Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-10-20 / 39. szám
Thursday, Oct, 20. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Illés Sándor “TALÁLT TÉNZ IV. [ Mozgásszervünk ) M inden élőlény alapvető létszükséglete a mozgás. Még a legalacsonyabb rendűek is mozognak valamilyen módon: átfolyással, csillószőrrel, ostorszerüen, csúszva, mászva. Az ember mozgásáról már egész szervrendszer gondoskodik, ennek megfelelően az rendkívül sokoldalú és céltudatos lehet. Mozgásszerveinket két csoportra különíthetjük el: passzívak a csontok és ízületek, aktívak az izmok és közvetetten az idegek. Az emberi szervezet egységes egész, szervei szoros kapcsolatban vannak egymással, így a mozgásszerveknek sem csupán a mozgás, mozgatás a feladatuk. A csontok „mellékesen” támasztanak, védenek, vérsejtet képeznek, sókat raktároznak. Az izmok rögzítenek, tájékoztatnak, közreműködnek a hőszabályzásban és a vér áramoltatásában — azonkívül, hogy mozgatnak. Az idegek magas szintű irányító, rendező, érző, értő feladata mellett, az izmok összehúzása és ellazítása szinte csak mellékesnek tűnik. . TESTVÄZUNK Testünk vázát kereken 200 csont alkotja, ezeket 100 ízületben 500 izom mozgatja sok ezer idegszál útján, sok millió idegsejt parancsára. A csontok különböző alakú és nagyságú szilárd vázelemek. Külsejüket vékony csonthártya, belsejük szerkezete részben üreges, részben szivacsszerüen gerendázott. Ez a legkisebb súly mellett, a célnak legmegfelelőbb szilárdságot biztosítja. Vegyileg a csontszövet kétharmad része szervetlen, kemény, egyharmad része szerves, puha anyag. Alakjuk szerint megkülönböztetünk: hosszú, rövid, lapos és szabálytalan csontokat. A hosszú csöves csontok végei kiszélesednek és rajtuk rugalmas porccal fedett ízfelszínek találhatók. Belső veló'üregeikben vér- sejtképes, kemény falukban (a mellékpajzsmirigyek hormonális irányítása mellett) sóraktározás történik. A csontok felszínét ,a porcos ízvégek kivételével, erekben és idegekben gazdag kötőszöveti hártya, a csonthártya borítja. A csonthártya belső rétegében csontképző sejtek is vannak. Ezek a csontra újabb és újabb réteget termelnek, ezáltal a csont vastagságát szabályozzák, illetőleg sérülés, törés esetén a csont regenerációját (csontheges, callusos) gyógyulását biztosítják. A csont hosszirányú növekedése fiatalkorban a hosszú csontok végeiben levő növekedési (epi- fízis) porcok által történik. A csonthártya felszíne nagyszámú ingerfelvevő sejtet, receptort tartalmaz, az ezekből kiinduló információk az izom- és mozgásérzések létrejöttében szerepelnek. , (folytatjuk) HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 18.- Félévre $ 10.Kanadába és Európába egy évre $ 20.Megujitasra: S Naptárra: S............................................. j Név:....................................................... 1 ; Cím: ....................................................... ! ; I Varos:......................Állam:................... Zip Code:.............. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East I6th Street, New York,N.Y.l0003 Már csak néhány száz méterre van a lakásuktól, amikor hirtelen mást gondol. Nem megy mégsem haza. Nem kell neki az a pénz, visszaviszi jogos tulajdonosának, megkeresi azt, aki elvesztette. Megkerülte a háztömböt, s a következő percben már ismét a Thököly utón száguldott. Nyomta a gázt, s sebességmérő nyolcvanat mutatott, ha nincs szerencséje, akkor rövidesen kap majd néhány trafipax-fel- vételt a büntetéssel együtt, s ez nem lesz jó. Mire való most ez az izgatottság? Felesleges sietnie. Nem akarja az összes utasát végigjárni, csak a nénihez megy el, aki Esztárról érkezett az este a debreceni személyvonattal. Hová is vitte? Ponty utca ötös számú ház, nagy sárga épület, boltozatos kapuval. Kelemen a kaputól kissé távolabb állította le a gépkocsit, aztán körüljárta a házat, majd az ablakokat vizsgálgatta, azon tűnődve, hol, melyik lakásban találhat ra az esztári asszonyra? végül úgy döntött, hogy a házfelügyelőnél érdeklődik. ( Én nem tudom, kihez érkezett ma vendég. Nekem nem jelentik be! - dünnvög- te bosszúsan a kopaszodó házfelügyelő, aki már pizsamában volt. - A nevét sem tudja? Az emeletet sem?- Sajnos nem. Pedig nagyon fontos ügyben keresem. Életbevágóan fontos. Egy néni volt. Azt is tudom, hogy honnan érkezett. Sok csomaggal. Itt lakik a lánya. A házfelügyelő erre már nem is válaszolt, visszalépett a lépcsöházból nyíló kis ajtón a lakásba. Kelemennek ekkor eszébe jutott még valami és újból csöngetett. Mi az? - reccsent rá mérgesen az öreg. - Mondtam, hogy nem ismerem.- Bocsánat, valami még eszembe jutott. Debrecenből költöztek ide, s a vő a minisz- teriumban dolgozik. Van egy hateves unokájuk. Erről csak megismeri?- Várjon csak? Debrecenből, azt mondja? Hat lakik itt a másodikon egy szőke, magas ember, a Kiss Imre, az a minisztériumban dolgozik, kertész, vagy micsoda. Azoknak van egy kisfiúk. Próbálja meg. Második emelet hat, jobbra a lépcsőtől. A lift nem jó. Most már mérgesebben csapta be maga mögött az ajtót, és Kelemen álldogált egy ideig a lépcsöházban, majd megindult a második emeletre. Ha már úgy döntött, hogy visszaadja a pénzt, akkor nem áll meg félúton. Lesz, ami lesz. A csengő nem szólt, igy hát kopogtatni volt kénytelen. Kétszer is megkocogtatta az ajtót, mire bentről valami neszt hallott. Leptek közeledtek és megkérdezte egy vékony női hang, hogy ki az és mit akar? Kelemen várta, hogy kinyílik majd rés- nyire az ajtó, s akkor halkan elmondja, miért jött, mert nem akarta, hogy a ház többi lakója is értesüljön jövetele céljáról. Az ajtó azonban nem nyílt ki, csak a hang kérdezte meg újból:- Ki az? Ingerült volt, s türelmetlen. Kelemen erre megmondta a nevét, s hozzátette: Kérem, fontos ügyben keresem azt az esztári nénit, aki ma érkezett a vonattal. Bent csend, aztan csószogás, majd tisztán kivehette.- Mama, magát keresik.- Ki lehet? Nem tüdőm. Valami Kelemen. Nem ismeri?- Sose hallottam a nevét. Majd én beengedem - hallatszott egy dörmögő, mély férfihang és utána nyomban kitárult az ajtó. Kelemen szembetalálta magát Kiss Imre kertésszel. Ingben volt és papucsban.- Miről van szó? - kérdezte kissé fenye- getoen.- Azt a nénit keresem, aki a debreceni személlyel érkezett magukhoz ma este. Taxis vagyok, én hoztam haza a pályaudvarról. Egy csomag a kocsiban maradt és azért bátorkodom...- Mama! - dörgött a férfi hangja rosz- szálíóan - Gyüjjon csak. A taxis van itt. Maga valamit a kocsiban felejtett? Kelemen észrevette az előszobaajtöban feltűnő öregasszonyt, s köszönt neki.- Maga az, fiam? - jött az ajtóhoz a néni, aki már pongyolában volt. Agyonmosott, fakó pongyolában, ami bizonyára a lányáé, s most kölcsönkapta. - Gyüjjon beljebb.. Észre se vettem, hogy valamim elmaradt...- Egy egészen kis csomag - tapogatott a tenyerével a belsőzseb felé a sofőr. De lehet, hogy nem a magáé. Gondoltam, megkérdem, mert igen értékes.- Mama, nem hagyta el a gyűrűjét? Reti- kliljét? Vagy valami mást? Az öregasszony ijedt volt, tanácstalanul toporgott, gondolatban számba vette csomagjait, aztán csak a fejét rázta.- Jöjjön beljebb - húzta be karjánál fogva a sofőrt a házigazda, majd becsukta az ajtót. Bevezette a szobába, amelynek két rekamiéját már megvetették. A sarokban, egy rácsos kis ágyból előbukkant Andriska szőke feje és érdeklődő két szeme.- Aztán mi lenne az, amit a mama a kocsiban felejtett? - kérdezte szorosan mellé állva Kiss Imre kertész, aki megfeledkezett arról is, hogy leültesse a váratlan vendeget. Látszott szeme csillogásán hogy nagyon szeretné megszerezni azt a valamit, amit az anyósa elvesztett. Valami értéket szimatolt. De pénzre nem gondolt, mert amikor Kelemen szó nélkül kivette a zsebéből a bankjegvkóteget és az asztal sarkára helyezte, meghökkent.- Pénz? Mennyi?- Sok - mondta csendesen a sofőr es visszavette a köteget.- Mama, mégis eladta a hazat? - ujjongott a nagydarab kertész és széttárta a karjat. - Végre, hogy megjött az esze. Erzsi, hallod? - fordult a feleségéhez, aki a szomszéd szobából jött be, ahol nyilván egy kis rendet rakott. - A mama eladta a házat és hozta a pénzét!- Drága mama! - karolta át az anyja nyakát Erzsi, aki zilált, kócos volt és nagyon rendetlen. - Csakhogy megjött az eszed!- De kislányom! - szabadkozott a néni. Erről szó sincs. Megmondtam nektek a múltkor. Ez nem az én pénzem... Nem adom el a házat. Amig én élek, addig ott akarok élni, abban a házban, amit apád épített a két kezével. Hova lennék? Gyüj- jek a nyakatokra?- Hát akkor ez nem a maga pénze?-meredt rá a veje hideg halszemével. - Azt akarja mondani, hogy nem maga felejtette a kocsiban?- Azt, fiam. (folytatjuk)
