zúdul az Alföldön, de csak tajtékfoszlányai verődnek be az erdélyi medencébe. Végül az utolsó: a magyaroké. Tudjuk: nem szelíd foglalók voltak, s Pannóniában nem csupán avar, gepida, szláv néptöredékeket hódoltattak, hanem Privina hercegségét is a Balatontól délre, es a morva birodalomhoz tartozó terüle­te^ fönn, északnyugaton. És bizonyos, hogy elsöpörtek nehány kisebb korafeudális államalakulatot a Ti­szától keletre lévő területen is. De a kérdés körül mégiscsak zavarok vannak. Térjünk vissza egy kicsit a dákokhoz. Pontosabban: a román nép kialakulásának kérdéséhez. Többféle régi és újabb keletű teória ismeretes. Az egyik szerint a románság őse egy itáliai pásztornép, amely Romag­na tartományból vándorolva kerül a 7-8. század tájékán a Balkán nyugati tájaira, s ott albán és szláv elemek beolvasztásá­val, de eredeti latin nyelvét megőrizve duzzad nagyobb népcsoporttá, s később a bizánci-bolgár háborúskodás sodorja át a Duna bal parti vidékeire. Egy másik el­képzelés szerint viszont ott, a Balkánon született az "ősromán" nép illír s trák törzsek: keveredéséből; a 600 éves római uralom idején fokozatosan átvette a latin nyel­vet, s később szláv népelemeket beolvaszt­va kapta meg végleges karakterét. Testvér­népe, az albán viszont mindmáig megtar­totta ősi nyelvét. A harmadik és a legközismertebb elmé­let szerint az Erdélyben élő dák népet a római uralom pacifikálta; latin telepesek­kel való Összeolvadásuk teremtette meg a mai románság ősnépét, amely a légiók visszavonulása után is Dáciában maradt, a népvándorlás viharai elöl a hegyekbe húzódott, igy mentvén át karakterét, nyelvi különállását. Később felvette a bizánci kereszténységet, dák-latin kultúrája a korai szláv feudalizmus elemeivel ötvöző­dött. Végleges kialakulása ilyképpen a 7-9. században történt. Bölcsője tehát Burebista egykori birodalmi központja; innen rajzottak ki később egyes csoport­jai a Kárpátoktól délre és keletre eső terü­letekre. Az elmelet maga - visszautasítása vagy elfogadása - történészbelügy. Engem most csupán a visszautasítás vagy elfogadás időben változó hangsúlyai érdekelnek. Ha tetszik: a kérdés erőltetett politikumának "történetisége." Nagyjából egy időre esik ezen a tájon a "nemzetek ébredése": a 18. század vége felé kezdődik ez a folyamat, amelynek során a Habsburg-hatalom ellen küzdő magyarság nemcsak a "dicső elóidőket" fedezi fel, hanem ki is terjeszti azokat egészen a világverő Attila királyig. Ezzel egy időben kezdi a nemzetiségkent is jog nélküli románság nemzeti öntudatának élesztősét a román történészek erdélyi iskolája. Amit követelnek: a magyar és a szász nemzetével egyenlő kulturális és politikai jogok. Amit bizonyítani kivannak: hogy a románság előbb érkezett, mint az Ázsiából jött hun-magyar barbárok, s múlt­ja fényesebb, kultúrája magasabb rendű emezekénél. Ezért az "erdélyi iskola" nem sokat törődik a dákokkal, azok éppúgy nem kellenek nekik, mint a magyaroknak a "halszagu" finnugor rokonság. "A valach nemzet" - fogalmazzák meg a Supplex Libellus Valachorumban - "a mostanság Erdélyben élŐ nemzetek közül a legősibb, amennyiben Traianus császár által, a máso­dik század kezdetén magába Dáciába, a tartomány megvédésére ismételten nagy számban behozott veterán katonák római telepeiből veszi eredetét...". Tegyük ( hozza: a "tiszta latin eredet" egyben védőpajzs is volt a főként egyházi köntösben jelentkező "szláv veszedelem" ellen. (folytatjuk)----------------------------------------1---------7,----­SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT Száraz György:

Next

/
Thumbnails
Contents