Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-16 / 24. szám
AMERIKAI Ára 25 cent Vol. XXXVII. No. 24. Thursday, June'T6. 19-8?. ______________________Y ■íMIW:'.,.., ’• AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York,N.Y.10003. Tel: (212) 254-0397 “Földindulás Angliában Az amerikai nagyüzleti sajtó nyíltan rokonszenvez Anglia konzervatív pártjával, annak markotányosával, Thatcher miniszterelnóknővel. Nagy lelkesedéssel üdvözöltek tehát a miniszterelnökno győzelmét, amelyet "földindulás-szem" diadalnak minősítettek. Nézzük meg közelebbről ezt a nagy "földindulást." Thatcher asszony és pártja a választásokon a szavazatok 42%-át kapta és ezzel a 42 százalékkal a mandátumok 61 százalékát, 397 ülést szerzett a parlamentben. A munkásság pártja, a Labor Party (melynek hibás választási taktikájával és vezetésével egy külön cikkben fogunk foglalkozni) a szavazatok 28 százalékával 209 mandátumot nyert. A jobboldali szakadár Labor Party- tagok által alapított Alliance" Párt a szavazatok 25%-ával mindössze 23 ÜLÉST, mig más kisebb pártok a szavazatok 5 százalékával 21 ülést nyertek. Egyszerű számtani művelet világossá teszi előttünk, hogy a konzervatívok a szavazatok egy százalékával csaknem tíz, mig a Labor Party-hoz tartozók ugyanannyival nyolcnál kevesebb mandátumot kaptak. A szerencsétlen szaka- dárok pedig annyi szavazattal, amennyivel a konzervatívok tíz mandátumot szereztek, alig EGY parlamenti ülést biztosítottak maguknak. Az is kiviláglik az eredményekből, hogy a jobboldali szociáldemokraták kiválása nélkül a Labor Party a szavazatok i 53%-át nyerte volna el, nagy többséget Thatcher 42 százaléka fölött. Ez történik akkor, amikor a munkások egy országban nem értik meg az egység fontosságát. Egy alapjában véve igazságtalan választási rendszemek tudható be, hogy az az asszony, aki a szó legteljesebb értelmében a munkásság nyuzása- val, 3 millió angolnak munkanélküliségre ítélésével csökkentette az inflációt 22 százalékról 5 százalékra, kerülhetett ki győztesen a választásból. | Ehhez járult az esztelen és emberte- | len falklandi háború által előidézett hisztérikus sovinizmus bűnös kihasználása. Az angol nepnek, mely a második világháborúban annyit szenvedett a háború borzalmaitól, tudnia kellett volna, hogy hová jut egy ország, melynek vezetősége soviniszta uszítással tereli el - lagalább egy időre - a figyelmet az igazi problémákról. Thatchemé győzelme nem oldotta meg az angol nép problémáit, csak elhalasztotta azt bizonytalan időre. Talán nem is a till messze jövőre. KÖZÉP AMERIKAI TŰZFÉSZEK Visszatérve közép-amerikai útjáról, Felipe Gonzalez, spanyol minisztereinek sajtónyilatkozatban kijelentette: "Ha a közép-amerikai helyzet elfajul és háború tőr ki azon a vidéken, annak beláthatatlan következményei lesznek." Gonzalez figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy "minden lehetőt el kell követni a háború elkerülésére." Felhívta az érdekelt országokat, hogy támogassák Panama, Colombia, Venezuela és Mexicó béke-akcióját. Amikor az újságírók megkérdezték, milyen lépéseket ajánl a háború elkerülésére, ezt mondta: "Nem akarok tanácsot adni az USA-nak, de úgy hiszem, időszerű, hogy a washingtoni kormány tárgyaljon Kuba és Nicaragua kormányaival, ami azonnal enyhítené a térség légkörét." • Gonzalez junius 21-én Washingtonba megy, ahol bizonyára közli majd Reagan elnökkel elgondolásait. "Az USA biztonsági érdeke nem jelentheti azt - mondta Gonzalez ho^y a közép-amerikai országok népe továbbra is igazságtalanul szenvedjen. Meggyőződésem, hogy a háború elkerülése úgy az USA, mint a közép-amerikai országok érdeke." A közép-amerikai helyzettel kapcsolatban rá kell mutatni az USA gyalogos hadereje vezetőjének, Edward C. Meyer tábornoknak sajtónyilatkozatára, amit a polgári Felipe Gonzalez, spanyol miniszterelnök Miguel de la Madrid mexieói elnökkel akivel a közép-amerikai helyzetről tanácskozott. A “MÁSIK AMERIKA” Aki tengerentúlról érkezik a new yorki Kennedy repülőtérre, úgy erezheti, hogy a mérhetetlen gazdagság bejáratához érkezett. Aki végigsétál a new yorki Fifth Avenue középső szakaszán, a 60. utcától mondjuk a 42. vagy 34. utcáig, csak ámulhat a kirakatokban felhalmozott luxuscikkek garmadája felett. Aki vasárnap valamelyik nagy sporteseményre induló autóáradatot figyeli, úgy vélheti, hogy itt mindenki jólétben él és mindenkinek jut költséges sportesemények látogatására. De van ám, miként azt már egy valami 25 évvel ezelőtt megirt könyv címében Michael Harrington profetikusán jelezte, egy "másik Amerika" is, egy láthatatlan vagy tudatosan elkodösitett Amerika, a szegények Amerikája. Az abban élő amerikaiak agóniájáról Harrington könyve óta alig jelent meg összefoglaló beszámoló (a Nation hetilap épp most irat egy ily irányú cikksorozatot). Időnként azonban kimutatások készülnek, kijelentések hangzanak el, vagy drámai felmérések következtében mégis felfigyel az amerikai közvélemény és megrendülve vesz tudomást arról, mi megy végbe a nemzet ama harmadának életében, amelyre annakidején Roosevelt elnök feledhetetlen második felavatási beszédében hivatkozott: a rosszul táplált, rosszul öltözött, a tűrhetetlen lakásviszonyok között élő amerikaiak életében. Ilyen esemény történt a minap Denver, Coloradoban, ahová az ország legnagyobb városainak polgármesterei jöttek össze városaik problémáinak megtárgyalására. Mindjárt a megnyitás elején sajtókonferencia keretében Coleman Young, detroiti polgármester kijelentette: ( "Az éhezés terjedőben van az Egyesült Államokban és a 11 millió munkanélküli helyzete ebben az országban nem egyéb, mint a nemzet legdrágább kincsének, az emberi értéknek BŰNÖS ELHANYAGOLÁSA!" Hozzátette azt is, hogy minden amerikai város pénzügyi zavarokkal küzd, helyzetük súlyosabb, mint bármikor a nagy depresszió óta: Egyedül a szövetségi kormánynak van lehetősége, hogy pénzügyileg kisegítse őket, de a Reagan kormány az ujját sem hajlandó megmozdítani, lenyeges támogatást nyújtani nekik. Mintegy megelőzve a polgármesterek várható javaslatát, Reagan elnök átiratot intézett a konferenciához, erelvesen ki- (folytatós a 4. oldalon) Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. lapok mindegyike úgy magyarázott, _ hogy a tábornok ellenzi amerikai katonák El Salvadorba küldését. Ennek az értelmezésnek ellentmondanak a tábornok szavai: "Hiba volt korlátozni az El Salvadorba küldött kiképzők számát 55-re. Úgy vélem, hogy nem lehet határt szabni annak, hogy mennyi katonai személyt küldjünk oda." Majd igy folytatta: "Nem szabad, hogy bármilyen félreértés legyen aziránt, hogy mi _ hajlandók vagyunk MINDENRE, AMI SZÜKSÉGES, ha a helyzet úgy alakul, hogy az veszélyt hozhat reánk."______________
