Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-08 / 46. szám
Thursday, Dec. 8. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. Illyés Gyula: A PiA&tytaJz yi/epe Anyám apja fölhúzta szemöldökét. - Micsoda? És elövette a kálvinista lemezt, mint tudjuk, ép az ellenkezőjét hirdeti, majdnem ugyanannyi joggal. - És Kossuth? Es Petőfi és Arany János, meg Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Tompa, Jókai, Tisza Kalman, Szilágyi Dezső, Bartha Miklós, azután meg... mint a kalapácsütések, hangzottak kitartóan nagyapa ajkáról a nevek, melyek nagyrészét csak emiatt az érv miatt jegyezte meg valamelyik egyházi naptárból. Ezek nem voltak magyarok? Minden valamire való ember protestáns ebben az országban! Nebánd legyőzve, lógó füllel hallgatott. Mit sem tudott a felsorolt kitűnőségekről, de valami suskust sejtett a dologban... Hörpintett a gyanús pálinkából, melyet a méhészlap receptje után szegfűszegből, tormáiéból és erjesztett mézből maga a házigazda kotyvasztott, s melynek különös izétől a vendég még tájékozatlanabbnak érezte magát. Igyekezett más témát találni, valami reálisat. "Mikor én Tótiba kerültem..." - húzott ki csak úgy vaktában emlékezete gomolva- gából egy fonalat és minden meg volt mentve, pár órára ismét ó'vé lett a tér. A társalgásba hallgatónak engem is bevettek. Tekintetem nyugtalan madárként rebbent hol az egyik, hol a másik öreg arcra, melyeket oly egyformára faragott a közös sors. Vártam, hogy összecsapjanak s mint a hit harcos angyalai megvívják helyettem a lélek küzdelmet. De nem volt bátorságom, hogy beleavatkozzam a beszédbe, hogy álláspontjuk világosabb védelmére tüzeljem őket. Zavartan éreztem, hogy van valami nagyobb dolog, amely a vallási különbség, a mennyország s pokol fölött is Összefűzi őket. A búcsűjárókról esett egyszer szó. "Asszonyoknak való az, nászuram," - legyintett anyám apja s nászúra, az áruló, helyeslőén bólintott. Férfiak voltak. Mint általában az öregek, ők is rendesen a régmúltat elevenitgették. Ott ácso- rogtam mellettük s úgy beittam szavaikat, hogy ezek a valóságnál mindig ragyogóbb és jellegzetesebb történetek jobban megragadtak bennem, mint gyermekkorom valóságos eseményei. Arról a rendkívüli esztendőről például, mikor a budapest- fiumei vasút töltését a pusztákon át megépítették, annyi esetet, kalandot tudok, hogy sokáig azt hittem, mindaz az én időmben történt. Szüleim ifjúkorának esztendei, a kilencvenes évek homályban állnak előttem, de a kiegyezés előtti időkben elóg jól tájékozódom; nem tévednek el a hatvanas évek Kaposváréban, ahova egyszer nebándi nagyapa huszonnégy vágni való űrüt terelt be s a hajtó-pénzen egy hétig mulatott az ukki kanászok társaságában... Ezért érzem néha háromszor is öregebbnek magam, mint amennyi valójában vagyok. A múlt természetesen mindig szebb volt, mint a jelen. Kezdetben rajongva hallgattam az öregek szavait; azután kétkedve, az ifjúság szokásos fölényevei; majd megint igazat adva nekik. A múlt, melyet ők emlegettek, valóban jobb volt. Mert hány inge van most egy béreslegeny- nek? Nebándi nagyapa ládájában, amikor ő megnősült, 16 közönséges bÖgatya volt, 6 rojtos szélű gatya és 16 "sipszáju ümög". Volt azontúl abban két pár csizma, egy valódi ezüst fokos és egy olyan suba, amely még most is jó volna, ha a későbbi idők folyamán véletlenül nem vág bele a villám s nem ég el a kutágassal együtt, amelyen kintfelejtödött. Mit esznek most a pusztaiak? Nagyapa idejében a cselédasszonyok akkora vékában vitték az embereknek az ebédet, hogy alig bírták alatta tartani a nyakukat. Tizenegy óra felé egész asszonykaraván indult ki a cselédházakból. A juhászkutyák egy mérföldről fölszimatoltak a jó paprikás szagára, mely csillogó szalagként úszott a határ ezernyi illata közt. Mert akkor minden volt. Akkor még hal is volt. "Szegény ember akkor nem volt." A koldus kocsin járt. Csak lámpaolaj nem volt, mert azért pénzt kellett adni. Pénz pedig akkor sem volt. De őszintén szólva, nem is igen kellett... olyan urak voltak. Nagyapa elégedett volt. "Ilyen vót az a jobbágyvilág", - mondta merengve, - a kor, melyet ö körülbelül a 80-as évekig számított s melynek elmúltát szomorú főbólintgatásokkal gyászolta. Ez megzavart. Nagyapa nem örült a jobbágyvilág eltűnésének? "Haj, haj, azok voltak a jó idők" - sóhajtotta és nyarakat meg vidám őszöket emlegetett, melyekről döbbenve állapítottam meg, hogy a nemzeti elnyomatás szomorú éveiben teltek el. "Hát nagyapa nem szabadult föl?" kérdeztem. Csodálkozva nézett ram. (folytatjuk) Tivadar György, 1957. dec.9. Trenton,NJ Magyar Steve, 1966. dec.10.Nazareth, Pa Adelman Andor, 1974. dec. 11. Budapest Tomaniczka Kálmán, 1961. dec. 12. Budapest Babirák Lilian, 1980. dec. 11. Bethlehem, Pa. Dréher John, 1977. dec. 13. Miami, Fla. Curtis Juliaf 1981. dec. 15. Tustin, Cal. Dr. Racz Samuel, 1962. dec. 15. Cleveland, O. Markus András, 1964. dec.15. Lincoln Pk,Mich. Oláh János, 1981. dec.14.St.Louisville, Oh Illés Steve, 1980. december, Gary, Ind. Varga József, 1976. december,Los Ang, Cal. Götinger József, 1979. dec. Welland, Ont. Celebrity^ .................... T T T T T T T I— VALÓDI MAGYAR SONKA KAPHATÓ AZ USA EGÉSZ TERÜLETÉN Mindenki tudja, hogy a magyarországi húsáruk minősége és hírneve az egesz világon elismert ^mnimnniii^ (Celebrity) A '^/immnxxzzmxs^ sonka hagyományos módón készül, ízletes, finom, jobb, mint az üzletekben kapható 1 más sonkák l\ KÓSTOLJA MEG A MAGYARORS2ÁGRÓL IMPORTALT \\ Celebrity magyar sonkát l\ Elorefozott, azonnal fogyasztható, sovány, szeletelhető sonka, \\ melyből semmi sem vesz karba, nem zsugorodik, vasarlasaval \\ pénzünkért sokkal többet kapunk, nem magasabb áron, mint 1 \ más importalt sonkából. \\ SOVÁNY \\ * ÍZLETES.IMPORTALT MAGYAR SONKA \\ ^^TTXiniIIITTTTXTTy-v " (Celebrity * IMPORTALT MAGYAR SONKA Kapható: 1.2 es 3 fontos dobozokban vagy szeletelve 4 unciás csomagokban.
