Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-09-29 / 36. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 29. 1983. Százon felüliek klubja Budapesti korrekorder Az Egészségügyi Világszervezet nemrég megjelent kiadványa szerint a világ lakossá­gának átlagos életkora 1950 és 1980 között 47-röl 57,7 évre növekedett. A magyaror­szági statisztikai évkönyv adatai pedig azt bizonyítják: az átlagos életkor itt is lépést tart a globális irányzattal. 1970-ben Magyarországon 1 millió 760 ezer, 1983-ban pedig 1 millió 893 ezer 60 évnél idősebb ember élt. Nemek szerinti megoszlásuk 1983-ban: 772 ezer férfi, 1 millió 121 ezer no. Az átlagéletkor emel­kedését mutatja az is, hogy 1970 es 1982 kozott a halálesetek száma a legidősebbek­nél Örvendetesen csökkent. Tizenhárom évvel ezelőtt a 75-79 éves korosztályban 1000 lakos közül 881, tavaly viszont 857 halt meg; a 80-84 évesek közül pedig 1970- ben 143, 1982-ben 138. A 85 éves és ennél idősebbek elhalálozási aránya 247,2-röl 230,7-re változott. A századik életévüket betöltött, vagy túlhaladt honfitársainkat országosan leg­utóbb 1980-ban mérték fel. A százévesek klubja akkor 72 tagot számlált. Közülük 56 no és 16 férfiú érte meg e szép kort. Ezek az adatok nagyjából a mai helyzet­nek is megfelelnek. i Vajda Imréné, a 107. életévében lévő matróna husvétvasárnap budapesti ottho­nában fogadta a család és az ismerősök köszöntését 106. születésnapján. Nála fél évvel volt idősebb a tavaly november 30-án 107 évesen elhunyt hajdudorogi Jónás György- né. Ez a közösség adott egy korábbi orszá­gos korrekordert is. Itt lakott 1970-ig a 108 évet megélt Kökényesi Györgyné. Hajdu- dorogot e kettős csúcs tekintetében bizonyá­ra egyetlen magyar helység sem igen szár­nyalhatja majd tál. Az erősebbik nem legöregebbje, Zana Sándor, a hódmezővásárhelyi Vörös Csil­lag Tsz nyugdíjasa ez év március 14-én ünnepelte jó egészségben 104. születésnap­ját. Nála egy hónappal volt idősebb a keszt­helyi Kereki János, aki februárban, néhány nappal 104. születésnapja előtt hunyt el. Emlékúnnepséget tartottak Mohácson, az 1526. augusztus 29-i csata évfordulóján, azoknak a lengyel katonáknak _ az emléke­re, akik a magyar sereg ^ oldalán küzdöttek a Magyarországot elözönlő török ellen. Livhard Gnoinski kapitány vezetésével ezerhatszáz lengyel esett el^ a>( mohácsi csatamezön. tA Paksi Atomerőmű építke­zésén dol^ozo lengyel munkások az évfor­dulóra újjáépítették a lengyel hősök mohá­csi emlékművét. Az emlekünnepsé^en Edward Debicki lengyel kulturális attasé mondott beszédet, majd átadta a restaurált emlék­művet Mohács városi tanácsa vezetői­nek. A magyar-amerikai kapcsolatokról MEWYORKI MAGYAR HENTES nem meat specialties (FORMERLY MERTL PORK STORE) ISOS Second Are., New York, NY. 10021 a 78. és 79. utcák között. Tel: RH 4- 8292 PUSS IH.UIU ÍS PILVMOTMI A magyar-amerikai kapcsolatok - amelyek a hidegháború éveiben és az ellenforrada­lom leverését követő időszakban mélypon­ton voltak - a 70-es évek elejétől kezdve fokozatosan normalizálódtak. A két kor­mány erőfeszítéseinek eredményeként megindult a kétoldalú kapcsolatokban fel­halmozódott rendezetlen kérdések megol­dása a kölcsönös előnyök alapján. 1972-ben William P. Rogers látogatásá­val sor került az első hivatalos külügymi­niszteri találkozóra Budapesten. A kapcso­latok normalizálásának kiemelkedő esemé­nye volt, hogy a magyar koronát és a koro­názási jelvényeket visszaadták a magyar népnek 1978-ban; valamint az, hogy aláír­ták a két ország közötti kereskedelmi meg­állapodást, és kölcsönösen érvényesítették a legnagyobb kedvezmény elvét ugyancsak 1978-ban. Ezt követően megélénkültek a kontaktusok. 1973-tól négy alkalommal látogatott magyar miniszterelnök-helyet­tes az Egyesült Államokba. Legutóbb -1982 áprilisában - Marjai József miniszterelnök­helyettes folytatott tárgyalásokat az ameri­kai politikai, gazdasági és pénzügyi élet számos képviselőjével; találkozott Reagan elnökkel és Bush alelnökkel is. Az amerikai törvényhozás tagjainak több csoportját fogadtuk Magyarországon. A kereskedelmi megállapodás aláírását követően élénkültek a két ország gazdasá­gi kapcsolatai. Jelenleg a kereskedelmi forgalom 350 millió dollár körül mozog évente, s ezt a szintet a kedvezőtlen világ- gazdasági helyzetben is sikerült megtarta­ni. Bőven vannak még kihasználatlan lehe­tőségek a gazdasági kapcsolatok és az ipari kooperáció fejlesztésére. Bizonyta­lansági és hátráltató tényezőt jelent a két ország vállalatai számára, hogy a leg­nagyobb kedvezményes elbánást évenként felülvizsgálja az amerikai törvényhozás. A kulturális kapcsolatoknak államközi egyezmény ad keretet. Az elmúlt években nőtt az amerikai közvélemény érdeklődé­se hazánk iránt. Az amerikai tömegkommu­nikációs eszközök a korábbinál differen­ciáltabb képet adnak hazánk életéről. Nö­vekedett a hazánkba látogató amerikai turisták száma. A kétoldalú kapcsolatok újabb fontos állomása Bush amerikai alelnók magyar- országi látogatása. Ezzel egy időben első ízben kerül sor Washingtonban hivatalos magyar-amerikai külügyminiszteri tárgya­lásokra. A Magyar Népköztársaság és az Ameri­kai Egyesült Államok között mind a társa­dalmi berendezést és politikai hovátarto- zást, mind pedig a két ország nagyságrend­jét illetően alapvető különbségek vannak. A két kormány álláspontja a nemzetközi élet számos fontos kérdésében eltérő. A magyar kormány ennek tudatában is - a békés egymás mellett élés elvei alapján - a kétoldalú kapcsolatok ápolására, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttmű­ködés fejlesztésére törekszik az Egyesült Államokkal. Ez egyaránt szolgálja a ma­gyar és az amerikai nép érdekeit és a világ- beke ügyét. / ' Tasnady T. Almos: A MAGYARSÁG KÖZÖS ÉRTÉKEIÉRT HELYSZÍNI beszámoló az anyanyelvi konferencia védnöksége 1983. ÉVI ÜLÉSÉRŐL / ' » 1 / BUDAPEST. Epitok Szakszervezet székhaza. Mar két évvel korábban, a pécsi IV. Anya­nyelvi Konferencián felmerült a szükséges­sége, hogy a Védnökség 1983. augusztusában jöjjön össze a konferencia óta eltelt idő­szak kiértékelése és a további feladatok megbeszélése céljából. Erre az összejöve­telre került most sor Budapesten,_ hogy négy napos ülésén szamba vehessék az anyanyelvi mozgalom jelenlegi állását, megvitassuk az előttünk álló tennivalókat. LÓrincze Lajos, az Anyanyelvi Konferen­cia elnó'ke nyitotta meg a védnőkségi ulest, ismételten rámutatva arra, hogy csak úgy dolgozhatunk továbbra is kölcsönös bizalom­mal, eredményeken, ha azt keressük, ami összekapcsol bennünket, a hazai es a szülő­föld határain kívül élő" magyarságot: a magyarságtudat, a magyar nyelv és kultú­ra értékeinek megőrzéséért való közös aggódásból fakadó felelősségvállalás. A védnőkségi ülés első napján kiegészíté­sek hangoztak el a pedagógiai bizottság előzetes jelentéséhez, ismertetéseket hall­hattunk a balatoni nyári táborokban és a sárospataki nyári kollégiumban folyo magyar nyelvi és magyarságismereti okta­tásról, a debreceni pedagógus továbbképző tanfolyam munkájáról. A második nap az uj tankönyvsorozat tervének és mintafejezeteinek bemutatá­sával és az ahhoz kapcsolódó hozzászólá­sokkal kezdó'dott, mig a _ délutáni Órákban az egyetemi oktatók fórumának további tervei kerültek megbeszélésre. A következő napon Maróti Gyula egészí­tette ki a kulturális bizottság jelentését, ismertette az újabb terveket és javaslato­kat, délután Imre Samu a Nyelvünk és Kultú­ránk szerkesztésének tapasztalatairól szá­molt be. A védnőkségi ülés negyedik napján Lörincze Lajos ismertette az V. Anyanyelvi Konfe­rencia Összehívásával kapcsolatos javasla­tokat és vitára bocsátotta az Anyanyelvi Konferencia ügyrendjét, amelyet igen sok felszólalás (elvégre még mindig jogász- nemzet vagyunk?), de igen kevés módosí­tás után a védnökség egyhangúlag elfoga­dott. A továbbiakban megállapítottuk, hogy az eredeti célokkal, de a megváltozott és állando'an változó körülményekhez iga­zodó állandó útkereséssel folytatjuk az anyanyelvi mozgalom munkáját, őrizzük, ápoljuk a magyarság közös értékeit a ben­nünket követő nemzedékek számára is. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnöke a Benczúr utcai székházban kötetlen beszélgetésre fogadta a Védnökség hazai és külföldi tagjait, s ezzel véget ért az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének 1983. évi ülésé, amelyről részvevőként elmondhatom, hogy rendkívül komoly és nyílt megbeszélések és viták sorozata volt. Bízva bízom abban, hogy ennek a személyes találkozónak es eszme­cserének az eredményeiből már a két év múlva tervezett V. Anyanyelvi Konferen­cián fokunk számara hasznosítható tanulsá­gokat vonhatunk majd le, mutathatunk be.

Next

/
Thumbnails
Contents