Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO Munkássors Texasban Tudja Ö»..? Egyetlen tiz megatonos atombomba felrobbanása 300 mérföld magasságban az Egyesült Államok közepe fölött teljesen megbénítaná az ország erőmüveit, a telefon, távíró és rádióhálózatot, a ma már komputerekre alapozott közgazdaságunk csaknem minden ágát. A Reagan kormány gondolt erre a lehetőségre és már kutatják annak módját, hogy miként lehet az erőmüvek működését ilyen esetben biztosítani. A katonaság részére megszerveztek egy független telefonhálózatot. *** A Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztériuma két millió tégely csillapitószert raktározott el arra az esetre, ha valamilyen katasztrófa, esetleg atomháború esetén pánik tömé kL Még jó, hogy nem aszpirint készülnek ilyen esetre kiosztani a lakosságnak. *** Mindenki ismeri a Del Monte kannázott gyümölcsterméket. Ez a cég a század eleje óta működik Califomiában. Óriási vagyont halmozott fel részvényeseinek. Az utóbbi évtizedekben külföldi versenytársai támadtak. A Del Monte cég különös módot választott a külföldi cégekkel való versenyzésre. ÖK IS KÜLFÖLDI CÉGGÉ VÁLTAK. 1956 óta Olaszországban létesítettek nagy gyümölcstermelő területet, paradicsom, körte és barack importálására Amerikába. 1960 óta Dél-Afrikában is létesítettek barackültetvényeket. 1968-ban megvásárolták a West Indies gyümölcs- termelő céget, kiterjesztették működésüket Kenyára (Afrika) és Venezuelára is. 1978 óta már nincs e cégnek egyetlen ültetvénye Califomiában. Hogy mi történt az ültetvényeken dolgozó amerikai munkásokkal? Kisebb gondjuk is nagyobb annál! Gondolkozzunk e tényeken, mielőtt Del Monte terméket vásárolunk az élelmiszerüzletben! *** Az angliai Quaker szervezet támogatásáról biztosította központjában dolgozó 37 alkalmazottját, akik nem hajlandók a kormánynak befizetni adójuk felét. Azt a felét, amely hadikiadásokra menne. *** Találja ki a kedves olvasó, hogy ki lesz munkaügyi minisztériumunk bányabiztonsági osztályának uj főnöke? Ugye nem találja ki? Senki más, mint David Zeeger, egy volt bányatulajdonos. Reaganék ismét a kecskére I bízták a káposztát. *** A Teherautósóförők szakszervezetének felmérése szerint 33%-os a munkanélküliség a tagság között a tavalyi 28%-hoz viszonyítva. így néz ki a ”gazdasági fellendülés" ebben az iparágban! *** A Harvard Egyetem diáklapjának, a Harvard Crimsormak 100, mondd száz szerkesztője van. Ha akadnának köztük magyarul beszélők, használhatnánk őket a mi 12 oldalas lapunk háromtagú szerkesztőségének kisegítésére. "Hordjátok el magatokat, mielőtt kirúglak benneteket" - ordítja az egyik piszkos népszálló, munkaközvetítő, a Krash Cabin ügyvezetője. A Krash Cabin egyike azoknak a népszállóknak, amelyek Houston, Texas környékén működnek. Olcsó munkaerőt szállítanak a város' ipari üzemeinek. Az egyik munkás, aki előző nap 85 fokos hőségben 10 órán át gödröt ásott, könvör- gött, hogy hagyják pihenni. "Túl fáradt és beteg vagyok, képtelen dolgozni"- mondta. "Nem törődöm vele - ordította Bob McClarity, a főnök - ez nem jótékonysági intézet." Ebben igaza is volt. A Krash Cabin lakóit éjjel-nappal munkára küldik vagonok kirakására, cement lapátolására, kokszkohók tisztítására és más nehéz, sokszor veszélyes és ideiglenes munkára. A Krash Cabin tulajdonosa 6-tól 15 dollárig menő órabért kap a vállalatoktól, amiből a munkásoknak csak $3.35 minimum bér jár. De ezt a csekély összeget sem kapják kézhez, mert "lakbér" fejében, munkaruháért, munkakesztyűért levonnak belőle. A megmaradt nehány dollárt sem adják oda készpénzben, hanem szelvény (voucher) formájában, amit a vállalat vendéglőjében kell beváltani. Itt az italmérő azt kérdezi: "Mit iszol?" "Semmit" - szól a munkás. "Akkor is fizetsz érte, ha be akarod váltani a szelvényt"- mondja az italmérő. "Rabszolgaüzem ez" - mondja Rév. James Chapman, a helybeli pap. Ennek ellenere a népszállók tulajdonosai tudják, hogy a kétségbeesett munkanélküliek sokasága állandóan rendelkezésükre áll. Ezek hajlandók bármilyen munkát elvállalni, bármilyen feltételek mellett. (A népszállók büntetlenül es minden korlátozás nélkül működnek. Tulajdonosaik sikeresen harcoltak minden olyan törekvés ellen, amely munkásvédelmi szabályokat állított volna fel. Nem egyszer sztrájktörőket is szállítanak. Újságírók, akik négy hónapon át vizsgálták a helyzetet, számos népszálló lakosait kérdezték ki és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a munkások a 19. századi ipari forradalom előtti körülmények között élnek, nélkülözve minden munkásvédelmi törvényt. Az országban dúló hosszantartó gazdasági válság uj munkanélküli réteget teremtett. Ezek az északi államokból a napsütéses déli államokba özönlöttek, miután kimerítették munka- nélküli biztosításukat. Dr. Gene Boisaubin, a kórház orvosa ezt mondja: "Csodálkozom, hogyan tudnak ezek életben maradni? Betegek és dolgoznak, mert attól félnek, hogy elveszítik munkájukat." A munkások arra törekszenek, hogy egy, vagy több heti munkát kapjanak. Ezen idő alatt szorgalmasan dolgoznak, abban a hitben, hogy a vállalat állandó munkára alkalmazza őket. De ez csak nagyon ritkán fordul elő, márcsak azért is, mert a népszálló és a munkaadó közötti szerződés értelmében, ha a vállalat állandó munkára akarja alkalmazni a munkást, köteles $696.- dijat fizetni a népszállónak. Vannak olyan népszállók, melyeknek tulajdonosai egy dollárt számítanak fel a munkásoknak a munkába vitelért. Használt munkaruhát kényszerítenek rájuk, magas áron. Vannak, melyek levonják a bérből a társadalmi- biztosítási adót, de azt azután bezsebelik. Raymond Doman, 33 éves teherautósófőr Indiana államból jött Texasba feleségével és gyermekével. Két hónap múlva munkát kapott. Egy olajkellékeket gyártó cégnél olajcsöveket kellett a teherautóra raknia. Munka közben porckorongsérűlést szenvedett és az orvos szerint soha többé nem tud fizikai munkát végezni. Elment a munkáltatóhoz, a Lone Star Labor ügyvezetőjéhez, Harold Pinleyhez, aki azt mondta, hogy "sajnálom, de mi nem fedezzük munkásainkat rokkantsági segélyre." Kétségbeesve próbál orvoslást találni és közben 1.900 dolláros számlát kapott a kórháztól a kezelés költségei fejében. *** A Krash Cabin lakói alszanak. Az eső becsurog a tetőn a pokrócokon alvókra. Patkányok szaladgálnak a szennyezett padlón. Az irodában az egyik munkás felháborodottan követeli pénzét a Hughes Tool Co.-nál végzett két napi túlórázásért. "Nem tartozom neked semmivel" formed rá Bob McClarity. Egyszerre csak nagy dörrenés kelti fel az alvókat. "Mi történt?" - kérdezik a megrettent munkások. "Semmi, semmi" - mondja az ügyvezető, revolverrel a kezében. "Nem találtam el, de egy biztos, hogy itt nem fog mutatkozni többé." (A fenti cikk a Wall Street Journal június 22-i számának első oldalán megjelent irás alapján készült. A cikket George Getschow irta.) Nem hízelgő körülmény az, hogy az Egyesült Államokban a kábítószerek törvényen kívüli használata túltesz minden más iparilag fejlett országon. Az európai országok között Nyugat-Németországban a legsúlyosabb a heroin-probléma, de nálunk még rosszabb, mert 450-500 ezerre becsülik a heroinnal élők számát. Kábítószer-használat a Szovjetunióban alig fordul elő, ott inkább az alkoholizmus okoz komoly problémát. Amerika legfőbb gazdasági versenytársa Japán, szigorú törvényekkel vetett véget az amphetamine és heroin-járványnak a második világhábc-’i után és később a marijuanával is úgy- ezt tették. Ha külföldi látogatóknál kábítószereket találtak, letartóztatták és deportálták őket. Most az összes iparilag fejlett országok között Japánban használják a legkevesebb kábítószert. A kábítószerek világszerte elismert szakértője, Dr. Gabriel Nahas, a Columbia Egyetem professzora mondotta, hogy "1980- tól kezdve az Egyesült Államokban fogyasztják a legtöbb marijuanát, még azoknál az országoknál is többet, ahol ezt már évszázadok óta használják, u.m. Indiában, Pakisztánban, Afganisztánban, Iránban és Egyiptomban.'’ Dr. Nahas azt is megjegyezte, hogy Egyiptomban, ahol ősidők óta nagy mennyiségű hasist (ez a marijuana arab neve) használtak, az ötvenes és hatvanas években nagyon szigorú büntetést mértek ki használata és árusítása ellen. Abban az időben Egyiptomban a hasis fejenkénti használata csupán egytizede volt az Egyesült Államokénak. Egyedül heroinban nem vezet a U.S. Csupán Irán vezet ebben, utána Pakisztánban és Malájföldön használnak több heroint, mint a U.S.-ben. 3. A U.S. első helyen áll a kábítószerekben
