Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
Thursday, Det. 15. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13. A titokzatos betegség Két es fél millió idós amerikai szenved tőle Elnöki proklamáció "Alzheimer Betegség Havának" nyilvánította a múlt hónapot. Ez a betegség, a legrejtélyesebbek egyike, 2-2i millió, főleg idős amerikai agyát támadja meg, de előfordult már 40 ev körüli egyéneknél is. Áldozatai nemcsak az ebben a betegségben szenvedők, hanem azoknak 8-10 millióra tehető közeli hozzátartozója, akiknek életét leirhatatlanul megkeseríti. Orvosi és kezelesi költségei 20 billió dollárra becsülhetők. MI AZ OKOZÓJA? Az agy celláiban eddig meg kiderítetlen okokból változás, leromlás áll be, amely az emlékezőtehetség gyengülését, súlyosabb esetekben annak teljes elvesztését hozza magával. Az ápolóotthonokban (nursing homes) élő idős amerikaiaknak kb. fele szehved ebben a betegségben. Mik a szimptomák? Mint említettük: feledékenység, szórakozottság, a számolási képesség gyengülése. Kezdetben e szimptomák alig vehetők észre, később már félre nem érthetők. Az illető elfelejt vacsorát készíteni, elveszíti tájékozóképességét, nehezen talál vissza lakására. Egyes esetekben a beszélőképességet is támadja a betegség. A betegség okát még nem volt kepes az orvosi tudomány felfedezni. A mellékelt fényképen, amely a National Institute of Health laboratóriumában készült egy agyvizsgálatról, a minap a felfedezett es az agy leromlását előidézőnek tartott vírusok, az u.n. "prion"-ok láthatók. Miben különbözik az Alzheimer betegség az öregség más betegségétől? Az ag^- kori szenilitásnak többféle megnyilvánulása van, mint deprimáltság, rosszultáplált- ság, stb. A szenilitásnak több faja gyógyítható. A Journal of the American Medical Association szerint a nem Alzheimer jellegű szenilitásnak kb. 20 százaléka gyógyítható. A gyógyítás módszereivel egy következő cikkben foglalkozunk. “SIRALOMBA, VIGALOMBA' ÜSS BELE A CIMBALOMBA...” HÍRNEVES CONCERT-MODEL Bohák Cimbalom megrendelhető, egyetlen hivatalos árusítójától az USA-ban JOSEPH FABOS 534 So. 72 St. Milwaukee, Wis. 53214 Telefon: (414) 476-2595 1 ♦ I I ♦ \ \ \ \ J Rolf Hochhuth: EMLÉKMŰ BŰNÖSÖKNEK Amikor a második világháború alatt -, első ízben a Londonban működő Sikorski- féle emigráns lengyel kormány, majd a menekültek és egyéb források jóvoltából - a Nyugat tudomást szerzett Hitler lengyelországi haláltáborairól, Arthur Koestler Angliában összegyűjtötte ezeket az adsr- tokát és előadásokat tartott, külön a brit bombazopilótáknak is, akik lelkiismeret- furdalást éreztek a lakónegyedek elleni támadások miatt. Az eredmény: Koestler "Miért nem hiszik el a rémtetteket?" címmel, lehangoló tudósításban összegezte tapasztalatait. Nagy hatású előadásai után éreztették vele, vagy a viták során kijelentették: nem hiszik, hogy a náci Németországban szisztematikusan kiirtják a zsidókat, ez nyilván csak propagandafogás. Amikor két-három évvel később a Lublin melletti Majdanekben a Vörös Hadsereg katonái elsőként fényképezték le a gázkamrákat, már egyetlen épelméjű ember sem kételkedhetett abban, hogy a millió meg millió zsidót - akiket Nyugat-Euro- pából Lengyelországba "költöztettek" -, vag^ azonnal agyonlőtték vagy elgázosi- tottak, vagy csak azért tartották egy ideig életben, hogy "munka által megsemmisítsék őket"; Akkor aztán felhangzott a kiáltás: erről nem tudott a világ! Pedig vannak könyvek, amelyekből kiderül, hogy a világ már a háború alatt is pontosan tudta, Hitler betartotta nyilvánosan háromszor is meghirdetett "Ígéretét": amennyiben háborúra kerül a sor, kiirtják a zsidókat Európában. A világ erőteljesen fojtja el a rémtettek tudatát, de nem kevésbé mohón szívja fel (és terjeszti) azokat a híreket, amelyek alkalmasak arra, hogy erőszakos gaztettek elkövetőit ártatlannak állítsák be, olyasvalakinek, akit az események alakítottak, holott -a- valóságban éppen fordítva van: ö alakította az eseményeket! Milyen kínos lassúsággal jutott el a világ odáig, hogy elismerje: Hitler legyilkolja a zsidókat és a többi "idegenvérüt"; de ugyanez a világ milyen káprázatos gyorsasággal hitte el, hogy az a barátságos, jóravaló ember, aki még 1941-ben is békét akart, maga irt jelentést megbízottjának, Hessnek angliai útjáról, aki csak azért repült oda, hogy elszívja a békepipát, de hát a gonosz Churchill kiütötte a szájából! Nem az nevetséges s félelmetes, hogy a "Stern" valaminek bedőlt, mert rengetegen ugyancsak bedőltek neki, hanem az a készség, amellyel - bizonyos semmitmondó, a szó szoros értelmében semmit sem mondó részletek alapján - már-már megbocsátják Auschwitz szülőapjának azt a gyilkosság-orgiát, amely példátlan a világtörténelemben! De olyan sorokat idéztek, amelyeket Hitler állítólag 1942 februárjában, a wannseei konferencia estéjen irt a naplójába, amikor Heydrich elnökletével és Eichmann jelenlétében eldöntötték, hogy a nyugat-európai zsidókat elgá- zositják, szóval, amikor a következő szavakat idézték: "itt az ideje, hogy a keleteurópai zsidók végre saját maguk gondoskodjanak eltartásukról", akkor azt gondoltam: ezt Hitler irta. Mert ennél aljasabban és ügyesebben nem szinészkedhet valaki, aki egy egész népesség lemészárlását rendeli el: ö, a Führer, természetesen csak a zsidók átköltöztetésére gondolt! Ha "alárendelt szervek túlkapásai" az átköltöztetettek megöléséhez vezettek, arról neki, Hitlernek, fogalma sem volt, hiszen nem foglalkozhat mindennel személyesen... Ezeket az eseményeket ilyen aljas módon csak előidézőjük, Hitler hamisíthatta meg, gondoltam; az igazi kérdés azonban nem az, hogy valóban Hitler irta-e ezeket a naplókat. Hanem az, hogy a világ - számos jól tájékozott ember, nevezetesen történészek - milyen könnyen vitába bocsátkoztak arról, hogy az események ábrázolása a szerző tollából vajon nem teendö-e mégis mérlegelés tárgyává - erkölcsileg értékmentesen -, mind az események, mind a szerző vonatkozásában! Mintha semmi különbség sem lenne aközött, aki nyári utazását vagy Rembrandt "Éjszakai őrjárat"—át Írja le, és aközött, aki elindította az évszázad lavináját, a "Második Világháborút" s most kommentálja, amit csinált: ót ven millió ember lemészárlását! Napjainkban már nem is él az a roppant egyszerű gondolat, hogy perverz dolog ennek az embernek a fényképeit mutogatni, gyermekek, kutyák társaságában, építészeti modellek mellett, miközben megszámlálhatatlanul sok gyermek éppen ennek az embernek "köszönheti", hogy soha többé nem látta viszont szüleit, hogy szülei nem látták öt viszont. Ez a gondolat nem él! Különben érthetetlen lenne, hogy egy olyan makulátlan ember, mint Kipphardt, a drámairó - akinek apját, mint orvost a koncentrációs táborban az SS gyilkolta meg - röviddel halála előtt a Bruder Eichmann (Eichmann testvér) cimü drámájában (utalás Thomas Mann hires esszéjére: a Bruder Hitlerre, [Hitler testvér]) - szeretetteljesen és a részletektől megbabonázva foglalkozik a kivégzett Eichmann hamvaival, viszont egyetlen szót sem ejt azoknak a millióknak a hamvairól, akiket Eichmann az Oderától keletre a krematóriumba "vezérelt"... Az ilyen fajta történelemszemléletre igen enyhe kifejezés az, hogy "viszonylatvakság"; mintha Franz Werfel egy korai novellájának a cimet: "Nem a gyilkos, hanem a meggyilkolt a bűnös" vinnék át a világtörténelemre. Valamivel a háború után egy megtébolyodott marxista unalomig ismételgetett tétele ez volt: "Hitler csak áldozat", mégpedig a gonosz nehézipar áldozata, amely őt dobosként előre küldte! Mostanában csak üggyel-bajjal tudtam lebeszélni valakit, hogy meg ne írja könyvét, amely szerint Hitler tetteinek gyökereit gyermekkori elnyomottságá- ban kell keresni. Adolf sokat szenvedett az atyai szigortól. Éreztem: megbocsájtás- ról van szó! Mit jelentsen mindez? A lélektant alkalmazzák egy olyan élőlényre, aki gyárakat építtetett, kizárólag azzal a rendeltetéssel, hogy embereket öljenek le bennük?... A boldogságtól elbutult utókor valami leirhatatlanul megvetésre méltó módon mindig elnéző a tömeggyilkosok iránt, sót olykor még meg is bocsájt nekik, holott ezt csak az áldozatok tehetnék meg, ha mindörökre el nem hallgattatták volna őket; ezért nevezte Schopenhauer a világtörténelmet a nagy szajhának, az idős Goethe pedig egyáltalán nem óhajtott foglalkozni vele, mivel "ez a legabszurdabb, ami csak létezik." (A kiváló ny. német iró, Hochhuth fenti cikke még májusban jelent meg a "Welt- woche "-ban a hitleri naplohamisitványokknl kapcsolatos vita keretében.)
