Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-23 / 25. szám
8. Thursday, June 23. 1983. BOLGÁR GYÖRGY« Csodapelenka A NŐK HELYZETE MAGYARORSZÁGON Valami bűzlik. A kisfiam nadrágjában. Nem szégyen - a fiam 15 hónapos legfeljebb kellemetlen. De vizsgálódásom és szimatolásom tárgya nem is az, ami bűzlik, hanem az, amiben bűzlik. A pelenkanadrág. A fiamnak jó dolga van. Ellentétben néhány évvel idősebb nővérével, ó már úgy nő fel, hogy eldobható pelenkanadrágot visel. A kisnadrág könnyű, testhez simuló, nem akadályozza a gyereket a mozgásban, olyan, mintha nem is pelenka volna. Ráadásul több rétegű, a külső vízhatlan, a belső magaba szívja a nedvességet, a gyerek bőréhez tapadó réteg pedig nem tapad, mert száraz marad. Hát ilyen az eldobható csodanadrág. Azazhogy igy nem egészen pontos, hiszen minden nadrág eldobható, ha az ember úri kedve úgy tartja, ezt a bizonyosat viszont használat után el is kell dobni. Jobb tehát, ha egyszer használható pelenkát mondok, és jobb, ha mindjárt használok is egy újat. Pelenkázás közben (hadd dicsekedjen egy atya anyai hőstetteivel) azonban rá kell jönnöm, hogy nem is annyira a fiamnak van jó dolga, mint inkább a szüleinek. A régit kidobni és az újat föladni rá ugyanis egy pillanat műve, és nem kell folyton a kádban áztatni, kerülgetni, szagolgatni, majd a mosógépbe gyömöszölni az anyagcsere-folyamat végén álló és elázó, ezerszer használható pelenkákat. Bizony, az ember hajlandó fizetni a kényelemért, nem is keveset. Ha van miből és van miért. Ebben az esetben egy ideig volt miért, mert a magyar külkereskedelem nemcsak fölfedezte, hanem be is hozta ezt a csak Nyugaton gyártott pelenkát. A dolgok ezután mentek a maguk sajátos magyar utján, ami azt jelentette, hogy a pelenkát néha lehetett kapni, néha nem, bár a gyerekek állandóan cserélték az anyagot. Mígnem eljött az importkorlátozás ideje, és a fegyelmezett szülők megadöan vették tudomásul, hogy ami addig volt is meg nem is, az a jövőben egyáltalán nem lesz, hiszen csodapelenka nélkül igazán meglehet az ember és fia. Itt megállók, mert idáig tartott a kissé hosszúra nyúlt bevezetés, most következik a tárgyalás. Husvét után újra megjelent a már kiveszettnek hitt pelenka.- Igaz, nem az a márka, amelyet korábban árultak (vajh miért?), igaz, kissé silányabb minőségben (vajh miért?), igaz, kissé drágábban (itt nincs miért, erre tudom a választ), de mégiscsak megjelent. Uccu neki, vesd el magad, a lustaságra hajlamos anyák és apák berontottak az üzletbe, és vittek a pelenkát tucatszamra. Nem vicc.- Hányat tetszik vinni? - szólít meg egy eladó, aki nézi, ahogy rakom a pelenkát a bevásárlókosaramba. Miért tetszik kérdezni? - lepődöm meg, és azt hiszem, talán segíteni akar. - Van nagyobb csomagolásban is, hogy köny- nyebb legyen vinni?- Dehogy van. Csak ebben. Akkor miért tetszik kérdezni, hogy mennyit viszek?- Mert nem szabad sokat. Ez az a pillanat, amikor a vér kifut a fejemből. Aztán szalad vissza. Megpróbálom futását fékezni.- Hogy tetszik ezt erteni? Az eladó úgy néz rám, mint... Szóval úgy. - Nem szabad sokat vinni, mert sokan viszik. Rohöghetnékem és káromkodhatnékom támad egyszerre. Ebből egyenesen következik, hogy egy szó sem jön ki a torkomon. Az eladonö úgy érzi, hogy sikerült letagÖt esztendő munkájának értékelését nyújtotta át a Magyar Nők Országos Tanácsa egy közelmúltban megjelentetett kötetben. Mint a Nötanács Külügyi Bizottságának tagja és mint a Magyar Szónak nemcsak közel hatéves amerikai tartózkodásom alatti, hanem jelenleg is hűséges olvasója, szeretnék erről beszélni. Ót esztendő nó- és családpolitikájának eredményeivel, problémáival és a jövő feladataival foglalkozott az elmúlt év Őszén megtartott III. Nökonferencia, a- mely a Parlament kongresszusi termében zajlott le, a hazánk különféle megyéiből erkeáő, a legkülönbözőbb foglalkozási ágakat képviselő közel 800 küldött részvételével. Érdekes és emlitésreméltó, hogy a résztvevők tizenöt százaléka férfi volt. Számos férfi a kormány képviseletében jelent meg, igy dr. Markoja Imre igazságügyminiszter is, bizonyítva azt a tényt, hogy a nőkérdés hazánkban egyre inkább Össztársadalmi ügy és a nőpolitika az általános politika részét képezi. Részesei voltak a tanácskozásnak a szocialista országok küldöttei és a Nemzetközi Demokratikus Noszövetség delegációja is. A kongresszus főreferátumát Duschek Lajosné, a Magyar NŐk Országos Tanácsának elnöke tartotta. Beszéde bevezetőjében kifejtette, hogy a nők részvétele a társadalmilag szervezett munkában csaknem teljes. A foglalkoztatás mértéke azonban területenként különbözik. Az utóbbi években már nem az a kérdés, hogy dolgozzanak-e a nők, hanem, hogy hol és milyen képzettséggel és felkészültséggel vesznek részt a munkában. Ezért a kongresszus a nők foglalkoztatását abból a szempontból ( vizsgálta, hogy milyen a férfiak és a nők aránya a különböző pályákon és szakmákban. Megállapítást nyert, hogy a munka- vállalási korban lévő nők 81%-a munkaviszonyban áll. A keresők 45%-a nő. Az aktív kereső nők aránya az iparban 45%, a mezö- és erdőgazdaságban 40%, a kereskedelemben 65%, a szolgáltatásban 61%, ezen belül az egészségügyi, szociális és kulturális területeken a dolgozók mintegy 73%-a nő, a gyógyszerészek 75%-a, a tanítók, tanárok 79%-a, az orvosok 44%-a no. Bármennyire is imponálóak ezek a számadatok, nem lehetünk teljesen elégedettek velük, minthogy a nemek polarizációja mind a szellemi, mind a fizikai munka területén még mindig igen erős és néhány lóznia, és már csak odaveti az igazán nem is szükséges indokolást: - Tucatjával viszik a viszonteladók. Mindjárt el fog fogyni. Minthogy nem vagyok viszonteladó, magamra találok: - Tetszik kérni talán a személyi igazolványomat? Erre Ö jön zavarba. - Nem, dehogyis, csak azért mondtam, mert nincs több belőle.- Tetszik tudni, én is éppen azért viszem, mert nincs több belőle. Minden szóváltásnak vége szakad egyszer, ennek is vége lett. Meg tiltakozó jegyzéket sem váltottunk, maradtunk eny- nyiben. Legfeljebb egy kicsit idegesebben hurcoltam a pelenkákat a pénztárhoz, és legfeljebb az eladónó nem kérdezte meg a következő vevőt, hogy hány pelenkát szándékozik vásárolni, mert Ö sem vágyott újabb vitára. A dolog rendeződött, a fiamon kicserélhettem a pelenkát, ö meg majd rendeltetésszerűen használja. Valami megint büzleni fog, de nem kell tőle sem felni, sem megijedni. Valahol valami mindig DÜzlik, az élet már csak ilyen. szakmában, foglalkozásbán nagyarányú női többség, u.n. feminizáció alakult ki. Ennek okai a gazdaság szerkezetében, foglalkozási, szociálpolitikai gyakorlatunkban, a pályaválasztási tanácsadás hiányosságaiban és nem utolsósorban a konzervatív nézetek továbbélésében találhatók fel. Sokat foglalkozott a Kongresszus a nők munkakörülményeivel és megállapította, hogy van előrelépés a nehéz fizikai munka könnyítésében. A bérezést illetően a beszámoló megalapította, hogy a korábbiakhoz képest ritkán fordul elő az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértése. A nem fizikai állományuaknál azonban gyakrabban találkozunk azonos végzettség, beosztás és teljesítmény esetében is a nők hátrányos, meg nem indokolható megkülönböztetésével. A Kongresszus behatóan vizsgálta a nők közéleti aktivitását és részvételüket az állami" és gazdasági vezetésben. Ismeretes, hogy jelenleg az országgyűlési képviselők 30%-a, a helyi tanácsok tagjainak 31%-a, a szakszervezetek választott tisztviselőinek 51%-a nő. A nők széleskörű foglalkoztatottsága, politikai és szakmai felkészültsége az elmúlt években megteremtette vezető beosztásba állításuk objektiv lehetőségeit. A gyakorlat azonban ezt nem teljesen tükrözi, az összes szellemi, vezető, irányitó munkaköröknek csak 26%-át töltik be a nők. A felsőszintű vezető munkakörökben javult a legkisebb mértékben a nők aránya (ez 1980-ban 12.6%-os volt). Ezen a helyzeten segíteni kell, igy határozott a Kongresszus. A Magyar Nők Országos Tanácsa család- politikai munkája igen sokrétű. Résztvesz a családot erősítő intézkedések előmunkálataiban, igy a vonatkozó jogszabályokról meghozataluk előtt véleményt mond, és figyelemmel kiséri azok végrehajtását, hatását. Segíti a korszerű családi szerepek elfogadtatását, a férfiak és nők gondolkodásának alakítását. Elemzi a család és a társadalom viszonyát, s családon belüli kapcsolatok és szokások változását. A magyar népesség 83%-a több, mint 3 millió családban él. A házasságkötések szama az utóbbi években csökkent es egyik legkomolyabb társadalmi problémánk az, hogy a házasságoknak kb. 30%-a a bontóperes bíróságokon fejeződik be. Ez a terület az, amely sürgős társadalmi orvoslásra szorul. Rámutatott a beszámoló arra az Örvendetes tényre, hogy az elmúlt években a nő- anya- és gyermekvédelem sokat fejlődött. A család és nővédelmi tanácsadó hálózat folyamatosan tovább épült és azokba több helyen genetikusokat, pszichológusokat és jogászokat is bevontak. A családok életét, a gyermekek nevelését elsősorban a gyermekintézmények: bölcsődék, óvodák és iskolai napközi otthonok segítik. Ezt a célt szolgálja a gyermekgondozási segély külföldön is elismert intézménye, amely lehetővé teszi, hogy az anyák gyermekük 3 éves koráig - gyermekgondozási segély folyósítása mellett es munkajogaik teljes fenntartásával - otthon maradjanak gyermekükkel. A Kongresszus a fentieken kívül még sok, a nők életét befolyásoló kérdésről határozott, és megválasztotta a Magyar Nők Országos Tanácsa tagjait és tisztikarát. Dr. Gömöri Edit a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja az ENSZ Titkárság NŐk Jogaival foglalkozó osztályának volt munkatársa AMERIKAI MAGYAR SZÓ
