Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-13 / 2. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 13. 1983. Japán új „agyközpontja” Tsukuba, az akadémiai város, a különbö­ző oktatási, kutatási es kísérleti intézmé­nyek gyűjtőpontja - amelyet azért tervez­tek, hogy szolgálja a tudományos és techni­kai fejlődést. Egy évtized alatt az egykori rizs-, buza- és zöldségtermelő város vadonatúj telepü­léssé változott, tele oktatási és tudományos intézményekkel, amelyek Japán összes ilyen jellegű intézményének több mint harmadát teszik ki. Tsukubát, az akadémiai várost 30.000 ember lakja. Ezek a tudomá­nyos intézmények olyan környezetben van­nak, amely a lehető legkedvezőbben hat a kutatási és az ehhez kapcsolódó munkák­ra. Osszesen( 43 ilyen intézmény van itt, és ezek Japan fö "gondolkodási centrumá­nak" tekinthetők. Ha hozzászámítjuk a meg ide tartozó egyéb központokat - bele­értve a magán intézményeket is - Tsuku­ba előtt a szilárd növekedés fényes jövője áll. A Tsukubában végzett kutatások maguk­ba foglalják a modern tudomány, technika es fejlesztés csaknem minden területét: az űrkutatástól a mezőgazdasági újításokig. A város északi részén található a nagyener­giájú proton-akcelerátor, amelyen az ele­mi részecskékét a fénysebesség 99.7 száza­lékára gyorsítják fel, ami lehetővé teszi, hogy a tudósok megvizsgálják az anyag alapvető építőelemeit és az anyagenergia kapcsolatokat. A város szivében lévő űrku­tatási központban egy hatalmas terem van, amelyben előteremtik az űrbéli körül­ményeket, hogy tanulmányozhassák a szo- laris es kozmikus kisugárzások hatásait a mesterséges bolygókra. A mérnöki kísérletekhez egy roppant nagy méretű földrengés szimulátort hasz­nálnak, hogy megvizsgálják, milyen hatás­sal vannak a földlökések az épületekre. A többi berendezés arra szolgál, hogy növel­je az ember ismereteit az óceáni hullámok erejéről, a szélről és az esőzésről. A mező­gazdasági kutatóközpont a gyümölcsfeldol­gozás és tartósítás uj módszereinek fej­lesztésén dolgozik. A hatalmas üvegkupola alatt trópusi növényeket termesztenek, ami megkönnyíti a trópusi időjárási körül­mények közötti terméshozamok növelésé­re irányuló kutatásokat. Tsukuba körülbelül tiz évig épült, s az építési és felszerelési költségek több mint 1.000 millió yenre (4,5 millió dollárra) rúgtak. Az újonnan létrehozott város azon­ban, kutatási eredményével már bebizonyí­totta, hogy megérte a ráfordított összeget. Tiszta levegő, bőséges vízellátás, az urba- nizalt életmód minden előnye, zaj és túl­zsúfoltság nélkül - Tsukuba valóban egy alomorszag a kutatók számára, s lehetővé teszi, hogy minél teljesebben összpontosít­sák szellemi tartalékaikat, javítsák a haté­konyságot azoknál a javaslatoknál, ame­lyek meg fogják határozni az emberi tár­sadalom jövőjét. A RÓMÁT JÁRÓ turisták a Szent Péter- templom előtti téren a bejárat fele' vonul­va oldalpillantást vetnek a Bernini csodála­tos oszlopsoraival övezett tér közepén álló szép obeliszkre, amely századok óta nyugszik négy bronz oroszlánon. Azaz... Az obeliszket körüljárva észrevesszük, hogy az oszlop valójában nyolc oszloptes­ten áll, de csak négy fej néz kifelé. A mű­vesz igy oldotta meg, hogy bárhonnét néz­zük az obeliszket, mindegyik oldalról orosz- lanfej néz ránk. Hasonló kéttörzsü egyfejü oroszlán van az egyik ház sarkán a budai Varban. Az obeliszk története nagy regény. Egyiptomi eredetű, feltételezik, hogy i.e. XIII. századból való, felületén jelek, ame­lyekből eredetére, készítőjére következtet­ni lehetne, nem találhatók. Caius Caligula és Claudius római császárok az egyiptomi Heliopoliszból vitették Rómaba. Hogyan döntötték le, szállították a tengerpartra, emelték hajóra, vitték a Tiberis torkolatá­hoz és vonszolták felállitási helyére, Nero cirkusza elé és - legfőképpen - miként állították fel -, bizony nem ismeretes. Roma lehanyatlott, a teret, ahol az obe­liszk állt, a vandál pusztítások idején tör­melék lepte el, talapzata eltűnni látszott a szemétben. A talapzaton lévő 24 lyuk a bronzdiszitésekre emlékeztetett, , ame­lyeket már az ókorban "kitermelték" az emlékműből. A karcsú obeliszk csúcsán lévő aranyozott bronzgomb - a közhit szerint - Julius Caesar hamvait rejtette. Bourbon Íjászok 1376-ban a bronzgombot céltáblának használták. A reneszánsz időkben a San Pietro bőví­tésekor, a nagykupola építésekor az obe­liszk nagyon útban volt: elpusztítására senki sem gondolt. Montalio bíboros, a későbbi V. Sixtus pápa - kedves építé­szével, Domenico Fontanával az építkezé­si területen sétálva kijelentette, ha meg­választják pápának, az obeliszket méltó helyére, a San Pietro elé helyezteti. V. Sixtus azután Fontanának megbízást adott a munka elvégzésére: bízott építészé­ben, akit jóbarátjának tudott. Az is volt. Domenico Fontana (1543-1607) svájci épitészcsaládból származott, apja Velence szolgálatában dolgozott, ó maga vízmüvek, középületek tervezésével és kivitelezésé­vel már jó nevet szerzett magának, amikor a pápai megbízást elvállalta. A pápa segít­ségül egy jónevü építészt akart melléadni, de Fontana kijelentette, hogy ha két ember felelős a munkáért, akkor egy sem felelős (bölcs megjegyzés, amit máig érvényesnek tarthatunk). A pápa saját maga megnyugta­tására pályázatot hirdetett és arra 500 terv érkezett be. Több építész rajzai, mű­szaki leírásai mellé még modelleket is mellékelt. A feladat nehéznek, kényesnek Ígérke­zett. Nehéznek, hiszen az obeliszk - a több száz tonnás alapozáson kívül - 361 tonnát nyomott, és kényes, mert az időjá­rás viszontagságaitól megviselt oszlop kőanyagának szilárdsága csökkent eltéré­sétől tartani lehetett. FONTANA a tervezett munkamódszert modellezte. Méretarányos, ólomból öntött obeliszket készíttetett és az állványozást, csÖrlőket, görditöpályát finom asztalos­munkával aranyosan kicsinyített alakban elkészíttette és a nagy munkálatot terep­asztalon a pápa előtt lejátszotta. A szükséges csörlőket, csigákat, kötele­ket római iparosok készítették, amiért adókedvezményben részesültek. Vastag gerendákat, pallókat fűrészeltek, horgo­kat, kengyeleket, csigatengelyeket, szalag­vasakat kovácsoltak. Az elkészült felsze­relési tárgyakat Fontana gondosan meg­vizsgálta, kipróbálta. A szükséges hét és fél centiméter vastag kötelekből kótélverők nyolc, egyenként 500 meter hosszú tekercset készítettek. Megállapította, hogy egy ló tartósan 50 kg húzóerőt tud kifejteni, négy ló csőrlő­vel 1200 kilogrammot emelhet, ami csiga­sorokkal jelentékenyen fokozható. A munkások részére bádogkalapokat készítettek, a magasban dolgozó ácsok kezéből kicsúszott ácskapocs, szekerce, kalapács, csavar súlyos sérülést okozha­tott: lám, az oly ismerős munkavédelmi sisak nem mai keletű. A reneszánsz ácsmüvészet remeke volt az a két óriási gerendatorony, amelyek között az emelést és döntést, felállítást elvégezték. A gerendákat, pallókat a szi­lárdság fokozására pántokkal, vasbilincsek­kel, csavarokkal fogtak össze, magát a kőoszlopot vastag pallók közt helyezték el, a pallók és a ko közé nádat rétegeztek, ami rugalmasabb felfekvést biztosított. Az oszlopot aluról kengyelek tartották, amelyeket szalagvasakra függesztettek. A munkálatokat Fontana - e célra épí­tett - vezénylötoronyból szócsővel irányí­tottá. A munkahelyre idegen nem léphetett, a hangos szót halálbüntetés terhe mellett tiltottak. Nagyobb nyomaték kedvéért a hóhér is "felvonult." A MUNKA pontosan a forgatókönyv alap­ján lezajlott. Az oszlopot megemelték és óvatosan lefektették (a bronzgolyót üresnek találták) és elgörditették a fel­állítás helyére, ahol mélyen a talajba vert tolcsfacölöprácson nyugvó kóalapra helyez­tek. Minden fontosabb művelet megkezdé­se előtt imával kérték az egieket. Technikatörténeti legenda szerint, amikor az oszlop már megemelkedett, a kötelek megnyúltak és tartani lehetett az eldölés- tól, egy hajóskapitány - a tilalommal dacolva - odakialtott: "Vizet a kötelek­re!" A lelocsolt kötelek összehuzódva az oszlopot visszabillentették es az oszlopot helyére állíthatták. r~~--------------~~~~i i Csoori Sándor: Nomádnapló , $4.60 á Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— I II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, ' | emlékiratok 6.— | | Emlékiratai 116.90 Kiáltványa 3.30 f * Nyiríi József: Székelyek " 8.— Z6ld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— I Űz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-* » | Halhatatlan élet - 12.— ) | Szalay Lajos: Hatvan rajza •' 4.— | i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— i Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— * A no a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12. { -ÉdesanyánkÖ $ 10— \ j Kaphatói • j | PÜSKI- CORVIN [ Hungáriáit Books & Records, f 1590 2nd.* Ave. New York N.Y. 10028- * | telefon: 212-879-8893 ( t_________________________„u TERJESSZE LAPUNKAT! I Dr. Horvath Arpad: A vatikáni obeliszk

Next

/
Thumbnails
Contents