Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-08-25 / 31. szám

6. KÖNYVSZEMLE PAINE: Az iró és aforradalmdr Az egész amerikai magyarság osztatlan érdeklődésére számítható könyvet irt Kovács József, lapunk kiváló budapesti külmunkatár- sa az amerikai történelem egyik legkiemelke­dőbb egyéniségéről, Thomas Paine-röl. Paine, mint tudjuk, döntő szerepet játszott a függetlenség kivívásában, a függetlenségi háború sikerre vitelében, a kor haladó esz­méinek népszerűsítésében és azoknak a nép legszélesebb rétegei közti elterjeszte- sében. Kovács József nagy felkészültséggel, a korra vonatkozó irodalom hatalmas anyagá­nak mesteri felhasználásával vázolja, mond­hatjuk életre kelti Tom Paine munkálkodá­sát. Müve olvasása megvilágítja előttünk nemcsak a függetlenségi háború okait, hanem ezek keretében az akkori amerikai társadalom rétegezödését, az amerikai alkotmány, kormányforma kialakulásának hátterét. Kovács József e művével nemcsak Tom Paine élete legkiválóbb magyar szakértője­ként, hanem az amerikai történelem kiváló tolmácsolójaként jelentkezik úgy az óhazai, mint az itteni magyarság előtt. Az életrajz bámulatos értéke mellett eltörpül egy-két hiányosság, amit észrevettünk. Szerettük volna, ha az iró bővebben közölt volna szemelvényeket Paine halhatatlan Írásaiból, különösen a "Józan Ész"-ből és a "Válság" első számaiból. Az utóbbival kapcsolatban hiányoltuk, hogy nem hangsúlyozta ki, miszerint George Washington a Válság első kiadványának megjelenése után azonnal gondoskodott arról, hogy bomladozoban lévő hadseregének minden katonája elolvassa azt, ami uj lelket öntött a csüggedőkbe. Nem egy történetiró á háború győzelmes befejezése kulcstényezőjének tekintette a Válság lángoló sorait. Kovács József müve az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg. Megérdemli, hogy eljusson minden olvasónk kezébe. Deák Zoltán A NEMZETI SZÍNHÁZ UJ OTTHONÁÉRT (folytatás az 1. oldalról) Úgy érzem, nincs jogunk kihagyni Önöket, határainkon kivid élő honfi­társainkat sem. Akik haza-hazaláto- gatva bizonyára boldog szívvel néznék meg Az ember tragédiáját, vagy a Bánk bán előadását, abban a büszke tudatban, hogy Önök is hozzájárultak egy-egy oszlopfövel, egy zsöllyével, a csillár egyik karjával az uj Nemzeti Színházhoz. Bárhova vessen bennünket a sors, a kultúra s benne a színház az a ka­pocs, amely összeköt bennünket, magya­rokat, országhatárokon, óceánokon keresztül is. Gobbi Hilda szülésznő (Örömmel teszünk eleget szülőhazánk nagy művésznője, Gobbi Hilda kérelmének és közöljük a Nemzeti Szinház uj otthona építésére vonatkozó felhívását. Meg vagyunk győződve, hogy a kezde­ményezés az ügy nagyszerűségéhez méltó visszhangra fog találni az ameri­kai magyarság táborában. A Magyar Szó Szerkesztősége) AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 25. 1983. BEETHOVEN S7.F.RF.I.MF.I "Aki megérti az én zenémet - irta egy helyütt Beethoven -, annak meg kell sza­badulnia mindattól a nyomorúságtól, amit mások magukkal vonszolnak." Beethoven varázsos zenéjét - úgy tű­nik - nálunk nagyon sokan értik s élvezik, ilyenkor, nyaranta "nyomoruságtol" meg­szabadító csodálatos környezetben: az ország legkülönbözőbb helyeiről valóságos zarándoklat indul Martonvásárra, ahol az ősfák övezte, csillagtetős hangverseny- terem kétezres nézőterét rendre zsúfolá­sig megtölti a hagyományos Beethoven- koncertek közönsége. (E zenei zarándoklat immár 25 éve tart, először ugyanis 1958 nyarán csendült fel a halhatatlan zeneköl- tö muzsikája az egykori Brunswick-kastély pompás parkjában, Beethoven hazai "szen­télyeben".) HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásanSI idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- félévre $ 10.- Kanadába és Európába egy évre $ 20.­Megujitásra: $.............................................................. Naptárra: $.......................-........................... Név:...................................................................... Cim:................................................................ Varos:..............................Állam:..................... Zip Code:........................ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 A Brunswick-kastély - ahogyan Beethoven is látta. zes variációjával. Tanítványai emlékköny­vébe pedig ezt irta: "Semmit sem kívánok annyira, mint azt, hogy e kis zenei áldozat eljátszásával és eléneklésével gondoljanak az Őket őszintén tisztelő Ludwig van Beetho­venre. Bécs, 1799. május 23." A kezdődő barátságot azonban egy "köz­játék" kissé megkeserítette. Jozefin ugyan­is férjhez ment Deym József grófhoz, aki­nek bécsi palotájában hetenként zenei estéket rendeztek. Az egyik ilyen estén (1800-ban történt) egy feltűnő szépségű ifjú hölgy jelent meg, a Brunswick lányok Itáliából érkezett unokahuga, Giulietta Guicciardi. Beethoven nyomban beleszere­tett a tizenhat esztendős, hóditó-kacér, zenerajongó s kellemesen éneklő szépségbe. A "varázslatos leány" viszonozta ugyan a zeneszerző vonzalmát, mégis egy dilet­táns balettkomponistának nyújtotta kezét, léven az illető tehetős gróf is egyben. Beethoven bánatában halhatatlanná tette a csalfa Brunswick rokont: neki ajánlotta az úgynevezett "Holdfény" szonátát. Terézia nemcsak Beethovennel való kap­csolatával irta be nevét a hazai kultúrtör­ténet legszebb lapjaira, hanem azzal is, hogy jeles szabadságharcost nevelt legki­sebb huga? Charlotte leányából, "szellemi gyermekéből", Teleki Blankából s ö a honi kisdedóvás megalapozója is. (Egyik, 1808-as svájci útja során ugyanis Teréz megismer­kedett a modern népoktatás megteremtőjé­vel, Pestalozzival s e találkozás hatására úgy döntött^ hogy a gyermeknevelésnek szenteli életét: 1828-ban a budai Krisztina­városban létrehozta hazánk első kisdedóvó­ját, hirdetve, hogy "a gyermekekből lesz a nép, melynek számától és műveltségétől függ a közjóiéba haza fölvirágzása.") ÍGY kezdődött Martonvásár, az alig négyezer lakosú község a nagy muzsikushoz fűződő sajátos kapcsolata révén bevonult az egyetemes zenetörténetbe. Ámbár e kapcsolat nem is itt, hanem Bécsben kezdődött. 1799 májusában a martonvásári uradalom gazdá­ja, özvegy Brunswick Antalné a császár­varosba vitte két nagyobbik leányát, a huszonnégy éves Terézt és a huszeszten- dős Jozefint, hogy férjet szerezzen nekik s "mellesleg" felkereste a becsi főúri szalo­nok ünnepelt muzsikusát, zongoraleckéket kérve leányainak. A grófkisasszonyok, anyjuk kíséretében megmászták a Peters Platzon lévő ház háromemeletnyi csigalépcsőjét s azután - bár akkor nyilván egyikük sem sejtette bekopogva Beethoven ajtaján, zenetör­téneti pillanat következett. Erről Brunswick Teréz igy irt visszaemlékezéseiben: "Hónom alatt tartva a hegedű- és csellókisérettel ellátott Beethoven-szonátát, mint egy iskolába menő kislány, léptem be hozzá... Igen kedves volt és annyira udvarias, ameny- nyire csak telt tőle. Néhány mondat hang­zott el egyről-másról, aztán leültetett hangolatlan zongorájához, s azonnal ját­szani kezdtem... Annyira el volt ragadtat­va, hogy megígérte: mindennap meglátogat bennünket az Arany Griff fogadóban." Az ifjú, harmincéves zeneszerző es zon­goratanár betartotta Ígéretét - amiben bizonyára közrejátszott a grófkisasszonyok megnyerő szépsége is -, s buzgón oktatta uj növendékeit. "Szorgalmasan jött - foly­tatta az emlékek idézését Brunswick Teréz -, de ahelyett, hogy egy óráig maradt volna, ott maradt déltől négy meg öt óráig; sohasem unt bele, hogy fölemelje és behaj- litsa ujjamat, mert én megszoktam, hogy vízszintesen és kinyújtva' emeljem föl... Tizenhat nap alatt egyetlen egyszer sem maradt el. Délután öt óráig észre sem vettük, hogy éhesek vagyunk. JÓ édesanyánk velünk böjtölt. De a fogadó emberei föl­háborodtak, mert abban az időben nem volt még szokás délután öt érakor ebédel- ni..." így kezdődött tehát a Brunswick kisasz- szonyok és Beethoven életre szóló barát­sága, amelyről Romain Rolland ezt irta: "...a Brunswick név mindörökre Beethoven­hez kapcsolódik, aki maga irta fel két leg­szebb müvének homlokára." A zongoraleckók végeztével a grófkis­asszonyok elbúcsúztak ifjú mesterüktől, aki emléklappal kedveskedett nekik: Goethe egyik költeményére Írott dalának négyke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents