Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-30 / 26. szám

Thursday, June 30. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. A MÁJÁTÜLTETÉS (folytatás a 7. oldalról) addig, amig nincs "rrmrnáj", májátültetésre csak korlátozott számban kerülhet sor. RÖVID IDEIG TÁROLHATÓ A májátültetés technikai részletei már ki vannak dolgozva. Minthogy a máj párat­lan szerv, átültetni csak halottból lehet. Szervadóként - a veséhez hasonlóan-azok a halottak jöhetnek szóba, akik haláluk előtt egészségesek voltak, s akiknek sosem volt májbetegségük. Az agyhalál beállta után - a vérkeringést és a légzést mester­ségesen fenntartva - haladéktalanul meg kell kezdeni az átültetésre szánt máj eltá­volítását. A megfelelő szervadók korláto­zott és a szükségletekhez mérten elégte­len száma miatt az ilyen halottból lehető­leg a veséket és a májat egyaránt kiemelik átültetés céljára. A transzplantációra alkalmas máj kivéte­le igényes és nagy felkészültséget kívánó sebészeti feladat. Az elmúlt években elért javuló eredmények a májátültetés jogosult­ságát bizonyítják. Ahhoz azonban még további hosszú fejlődésre és szívós kutató­munkára van szükség, hogy az eljárás külön­legesen felkészült központok rutintevékeny­ségévé váljon. Persze addig is, válogatott esetekben, olyan betegeken, akiken más módon egyelőre még nem tudunk segíteni, az átültetést indokolt végrehajtani. SIKERES NEMZETKÖZI VÁSÁR (folytatás a 8. oldalról) az Egyesült Államokkal. Alapja ennek az, hogy Magyarországon jelentős nem kihasz­nált mérnöki és más magasképzettségü szakember kapacitás áll rendelkezésünk­re. Bátran ajánlkozunk, mert 15 éves tapasz­talattal rendelkezünk. A Szovjetuniót 16 külkereskedelmi válla­lat képviselte. Bemutatták műszaki újdon­ságaikat: korszerűsített gépeket és beren­dezéseket. A Szovjet Pavilonban a vásár zárásának napján tartották a sajtótájékoz­tatót - és fogadást, amelyen részt vett és válaszolt az újságírók kérdéseire - Sackij Vladimir Djies, a Szovjet Kiállítás kereskedelmi igazgatója és Rudolf Kobal, a Szovjet Pavilon sajtófőnöke. Kérdéseim­re elmondták, hogy a B.N.V. az idén is, az egyre nehezebb gazdasági körülmények közepette is, sikeresen működött. Dr. Körösvölgyi László a Hungexpo vezér- igazgatója és Rózsa B. György a Sajtó Osztály vezetője, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium és az ipari szakemberek rész­vételével tartottak záró sajtótájékoztatót. A tudósitó azt tudta leszúrni a látottak és a tapasztaltakból, hogy a mai nemzet­közi gazdasági helyzet mellett a BNV sike­res volt, betöltötte hivatását. így értékel­hetem a sajtótájékoztató Összegezését is, Dr. Körösvölgyi László vezérigazgató nyilatkozatából idézve:- Szocialista barátaink és a tölünk nyu­gatra élők egyaránt elismerően nyilatkoz­tak vásárunkról és ez nekünk jólesik. Gon­dolom, főként nem a Hungexpo érdeme, hanem a magyar iparé, a magyar népgaz­daságé. Jólesett az is, hogy dicsérték a rendezést... *** A Hungexpo Vezérigazgatósága min­den elismerést megérdemel a kitűnő rende­zésért! From a Holocaust Survivor: We Must Remember and Forget Charles Fenyvesi At night I fight back. But the Nazis are again more numerous, and once more I am a child on the run — with forged papers, another identity. Cap­ture is a matter of time. Death is a release — what else can they do to me? Besides, after nearly 40 years, the nightmare is familiar. But will it ever go away? Am I stuck with the memory for the rest of my life? When will I overcome my anger at my children for leaving food on their plates? Will I stop resenting people who never knew real hunger — that dull nonstop toothache in the stom­ach? And, damn it, must a wisp of smoke from the far end of a lovelv meadow remind mé of the cre­matoria? I must not react to individuals I dislike with conjectures about how they might behave if ordered to shoot people. Even for a moment it’s ridic­ulous to think of my best Gentile friends as the kind of people who, if such a need ever arose, would surely hide my family in their attics. I didn’t choose them as friends because of that. Or maybe I did. As a reporter, 75 percent of my job is listening. Patiently, objectively. Writing a story on the Pentagon ship­ping back Nazi war art to Bonn is just another assignment. The war is over. I don’t wince when crowds of demon­strators shout “Hitler” or “Sieg Heil” at Lyndon Johnson or Richard Nixon or Ronald Reagan. This is another continent, another generation — a new world. The swastika is recycled as a punk button; Auschwitz is a met­aphor. And Holocaust is a series ön TV. I am as courteous as my colleague, a southern gentleman, when at 9 in the evening, a stranger insists on reading on the telephone long ex­cerpts from her epic poem on Ausch­witz. It is ip Hungarian, my mother language and hers. In one neat cou­plet after the other, she mourns her twin babies. I ask about her son who is alive, here and now. She cites her duty to remember — and mine. I repress an urge to shout, “Shut up, already” in the White House press room when Menachem Begin toasts an American president with a 15- minute lecture on the meaning of the Holocaust. Can the slaughter in Eu­rope of six million men, women and children be the factor in deciding policy on the West Bank of the Jordan River? Must every thought of com­promise conjure up the ghost of ap­peasement in Munich? We all strike our own bargains. In the spring of 1944, in the provincial Hungarian town of Debrecen, my mother offered God a deal: she would keep the Jewish law only if her moth­er came back alive. My grandmother didn’t return from Auschwitz, and my mother stopped saying her prayers and declared the dietary laws null and void. When ordered to wear the six-pointed star of shame, my father, never before much of a Jew, took me for a walk through the neighborhood to parade our pride in the Star of Da­vid, made of the finest, brightest golden velvet. The trick is to remember AND to forget, to continue and to start anew. I come from a particular family, I exult in our resemblances. Who would I be without calling the roll of relatives burned, hanged, shot? Each time my wife gave birth, I heard them whisper, “Everything will be all right.” I kept thinking that my grand­mother prompted my son at his bar mitzvah. The Talmud rules that if'a funeral procession runs into a wedding party, the wedding party has the right of way. I am in both assemblies. Charles Fenyvesi is a staff writer for The Washington Post Magazine. 12 million visitors Approximately 11 to 12 million foreigners are expected to visit Hungary this year, one-third of them either transit passengers or visitors who spend only a day here. Al­though the number of visitors in package tours is increasing, the majority of visitors are individual travellers. In the first five months of this year 20 pc more tourists came to Hungary than in the same priod of 1982, but the total time spent by them here increased by only 6pc, decreasing average of nights spent in Hungary from 7.2 to 6.9. l! JOURNAL OF MARXIST THOUGHT J i j !;! SPECIAL DOUBLE ISSUE 8 ?i Printed proceedings of X 'I a conference held March Ő j;[ 19, 20, 26, 1983 in NYC 8 j![ on the occasion of the 9 ij centenary of the death X ],[ of Karl Marx 9 1 1 COPY - S2.00 9 10 COPIES - $12.00 X Please make checks and money orders payable to 9 POLITICAL AFFAIRS PUBLISHERS. INC. 9 235 West 23 St., New York, N. Y. I0OII 8 Name_____________________________ 9 Address____________ 9 City____________State_______Zip__________ 8 Hungarian tourist agencies try to encourage foreigners to stay longer in Hungary by providing new accommodation facilities and attractive programmes. For instance, four hotels at Lake Balaton have each added to their facilities a swimming-pool, and several solariums, sports centres, condi­tioning rooms, tennis and mini-golf courts have been built across the country. There are also new riding facilities and aerobic clubs have been opened for holiday-makers. On the other side of the tourism coin, 4.5 million Hungarians are to travel abroad this year (against 3.9 m in 1982), most of them (30 pc more than in 1982) to the neighbouring socialist countries. The num­ber of Hungarians travelling to western states is expected to increase by 10 pc. Lut us leuru Hungarian Is there a restaurant in the hotel? Is there a restaurant anywhere near? Can you recommend me a good restaurant? Is this table disengaged? What will you haue, sir /madam]? Whal will you order, sir [madam]? Are you being served? Give me the bill of fare (the menu), please. The wine-list, please. Do you wish to dine á la carte, or will you take the table d’hote? I’ll have the table d'hőte. Another place, please. I’ll have . . . What do you recommend? I want something light. How about a drink? We could do with some­thing to drink. [drink?\ What will you have to) I’ll have a (small glass of) brandy [sherry]. Ana what about you? Van a szállodának étterme? Hol van a közelben étterem ? Tud ajánlani egy jó éttermet? Szabad ez az asztal? Mit parancsol, uram [asszonyom]? Mit tetszik (léceik) rendelni, uram [asszonyom]? Rendelt már ön? (Meg­volt már?) Kérném az étlapot. [kérném.l Az ital- (a bor-) lapot/ Á la carte óhajt ebédelni, vagy menüt parancsol? [nüt I) Kérem, hozzon egy me-/ Még egy terítéket kérek. Én egy . . . -t kérek. Mit ajánl? Valami könnyűt szeretnék. Nem innánk valamit? Ihatnánk valamit. Mit iszik? Egy (kis pohár) brandy! [sherryt] iszoip. És ön?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents