Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-11-10 / 42. szám
Thursday, Nov. 10. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Illés Sándor VII. ialAixténz \ Mozgásszervünk ) m. AZ IZMOK Az izmok lübb magvú izomsejtekből, izomrostokból tevődnek össze. Ezeknek a nyúlánk, rugalmas képleteknek hossza pár millimétertől néhány centiméterig terjedhet, átmérőjük már csak mikronnal mérhető. A rostok mikroszkopikus szerkezete, ill. az izmok funkciója szerint megkülönböztetünk: harántcsíkolt és sima izmokat. Az előbbiek az akaratunktól függő mozgások végrehajtói, az utóbbiak automatikusan mozgatják belső szerveinket (gyomor, bél, hólyag, érfal stb.). A ha- rántcskolt izmok többsége végtagjaink, testünk mozgására, környezetünkben való mozgásunkra szolgál. Kisebb részével csak szemünket, szánkat, arcunkat, nyelv ünket stb. mozgatjuk. A szív különleges izom: szerkezete szerint harántcsíkolt (mikroszkóppal haránt csíkola- tok láthatók a rostokban), funkciója szerint sima izom. Munkája életfontos és egy életen át megszakítás nélkül folyamatos. A testmozgató izmok az ízületet alkotó egyik csonton erednek és a másik csonton tapadnak. A csonthoz tapadás legtöbbször nem közvetlenül, hanem elvékonyodó kötöszöveti ín útján történik. Legerősebb ezek közül a sarok közismert Achilles-ina. Hogy az izomnak melyik végét nevezzük eredésinek és melyiket tapadásnak, nincs egyértelműen meghatározva. Általában a fixebb csonton levőt minősítjük eredésinek, a jobban elmozdulóhoz csatlakozót tapadásnak. Mind az ere- dés, mind a tapadás nagyon intenzív kapcsolat, az inak végei szinte beleszövődnek a csontokba, olyan erősen, hogy rendellenes meghúzás esetén legtöbbször nem a kapcsolódás szakad nneg, hanem az izom, az ín szakad cl, vagy a csontból töl ik le egy darab. Az izmok általában párosával működnek, minden mozgásnak van ható és ellenható izma. A ható izom összehúzódásával a csontot bizonyos kívánt irányba mozdítja, majd ellazulásával megadja a lehetőséget arra, hogy az ellenható, antagonista izom akciójával azt ellenkező irányba vigye. Az izomrostokat közös kötegben az izmokat borító izomhártya tartja. (Ennek sérülése esetén izomsérv keletkezik, mert az izom a sérülés helyen kiboltosodik.) IZOMFARADÁS A fáradás közvetlen oka az izomban felszaporodó tejsav. A pihent izomban nagy mennyiségű glükogén (cukorfajta) van felraktározva. Munkavégzés közben ebből tejsav képződik. Ha az izom folyamatos igénybevétele miatt ez a tejsav nem tud időben eltávozni, izomfáradás jön létre. Az izomból a tejsav a vérkeringés útján a májba jut, ahol ismét glükogenné alakul és ismét eljut az izmokhoz. Az anvagcserének ez a Cori kör nevű forgása is bizonyítja, hogy mozgásszerveink nem elszigeteltek, jó működésükhöz nemcsak ízület, izom, hanem jó szív és vérkeringés is szükséges. A légzés szerepe sem elhanyagolható, mert bizonyított tény, hogy oxigénhiányban az izmok fáradása lényegesen hamarabb következik be (az izmok nem sokáig bírják az oxigén-,,adósságot”). Az izomláz nem azonos az izomfáradással, ez nem működés alatt, hanem utána lep fel és nem anyagcserezavar következménye, hánem csak az izomrostok jelzése, csökkent alkalmazkodási reakciója régen végzett, szokatlan mozgásokra. Amíg az előbbi eseten feltétlenül pihenés szükséges, az utóbbival kapcsolatban inkább a hozzászoktalás, rádolgozás, a „kutyaharapást ebszőrével” elv' alkalmazása tanácsos. Mozgásszerveink éppen úgy sérülhetnek, sokféleképpen megbetegedhetnek, mint bármely más szervünk. Túlzott igénybevételük eldurvulásra, elkopásra, deformálódásra vezet, tétlenségük sorvadást, zsugorodást eredményez, öregedésük mészáréra kodással, merevedéssel, beszűküléssel jár. (folytatjuk) ......... Éppen akkor csurgott ki a kávé a nagy presszógépből. Eros volt nagyon. Kelemen bekapott egy sonkás szendvicset. Később egy aszpikos tojást is megevett. Közben senki se törődött vele, csak Piriké igyekezett szórakoztatni, miközben mindenféle badarságot összebeszélt. Panaszkodott, hogy öt mellőzik, mert ő csak gépirónö, mert az ő apja nem tehetős, kistisztviselő, neki persze nem jut minden héten uj ruhakölteményre, ó akkor újítja fel a ruhatárát, amikor árleszállítás van.- Tudja, tanár szerettem volna lenni. Tanítani, istenem, milyen csodálatos élmény lehet tanítani. Fölállni a katedrára, szemben harminc-negyven várakozó szempárral és beszélni, beszélni. Most meg írom a száraz üzleti leveleket: kérem, szíveskedjék három napon belül vagy postafordultával intézkedni, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk jogtanácsosunk által....brrr Hat nem rémes? A kezébe nyomott még egy szendvicset.- Egyen csak. A maga szülei micsodák?- Parasztok. Falun élnek. Az öregapám érseki cseléd volt Kalocsán. Tudja, merre van Kalocsa? Köröskörül az egész határ érseki birtok volt. Külön a kanonoki földek. Apám már szövetkezeti tag, én meg gépkocsivezető vagyok. Technikumot végeztem. Én is szerettem volna egyetemre kerülni, nem mondom. De talán majd a fiam.- Van fia?- Nincs. Egyelőre. Nekem még rendes lakásom sincs és ilyenkor, amikor ezt látom...- Ne nezze. Tudja mit? Az a legjobb, ha behunyja a szemét. Higgye el, hogy az a legjobb. Akkor nem lát semmit.- De én szeretek nyitott szemmel járni.- Az a maga baja - karolt bele ismét.- Jöjjön, tudok egy csendes sarkot. A konyhában vannak a legkevesebben. És tudja, mi van ott? Ne, ne erőlködjék, nem találja ki. Rengeteg habos sütemény... Kelemen nem evett habos süteményt a konyhában, de Piriké faggatására elmondta, mi cél hozta ebbe a pazar lakásba.- Nem hiszek magának - csücsörítette a száját a leány- Mutassa a pénzt.- Tessek! - vette ki a zsebéből a bankjegy- kóteget.- Úristen! - csapta össze a kezét a lány.- Ennyi pénz. És maga visszaadja?- Ha megtalálom a tulajdonosát! Képzelje, ha maga vesztette volna el.- Nekem sosem lesz ennyi pénzem. Még jo, hogy én tudom, mennyire nem boldogít a pénz. Az én nagyapámnak valaha sok-sok pénze volt, telkekkel spekulált az öreg. A pénzét ékszerekbe fektette. Apám gyakran mesélte, milyen mesés ékszerei voltak, brilljei, smaragdjai. A háború utolsó évében aztán elrejtette nehogy más kezébe kerüljön. A nagymama vidéki lány volt, egy kis Veszprém megyei faluból. Markőről került fel Budapestre. Nos, nagyapi oda utazott, amikor már Pestet nagyon bombázták, negyvennégy végén, s elvitte magával egy nagy kazettában az értékeit is. Ezt aztán elásta Markó határában, mert otthon, a kis vidéki házban nem merte. Negyvenötben a háború végén, ki akarta ásni a kincseit, de a határ felé tartva ásóval a vállán, aknára lépett és az széttépte. A nagymami nem tudta, hova rejtette a gyémántokat, sohasem talalta meg. Nyomorban halt meg, mert akkor nehéz volt nagyon újrakezdeni az eletet. Hat ennyit ér a vagyon.- Az apja sosem próbálta felkutatni a kincset? * m » • *'• » & ■ ■' *»*ssjrs*f jrjj’j'jr Jpjr.Fjf-.rjru*?- Dehogynem. Minden nyáron ott töltötte a szabadságát. Nem vitt magával csak epry ásót és egy csákányt. Járta a határt. Ásott minden facsoport körül. Hegyes bottal szurkálta a földet. A falubeliek azt hitték, hogy meghibbant. Aztán abbahagyta. A mama azt mondta, hogy nem érdemes a kincs után kutatni. Megleszünk majd valahogy, fontos az egészség. Es neki volt igaza. Én meg néha álmodom a kinccsel, a nagyapa ékszereivel, s elképzelem, milyen lenne az eletem, ha megtaláltuk volna. Talán mint Rozikáé. Lenne nekem is sok-sok ruhám. Nyáron külföldre mennénk nyaralni. Vennék egy sportkocsit, fehéret.- Tudja Piriké, ha nem negyvenezer forintot találok a kocsi hátsó ülésén, hanem mondjuk négymilliót, vagy akár csak négyszázezret is, akkor eszembe se jutott volna, hogy visszaadjam. Az már pénz. De negyvenezer? Kihúzna a sárból? Ideig-óráig. JÓ lenne persze, de hát nem olyan nagy pénz ez. De lehet, hogy annak aki elvesztette, életkérdés. Hat csak ezért.- A mama mindig azt hajtogatja szegény, hogy nincs már igazság a világon, ö vallásos, gyakran olvasgatja a Bibliát is, s az a véleménye, hogy Lucifer lázadása az ördög győzelmével végződött, s most a rossz szellem uralkodik a világ fölött. Szörnyű még csak elképzelni is, nem? Volt nekem egy udvarlóm, gyakran járt hozzánk, a mama ilyenkor nagy vacsorákat készített. Azt terveztük, hogy az idén ősszel megtartjuk a lakodalmat. Elemérnek hívták a fiút, jogot végzett, ügyvédi munkaközösségben dolgozik. Aztán egy szép napon Elemér elmaradt. Érdeklődtünk, kiderült, hogy egy másik lányt vett feleségül. Csak úgy hirtelen. Hát nincs igaza a mamának, hogy a Sátán uralkodik a világ fölött?- Mit szólna ahhoz, ha most tapsolva csendet kérnék, ide csöditenék mindenkit, s felállnék a hokedlire és felmutatnám a negyvenezer forintot, s megkérdezném, ki vesztette el?- Kivétel nélkül mindenki jelentkezne, hogy ö. Ha pénzről van szó, akkor kivesz az emberekből a tisztesség legelemibb érzése is. Higgyen nekem. Nyúlnának a pénzért, bizonygatnák, hogy ók veszítették el, ók hagyták a taxiban, pedig hát nem is utaztak taxin. És utána kinevetnék magát. Azt tartanák, hogy megőrült hirtelen. Hat ezért ne tegye.- Akkor hát mit tegyek?- Igyon velem. Nincs kedve táncolni? Vagy ezt már kérdeztem?- Nincs. Lehet, hogy kérdezte. Mar nem is emlékszem. Ez a rettenetes hangerő, a bömbölő hangszóró olyan mintha egy nagy-nagy futballpályán lennék, valahol nagyon messze, ismeretlen helyen, talán Afrikában és fekete sasmadarak kerengenének fölöttem.- Miért sasmadarak?- Látja, ezt nem tudom - nezett rá egykedvűen Kelemen. - Csak ez az érzésem. És néha mintha valóban őserdőben járnék. Látom is pontosan a tisztásokat, kivehetem a távoli fák rajzát.- Lehet, hogy olyankor ott is jár. Nem hisz a lélekvándorlásban?- Nem. Vagyis....... még nem gondoltam soha a lélekvándorlásra. Mindenféle csacsiságokat beszélünk, ahelyett^ hogy a lényegre térnénk.- Mi hat a lényeg maga szerint?- Hát az, hogy mi véletlenül találkoztunk. (folytatjuk)
