Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-10-06 / 37. szám

Thursday, Oct. 6. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO T Tasnädy T. Almos: AZ EURÓPAI BÉKEMOZGALMAK BRÜSSZEL. A belga fővárosban találkoz­tak a különböző nyugat-európai békemoz­galmak küldöttjei, hogy megbeszéljék az őszi kampány részle­teit, miután több országban nagyará­nyú tömegtüntetése­ket szerveznek az amerikai nukleáris rakéták telepítése és mindennemű keleti é& nyugati atomfegy­ver ellen. A küldöt­tek sajtókonferencián nyilatkoztak a meg­beszélések eredmé­nyeiről. Tasnády T. Álmos A flandriai VAKÁ szóvivője kihangsúlyoz­ta: - Reméljük, hogy nem kell a polgári engedetlenség eszközeihez fordulnunk, de ha a demokrácia nem működik úgy, ahogy kellene (azaz, ha a kormány a lakos­ság többségének akarata ellenére a rakéta- telepitések mellett dönt), akkor kénytele­nek leszünk erőszakmentes közvetlen akció­kat szervezni a telepítés ellen. A VAKA elnöke nyugtalanságát fejezte ki afölött, hogy egyre szélesebb a szakadék a csúcs, nevezetesen a kormány ,és a bázis, azaz a néptömegek között. Mint mondotta, en­nek ellenére reméli, hogy a közvetlen akció­ra való áttérés előtt van még lehetőség párbeszédre. A hollandiai küldött úgy vélte, hogy Hol­landiában nem lesz szükség közvetlen akció­ra, mivel a rakéta-ellenes hangulat és ellen­állás annyira általános, hogy a • Lubbers- kormány kénytelen megakadályozni a ra­kéták telepítését. Ezzel szemben az angol CND keményebb álláspontot vall és azzal számol, hogy Angliában a Cruise-rakéták telepítésének elfogadása nyomán közvet­len akciókra kerül sor. "Nem mintha azt hinnénk, hogy a rakétákat a puszta kezűnk­kel visszatarthatjuk, de azért, hogy meg­mutassuk a határozott békeakaratunkat" jelentette ki az angliai szóvivő. A Campaign for Nuclear Disarmament októberben egy nagyméretű tömegtüntetessel kívánja tudatni a Thatcher-kormánnyal, hogy a júniusi választási győzelem korántsem jelent szabad kezet az amerikai rakéták telepítéséhez. A nyugat-európai békemozgalmak őszi kampánya a tervek szerint a következő­képpen néz ki: Londonban tömegtüntetés okt. 22-én, azzal egyidejűleg Hamburgban, Berlinben és Bonnban is. Stuttgart és Neu- Ulm (a Pershing-II. rakéták felállitási he­lye) között 100 km. hosszú élő lánc jelké­pezi majd a németek béke-akaratát. Rómá­ban ugyancsak okt. 22-ere szerveznek tö­megtüntetést az atomrakéták ellen. Bel­giumban az okt. 23—í brüsszeli tüntetésre készülnek az ország mindkét részében, majd a sort a hágai (Hollandia) tüntetés zárja le okt. 29-én. SAO PAULO Brazília számos városában éhséglázongások törtek ki. Éhségtől gyö­tört ezrek behatolnak a raktárakba, áruhá­zakba. Rio Pequena városban a rendőrség egy "fosztogatót" megölt és többet megse­besített. Hasonló lázongás színhelye volt Rio Grande do Notre is. Miguel Reale, a város rendőr­főnöke mondja: "A lázongást nem egy poli­tikai párt okozza, hanem az ÉHSÉG." SZABÓ GYÖRGY» Egy farmernadrágos találkozása a géppisztollyal (KÖNYVSZEMLE) Hernan Valdes, foglalkozására nézve iró, a nevezetes keddi napon persze me­gint heverészett. Ebéd után volt, s egye­dül; okosabbat nem csinálhatott volna. Közel lakott a Torre Diego Portaleshez, ahol a katonai bizottság székel; a torony­házat még a néhány hónapja szitává lőtt Allende elnök emeltette, kereskedelmi központnak, de kultúrpalota lett belőle, s most sorban állnak előtte a följelentők. Az épület teraszára ráadásul ilyen tajban szokott aláereszkedni egy helikopter, hogy valamelyik tábornokot fölvegye. Aludni nem lehetett hát. Maradt az édes semmit­tevés, nyitott szemmel; s mivel ez, ifju- ságnemesitö szakkönyvek szerint, a bűn melegágya, nem csodálkozhatunk azon, hogy Hernan Valdes világmegváltás helyett csupán szép szeretőjére gondolt. Évára, akit három napja nem látott. Ekkor csöngetnek. Hernan Valdes úgy véli: madridi repülőjegyét hozza a postás. (Mindenkinek a postás szokott eszébe jut­ni.) De nem egy ember áll a lépcsöházban, nem is kettő. "Valami homályos sejtés támad' bennem - olvashatjuk az emléke­zésben -, de aztán megnyugtatom magam: rég elveszettnek hitt barátok, akik, ime egyszer csak megjelentek, vagy az örökös európai látogatók, akik Évát keresik. Ajtót nyitok, és géppisztolycső mered a torkom­nak." Klasszikus pillanat, századunkból. Annyira az, hogy bárki a közep-európai idősebb évjáratokból folytatni tudná a történetet. Hernan Valdes természetesen úgy érzi, hogy ártatlan, hogy tévedésből kutatják át a lakását, szemrehányást tesz magának, hogy az ajtóban elfelejtette megnézni a reá rontok igazolványát, hogy nem jo helyre dugta el veszélyesnek minö- sithetö könyveit. Hernan Valdes még azt hiszi, jo érv, hogy soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem, és hogy iró. Termé­szetesen, elviszik. A teherkocsiban már leragasztják a szemét ragtapasszal, később egy pincében köt ki, ahol zsákot húznak a fejére, kezét és lábát pedig a székhez kötik. Ha kérdez, valaki gumibottal a fejé­re ut. És megszólításra, emberi rangja, annyi csupán, hogy: pöcsös. Helyben vagyunk, minden a sablon sze­rint. A képben legfeljebb szegény Hernan Valdes naivitása, no meg öltözéké az uj. Mifelénk, nehéz időkben, mindenki tudta, hogy nem árt, ha van egy kis koffer (szap­pannal, fogkefével, váltás alsónemúvel) az ágy alatt. S hogy ilyen esetekben jó melegen kell öltözni. Ó azonban hagyja, hogy^ egy szál farmerben, indiai ingben vigyék el; a lábán - zokni nélkül - Krisz­tus-saru. Napokig ül aztán egy szennyvíz­től tocsogó, hűvös pincében. Nem dug a zsebébe mást, csak gyufát, meg cigarettát; ezt persze az első motozáskor elveszik tőle. Most kuporog, kínozza az éhség, a nikotinszomj, a hideg, a vakság, a bűz, a bánásmód; b változatlanul te, pöcsös, a rabtartója meg (akit nem is lát): uram. Ezt legalább olyan nehéz elviselnie, mint a fizikai gyötrelmeket. Ruházatából okkal következtethetünk arra, hogy Hernan Val­des már a "farmernadrágos" nemzedék tagja, s e generációnak a "náci", meg a "fasizmus" valami multbavesző fogalom; olvasott róla, hallott róla, látott néhány filmet is róla, de elképzelni se tudjá; hogy ilyesmi a való modern életben is meges­het. Hogy sokfelé fasizmusok vannak, az idő és a tér koordinátáiban, s hogy mégis, voltaképpen mindegyik ugyanolyan, s fő érve a bunkó; és hogy amit nem bir, az a személyiség. Lényéből következik, hogy megalázzon. Mert ha megaláz, azért teszi, hogy mielőbb széthullj. Hogy add föl magad. Hogy olvadj bele a nagy szürkébe. Engedel­mesen vegetálj. És veszítsd el, aki vagy. Hernan Valdes ritka éles szemű tanúja ennek a megtöretést célzó procedúrának. A lényeget tárja fel tehat annak, ami e század legnagyobb aljassága. Nem hős­ként lépdel végig a megpróbáltatásokon, saját félelmei, megalkuvásai, iszonyatá­nak es önpusztító gyávaságának momentu­mai mind benne vannak a szabadulása után irt könyvben, mely igy legfrissebbnek te­kinthető egy hosszú sorból. Hogy maga a szerző hol él most, és mit csinál, nem tudom. Naplója amúgy is felülemelkedett már az egyéni sorson, a belezárt emberi drama tanulsága romolhatatlan; nemcsak azért kell hát emlékeznünk rá, mert ép­pen tiz éve történt, ami Chilében megtör­ténhetett. LOSONCZI PÁL BESZÉDE AZ ENSZ-ben (folytatás az 1. oldalról) kájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos lesze­relési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyver­zetek lehető legalacsonyabb szintjén való­suljon meg. Sajnos azonban javaslataink az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. De a nemzetközi légkör gyökeres meg­javítása, a háborús veszély elhárítása érde­kében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleá­ris leszerelés. Kormányom ezért megkülön­böztetett fontosságot tulajdonit a Szovjet­unió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények kozott nem vet be elsőként neukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén haj­landó lenne arra, hogy ilyen kötelezettsé­get vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. *** A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a meny- nyiségeket ott, ahol már vannak. Nagymér­tékben elősegítené a bizalom és a nemzet­közi biztonság erősödését, ha mind Európá­ban, mind a világ más részein atomfegyver­mentes és békeövezeteket alakítanának ki. *** A Magyar Népköztársaság eddig is part­nere volt és ezután is partner kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését cél­zó nemzetközi együttműködésben. Meg­győződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások utján rendezni. A leghatározottabban el­vetjük azt a korunkban öngyilkos alterna­tívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót.

Next

/
Thumbnails
Contents