Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-11-10 / 42. szám

Thursday, Nov. 10. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Tasnády T. Álmos Jelek a falon Tasnády T. Almos riportja: ANTWERPEN. Nem szenzációs, csupán megdöbbentő az a fénykép- és dokumen­tum-kiállítás, amelyet az amszterdami Anne Frank Alapitmány rendezésében és a Flamand Közösség Minisztériuma védnök­ségével a telelő folyamán minden flamand városban bemutatnak, s talán éppen ezért van a vándorkiállí­tásnak olyan szokat­lanul nagy sajtóvissz­hangja. A "Jelek a falon" kiállítás a címével is, de még inkább a tartalmával, a mondanivalójával, figyelmeztetni akar. A fajgyűlölet és a fasizmus újraéledé­se, amely erősen emlékeztet a második világháborút megelőző korszakra, tipikus jelensége a jelenlegi, hosszan tartó gazda­sági válságnak. A kiállítás alapgondolata: viszonyunk a környezetünkhöz, olyan embe­rekhez, akik "mások", mert más színű a bőrük, más a vallásuk, a foglalkozásuk, a származásuk... milyen előítéletek vannak bennünk, s hova vezethet az elfogultság a minden áron bűnbakok keresése. A "Jelek a falon" kiállítás két témával foglalkozik. Az első részben Anne Frankról láthatók fényképek és dokumentumok. Anne Frank ma mar világszerte ismert naplója tükre annak, hogy mi történt a zsidósággal Nvugat-Európában az 1933- 1945 közötti időszakban: az antiszemita intézkedések, a menekülési kísérletek, a deportálások, a bujkálások, a koncentrá­ciós táborok, a minden képzeletet felül­múló tömeggyilkosságok... az Amszterdam­ban bujkáló 13 éves kislány megrázó módon jegyezte fel a naplójában, hogy miként reagált mindezen eseményekre. A kiállítás második része a nácizmust és a neonácizmust mutatja be. Nem csak azt, hogy milyenek a fasiszta eszmék és módszerek és miként tudták annak idején a hatalmat megszerezni, de azt is, hogy napjainkban bizonyos csoportok ugyanolyan eszméktől vannak átitatva és ugyanolyan módszerekkel próbálnak érvényesülni, ha­bár sokszor tagadják, hogy fasiszták lenné­nek. Nem túlzott következtetés: akkor a zsi­dók, most a vendégmunkások. És holnap? Ha nem látjuk meg kellő időben a jeleket, holnap talán már ránk lesz érvényes Bertolt Brecht itt következő néhány sora: "Amikor a zsidókért jöttek, nem aggódtam. Azt mondtam: ugyan, egy zsidóval kevesebb. Amikor a kommunistákért jöttek, nem aggódtam. Azt mondtam: ugyan, egy kommu­nistával több vagy kevesebb. Amikor a katolikusokért jöttek, nem aggódtam. Azt mondtam: egy katolikussal több vagy kevesebb. Amikor értem jöttek, már senki nem volt, hogy aggódjon." A visszatekintés tanulságot jelenthet a jövőre. A körültekintés felnyitja szeműn­ket arra, hogy észrevegyük napjaink jeleit. Ezért olyan nagyon igaz az, hogy a "Jelek a falon" kiállítás, oly sok háborús adat és dokumentáció ismerete után nem szenzá­ciós. Csupán megdöbbentő. Es: figyelmez­tető. TERJESSZE LAPUNKAT MÁLTA! LOVAGREND VII. John McCone most már kezdett komo­lyan foglalkozni a Vatikán-i helyzettel, úgy is, mint személy és mint hivatásbeli. Utasította Thomas Kalamasinast, a CIA római irodájának fejét, hogy fokozza fel a Vatikán-i hírszerzés elsőbbségét. De a CIA nehézségekbe ütközött, amikor ki­derült, hogy legjobb kapcsolatai néhányat mint például a Pápai Titkárságnak a Vatikán külpolitikáját érvényesítő hivata­lában, a Különleges Ügyek Osztályában kulcshelyet betöltő konzervatív főpapokat - kizárta XXIII. János pápa, hogy igy meg­kerülje saját bürokráciáját, amikor az oroszokkal tárgyalt. A pápa nyilván attól tartott, hogy valamelyik macchiavelli monsignor szabotálni fogja diplomáciai törekvéseit. így, igyekezeteit a Kúria normális módozatain kívül folytatta. Bizalmas munkatársaknak egy kis csoportja szolgált, mint a pápa futárjai, aki ritkán használta a telefont a Vatikánon kívüliekkel folytatott beszélgetésekre, attól tartva, hogy lehallgatják. Amikor XXIII. János pápa meghalt, 1963-ban, CIA-tisztek rész­letes beszámolót készítettek, és megjósol­ták, hogy a Milano-i kardinális, Giovanni Montini lesz a következő pápa. Igazuk volt. A jóslásnál feltűnőbb volt azonban az, hogy a CIA később meg tudta erősíte­ni János pápa utódjának azonosságát, még a hivatalos bejelentés előtt. Hogyan jutott hozzá ilyen információhoz, a pápaválasz­tó Kardinálisok Kollégiumát körülvevő rendkívüli titkosság körülményei között? Olasz hírszerző források aztf állítják, hogy a CIA lehallgatta a konklávét. A TIME magazin riportere, Roland Fiamini azt találgatja könyvében: POPE, PREMIER, PRESIDENT (pápa, miniszterelnök, elnök), hogy lehetségesen, a CIA szerzett egy informátort a kardinálisok közül, aki érte­sítette a CIA-t egy elrejtett elektronikus leadó utján. Giovanni Montini nem volt idegen az amerikai kémszolgálat részére. A II. világ­háború idején a Pápai Titkár Hivatalban dolgozott és információt továbbított a hálás OSS-hez. Később Összekülönbózőtt XII. Pius papával és "száműzetésbe" ment Milanóba. A választást örömmel vették a CIA Vatikán-figyelői, akik a "liberális" címkét ragasztották Montinire. Mégis, fontos személyiség maradt az egyházban, széleskörű vallási és politikai kapcsolatai­val. Minden CIA hivatal-főnök Olaszország­ban feladatává tűzte, hogy megismerked­jen vele és CIA "tervezet-pénz"-adománv jutott árvaházaknak és jótékonyságoknak, melyeknek legfőbb jótevője Milano érseke volt. Amikor Montini pápa lett, VI. Pál néven tovább folytatta a Szovjetunióval szemben a nyitottajtó politikáját. Hivata­los látogatáson fogadta Kelet-Európa veze­tőit, (Andrei Gromiko, szovjet külügvmi- niszter, hét ízben találkozott Pál pápával) és számos Vatikán-tisztviselő utazott Moszk­vába megbeszélésekre. Pápaságának vége- felé VI. Pál pápa tudatta, hogy nem ellen­zi a közép-bal koalíciót az Olasz Kommu­nista Párt és a Keresztény Demokraták között. Ez felbőszítette a CÍA keménv- vonalu elemeit. A Georgetown Egyetem­ben Center for Strategic and International Studies, konzevativ "think tank", összehí­vott egy konferenciát az Olaszorszag-i kommunista veszély ügyében. A résztve­vők között voltak William Colby, a CIA volt igazgatója (aki az 50-es években a Roma-i iroda főnöke volt); Clare Boothe Luce, akkori nagykövet Romában; Ray Cline, egy másik CIA főtiszt; és John Con- nally, aki akkor az elnök külügyi értesü­lések tanácsadó testületének tagja volt. Ezek üzenete, amely nyilván eljutott a pápához is, egyhangú volt: Eurokommuniz- mus veszélyezteti az USA biztonságát, es nem engedhető meg sohasem, hogy marxis­ták részt vegyenek az olasz kormányban. Nem ez volt az első eset, hogy a Vatiká­non kívülről nyomás nehezedett Pál pápá­ra. Pál volt a szerzője, 1967-ben, egy pá­pai enciklikának, "Populorum Progressio", amely megbírálta a gyarmati elnyomást, és gazdasági és társadalmi orvoslásokat tanácsolt, melyeket széles körökben a kapitalizmus megbélyegzésének tekintet­tek. Nem sokkal ezután, üzletemberek nemzetközi csoportja felkérte a pápát, hogy "tisztázza" gazdasági nézeteit. Ennek a delegációnak tagja volt George C. Moore is, akkor a Citibank elnöke. Ezt kővetően Pál pápa nyilatkozatot tett közzé, amely­ben tagadta, hogy ellenséges érzelmei vannak a magánvállalkozással szemben. (folytatjuk) rr* A NAGY PER _ Junius 24—i keltezéssel a nyíregyházi ügyvédek nagy csoportja levelet irt az igazságügy-miniszternek, Pauler Tivadar­nak (akiről köztudomású volt, hogy minisz­tertársaival szemben Ő inkább a szabolcsi "nemesi vármegye" oldalán állt). Nem keve­sebbel vádolták meg Szeyfferth Ede főű'gyészhelyettest, mint hogy "a közvádló álarca alatt védő működik, ki is ahelyett, mint azt a vádlottakhoz és tanukhoz intézett kérdései is igazolják, a valódi igazságot összebonyolitani, illetve eltakarni igyek­szik... kegyeskedjék a legsürgősebben in­tézkedni elsősorban az iránt, hogy a kÖz- yádló egyén azonnal egy másik közvádló által felváltassék, másodsorban pedig az iránt, hogy a panaszlott közvádlo... ellen a fegyelmi eljárás meginditassék." Ezt a levelet "Idősebb Krúdy Gyula és ügyvédtársai" Írták alá. Fia, a nagy iró csaknem fél évszázaddal később, 1931-ben Írja: "Miért lépett ki idősebb Krúdy Gyula, a nyíregyházi ügyvédek nesztora, eddig elfoglalt, tartózkodó, párton kívüli állás­pontjából?- Azért, mert a város és vármegye be­csületéről volt már szó, nem pedig a zsidók dolgáról, amelyet amúgy is rendbe hoz majd Eötvös öcsém - mondta." "VÁRMEGYEI BECSÜLET" Az a bizonyos "vármegyei becsület" (ame­lyen természetesen egyáltalán nem Sza­bolcs megye lakosait, csupán a "nemessé­get" kellett érteni) addigra már igencsak sok csorbát szenvedett. Korniss elnök már az első napon újabb törvénysértéssel tetéz­te a többit: nem a vádlottakat hallgatta ki elsőként a vádirat felolvasása után, hanem a "koronatanút", a megyei várnagy­nál veres szájú antiszemitává "képzett" Scharf Móricot. Kiderült: hamisított belügyminiszteri leirattal, biztatták fel a gyereket, hogy szüleit gyilkossággal vádolja. Fény derült a tárgyalás folyamán arra is, hogy a vádlot­(foíytatás a 9. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents