Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-08 / 46. szám
Thursday, Dec. 8. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 5i MÁLTAI LOVAGREND XL Hol lesz az uj Vietnam ? (folytatás az 1. oldalról) Vietnamra hasonlít; hadd ne soroljuk a részleteket, de gondoljunk az egyre halálosabb szorításban vergődő Nicaraguára. Miközben nap, mint nap elárasztanak bennünket az ötvenes évek szellemét idéző hidegháborús szólamok egyre csomago- latlanabb rasszista hullámai, látszólag hazárdjátékosok, demagógok, üldözési mániában szenvedő rögeszmés örültek kezében van az emberiség mind inkább bizonytalanabb mert veszélyeztetett sorsa. Azok kezében, akiket választópolgárokként mi juttattunk hatalomra! Látszólag tehetetlenek vagyunk az őrültséggel szemben. Akkor is, ha egyesével, ha százasával, ha többszázezerrel együtt kivonulunk az utcákra, kinyilvánítani a bekeakaratunkat, a nukleáris végveszély elleni tiltakozásunkat. De csak látszólag! Mert tőlünk is függ, mennyire vagyunk kepesek józanul gondolkozni, mennyire tudjuk Ítélőképességünket mentesíteni a rankzudülo manipulációs hatásoktól. De főképpen: kikre adjuk a szavazatunkat a legközelebbi választásoknál? Ismét azokra, akik a konfrontációs politika érdekében a nukleáris fegyverek további halmozása, a holocaust esélyének további fokozása irányába taszítanák az emberiséget, vagy azokra, akik hajlamosak az ellentétek békés utón való rendezésére? Mert a "hallgatag többség" csak üres szólam! Nincs hallgatag többség, csak olyan, amelyik minden lehetséges módon kinyilvánítja, megmutatja Önmaga akaratát, hat a világ sorsára. Ha azt kérdezzük: hol lesz az uj Vietnám?, csupán szimbolikus utalásokkal élünk. Itt már többről van szó, sokkal többről: hogy Grenada után Nicaragua következik-e vagy Európa? Vagy olyan világot képzelünk el, ahol a közép-amerikai országok is eljutnak valamiképpen a békés egymás mellett élés gyakorlatához csakúgy, mint az izraeliek és a palesztinaiak, ahol Európa nem válik az egész emberiség létezését veszélyeztető nukleáris gvepüvé, vagy oda jutunk, hogy uj Vietnámot mondunk, de ugyanakkor tudjuk, hogy az egész világ végveszélyétől rettegünk. KÜLDJÜNK KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT IKKÁ-VM Sobel Overseas Corp. (330 E 79 St. Suite 1 C, New York, NY 10021, telefon 212-535-6490), az IKKA főügynöksége az Egyesült Államokban, felhívja barátai és vevői figyelmét, hogy a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmával gondoljanak Magyarországon élő szeretteikre és barátaikra ajándékcsomagok küldésével. Mint a múltban, most is kaphatok az IKKAN át a megszokott ajándék- utalványok, valamint mindenféle árucikkek, a zsebrádiótól az autóig. Minden ajándék-utalványnak irodánkban kell lennie 1983. december 1-ig, ugyancsak az elelmiszer-és más árucikkek megrendelésének. Tekintettel a nagy érdeklődésre karácsony előtt, mindent elkövetünk, hogy az ajándék-utalványok és más megrendelések az ünnepekre ott legyenek Magyarországon. További felvilágosításért hívjak (212) 535-6490 számot, vagy lépjenek összeköttetésbe a helyi IKKA ügynökséggel. Opus Dei hatalmi ügynökök nagy befolyásra tettek szert a Vatikánban, mivel ők segítették hozzá a jelen pápát beiktatásához. II. János Pál iránti udvarlás már akkor kezdődött, amikor még Krakkó érseke volt. Felkérték, hogy mondjon beszédeket Opus Dei főiskolákon és a rend nemzetközi központján, Rómában. Hogy Wojtyla képmását, mint pápának alkalmast (papabile) ismertebbé tegyék, az Opus Dei kinyomtatta és körözte beszédeit a Vatikán hierarchiája között. Mikor Karol Wojtyla pápa lett, meghálálta a segítséget azzal, hogy az Opus Dei-t az egyedülálló státusra, "személyes főpapságára emelte. Az Opus Dei bírálói attól tartanak, hogy ez a pápai edictum lehetővé teszi a tagoknak, hojgy mellőzzék a helyi püspökök tekintélyei, különleges helyzetekben, és ezzel erősiti a rend hajlamát, hogy mint "egyház az egyházban" működjék. Ez fontos diadal volt az Opus Dei részére, mert előtte elutasításra talált XXIII. János és VI. Pál pápák részéről. Az Opus Dei státusának felemelése része volt egy átfogó stratégiának, a jezsuitáknak és más papoknak a felszabadító teológiai mozgalomban való aktiv befolyása csökkentésére. II. János Pál harca a jezsuitákkal kiéleződött 1981 októberében, amikor a pápa felfüggesztette a rend alkotmányát^, elmozdította a rend betegeskedő nagyfőnöket, Pedro Arrupe-t és helyébe egy saját választású jezsuitát ültetett. A jezsuiták nagy izgalmat keltettek a Vatikánban, amikor kérdőre vonták a papai kijelentéseket a születéskorlátozásról, papok cölibátusáról, nők kitiltásáról a papságból, és különös jelentőséggel, papok beavatkozásáról a politikába. Mivel, főképpen világi szervezet, Opus Dei mentesítve volt e szabályok alól. A pápa nemrégen felkérte az Opus Dei vezetőit, hogy A "The Sunday Times" alapján. Hírszerző jelentések szerint az Irán és Irak közötti hosszan elhúzódó Perzsa-öböl- beli háborúban legalább 175.000 de az is lehet, hogy egy félmillió ember vesztette életét. A legsúlyosabb veszteségek az irániakat érték. Az iráni halottak száma legalább 125.000, de nem kizárt, hogy négyszer ennyi. A lakókat tájékoztató források névtelenségbe burkolóztak. Az ö véleményük szerint 50.000 iraki lelte halálát a harcokban. Súlyosan megsebesültek mintegy 600.000- en. "Az emberanyag szertelen pazarlásában szinte az első világháborúra emlékeztető háború." Ez a vélemény az amerikai külügyminisztérium egyik magasrangu tisztviselőjétől származik. Az óriási emberanyagveszteségek és az irakiak közvetítő megoldást kereső felhívásai ellenére amerikai diplomáciai és katonai körök arra számítanak, hogy a háború még hónapokig, sót talán évekig is elhúzódik, mert egyik fél sem lesz elég erős ahhoz, hogy kivívja a győzelmet. Washingtoni felmérés szerint kevés az esély a tárgyalásos rendezésre, amig Khomeini ajatollah uralkodik Iránban és Szaddam Husszein Irak elnöke. Amióta 1980 szeptemberében kirobbantak a harcok, állandó aggodalom uralkodik amiatt, hogy a konfliktus kiterjedhet az öböl térségében és ezzel létfontosságú olajberendezéseket veszélyeztethet. Júliusban, amikor Teherán és Bagdad kezdjék el működésüket Lengyelországban, ahonnan ezidáig távoltartották magukat. Kissé ironikus, hogy a pápa megfeddjen papokat politikai tevékenységük miatt, amikor, a modern időkben, ő maga kimagaslóan a legpolitikusabb pápa. János Pál, a lelkes hazafi, azzal fenyegetőzött, hogy honfitársaival együtt fog harcolni, ha a Szovjetunió megkísérelné elnyomni a lengyel munkások lázadását. Politikai tevékenysége nem csak jól meghirdetett utazásokból és szónoki beszédekből állt, hanem, jóváhagyásával, a Vatikán csendesen átutalt 40 millió dollárt a Szolidaritás részére. De a lengyel szakszervezetek támogatásának, és a munkások jogainak védelmében kibocsátott enciklika ellenére, szimpátiája nem terjed ki a Vatikán Város munkásainak jogaira: elutasította a Vatikán alacsony fizetésű munkásainak követelését tisztességes bérekért, és hírek járnak egy sztrájk lehetőségéről is. Amikor, közel ót évvel ezelőtt, II. Janos Pál elfoglalta a pápai széket, katolikusok, világszerte, azon tűnődtek, vajon ö-e a legmegfelelőbb személy a 700 millió hivő (a világ légnépesebb felekezetének) vezetésére. Sok tekintetben egyedülálló választás volt: a 16. század óta az első nem-olasz pápa; az első kommunista országból; az egyetlen ujabbkori pápa a Kúriában teljesített munka tapasztalata nélkül. A katolicizmus zűrös napjaiban érkezett II. János Pál a Vatikánba. Politikai felfordulás Lengyelországban és Latin-Amerikában az uj pápa munkáját többnek Ígérte, mint egy lelki pásztorét. Karol Wojtyla tudta ezt, csakúgy, mint a kardinálisok is, akik megválasztották. És a CIA, tudva, hogy egy másik XXIII. János katasztrófát jelentene a US külpolitika részére, nyilván érvényesítette befolyását az Opus Dei es a Máltai Lovagrend utján. (folytatjuk) szokatlanul erőteljes hangnemben fenyegette egymást, a Reagan-kormányzat figyelmeztette a háborúskodó feleket az Egyesült Államok érdekeltségére az öbölbeli hajózásban. Lényegében ismét megerősítette Jimmy Carter volt elnök 1980-as nyilatkozatát, mely szerint az öböl létfontosságú az amerikai érdekek szempontjából. Fokozott aggodalomra az ad okot, hogy Irak Exocet rakéták kilövésére alkalmas 5 francia Super Etendard bombázót vásárolt. Mig a beszerzett francia gépek uj lendületet adnak az iraki légierőnek, amerikai hivatalos körök arra a döntésre jutottak, hogy nem okoznak jelentős erőeltolódást a mostani erőegyensúlyban és kevés hatast gyakorolnak a háborúra, kiveve azt az esetet, hogy Irak úgy dönt, öngyilkos támadásra használja fel a gépeket nagy iráni olajberendezések elleni támadásokban. Amennyiben a harcok erőteljesen fokozódnak, amerikai katonai kórók véleménye szerint az iráni légierő valószínűleg rendelkezik azzal a képességgel, hogy csapást mérjen Irak Öbölbeli szövetségeseire, Szaúd- Arábiára és Kuvaitra. Az alkatrészhiány következtében az iráni légierő lemarad az iraki mögött majdnem 10:1 arányban; az irakiak szovjet MIG- gépekkel és francia MIRAGE vadászgépekkel rendelkeznek. Általános vélemény szerint a forradalom előtt Iránnak szállított F-14-es gépek közül már csak nagyon kevés vethető be alkatrészhiány és az iráni pilóták hiányos kiképzettsége miatt. Az Irak-iráni vérfürdő
