Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-11-17 / 43. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 17. 1983. Somogyi Sándor: A Római Klub tevékenységéről A Fiat müveknél dolgozó Aurelio Peccei magyar származású olasz közgazdász 1968— ban arra az elhatározásra jutott, hogy Összehívja a világ 30 tekintélyes tudósát és megvitatja velük az emberiség további fejlődésének a lehetőségeit. Rómába invitálta a sajátmaga által kiválasztott főket és a főnöke, Agnelli számlájára megrendezte a találkozót. Alapjában véve ezek a későbbi Római Klub alapitói, s igy kezdte el a nemzetközi szereplését a szervezet. A kis társaság két fő feladatot tűzött maga elé;- Hitelesen feltárni az emberiség előtt tornyosuló nehézségeket, és megismertetni azokat a legszélesebb tömegekkel. Ajánlásokat késziteni nemzetközi gazdasági és politikai szerveknek mindenek előtt a fejlett tőkés országok vezető körei számára. A szervezet fennállása alatt hét komoly tanulmány létrehozását segítette elő - több közülük nagy vihart kavart fel a nemzetközi életben. Az első az volt amelyet a klub alapitó tagjai rendeltek az amerikai Massachusetts Institute of Technology-tól. Ebben az emberiség jelenlegi es várható problémáiról, a lehetséges megoldásokról szóltak. W. Forrester - Dennis L.Meadows es munkatársai készítették - nagy viszhangot kiváltva - a "Növekedés határai" címmel. Felsorolták azokat a korlátokat, amelyek szerintük határt szabnak az emberiség fejlődésének, és arra a következtetésre jutottak, hogy a növekedés stratégiája csapda az emberiség számára, mert a gyors fejlődés nem folytatódhat vég nélkül. A jelentés szerint végzetes ellentmondás van egyrészt a Föld gyorsan szaporodó népessége és a termelés rohamos növekedése, másrészt a bolygonk véges erőforrásai és a termelésnek az emberi környezetre gyakorolt káros hatásai 'közótt,. Meadowsék szerint világméretű katasztrófa következik be, ha nem változik meg alapvetően a társadalmi termelés szerkezete es technológiája. Meghirdették a "zéró- növekedés" elméletét, ez azonban a világnak csak egyes részeiben aratott sikert. A klub által kiadott müvekből az az alapigazság derül ki, hogy tudatosítani kell a társadalomban azt a lappangó valóságot, hogy a különböző országok, térségek lakói kölcsönösen egymásra vannak utalva, hiszen British Columbia tartomány miniszter- elnöke William Bennett hadat üzent a tartomány munkásainak. A hadüzenet első lépéseként 1000 tartományi alkalmazottat elbocsátott, a kollektiv munkaszerződés azon szakaszának megsértésével, mely előírja, hogy létszámcsökkentés esetén a legkevesebb munkateljesitménnyel rendelkezőket kell elbocsátani. A tartomány szervezett munkásai hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak a miniszterelnök irodája előtt. 35.000-en követelték az elbocsátottak visszahelyezését. Ha követelésüket nem teljesitik tervbe vették a tartomány közlekedési, kőzházi, iskolai alkalmazottainak sztrájkba hívását. Bennett miniszterelnök nem tagadja, hogy célja a szakszervezet lerombolása. Törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely megkönnyítené a munkáltatóknak, hogy választás elrendeléséért folyamodjanak, amely alkalmat adna a szakszervezet ellenződnek a szervezet kiküszöbölésére. az egész emberiség szerves egységet alkot. 1978-ban készült el "Tanulás korlátok nélkül." Létrehozásában oroszlán részt vállalt James Batkin amerikai és Mircea Molitza román tudós. Megállapították, hogy a '70-es évtizedben több, mint 800 millió azoknak a száma akik nem tudnak írni, olvasni. Afrikában a lakosságnak közel háromnegyede, Dél-Azsiaban kétharmada, Latin-Amerikában pedig közel negyede analfabéta. A világ 30 leggazdagabb országa 75-szór többet költ oktatásra, mint a legkevésbé fejlett 30 állam. Ezért az elsődleges kérdések között kell számon- tartani az ezen a téren jelentkező hiányosságok mielőbbi felszámolását. A legutóbbi dolgozatot 1982 elején hozták nyilvánosságra "Életre-halálra, mikroelektronika és társadalom" megjelöléssel. Ebben azzal foglalkoztak a hozzáértők, hogy a mikroelektronika a miniatürizáláson, automatizáláson, komputerizáláson, robotizálason keresztül alapvetően megváltoztatja az ember életét, munkáját s változásokat hoz nemcsak a tudományokban, de a hadi- technikában is. A mikroelektronika nem egyszerűen uj iparág, hanem második ipari forradalom uj hajtóereje, amely áldást és átkot jelenthet az emberiség számára. 1979-ben A Ro'mai Klub megkezdte a Forum Humánumnak nevezett ifjúságpolitikai akcióját. Elképzelésük szerint vitafórum kell a 20-30 éves fiataloknak, ahol a résztvevők maguk fogalmaznak meg a világrendszer számukra kívánatos fejlődési alternatíváit. A Klub tagjai a világ 40 országából kerülnek ki, de az alapszabály egyértelműen leszögezi, hogy politikus nem lehet tagja ennek az organizációnak. Van közöttük amerikai, nyugat-európai, kelet-európai - Magyarországról Bognár József és Szentágothai Janos. A Klub egy társadalmilag hatékony és jól működő szervezet, tagjai sorából azonban mind sűrűbben lehet hallani azokat a megjegyzéseket, hogy manapság a gazdaságpolitikusok és a kormányok kevésbé figyelnek fel a munkájára. Tudósok egy része úgy gondolja, hogy meg kellene újulnia a csoportnak, uj töltőanyagra van szükség, gondolatilag és a tudósok összetételét tekintve friss, fiatal egyének kellenének, mert a vezető személyek lassan kiöregednek - a munkát pedig folytatni kell. Nem csinál titkot abból sem, hogy nem kevesebb, mint 11.000 tartományi alkalmazottat kiván elbocsátani. ilyen és hasonló lépésekkel próbálja a tartomány pénzügyi helyzetét megoldani. A szakszervezet lerombolásával olyan légkört akar teremteni, amely kedvező a munkáltatók részére és siker esetén uj vállalatokat tud Kanada minden térségéből odacsalogatni. A kanadai munkások felismerték, hogy Bennett miniszterelnök magatartása veszélyezteti minden tartomány dolgozóinak érdekét. A tiz tartomány minden dolgozója támogatja a British Columbia-i dolgozók élet-halál küzdelmét. TOKIO. Robert C. McFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, aki Japan fővárosában volt Reagan elnökkel, sajtónyilatkozatban intette Szíriát, hogy az USA megtorló intézkedéseket tesz, ha Szíria megtámadja az USA Libanon fölött repülő hadigépeit. MUNKAHELYEK A fegyverkezési megszállottak, és a hadiipar haszonlesői, azzal igyekeznek a nagyközönséget megnyugtatni, hogy a hadiipar munkaalkalmakat teremt. Csak arról hallgatnak bölcsen, hogy, egyrészt, ugyanannyi pénz elköltésével minden más gazdasági tevékenykedés sokkal több munkahelyet nyújt, másrészt, a hadiiparra költött pénz elvonása más tevékenységtől munkanélküliséget okoz. Ennek a megállapításnak megerősítését láthatni a New York Times okt. 16-i számának "Carreers ’84" cimü mellékletében: Marion Anderson, az Employment Research igazgatója, mondja: "A védelmi költekezés nemcsak nem kielégítő módja a munkahely- teremtésnek, de nagyon hatékony módja a munkahelyek megszüntetésének. Annak súlyosan nyomasztó hatása van a foglalkoztatásra, országszerte." A cikk közöl egy ábrázolást is: egy mérleg egyik serpenyőjében harci-repülőgépek, ágyunaszádok, rakéták, harckocsik, stb., a másik serpenyőben emberek. A Council of Economic Priorities tanulmányában kimutatja, hogy a Pentagon által elköltött minden egy milliárd dollár 28,000 munkahelyeti nyújt, mig ugyanezen összeg elköltése a tömegközlekedésben 32,000, a személyi fogyasztásban 57,000, az oktatásban 71,000 munkahelyet teremt. Az említett Employment Research mutatja, hogy az 1981-es katonai költségvetés 154 milliárdja 1.5 millió munkahely elvesztését okozta. Ha mindehhez hozzávetjük Reagan elnök és társai által ujjongva hangoztatott állítólagos "javulást", hogy kezdünk ki'lá- bolni a nagy bajból, mert csökken az infláció, de még inkább, mert emelkedik a vállalati profit, mialatt a munkanélküliség csökkenése (?) csak enyhe hullámverést mutat, mindez csak igazolni látszik, hogy a Reagan- féle uralkodó körök felfogása szerint, a gazdasági válság mértéke egybeesik já profit mértékével. E felfogás szerint Á munkanélküliség nem része a gazdasági válságnak, ha azt nem lehet a dolgozók lustaságara kenni, akkor azt valami rendkívüli, termeszetfeletti erő, mint földrengés, vagy árvíz okozza, tehát bele kell nyugodni és türelemmel kivárni, amíg a baj elmúlik. Szerintük, a munkanélküli segély csak munkakerülésre serkenti az embereket! Úgy tűnik, hogy Reagan elnök és társai megvetik a szegényeket, a dolgozókat és a nem-gazdagokat. A munkanélküliségnek vannak más, gazdasági kihatásai is. Kivesz pénzt az emberek zsebéből, amivel vásárolhattak volna. Bajba hozza az állami és szövetségi költség- vetést, mert elmossa az adóbevétel alapját, ugyanakkor költségtöbbletet okoz a munkanélküli és a jóléti segély növekedésével. A tömeges munkanélküliség társadalmi problémákat okoz. Sok évi kutatás bizonyítja, hogy párhuzamosan a munkanélküliseggel emelkedik az alultápláltság, betegség, alkoholizmus, öngyilkosság, kábítószerek használata, bűnözés, erőszak. A tömegmunkanélküliség súlyos veszedelemmel fenyegeti az amerikai társadalom szervezetét. Ennek a veszedelmes és embertelen problémának megoldására nem Reagan ót milliárd dolláros szépségflastro- mdra van szükség, hanem komoly, a problémához méltó nagy összegekre, ami kóny- nyen előteremthető a katonai költségvetés nagymérvű csökkentéséből, és a gazdagokra, a nagy vagyonokra és nagyvállalatokra kivetett és behajtott, kibúvó nélküli, fokozatos adókból. A bajból kivezető más ut mncs’ Vágó Oszkár Kanadai riport
