Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-08-25 / 31. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 25. 1983. Ad-e uj munkaalkalmat a fejlett technológia ? Nagyon sok iparágban a munkanélküliség még mindig depressziós színvonalon van, annak ellenére, hogy Reagan elnök és az öt támogató sajtó a "gazdasági javulás" jeleit emlegeti. Igyekezetében, hogy a munkanélkülieket távoltartsa politikai szervezkedéstől, Reagan azzal érvel? hogy az uj, fejlett technológiával működő iparágak kepesek lesznek alkalmazni mindazokat, akiket az alapiparokbbl, az acélművekből és autógyárakból elbocsátottak. Az elnöknek ez az érvelése semmiképpen sem állja meg a helyét. A Bureau of Labor Statistics legújabb kia'dványa mutatja, hogy 1950-től 1979-ig a fejle'tt'-technikáju iparágakban mindössze 2.8 millió uj munkaalkalom nyilt meg, ami sokkal kevesebb, mint az alapiparokban elbocsátottak száma. A Business Week, üzleti szaklap számítása szerint 1993-ban a fejlett technológiát alkalmazó vállalatok csupán négymillió munkást fognak alkalmazni, ami nem több, mint 4 százaléka a nem mezőgazdasági munkaerőnek. A következő tiz év alatt a várható uj munka- alkalom az uj technológiában nem csökkent- heti jelentősen a munkanélküliek számát. Ezeken kívül a fejlett technológiájú iparok csupán néhány államra, különösen Massachusettsre és Californiára Összpontosulnak és nem várható, hogy az ilyen vállalatok a munkanélküliséggel erősen sújtott középnyugati államokban telepedjenek le. így még ha teremtődne is egymillió uj munkaalkalom, nem valószínű, hogy ez az alapiparokban munkanélkülivé letteken segítene. Egyre több jele mutatkozik annak, hogy a fejlett technológiát alkalmazó vállalatok olcsó munkabérű külföldi országokban nyitnak üzemeket. Ezt mutatja a bezárt Atari vállalat is a californiai Sunny vale-ben, ahol 1700 dolgozó vesztette el munkáját. Atari bejelentette, hogy gyárait a Távol- Keletre helyezi át. Hong-Kongban a U.S. tulajdonban lévő gyártelepeknek 40 százaléka fejlett technológiájú elektronikus vállalat. Massachusettsben is hasonló irányzat indult meg. A magántulajdonban lévő alapiparok soha sem fognak annyi munkást alkalmazni, mint a múltban. A Business Week nagy- vallalati vezetők között végzett vélemény- kutatása azt mutatja, hogy ezek nem hajlandók vállalataikat fenntartani, ha azok nem hoznak maximális hasznot. Az alapiparok csak államosítva, demokratikus vezetéssel alkalmazhatnak ugyanannyi munkaerőt, mint a múltban. Ipari tanácsokat kellene felállítani, melyek átvennék az elhagyott üzemeket ellenszolgáltatás nélkül és államosított alapipari gyárakat állítsanak fel, mint első lépést a munkanélküliség csökkentésére. Ezeknek az államosított iparoknak a termékeit a tanácsok a szövetségi, állami és helyi kormányoknak adnak el lakóházak, utak és más égetően szükséges közmunkák építésére. A dolgozók érdekében működő államosított iparok a legsúlyosabb munkanélküliséggel sújtott vidékeken teremthetnének uj munkaalkalmakat. Ehhez persze az kell, hogy a gyárak a nép és nem a profit érdekében működjenek. Bármit is próbálnak, csak ez szüntetheti meg a munkanélküliséget és nem a Reagan által hangoztatott 'high tech' szólamok. ÉLET HALÁLHARC A TELEFONÓRIÁSSAL Augusztus 7-en lejárt az American Telephone & Telegraph Vállalat (AT&T) 650.000 alkalmazottjának kollektiv munkaszerződése. A vállalat olyan változásokat javasolt az uj szerződésben, amelyek megásták volna a szakszervezet sírját. A vállalat javaslatai: 1. ) Semmilyen béremelés a szakképzetlen es betanított munkásoknak. 2. ) Három és fél százalékos béremelés a szakképzett munkásoknak. 3. ) A munkásoknak kell fizetni az egészségügyi biztosítási járulékot. (Eddig a vállalat fizette.) 4. ) A vállalat szabad kezet akar a technológiai újítások bevezetése és a feleslegessé vált munkások elbocsátása terén. 5. ) Uj osztályozás: a "szolgálati kisegítők" (Service Assistants) beállítása, akik a telefonok beszerelését végzik es ezért a jelenlegi szerelők bérének csak 70 százalékát kapnák. Az első három javaslat visszatükrözi a vállalat vezetőinek magatartását. A világ e legnagyobb és leggazdagabb vallalata, mely egyedül ez év második negyedében 1.93 milliárd (1,930.000.000.00) dollár profitot könyvelt el, megtagadja a béremelést éppen azoknak a dolgozóknak, akik a legjobban rászorulnak arra és arconcsapja a szakképzett dolgozókat 3 és fél százalékos "béremelés"-javaslatával. E három követelés magában véve sztrájkra kényszeritette az alkalmazottakat. De a vállalat ajánlatának negyedik és ötödik pontja a legfontosabb, mert egy szakszervezet legfőbb feladata a munkás munkájának védelme a vállalat önkényes döntésével szemben, különösen a mai időkben, amikor a technológia újabb módszereket alkalmaz a termelés, vagy a szolgáltatás gépesítésére. Az AT&T alkalmazottait képviselő szakszervezet (Communication. Workers of America) követeli, hogy minden technológiai újítás esetén, amely munkásokat "fölöslegessé" tesz, a dolgozók kiképzést kapjanak uj teendők elvégzésére es maradjanak továbbra is a vállalat alkalmazásában. Nyilvánvaló, hogy az AT&T vezetői kierőszakolták a sztrájkot, abban a hiszem- ben, hogy az alkalmazottakra rákényszerit- hetik az általuk megfogalmazott szerződést, ami feltétlenül a szervezet gyengülései, sőt szétbomlását eredményezné. Nem számítottak a dolgozók harciasságara, akik felismerték a javaslatok káros következményeit. A sztrájk már harmadik hete tart. A telefonszolgálat egyre romlik. Követelni kell a díjazás leszállítását és hogy az AT&T vonja vissza embertelen követeléseit, újítsa meg a kollektiv munkaszerződést a 650.000 munkással, akik lehetővé tették a vállalat hallatlanul magas profitját. Brazília kéri az esedékes 1.5 milliárd dolláros kölcsön visszafizetésének elhalasztását. Útban Moszkva felé egy nagy buzaszállit- mányszerzódés aláírására, Block földművelésügyi miniszter a világ legjobban kifizetődő piacának minősítette a Szovjetuniót. KÜLPOLITIKA A N.Y.T. 7/17/83-i számának OP-E oldalán érdekes írás jelent meg, Edward Pessen, a City University of New York, Graduate School-ban, a történelemtudományok érdemes professzorának tollából. Az írás címe: "Több-párt a Szovjetban? Törődjünk a magunk dolgaival." íme az irás: George P. Shultz külügyminiszter szerint, a Reagan-kormányzat végcélja "bátorítani a Szovjetunió fokozatos kialakulását egy többoldalú politikai és gazdasági rendszer fele." A kormány ezzel megsérti az amerikai külpolitiká gyakorlati hagyományát, amelyet George Washington fektetett le határozott formában búcsúbeszédében, 1796. szept. 17-én. Washington arra ösztökélte az ország jövőbeli vezetőit, hogy istápolják minden nemzettel szemben "a békét, az egyetértést és a liberális viszonyt", és azt vitatta, hogy az ilyen magatartást "tanácsolja az okosság, a humanitás és az önérdek." Óva intett, hogy "semmi sem olyan fontos, mint örökös és meggyókeredzett antipátia elkerülése bizonyos nemzetekkel szemben, mert ilyen ellenségeskedés eltéríti nemzetünket kötelezettségétől és önérdekeitől." Washington tanácsa megelőzte egy félévszázaddal Lord Palmerston, angol miniszterelnök állítását, hogy egy nemzetnek nincsenek maradandó barátai, sem maradandó ellenségei, csak maradandó érdekei. Első elnökünk jól tudta, hogy európai nemzetek egyenlőtlenséget bátorítottak otthon, rabszolgaságot kényszerítettek más népekre, és támadó háborút viseltek vetélytársa- ik ellen. Tudta, hogy mi magunk rabszolgaságba vetettünk afrikaiakat, és kifosztottunk indián törzseket. Mégis, üzenetének világos célzata volt, hogy nem nyilvánvaló kötelességünk bármely idegen nemzet politikai és gazdasági rendjét megváltoztatni olyan irányba, amely kellemesebb a végrehajtó hatalmat gyakorlók részére. Úgy vélte, hogy mellékes, mily módon szerveztek és kormányoztak más nemzeteket; valószínű, hogy azok Önzoek és nem erkölcsösek voltak magatartásukban más nemzetek iránt. Bizonnyal, Washington üzenete abból a történelmi körülményből származott, részben, amelyben azt elmondta. Egyebek között attól tartott, hogy szabadság- harcunk idején szövetségünk, Franciaország iránti túlzott szeretetünk arra késztethetne, hogy olyan politikát kövessünk, amely káros lenne érdekeinkre. Mint olyanok, akiknek kedvezett a kapitalista rendszer, Mr. Shultz és többi vezetőink nyilván úgy találják, hogy, minden szépséghibája és igazsagtalansága ellenére, közeljár egy társadalom ideális formájához, és más népek okosan tennék azt felülmúlni. A pluralista kapitalizmusnak ilyetén való jóságos megítélése helyes, vagy nem, de ezt, természetesen, kétségbevonja sok nagytudásu és jó indulatu ember. Az a hit, hogy egy "pluralisztikus" rendszer különlegesen békéhez vezet, nem bizonyosodik meg a történelem feljegyzéseiből. Ilyen társadalmak, magunkét is beleértve, támadó háborúk tucatjait folytattak. Mindkét fél jól tenné, ha belátná, hogy józan ész és a világbéke érdeke azt kivanja, hogy tegyük félre doktrinárís fel- tételezéseinket egyik, vagy másik rendszer háborús hajlamosságáról. Sokkal jobb lenne, ha az vezérelne, hogy egyik rendszer sem tökéletes, hogy minden rendszer együttélésre törekedjék. Vágó Oszkár
