Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-07-14 / 28. szám
Thursday, July 14. 1984 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ATÖRTÉNELEM ISMÉTLŐDIK? 1941-ben a német hadak megtámadták a Szovjetuniót. A nyugati vezérkarok vitáztak; három vagy hat hétig fog-e ellenállni? Ugyanakkor sokan elhitték Hitlernek, hogy 6 a keresztény-tőkés civilizációt menti meg a bolsevizmustól. Hogyan volt az összeomló Szovjetunió veszélyes az egész világra? Ilyen kétértelmű ma is az antiszovjet propaganda. Reagan egyrészt szemétdombra veti az USSR-t és az egész szocializmust, másrészt fenyegeti Moszkvát, mert az-szemben az US"békepolitikájával" —túl— fegyverkezett és meg akarja hódítani a világot. Tudjuk, a történelem nem ismétlődik meg, ezer áramlatból tevődik össze, de alapvető gazdasági-társadalmi adottságai révén sokáig megőrzi általános tendenciáját és igy a mai világpolitika és világgazdaság sokban hasonlít a harmincas évekéhez. Vajon az USA- és NATO-politika kirobbantja-e a holokausztot, ahogyan az kitört 1939-ben? Vannak érvek ez ellen és mellette is. Az első világháború utáni nagy fellendülés a harmincas években súlyos válságba és háborús konfliktusokba torkollott. A második után is erősen fejlődött a Nyugat gazdasága, de már a hatvanas években kitört az indokinai háború és azután fokozatosan lassult a gazdasági élet és egyre több háborús összecsapás volt három világrészben. A harmincas években a japán- kinai, olasz-abesszin, Chako-haboru, spanyol belháboru dúlt, a hetvenes évek óta az irán-iráki háború, harcok Chadban, a Szaharában, Közép-Amerikában (belhábo- ruk), Libanonban aggasztják a világot. Súlyosbítja a mai helyzetet, hogy számos - gyakran véres - belső küzdelem folyik mindenfelé: északír, baszk, breton, korzikai, flamand, palesztinai, ugandai, ogadeni, eritreai, zimbabvei, dél-afrikai, timori, filippinoi, stb., hevesebb kitörésekkel fenyegetve. Még aggasztóbb a hasonlóság a harmincas és a nyolcvanas évek között a nyugati hatalmak belpolitikájában. Akkor is folyt, és ma is folyik a fenyegetés, uszítás, kihívás (ma hidegháborúnak hívják), az USA vezetésével, a Szovjetunió ellen. Akkor is a "kommunista veszéllyel" indokolta fantasztikus összegek tékozlását fegyverekre, népeik jóléte rovására. Az USSR vádolása akkor is túlment a békés politika határán, a szovjetellenes háborús felkészülésben, mig ma az USA nukleáris háborúval fenyegeti és a legerőszakosabb akciókkal lépi át a diplomácia határát. Reagan elnök - mint egy uj Ka- pisztrán - a Szovjetunió és az USA ellentétét az ördög és az Isten harcanak mondjaNyiltan hirdeti, hogy a szovjetet es szövetségeseit minden módon gyengíteni, azoknak mindenképpen ártani kell: embargó, elszigetelés, belső nyugtalanság keltése, őket fenyegetéssel fegyverkezési túlköltekezésre kényszeríteni, abban a, reményben, hogy mindez végül a Szovjetunióban gazdasági összeomlást idézne elő. Ez a rögeszme akkor egész Európát fenyegette, ma az egész világot fenyegeti. Akkor is az antikommunizmus volt a nyugati hatalmak külpolitikájának alapelve. Mivel legjobban bíztak a fasizmusok anti- kommunizmusaban, ezek iránt a demokráciára büszke nyugati hatalmak többsége engedékeny volt, remélve, hogy a Szovjetuniót meg fogják támadni. így is lett. Ma a fasizmus-nácizmus elleni világküzdeHajdu Éva: r Is beszéld el fiadnak...” Egy fotókiállítás Budapesten. Nagyon fontos kiállítás látható ezen a nyáron - egészen augusztus 15-ig - a Néprajzi Múzeumban. Nyugodt lélekkel állítjuk, hogy ez az "időszaki kiállítás" a múzeumok szóhasználatával nevezve meg - egyenértékű az eméleti termékekben található, tudományos igényű feldolgozásokkal. Fener Tamás-. És beszéld el fiadnak... cimü fotókiállítása a magyarországi zsidók életéről szól.... Érdekes és fontos ez a kiállítás. A vallás talán soha nem volt még ennyire személyes, belső ügye az embereknek, s ma, amikor a térítő vallások is inkább nyitottak, befogadónak mondhatók, a zsidó közösségek életéről szinte semmit sem tudnak a kívülállók. Hozzájárul ehhez egy bizonyos kollektiv szégyenérzet, egyfajta közös lelkiisme- retfurdalás a világháború üldözései miatt, amitől valahogy nem is illik beszélni a zsidókról. Egy átlagos magyar családban vallási nevelés nélkül felnövő kamasz jószerivel nem is tud mit kezdeni ezekkel a kifejezésekkel: katolikus, református, zsidó. Ám mig a két előbbi vallás templomába, szertartásaira bármikor beléphet az utcai kíváncsiskodó is, egy zsinagógába bejutni nem ilyen egyszerű. E kiállítás most végre bepillantást enged ebbe a másik világba. Mert hogy ez egy kicsit másik világ, hogy itt a közösséghez tartozók egy közös titok tudói, az ezekből a képekből kiderül. Három nagy fejezetbe rendeződnek e tárlat fotói. Az első cime: A bölcsőtől a koporsóig. Azokat a szokásokat, szertartásokat mutatja be, amelyek meghatározó állomásai egy zsidó életének. A körülmetélést, a férfivá avatást, az esküvőt, a temetést. Ezeknél az első képeknél, -A- törvény fia komoly-szép fiatal portréjánál Féner megüt egy hangot, amit azután az egész tárlaton át meg is Őriz. Es ezen a hangon megteremti a kontaktust is a nézővel; láthatatlan szállal odakapcsolja képeihez, s ezeket a szálakat hol megereszti, hol meghúzza - néhol szándékosan, néhol véletlenül, ez már a képek minőségétől, sikerültségétöl is függ. A Férfivá avatás után cimü felvételen a gratuláló rokonok mögül, a háttérből egy meghatódott, boldog asszony tőr előre, a fiú felé, s mozdulataiból mi is érezzük, milyen nagy dolog történt az eddig gyermek, de immár férfiemberrel. Ebben a fejezetben található a kiállítás talán legjobb darabja - egyébként a katalógus fedőlapján is ez látható -, az Ortodox rabbik fotója. Fantasztikus ereje van a felvételnek, egymaga többet mond el ezekről az emberekről, mint a kiállításon sorozatban is látható rabbiképek együtt. Ahogyan közeire ránt, valami mélység szélére hűz a kép, úgy enged el szándékosan például Temetés után cimü fotográfia. A világ minden temetőjéből lem után - meghirdették a Reagan-Kirk- patrick doktrínát, amely szerint a jobboldal diktatúrája csupán tekintélyuralom, még ha ez tízezreket gyilkol is, mint Chilében, Guatemalában, Salvadorban, Argentínában, Dél-Afrikában. Jelenleg az USA tagadva a közismert tényeket, ez államok kormányainak népirtásáról, nemcsak elnéző velük szemben, hanem támogatja őket. Támogatja a fasizmust, mert az antikommu- nista. Mondhatjuk igy, hogy a nyolcvanas években nagyobb a világkatasztrófa veszélye, mint amilyen a harmincas években vo*t” Máthe Rezső igy jönnek ki az emberek. Arcukon még a néhány perc lezajlott esemény, de szivükben már a természetes emberi reakció, az "el innen", ami mozdulataikban is ott látható. A második nagy fejezet: az ünnepek. E képek alapmotivüma a mindennapi, evilági élet esetlegesnek tetsző környezete és az évezredes szokások, hagyományok súlyos, az állandóság érzetét keltő gyertyatartók, tálak, egyéb rekvizitek hangulatának a keveredése. A szombat, az újév, a hosszú nap, a sátoros ünnep, a toraadás örömünnepe, a zájin ádár, az Eszter böjtje, az emlékezés az egyiptomi kivonulásra, a szentély gyásznapja - ezek ennek a fejezetnek az alcímei. A csoport legvitat- hatobb, fotója a Zsinagóga Közép-Európá- ban, Óbudán. Giccs ez, vagy szokatlan perspektívából megragadott nagyszerű fotó? Mindenkit megtorpanásra késztet: van benne valami. A tudósítónak be kell vallania kudarcát, ez a legtöbb, amit erről a képről elmondhat. Vitán felüli viszont a Lakoma. Felejthetetlen az öreg ember arca, tekintete a terített asztal felett. Különös értelmet kapnak a teríték darabjai, a boros és szódás üveg közt megcsillanó kés, a tálak. Ennél jobban nem lehet komponálni. Meglepő azonban a pesti ortodoxok paszkasütéséröl szóló sorozat. Erre végkép nem gondolt volna a kívülálló, hogy igy készül az ünnepi pászka. Az utolsó nagy fejezet: a hétköznapok. A könyörgés gesztusa, a mozdulat ismert, de eleddig fel nem ismert eredetéről szól. A templomablakban rajcsúrózö gyerekekről készült felvétel pedig egyszerűen jó fotográfia. Kétféle érzés tölti el a tárlatról kifelé tartókat. Fener Tamás fotóművész kiállítása hiányérzet nélküli, igaz élményt nyújtó tárlat; Fener Tamás ismeretterjesztő, majd hogy nem néprajzi kiállítása érdekes, de kicsit kevés: mennénk tovább a termeken át, hogy tovább nézzük a képeket, hogy még többet megtudhassunk erről a félig rejtett világról. JOHANNES R. BECHER: Háromszor reng a Föld Háromszor reng a Föld az ember életében. Először reng a Föld, amikor az ember öntudatra ebred és felismeri, mit jelent: embernek lenni. Ekkor meghajlik a Föld az ember nagysága előtt és először reng. Másodszor reng a Föld^ amikor az ember a sors fölé emelkedik es felismeri, hogy úrrá lehet a sorson, ekkor meghajlik a Föld az ember mindenhatósága előtt és másodszor reng. Harmadszor reng a Föld, amikor az ember az emberrel összefog és együtt hirdetik: "Mi megváltoztatjuk a világot." Ekkor egy uj megtermékenyülés elöerzetében harmadszor reng a Föld. Es ez a rengés elvegyül időkön át, tova a végtelenségen a világ teremtését kísért mennydörgés morajávaL (Hollósi Tibor fordítása) Újítsa meg előfizetését!
