Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
Thursday, Dec. 15. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. TALÁLKOZÁSOM I GYULÁVAL 1947 februárjában történt. Párizs felszabadulása után voltunk, de a második világháború és a német hitleri megszállás borzalmainak nyomai még mindig éreztették kártékony hatásukat. De mégis, ami a legfontosabb volt, hogy Párizs újra szabad lett és a rég nem látott magyarországi ismerőseinket és barátainkat viszontláthattuk annyi sok szenvedés és megpróbáltatás után, kimondhatatlan Őrömmel. így találkoztam először életemben egy hideg, esős februári napon a párizsi Magyar Intézetben Dr. Lelkes István budapesti egyetemi docens, a Magyar Intézet akkori igazgatójának meghívására a már nagyhírű Illyés Gyulával, aki Cs. Szabó László, az ismert művészettörténész, regényíró társaságában érkezett a francia főváros- ba. Illyés Gyula költészetét, verseit a "Nyugatiban, budapesti tanítóképzős koromban ismertem meg. így tudtam, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb képviselőjétől fogok interjút kérni a párizsi francia lapok részére. A nagy magyar költő szemmel láthatóan nagyon örült, hogy újra viszontláthatta Párizst*, amelyhez már olyan sok és szép emlék fűzte. Elmondotta, hogy még nem volt húsz éves, amikor 1921-ben jött először a "Vilié Lumiére"-be, a Fény városába. Akkor a Szent Lajos szigeten lakott. Magánleckék- böl és könyvkötésiéi élt. A Sorbonne-non a magyar származású Victor Basch, világhírű esztétikus és filozófus irodalmi előadásait hallgatta, ugyanannak a Baselinak, aki az én professzorom is volt az egyetem irodalmi fakultásán tiz évvel később, ahol nemcsak Ibsen, Thomas Hardy, Perez Galdos, Blasco Ibanez irodalom-filozófiájáról, hanem Petőfi, Madách, Ady költészetének esztétikai jelentőségéről beszélt nekünk annyi lelkesedéssel és fogékonysággal, ami minket magyarokat érzékenyen érintett. Illyés megismerkedett ebben az időben Rene Crevel, Paul Eluard, Aragon, Cocteau és Tristan Tzara szürreallista körével. Francia nyelven szürrealista verseket kezdett írni, mint a Voiliers-t (Vitorláshajó), amelyet barátjának, Eluardnak dedikált 1924-ben. Barátja, Cs. Szabó László mondotta, hogy ha Illyés nem megy vissza hazájába, egész bizonyos, hogy francia költő lett volna belőle, mert olyan kitűnő érzéke volt a francia költői nyelvhez. Szent Lajos szigeti szerény szállodai szobájában kivételes előszeretettel fordított magyar verseket franciára és francia verseket magyarra. Azután faggattam, hogy beszéljen egy kicsit azokról a francia írókról, akik a legnagyobb hatást tették úgy költői szellemére, mint alkotó művészetére. A válasz minden habozás nélkül jött: különösképpen a francia középkor költői vonzották, valósággal lenyűgözték, mint Rutebeuf, Bertrand de Born, Pierre Vidal, a trubadúr költő és énekes, akiknek verseit lefordította. Mondtam-e - mondotta hogy ez az átültetési munka nekem milyen kivételes boldog érzést hozott? Illyés nagyon szerette a kissé szabadossággal, descartes-i racionalizmussal nyelvelő, fecsegő franciákat, a voltaire-i szkeptikus csufondáros maliciát, Rousseau társadalomreformáló utópiáit, Diderot szókimondó ateizmusát és kimondottan és nem burkolt materialista világfelfogását; Victor Hugo lázadozásait az önkényuralom és a zsarnokság ellen; Rimbaud és Verlaine forrongó szimbolista forradalmi líráját a párizsi Kommünről. Illyés a legszebben mutatta meg a franciák iránti szeretetét és nyílt rokonszenvét már a hitlerizmus árnyékában élő Magyar- országon, amikor 1942-ben, a náci vésznapok felé sodródó időkben megjelentetett egy francia irodalmi Antológiát, amelynek bevezetésében minden ijedelem, félelem nélkül meg merte Írni: "Még akkor is, ha a franciák helyzete kinos, Franciaország mindig meg fogja őrizni szellemi felsőbbrendűségét Európában." Ez a bátor kiállás és állásfoglalás a franciák nemzeti tragédiája mellett a hitlerizmus bélpoklának terjeszkedése idején nagyszerű humanisztikus tett volt és fényesen igazolta, hogy Illyés Gyula francia-barátsága és szeretete nem volt üres frázis, mint azoknál, akik képmutatóan és kárörömmel nézték Magyarországból a francia szabadság és demokrácia ideiglenes leverését, a köztársaság agóniáját. Illyés Gyula francia barátságából magyarázható, hogy milyen boldog volt, amikor a "Puszták Népe" c. szociográfiai regénye és Petőfi biográfiája megjelent francia nyelven a hires Gallimard könyvkiadónál és még hozzá egy csomó verse is napvilágot látott irodalmi folyóiratokban. Nem kevésbé volt öröme, amikor Gara László, a párizsi Seuil kiadónál megjelentette közel 500 oldalas munkában" A Magyar Költészet Antológiájá"-t a XII. századtól napjainkig, Cs. Szabó László gyönyörű bevezetésével. Ebben felfedi azt az érdekes és "megkapó párhuzamot Vörösmarty '^s Illyés költői pályafutása között", amely a két magyar költőt olyan meglepően jellemezte. Amikor közöltem Frederic Lefévre, a "Les Nouvelles Littéraires" c. irodalmi és művészeti hetilap igényes és szigorú főszerkesztőjével, hogy Illyés *Gyula a jelenkori magyar költészet egyik zseniális képviselője Párizsban tartózkodik, minden tétovázás nélkül kész volt vonzó, érdekes, színes interjút közölni lapjában. így folyt le Illyés Gyulával párizsi beszélgetésem egy józamatu és illatú tokaji bor kíséretében, amely kitűnő hangulatot teremtett. Több, mint egy órán át beszélgettünk Illyés párizsi benyomásairól, azokról a jelenkori francia írókról, akiket a magyarok a legjobban kedveltek annak idején, mint Roger Martin du Gard, Gide, Claudel, Proust, Valery, Duhamel, Eluard, valamint a magyar irók magatartásáról a német megszállás alatt és azokról a magyar költőkről, Írókról, akiket Eichmann vérebei deportáltak és meggyilkoltak, mint Sárközi, Radnóti, Halász, Szerb Antal, Gelléri Andor Endre, Pap Károly, Órley, otthon pedig Révész Béla és Szabó Dezső, aki a budapesti ostrom alatt pusztult el az éhségtől. A hosszú interjúból három cikk készült, amelyek a Les Nouvelles Littéraire-ban 1947. május 22-én , az Opérá-ban 1947. feb. 2-án és a Spectateur-ben 1947. jun. 10-én jelentek meg és melyeknek akkor megérdemelt visszhangjuk volt párizsi irodalmi körökben. Illyés Gyulával való párizsi találkozásom újságírói pályám egyik legszebb élménye marad. Egészen hirtelen elhunytéig figyelemmel kisértem életének folyását és költői, regényírói és dramaturgiai munkásságát, amelyekről többször beszámoltam a francia kiadványokban. így tanulmányoztam költészetét és prózai műveinek változatos gazdagsagat a La Littérature Hongroise Contemporainé c. hosszú, Összefoglaló enciklopédikus cikkemben. (Larousse Mensuel, 1952. szeptember.) Amikor Illyéssel újra találkoztam a párizsi Magyar Intézetben 1978 táján, a neki hódolt ünnepség alkalmából, amidőn ugyanis neki Ítélte az Amities Francaises de la Société des Poétes Fran- cais irodalmi diját, újra szívélyesen elbeszélgettünk. Amikor Illyés haláláról Dr. Kovalovszky Miklós professzor, gyerekkori móri barátom értesített, a hir megrendített. Tudtam, hogy mit vesztett a magyar és az európai irodalom, mert az ó alkotó, termékeny zsenijében a költészet és a humanizmus, a regényírás, a dramaturgia szorosan ösz- szefüggött. Egybetartozott elválaszthatatlanul a társadalmi fejlődés szocialista gondolatával, az egyetemes emberi szabadság és a boldogság kollektiv eszméjével. Beregi Tivadar (Párizs) A SAJTÓ "Ez a köztársaság és annak sajtója együtt fog élni, vagy pusztulni. Egy önzetlen, a közszellemtől áthatott sajtó, amely tudja, mi az igazság és van bátorsága annak hirdetésére, fenntarthatja a becsületes közszellemet, j %1 7 % amely nélkül kormányrendszerünk képmutatássá fog aljasulni. Egy cinikus, pénzsóvár, demagógikus sajtó idővel le fogja zülleszteni az egész népet. A köztársaság jövője az uj nemzedékek újságíróinak kezébe, van letéve!" Joseph Pulitzer, 1904. (A magyar származású Pulitzer József a század elejen egyike volt a legbefolyásosabb amerikai ujságtulajdonosoknak. New Yorkban az övé volt a World c. napilap) PETŐ Fi összes költeményei 1219 oldalon A remekmű ára $ 5.- és postaköltség $ 2.RENDELJE MEG SAJAT KÖNYVTÁRÁBA, VAGY AJÁNDÉKNAK családtagjai vagy barátai részére Az őt dollárban benne van a csomagolási és szállítási dij is. Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003.
